egyetlen év után

Ahogy már az iskolák és a könyvtár is megnyílt, Tom Focus és Shayla nem bírtak eleget gyönyörködni a két birodalom virágzásában. Olyan volt ez, mint egy álom.... egy merész, tabu számba menő, hihetetlen vad álom. Jártak mindenhová lelkesen a tanulni vágyók, remek tanárok álltak a rendelkezésükre, és- emiatt is- a két birodalom közti feszültség látványosan csökkent. Rájöttek, hogy ez az egyetlen járható út, ha végre elfogadják egymást. Ezt a nyüzsgést nézték, épp a munka apró szünetében, az erkélyablakról. A király át is karolta felesége derekát. Shayla visszanézett rá, és elmosolyodott:
-Csodálatos... Focus bólintott, majd megsimogatta a lány arcát:
-De nem annyira, mint te- és megpuszilta a száját. A királynő halkan nevetett, és végigsimította ura kezét. A kék macska folytatta:
-Alig indultunk el a közös úton, de máris rengeteg mindent éltünk át. Alattunk egyesült igazán a két birodalom. Aztán az az alternatív nászút... Shayla szusszantott, és a király vállának dőlt:
-Az nagy kaland volt. Rengeteget tanultunk...

Alig, hogy végigért a gondolatmenet, kopogtak az ajtón. Megfordultak.
-Tessék!- szólt valamivel hangosabban Tom Focus. Nyílt is lassan... majd az illető kissé félszegen belépett. Kék ruha, fehér prémgallért és öv, fehér alapon fekete csíkok... és kék szemek. Felix volt az. De mintha mégse ő. Egészen letisztultak a vonásai, mióta utoljára látták: az akkori, helyét kereső és zavart herceg most meglehetősen határozott, nemesien visszafogott, és jó kiállású macskává vált. Tom Focus valahogy annyira meg se lepődött... Shayla annál inkább. Elkerekedtek a szemei, és egy lépéssel meg is hátrált.
-Felix?- kérdezett rá végül a király. A jégherceg fejhajtással köszönt, majd elmosolyodott:
-Sziasztok. Remélem, nem zavarok... Még a hangja is bizarrul nyugodt és magabiztos volt. Teljesen kiegyensúlyozottá vált. Mégis mi történt Északon? Focus rá is kérdezett:
-Veled meg mi történt? Mikor utoljára láttalak, egy néma vadállat voltál! A herceg meglegyintette a füleit:
-Még nekem sem egészen tiszta, de az egész Semifar műve. Ezután Shaylára nézett... majd vissza a királyra:
-Elrabolhatom egy pár percre? Az uralkodópár egy ideig nem reagált. Aztán mire leesett a tantusz, a kék macska heves bólogatásba kezdett:
-Persze, persze... semmi gond! Biztos van mit megbeszélnetek... Felix elmosolyodott, majd kezet nyújtott a lánynak. Shayla- bár kissé vonakodva- megfogta a herceg kezét, majd kivonultak az irodából.

Egy másik erkélyhez mentek, ahonnan a belső kertre volt lelátás. A herceg nagyon tapintatos volt egykori kedvesével. Finoman vezette az erkélyhez, mint annak idején az oltárhoz. A királynő meglehetősen kínosan érezte magát. Vagy egy éve nem látta őt... akkor is, haragtól és szégyentől övezve váltak el. Sóhajtott, és ránézett:
-Figyelj... ha azt hiszed, hogy még dühös vagyok rád...
-Nem számít- emelte rá tekintetét Felix- aznap meghaltam, és megváltam mindentől, ami az addigi életemet jelentette.
-Akkor miért jöttél vissza?- kérdezte halkan Shayla. A herceg tovább folytatta a nyugodt hangnemben:
-Csak látogatás... Tom Focus annak idején említette, hogy valahogy közös nevezőre akarja hozni a birodalmat, és kíváncsi voltam, hogy mi lett belőle. Egy hosszabb pillanat erejéig tekintete a királynő arcát fürkészte, majd folytatta:
-Valamint...- simította végig a vállát- látni szerettem volna, hogy jól vagy-e... A lány egy pillanatra oldalra nézett... majd vissza rá:
-Ugye tudod, hogy...
-Tudom- vágta rá Felix, és bólogatott- meg se fordult a fejembe, hogy visszaköveteljelek magamnak. Shaylát valahol zavarta ez a kijelentés... de a tény is, hisz érezte, hogy a hercegnek nincs hátsó szándéka.

Kissé közelebb hajolt:
-Hogyhogy? Felix arcán megjelent egy halvány, de ironikus mosoly:
-Mert csak egy hazugság volt. Bármennyire volt jó, nem volt igaz. Egyikünk sem ezt érdemli. A királynő sóhajtott és lehajtotta a fejét:
-Szóval te is rájöttél- majd szarkasztikus hangnemben folytatta- Majd szólj, hogy köszönjem meg a szüleimnek... De úgy tűnt, a jégherceg nem vette magára. Megfogta a lány vállait. Shayla ismét ránézett... hosszabban méregetve őt:
-Olyan más lettél... Mit csináltál odafenn? Felix elmosolyodott:
-Semifar megtanított egy komoly leckére. Aztán... hagyott dönteni és érvényesülni... és végül a kegyeibe fogadott. Már nem a vízisten kegyeltje vagyok, hanem az övé. Shayla elmosolyodott:
-Akkor már te is jó helyen vagy. Ennek örülök. E szavakkal megölelte a herceget, aki szívesen viszonozta. Más volt ez most, mint annak idején... de ugyanolyan jóleső.