Jena és Arklan kinn röhögtek az előtérben. A kardforgató nemrég tért haza, és a dzsinn azonnal beszámolt neki a történtekről. Ezt a pimasz unokaöcsi se tudta megállni nevetés nélkül... mindketten úgy szakadtak, hogy visszhangzott a márványfolyosó. Shah ekkor robbant ki az egyik szobából, és dühösen leteremtette őket:
-Mégis mi olyan vicces? Honnan tudhattam volna, hogy nem neki való az országunk ízei? Azonban a másik kettő csak tovább szakadt a nevetéstől. Arklan a szemei törölgetve próbált válaszolni nagybátyjának:
-Ne haragudj... De tényleg nem ártott volna többször kimozdulnod. A többi nép tényleg intenzívnek tartja a konyhánkat.... Jena azonban még visítva hozzátette:
-Arról nem is beszélve, hogy máshol a gyerekek nem isznak ilyen erős italt. Te leitattál egy kölyköt! A szultán ismét kifakadt:
-Mi az, hogy kölyök? A mi kultúránkban az ilyen korú lányokat már férjhez adják! A páros egy néma pillanatig összenézett... majd egymásra borulva röhögtek tovább.
Shah viszont tovább pattogott:
-Ez egyáltalán nem vicces! Hagyjátok abba! Nem hallottátok, ti anyaszomorítók? Hogy az az elferdült félhold zuhanna rátok.... Ekkor nyílt mögötte az ajtó... és Charmina lassan, kissé álmoskásan nézett ki rajta:
-Mi történt? Lemaradtam valamiről? Mind odakapták a fejüket, majd mielőtt bárki bármit szólhatott is volna, a dzsinn széles vigyorral odaszambázott hozzá, és átölelte:
-Ó, igazán semmiről, drágám- majd ránézett- mi ilyen vidám népek vagyunk itt az arab negyedbe. Nem fájdult meg nagyon a fejed? Charmina elmosolyodott, majd visszafogottan válaszolt:
-Nem, minden rendben. Remélem, nem voltam nagyon udvariatlan, amiért bekómáltam. Erre viszont már Shah válaszolt, aki átkarolta a lány derekát:
-Dehogyis. Ez az én hibám volt- homlokon csókolta- ne haragudj, nem tudtam.
Erre a gesztusra Jena és Arklan szemei elkerekedtek. Hisz az még nekik sem állt távol, hogy az ő kultúrájukban a 15 éves hölgyek már férjhez mennek... de Charmina és a szultán között legalább még egyszer ekkora évkülönbség is volt. Amikor Shah azt mondta, hogy nemes hölgyet keres magának, arra számítottak, hogy legalább egy korabeli nőt hoz haza. Ennek ellenére úgy tűnt, hogy ez a vendég egyáltalán nem idegenkedett ettől a gesztustól. Korához képest meglehetősen éretten, és hozzájuk képest sokkal visszafogottabban reagálta le. Kicsit távolabb lépett a szultántól, és visszamosolygott:
-Tényleg minden rendben- körbenézett- és igen... tetszik a birodalmad. Viszont még szükség van rám Shaiola szigetén. Az uralkodó fejet hajtott:
-Hát hogyne- és kezet nyújtott- akkor engedd meg, hogy magam kísérjelek vissza. Charmina elmosolyodott, és kézen fogva elindultak kifelé.
A másik kettő csak csodálkozva nézett utánuk.
-Hát én komolyan behalok- fakadt ki Arklan- az apja lehetne. A dzsinn vállat vont, és a kardforgatóra nézett:
-Tudod, mit mondanak: a szerelem vak. Arklan felpillantott lefáradtan a plafonra:
-Meg hülye is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése