Tyxblack Dark's sacrifice

Deghyom fővárosát a hajnali órákban éktelen robaj rázta fel. A királyi pár azonnal, köntöst kapva, kiszakadt a határon álló palotából, hogy láthassa, mi történt.
Mire kiértek, már javában állt a bál: a házak egy része romokban, maga a Harcos Akadémia ostrom alatt. A földről a deghyomi sereg íjászai és lándzsavetői tüzeltek az ég felé... egyenesen Snakyára. Az első kapu egykori őre támadt a fellegekből. Szájába vájva a lánc, rajta a kantár, melyet Hare Tzeg tartott. Rajta kívül egy tucatnyi usagiai harcos fért még el a bestia hátán. A nyúl herceg megrántotta a kantárt:
-Most nekem engedelmeskedsz! És amíg így teszel, kevésbé fog fájni - nyomatékosítva, borotvaéles sarkantyúját az oldalába mélyítette. Snakya a fájdalomtól ordított, majd Tzeg parancsára újabb támadást indított... az íjászok százai szétszéledtek, és elmenekültek az útból, a szörnyetek fogai elől.

Shayla egészen elborzadt a látványon, Tom Focus viszont megőrizte lélekjelenlétét. Előrébb lépett, és felordított a támadókra:
-Felszólítalak a Deghyom és Nixa békéjére való tekintettel, hogy azonnal állj le, Hare Tzeg! Már így is túl messzire mentél! A nyúl megrántotta a kantárt, egyenesben tartva az egykori őrt, majd kiáltott:
-Akkor adjátok ki Traxx-ot! Egy söpredéknek adtatok menedékjogot! Tom Focust nem riasztották meg az usagiai herceg szavai:
-Traxx az egyik legjobb tanár a Harcos Akadémián, és példás magaviseletet tanúsít. Mint a tűzvörös ég eredeti uralkodója, az én védelmem alatt áll. Shayla is végül összeszedte magát, és ura mellé lépett:
-Itt és most legyen vége, Hare Tzeg! És engedd el Snakyát is!

A nyúl dühödten vicsorított, majd erőszakosan visszakiáltott:
-Ha nem adjátok ki, akkor vesszetek, méghozzá Snakya által!- nyomatékosítva erőteljesen megsarkantyúzta a bestiát. Snakya egész testében megrándult, de nem támadt. Shaylát szolgálta, amíg az eszét tudta, és a fájdalom ellenére ellenállt. Hare Tzeg ismét az oldalába mélyesztette a sarkantyút, és vadul megrántotta a kantárt:
-Nem hallottad? Azonnal indíts! Az egykori őr kínkeservesen üvöltött, majd zuhanórepülésre váltott. Tom Focus elsápadt a jelenség láttán:
-Komolyan gondolja, ez nekünk támad! Shayla előkapott két fekete gömböt a ruhája alól:
-Nem, amíg van közbeszólásom.

A két gömb felizzott... majd megjelent a másik két egykori kapuőr: Sekos és Tyxblack Dark. Egy pillanatra maguk is meglepődtek, hogy egy kisebb csata közepén találták magukat. Kérdően néztek körbe.
-Nincs idő megmagyarázni!- kiáltott kétségbeesetten Shayla- Mentéstek meg Snakyát! Épp ellenünk hangolják! A másik kettő ekkor vette észre, hogy az álarcos kígyó épp zuhanórepülésben közeledik feléjük. Sekos tüzet okádott, viszont Snakya kitért előle. hare Tzeg diadalmasan nevetett:
-Ugyan már! Nálam van az egyik kapuőr! Mit tehetne ellene a másik kettő? A becsapódást Tyxblack vállát érte. A sötét gyengéd óriás megtántorodott... azonban nem volt rest elkapni Snakya nyakát. Az álarcos kígyó vonaglott, félt, próbált szabadulni. A nyúl uralkodó, látva, hogy a helyzet száznyolcvan fokos fordulatot vett, tovább sarkantyúzta a kígyót:
-Gyerünk! Támadj! Térj ki! Csinálj már valamit!

Azonban minden erőfeszítése hasztalan volt: Snakya igen erősen vérzett, és a vonaglás következtében ereje rohamosan csökkent. Ezt kihasználva Sekos lesöpörte az usagiaiakat a hátáról. A nyulak hatalmas puffannással értek földet a porba... egyenesen a királyi pár elé. Hare Tzeg felnézett a két pár lábra, amit egy-egy uralkodói köntös, majd egy fekete csíkos és egy kék macskafej követett, rajtuk egy-egy pár szigorú tekintet.
-Hare Tzeg- kezdte Tom Focus ellentmondást nem túrő hangon- beszélnünk kell, méghozzá igen alaposan...

Snakya végül teljesen elengedett. Zihált. Orrából és szájából patakzott a forró vér. Tyxblack is úgy érezte, hogy biztonságosan elengedheti. Óvatosan a földre helyezte, majd ő és Sekos fölé hajoltak. Az álarcos kígyó sápadt volt, a vérzés nem akart szűnni sem az oldalából, sem a szájából, minden lélegzetvétele sötét hörgésnek bizonyult. Szemeiben könnyek gyűltek:
-Annyira sajnálom... Sekos a fejére tette mancsát:
-Nem a te hibád- próbálta nyugtatni- alávaló eszközzel bírtak rá, hogy ezt tedd. Snakya megcsóválta a fejét - a lendülettől finoman spriccelt a vérpermet:
-Nem egy kapuőrhöz méltó... mi az életünkkel esküdtünk fel... Tyxblack Dark megfogta társa farkán lévő mancsot, és finoman rászorított:
-Mind láttuk, hogy nem támadtad meg volna őfelségét. A szíved a helyén volt. Csakis Hare Tzeg kényszerített rá... Snakya pofáján széles patakokban buggyantak ki a könnyek:
-Mindig is jó társaim voltatok... bárcsak az előbbit jóvá tehetném...
Eddig jutott. Szava el- , szemei pedig fennakadtak. Sekos teljesen elhűlt, szemei elkerekedtek. Két manccsal fogta egykori társa fejét:
-Snakya!- kiáltotta elkeseredetten- Snakya! Térj magadhoz! Semmi haszna. Érezte, ahogy ég a torka, és patakzanak a könnyei.

Tyxblack hozzá képest nyugodtnak tűnt. Mancsában az álarcos kígyó farkán lévő karmok elernyedtek. Ő csak tehetetlenül simogatta az ujjával, miközben merengve meredt rá. Egyszerre rázta belülről Snakya némasága és kívülről Sekos elkeseredett sírása. Végül aztán halkan megszólalt:
-Valamit talán mégis tehetek érte... A második kapu egykori őre szipákolt lehangoltan:
-Mit? A fekete bestia hallgatott egy ideig, tovább simogatva finoman ujjával a markában maradt sárga karmokat:
-Én nem vagyok más, csak mágia... egy kis szellem a tűzből, némi tenger Nixa egéből, és egy árnyék a sötétségből. Céllal teremtettek, hogy őrizzem a harmadik kaput. Sekosra nézett:
-Nekem soha nem volt életem. És a célom már régóta bevégeztetett. Tudnék cserélni Snakyáért. Sekos szemei ismét elkerekedtek:
-De...- szólalt meg rekedten, elhűlten- akkor te meghalsz... Tyxblack Dark szelíden, kissé szomorkásan elmosolyodott. Megfogta mindkét kezével az álarcos kígyó fejét, majd összeért a homlokuk. Bőre, mint valami sötét árnyék kúszott bele az ernyedt testbe, maga mögött valami halvány derengést hagyva. Miután a folyamat befejeződött, Tyxblack Dark helyén a derengés - akár egy lélek- még időzött egy kicsit, majd teljesen elhalványult. Snakya sebei viszont beforrtak, lila maszkja és mancsos farka feketévé, zöld teste sötétlilává, és szeme sárgává vált. Nagy levegőt vett, ahogy magához tért, hirtelen zsongott a feje:
-Mi történt? Sekos nézett vissza rá, egyik szeme sírt, másik nevetett:
-Tyxblack Dark... feláldozta magát érted. A mágia, amiből teremtetett most téged éltet. Snakya sóhajtott. Nem talált szavakat erre a gesztusra. Egyszerre érzett végtelen hálát az egykori harmadik kapuőr iránt és végtelenül sajnálta is, hogy ilyen árat kellett fizetnie az önfeláldozásért...



Valahol távol, az istenek síkján Sötétség épp társalgott valakivel. Vendége pislákolt: kissé vörösen, mint a tűz, helyenként kéken, mint a tükröződő víz, és néha lilán, mint a sötét posztó. Az istenség az állát vakarta, ahogy némi lenyűgözéssel nézett rá:
-Igazán figyelemreméltó... Olyasmit tettél, amit nem tanultál, mégis jött. Tudod, hogy mivel jár az ilyen tiszta önzetlenség? Vendége tovább pislákolt némán. Sötétség felállt, tett felé pár lépést, majd egészen közel hajolt hozzá, hogy sejtelmesen odasúghassa:
-Lélekkel... A jelenés kissé zavartan megrángott párszor, közben az istenség ismét kihúzta magát:
-Úgy bizony, kicsi apró halandó. Nagylelkű és tiszta önzetlenségedként kiérdemelted a lelket- ismét nekiállt vakarni az állát- már csak az a kérdés, hogy maradsz-e a természetfeletti szellemek között, vagy pedig belecsöppensz egy új testbe, és részévé válsz a hosszú, reinkarnációkkal teli utazásnak... A jelenés leírt egy függőleges vonalat a levegőben, lentről felfelé. Sötétség sejtelmes zöld szemei mosolyra görbültek:
-Szinte sejtettem- válaszolt azon a fekete-bársony hangján- és már tudom is, hová foglak elhelyezni...

long time no sea

Lassan eljárt az idő: a bolygók megtették a fordulókat a nap körül, éjszakák követték a nappalokat, az árapály helyenként simára csiszolta a partot.

A Félhold-öbölre lassan de biztosan a bőség időszaka köszöntött: a Holdistennőnek köszönhetően a hullámok végre lecsitultak, Echo minden lehető segítséget megadott nekik. Mint minden isten, ő is ott tudott segíteni, ahol hittek benne... a hit az isteneknek is erőt ad.

Phernai már a felnőttkor alsó határát súrolta. Már nem is tudta, hogy annak idején hogy is ragadtak itt Drinával... egy biztos, küldetést hajtottak végre, méghozzá sikeresen. Társa át is tért Echo hívővé, és a helyi szentély fenntartásában segédkezett. Ami Phernait illette... ő az admirálissal osztotta meg harci tudását. Cserébe a helyi macska emberek főnöke kivitte őt a tengerre, hogy átadhassa neki a hajózás minden trükkjét. Habár a menekült herceg a vízistennő kegyelmét élvezte, a hajózás nem igazán állt a kezére. A harcművészetet viszont tovább gyakorolta, sőt, tanította. Bár a Félhold-öböl nem úgy tűnt, mint egy támadások sújtotta vidék, mégsem ártott a felkészültség.

Azonban az évek elteltével nemcsak az új tudás gyarapodott, hanem a honvágy is erősödött. Egyik éjszaka a parton felírta a 6-ost, a víz számát, alá a 99-est, a kommunikáció jelét... majd alámerült. A számmágia - szerencsére - a vallásoktól függetlenül működött: nem kellett feltétlen egy isten kegyeltjének lenni ahhoz, hogy sikeresen alkalmazzák. Phernai a vizet, a közvetítő elemet használta a kapcsolat felvételére. Ahogy feje a hullámok alá került, agya kellemesen lezsibbadt, egyfajta transzba esett. A légzés nem jelentett gondot, felsőbb síkra került. A sötétségből pedig lassan, akár a vízben kavargó tintafoltok, kirajzolódott az ismerős alak... a kapcsolat létrejött.

Phernai szemei elkerekedtek, elmosolyodott... a kép elszorította a torkát:
-Apa? Tom Focus akkor kapcsolt. Nem számított rá, hogy megszólítják. Körbenézett, körvonalai kiélesedtek - valószínűleg ő maga is lement alfába. Amint tekintetük találkozott, némi fáziskéséssel nézett fiára. Némi időbe telt felismernie... de amikor sikerült, örömébe felkiáltott:
-Phernai! A menekült herceg apja nyakába ugrott, amaz pedig szorította magához:
-Nagyot nőttél- veregette hátát, közben az atyai büszkeségtől el-elcsuklott a hangja- hol vagy? Mit csinálsz? Fia visszanézett rá, ahogy a viharos üdvözlés után elengedték egymást. Ahogy végigmérte, a honvágy még erősebben mart belé. Nagy levegőt kellett vennie, hogy legyen ereje szavakba önteni a választ:
-A Félhold-öbölben vagyok... Bászt biztos említette még annak idején, hogy ide tartottam- félszegen vállat vont- végül itt ragadtam... Drinával együtt... Aztán kicsit megvakarta arcát, ismételte lelkierő-gyűjtés céljából:
-És ti odaát? Anya? És az ikrek? Tom Focus kicsit szélesebben mosolygott:
-Megvannak... Sheo Deghyom helytartójává fog vállni, míg Mora Nixáéva. Ezt követően közelebb lépett a volt herceghez, és vállára tette kezét:
-A helytartó mégsem az, mint egy trónörökös...- közelebb hajolt, hangját szelídebbre vette- ezt te is jól tudod. Phernai elkomorult... majd lassan csóválta a fejét. A király arcán sötét árnyék vonult végig:
-Phernai... Fia tett egy lépést hátra:
-Én igyekeztem... Próbáltam olyan trónörökös lenni, amilyet elvártatok tőlem... Lehorgaszotta fejét, a mécses is eltört, szipogva folytatta:
-Nem éreztem magamnak valónak... és tudom, hogy ezzel csalódást okoztam....

Folytatta volna, de nem tudta. Apja ismét viharosan átölelte őt. Phernai a vállához préselődött, a szavak a torkában ragadtak. De nem bánta. Tom Focus támogatása most vált igazán egyértelművé... de hogy ne legyen elég, még szavakkal is megerősítette:
-Ha akarnál, se tudnál csalódást okozni. Habár nem akarsz minket követni a trónon, hiszek benne, hogy jól kitanítottunk, és a legjobbat nyújtod. Phernait a meghatottság a szíve mélyéig érte. Enyhén megszorította apja vállát:
-Szeretlek titeket... A király homlokon csókolta:
-Mi is szeretünk téged. Légy jó....

Phernai ekkor kapta ki fejét a tengerből, levegő után kapva. Az éjszaka hidege szinte szúrt a tüdejét. Felnézett a tiszta égre... a csillagokra... a fogyóban lévő Holdra...
Meleg könnyei pedig lassan végigfolytak tengervizes, hűs arcán...

meglelt herceg

Phernai kifejezetten jól érezte magát Martem kicsi falvában: az élet egyszerű volt, csendes, és ami a legszebb, hogy senki sem ismerte őt. Végre nem trónörökösként, hanem külsős szemlélőként figyelhette az eseményeket, és nem magas rangúként, hanem vendégként kezelték.

A varázslók és Yylad rengeteg érdekes tudást és tapasztalatot osztottak meg vele. Most pedig a falu szélén ült, az ültetvénynél. Ismét azt a három fehérnépet látta, amint épp végeztek a munkával... és a két srácot, akik próbálták megfűzni őket, még a kosaraikat is átvették. Ám a hölgyek nem hagyták magukat... mindig kérették magukat, és rájuk hagyták. A herceget mindig megmosolyogtatta ez a jelenet. Bár anyja mesélt, hogy legyen egy nő önálló és öntudatos, a palota falai között inkább az alázatot látta a részéről. Itt pedig ennek a három fehérnépnek a tenyeréből ettek a srácok. Vicces dolog a nemek szerepe...

Ahogy közelebb értek a faluhoz, látta, hogy a hölgyek összesúgnak, pajkos tekintettel nézve rá... majd hirtelen, széles mosollyal megindultak felé. Phernai mire észbe kaphatott volna, egyszerre ölelte őt a gekkó, az angyal, és az ork:
-Jaj, de kis cuki fiú vagy! Gyere velünk, légy vendégünk! A srácok felháborodva néztek vissza, dühükben még a kosarat is leejtették:
-Hékás, mit jelentsen ez?- akadt ki a patkány- mi itt hetek óta próbálunk titeket levenni a lábatokról, erre inkább ezt a tejfölös bajszú kiscicát választjátok? Az angyal visszaszájalt:
-Nincsenek atyáink akik megmondják, hogy kit válasszunk. Úgyhogy döntünk magunk! E szavakkal egy hatalmas puszit nyomott a herceg arcára - aki egészen belepirult. A lidérc rájuk mutatott:
-Ez nem ér! A kisujját sem mozdította értetek! Mégis mit adhatna egy ilyen külsős vándor? Azt se tudjuk, ki fia! Erre az ork felemelte a herceget, majd magához szorította:
-Mi aztán nem bánjuk. Majd legényt faragunk a kis szűrpamacsból- a macskára nézett- ugye, kis drágám? Azonban Phernai ha akart se tudott volna válaszolni, tekintve, hogy feje félig belesüppedt a termetes hölgy melleibe... A patkány srác tovább háborgott:
-Szóval így állunk- majd intett társának- akkor itt is hagyunk titeket, ti szédült nőszemélyek! Azzal továbbálltak, a lányok pedig harsányan felkacagnak.

Phernai nagy nehezen kicsusszant az ork hölgy szorításából, majd kérdően végignézett rajtuk:
-Mi olyan vicces? Most magatokra haragítottátok őket. A gekkó széles mosollyal intett:
-Ugyan már! Ők is megjátsszák ilyenkor. Mindig szoktuk egymást szekálni. Az angyal hozzátette:
-Különben is, nem lenne más választásuk. Mi vagyunk az egyetlen korukbeliek az egész környéken. Az ork zárta a sort:
-Szeretjük ám őket. De jó anyáink arra tanítottak minket, hogy egy magunkfajta ifjú hölgy sose adja magát könnyen a férfinépeknek. Ők csak hadd küzdjenek meg értünk. A herceg elmosolyodott:
-Értem már. Igazán cseles- majd nevetve hozzátette- Azért beavathattatok volna, szólni se tudtam a meglepettségtől. Az ork visszamosolygott:
-Még elválik, kis drágám.

A társalgásukat Mafana szakította félbe, aki sejtelmesen, akár egy árnyék, odalibbent hozzájuk:
-Remélem, kiszórakoztátok magatokat, hölgyeim- majd a macskára nézett- A vendégünket ugyanis el kell, hogy raboljam. Az angyal intett:
-Csak nyugodtan- majd lopva Phernai felé fordult, és odasúgta- aztán legközelebb is bűnsegédkezz ám velünk. Szavait egy pajkos kacsintással zárta, melytől a herceg ismét elpirult.

Magában nyugtázta, hogy a Bászt hívő épp jókor érkezett, hisz ki tudja, hogy ezek a szédült fehérnépek mibe keverték volna még bele. Ahogy indultak vissza a faluba, a túl vége felé, Mafana elkezdett mesélni:
-Macskaként ismered a fajtád eredetét, ugye? A vendéget kissé meglepte a váratlan témaváltás, de nem sokat hezitált a válaszadással:
-Azt tudom, hogy Bászt istennő teremtett minket, és ő képviseli a halandók 9 természetét. A mágus bólintott, majd folytatta:
-Azt is tudod ugye, hogy az első generációkat a tűz- és vízisten nevelte fel? Így keletkezett a két klán is.
-... A Chomuu és a Contrast- fejezte be helyette a herceg, de azonnal megbánta szavait. Gyorsan hozzátette:
-Igen, hallottam valami ilyesmit. Mafana folytatta, ahogy egyre közelebb értek a falu túlsó végéhez:
-Ugyebár a Contrast, a későbbi Constructor klán olyan tiszta módon megőrizte a vérvonalát, hogy generációkon keresztül megmaradtak a fehér alapon fekete csíkjaik. Viszont a Chomuu klán tagjai mindenféle réteggel és néppel vegyültek... talán pár száz éve is megvan, hogy szürke macskát láttak utoljára.

A hercegen érezte, hogy szabályosan elhűl, de akkor már a kunyhóhoz értek, és Mafana már nyitotta is az ajtót, félig visszanézve rá:
-Hogy lehettem ilyen vak, hogy nem vettem észre... Az ajtó kitárult... Drina és Hassan társaságában pedig ott ült Tom Focus, komor atyai pillantást vetve fiára. A Bászt hívó fejet hajtott:
-Megtaláltam, felség. Az uralkodó felállt, és megejtett a mágusnő felé egy bizalmas mosolyt:
-Köszönöm a segítséged- majd ismét fiára nézett- Készülődj, megyünk haza. Phernai teljesen elképedt, majd végignézett a mágusokon:
-Ti értesítettétek apámat? Honnan tudtátok? Hassan felállt, és a jól megszokott barátságos hangvétele ezúttal komorrá és semlegessé vált:
-Csak most tudtuk meg, ahogy alig egy órája megjelent. A kérdés inkább az, hogy miért hazudtál nekünk?

A herceg érezte, hogy a felépített jó viszonyuk épp 180 fokos fordulatot készül venni. Riadtan próbálta menteni a menthetőt:
-Nem hazudtam! Azt mondtam, hogy Hamu vagyok, és valóban a családom neve a hamuból származik. Azzal, hogy nem fejtegettem, hogy honnan jöttem, azzal nem hazudtam. Sőt, azzal sem, amikor azt mondtam, hogy jártam mind a tűzvörös-, mind a tengerkék ég alatt. De ha megmondtam volna, hogy ki vagyok, ugyanúgy fogadtatok volna, vagy máshogy? A mágusok összenéztek. A kölyök kérdése valóban elgondolkodtatta őket. Tom viszont fia vállára tette kezét:
-Kérlek, ne nehezítsd meg a helyzetüket. Így is visszaéltünk a vendégszeretetükkel. Indulnunk kell. Phernai sóhajtott, majd elindult apjával kifelé.

Füttyentett, mire Rosina előbaktatott az istállóból. Megrázta magát, majd gazdája megpaskolta a vállát:
-Készülj, Rosina, indulunk... Ekkor egy hang szólalt meg a hátuk mögül. Drina szólította le a herceget:
-Hamu... A trónörökös megfordult, szembe a liánmintás maszkkal. A fiatal mágus hangja szomorkásan csengett:
-Elmész, és elfelejtesz minket? Ez a kérdés mélyen megrázta Phernait. Apjára nézett kérdően. Várt tőle valami biztató választ... egy jelet... akár biztosítékot, hogy Martem lakói nem maradnak cserben. Tom Focus közelebb lépett a kezdő javasasszonyhoz:
-Láthattam magam is, hogy az évezredes háború mennyire megrázta a falutokat. Viszont a lelketeket nem vette el, és ez abból is látszik, hogy nemcsak szívesen láttátok, de tanítottátok is a fiamat - pedig nem ismertétek. Így készen állok, hogy bármilyen forrást a rendelkezésetekre bocsássak, mely által fejlődhettek és kibontakozhattok. Ez a legkevesebb. Ezt hallva a halálfej maszkos varázsló is kilépett az ajtón:
-Erre igazán semmi szükség...
-Ragaszkodom hozzá- válaszolta a király mosolyogva- sőt, írásba is adom. Csak nevezzétek meg, hogy mire igénylitek a ráfordítást. Hassan lassan, vontatottan körbenézett a kihalt faluba, majd vissza az uralkodóra:
-Ha így állunk, akkor nyugati szélen lévő Bászt szentélyt szeretnénk felújíttatni. Elvégre, jelen pillanatban, sokat köszönetünk a gyermekeinek. Tom elmosolyodott, és fejet hajtott:
-Úgy legyen.

Lassan elindultak kifelé, apa és fia. Phernai azonban nehéz szívvel nézett vissza a mágusokra. Nagyon megszerette ezt a világtól elzárt kis települést és maroknyi lakosát...

lanciare una ricerca

Anja Starghost alázatosan, bűntudattal meghajolt a királyi pár előtt:
-Sajnálattal közlöm felségetekkel, de Phernai megszökött. Próbáltam megállítani, de mire megtehettem, már mérföldekre járt. Shayla idegesen a karfára csapott, ahogy felpattant ültő helyéből:
-Miért nem tudtad megállítani?- fakadt ki, nem hitt a zodiákusi szavainak- Engem majdnem leiskoláztál a Vér-tónál, a kamasz fiunkat pedig nem tudod megállítani? A vörös szégyenkezve lehajtotta fejét. A királynénak igaza volt, és valóban csak magatehetetlenül állt, ahogy a semmiből előkerült az unipegazus, amire a herceg felpattant, majd elrepült...

Focus felesége vállára helyezte mancsát:
-Idegeskedéssel nem megyünk semmire- mondta nyugodtan, majd Starghostra nézett- bizonyos, hogy a legjobbakkal is megtörténhet a baj. De Phernait ismerve nem az a gyerek, aki olyan könnyen keveri magát bajba. Visszanézett Shaylára:
-Okos fiú, biztos feltalálja magát. Épp csak a lázadó korát éli. A királynő sóhajtott, magában elszámolt tízig, majd visszanézett férjére:
-Hozd őt vissza- mondta halkan. Tom Focus elmosolyodott, majd a zodiákusira nézett:
-Anja, az ikreket tanítsd tovább- majd elindult kifelé- én útnak indulok Phernaiért.

Ki is ment... de mielőtt útja a városon kívül vezette volna, betért a macska istennő szentélyébe. Letérdelt, mélyen meghajolt az oltár előtt, majd karmával apró sebet ejtett egyik ujján. A felbuggyanó vércseppet az oltárra nyomta, és belekezdett:
-Felséges Bászt! Phernai fiam eltűnt. A segítségedet kérem a megtalálásában...  Alig, hogy végigmondta, az istennő hangja hallatszott válaszként:
-A vér az, mely összeköt titeket. Hát kövesd...

Szavaira az oltáron lévő vércsepp felizzott, majd a levegőbe emelkedett. Olyannak tetszett, mint egy vörös szentjánosbogár. Ezt követően libegve elindult egy irányba. Tom Focus elmosolyodott, megértette Bászt szavait. Azonnal megindult, az izzó vércseppet követve...

Shayla vs. Starghost

Shayla soha nem képzelte, hogy a tűzvörös ég alatt mekkora terület húzódhat. Most, hogy bejárta látatlanba, rá kellett döbbennie, hogy van akkora, mint a tengerkék ég alatti. Egyáltalán nem ismerte a vidéket, csak ment találomra, amerre jónak látta.

Így esett, hogy egy szűk heti gyaloglás után a Vér-tó környékén lyukadt ki. Kissé lehangolónak tartotta a kopár, rézvörös hegyekkel, a környéket körülvevő morcos erdővel, és az egykedvűen álló sátrakkal és kunyhókkal. Legalább úgy tűnt, itt laknak. Megindult nagy lendülettel...

Alig ért a tó partjához, hirtelen lecsapott rá valami, és látványosan bucskázott a földön. Gyorsan lekaparta magáról, majd feltápászkodott, hogy megnézze magának támadóját. Egy rövid, vörös hajú, zöld szemű egész emberi kinézetű lány állt előtte támadóan:
-Ki vagy, idegen, és mit akarsz tőlünk?- Anja nem igazán tolerálta, hogy csak úgy szó nélkül nekiiramodik valaki a törzsnek. A királynő ruhája ujjából előcsúsztatta az aranykarmokban végződő láncos fegyvert:
-Shayla Constructor vagyok, a kettős birodalom úrnője. A vörös értetlenül nézett ellenfelére. Neki sem a neve, sem a rangja nem mondott semmit. Feszültebben tartotta a pozíciót:
-Mi dolgod az indiánokkal? Válaszolj, vakarék!

Ezt már a macska személyes sértésnek vette. Támadt is a lánccal... Anja meglepetten azon kapta magát, hogy a fémkarmok végighasítják az arcát. Olyan pontosan mentek el mellette oldalról, mint a halál szele. Valószínűleg ellenfele csak komoly figyelmeztetésnek szánta. Ez épp elég is volt ahhoz, hogy ne becsülje őt alá. Shayla felé hajította a lánc másik karmos végét. Starghost most nem tétlenkedett. Lekapta a láncot, a karjára csavarta, majd megrántotta maga felé. A királynő erre nem számított. Meglepetten repült előre... arccal egyenesen a vöröske öklébe. Meg is tántorodott, ellenfele pedig kigáncsolta, de nem várta meg, míg földet ér. Megrántotta ismét a láncot, maga felé rántva ismét, hogy ismét pofán vágja.

Most viszont Shayla tért észhez. Nem várta meg, míg ismét elérte ellenfele öklét, hanem végigkarmolta kétszer. Starghost felkiáltott, és elengedte a láncot. A macska visszavette fegyverét, szemei kéken felizzottak:
-A vízisten áldásával!- megpörgette a lánc egyik végét, és a vöröske mellkasa felé irányította. Nyomában jeges vízsugár keletkezett, kétszeresen telibe találta a nőt. Anja hatalmasat faralt. Épp tápászkodott fel, mikor látta, hogy a királynő egy újabb vízmágiás támadást indít felé. A vöröske kezei tüzesen felizzottak, majd őrült csatakiáltás kíséretében megrohamozta ellenfelét...

Épp az utolsó pillanatban Sekos közéjük állt, majd rárivallt:
-Starghost, viselkedj! Van fogalmad róla, hogy kivel van dolgod? Anja csak döbbenten pillangózott társa felé, a lángok kialudtak a kezeiről. Meglepetésére újabb lapáttal került, mikor a bestia az idegen felé fordult, és alázatosan meghajolt:
-Elnézést az otromba fogadtatásért, felség. Nem tudhatta, hogy te vagy az, a Vér-tó mellől még soha nem tette ki a lábát.

Shaylát szintén meglepte a váratlan fordulat. Első körben az, hogy az egykori kapuőr így leteremtette ellenfelét. Másodsorban pedig...
-Sekos... mi történt veled? Tényleg te vagy az? A sárkány ismét felemelte felét:
-Igen. Egy súlyos sérülés némi változtatást kívánt. De nem panaszkodom. Félreállt az útból, hogy a hölgyek ismét láthassák egymást, majd folytatta:
-Ő itt Anja Starghost, a Zodiákusról. Sokáig a felügyeletem alatt állt, most együtt őrködünk a Vér-tó indiánjai felett- megfordult- Anja, ő Shayla Constructor...
-... a tűzvörös és a tengerkék ég alatti birodalmak úrnője- fejezte be helyette a vöröske, majd rákérdezett- igen, mondta. Az miért olyan nagy szám?

Sekos nem fogadta túl szívélyesen ezt a megjegyzést. Komoran folytatta:
-Ez a bolygó a tűzvörös és a tengerkék ég Földje. Mi a tűzvörös ég felén helyezkedünk el. Starghost a macskára mutatott:
-Szóval ő itt a mindenható... A sárkány bólintott:
-Fogalmazhatunk akár így is. A nő ismét visszanézett a betolakodóra, majd kissé zavartan közelebb lépett hozzá:
-Ez esetben más a helyzet- kezet nyújtott- Üdv... asszem. Shayla megejtett egy kínos mosolyt, majd kezet fogott vele:
-Bocsásd meg ellenséges viselkedésem. Nem tudtam, hogy te nem tudhattad, hogy... Anja legyintett:
-Ne ragozd túl- halkan nevetett.

Sekos visszanézett a királynőre:
-Mi az oka, hogy megtisztelsz jelenléteddel, felség? Álmomban sem gondoltam volna,hogy valaha a tűzvörös ég alatt talállak. Shayla felemelte felé a fejét:
-Eddig én sem. De komoly tanárt keresek a kettős birodalom palotájába. Hatásszünetet tartott, amint leesett neki a tantusz, majd ismét a vöröskére nézett:
-És azt hiszem, meg is találtam. Starghost szemei elkerekedtek, majd jobbra-balra nézett, végül magára mutatott:
-Ki, én? A macska szélesen elmosolyodott, majd határozottan bólintott:
-Engem is elég szépen leiskoláztál, így úgy gondolom, hogy testhezálló lennél a feladathoz. Anja kínosan megvakarta a fejét. El se tudta képzelni, hogy hova jut még ebben a világban. Kérdően társára nézett:
-Sekos? A bestia bizalmasan elmosolyodott:
-Menj el vele. Én már csak tudom, hogy őfelségének szolgálni nem mindennapi élmény...

Dove vai, Tua Altezza?

Az éjszaka leple finoman ívelt a tűzvörös és a tengerkék ég alatti vidékek fölé. Shayla ekkor döntött úgy, hogy elindul - csendben, mindenki tudta nélkül. Szokásos kék ruháját vette fel, kék palásttal, láncos-macskakarmos fegyverével, koronáját pedig a hálóban hagyta...

Úgy libbent végig a palota folyosóin, mint egy árnyék, minden zaj nélkül. Már a kapuhoz ért, és óvatosan nyomta le a kilincset, mikor valaki megszólalt a háta mögött:
-Felség? A királynő megriadt, hogy valaki mégiscsak kifigyelte. Riadtan megfordult. Egy lila ruhás fehér kobranő állt vele szemben, vonásai épp csak látszottak a sötétben.

Shayla megkönnyebbülten felsóhajtott:
-Elizis, megijesztettél- suttogta, ahogy megeresztett egy mosolyt. A sötét mágus kérdően oldalra billentette fejét:
-Hová ilyen későn? A macska szusszantott, majd komoran válaszolt:
-A gyerekek kimerítették mi Mao Zhu, mind Zitana, mint Ghí, valamit Focus és az én tudásomat is. Új tanárt akarok nekik keresni... egy függetlent, és lehetőleg Deghyom földjéről valót. Olyat aki új színben tüntetné fel a harcot és a mágiát. A kígyó bólintott:
-Komolyan veszed a taníttatásukat. Minden elismerésem. Hátrafordult egy pillanatra, majd vissza:
-Én nem jártam itt. Shayla hálásan elmosolyodott:
-Köszönöm, drága.

Már tárta ki az ajtót, és lépett is volna kifelé, azonban eszébe jutott valami. Visszafordult:
-Mondd csak... Elizis érdeklődve felpillantott, a királynő pedig folytatta:
-Mágus létedre hogyhogy nem hordasz álarcot? A deghyomi varázstudók mind hordanak... A kobra nyugodt hangon válaszolt:
-Én viszont nem vagyok deghyomi. Másik világból származom.Mikor idekerültem, valóban láttam, hogy maszkkal fedik az arcukat. Megérdeklődtem őfelségénél, hogy miért van ez. Ő pedig csak legyintett, hogy volt rá törvény, csak megszűnt. Nekem nem szükséges hordanom, a többiek pedig csak megszokásból teszik. Shaylán a meglepetés nyomai mutatkoztak:
-Nem tudtam, hogy más világból jöttél. Elizis bólintott:
-De itt jobb- majd megejtett egy enyhe mosolyt, és intett- viszont most menjél, felség, mielőtt ránk virrad. A macska elmosolyodott:
-Igazis- majd intett- köszönöm, Elizis. Azzal becsukta maga mögött az ajtót...

a vízisten köztünk jár

A testvérek épen hazaértek... leszámítva Morát, aki Északon teljesen átfagyott, és emiatt megbetegedett. Hazaérve azonnal ellátásra került, betegszobába, alaposan betakarva. Shayla aggodalmasan mérte a lázát, míg a másik kettő kíváncsian figyelt.
-Mi van vele?- kérdezte Sheo- Mennyire van rosszul? A királynő visszanézett fiaira:
-Nagyon magas a láza- majd elindult kifelé- segítséget kell kérnem Zitanától, neki biztos van orvossága erre. Phernai sóhajtott:
-Remélem... Majd a húgához lépett, és megsimogatta a fejét. Mora megejtett egy enyhe mosolyt, de nem mozdult.

Shayla közben összefutott Focusszal a folyosón. Épp készült vázolni a helyzetet, mikor közbeszólt oldalról egy hang:
-Nincs miért aggódnotok egy percre se. A pár megfordult, Tom Focus szemei el is kerekedtek:
-Vízisten?

Valóban, a víz úrnője állt velük szemben, most a szokásosnál is nyugodtabb vonásokkal. A királynő rácsodálkozott:
-Te itt? Mégis miért jöttél ide, közénk? Az istennő elmagyarázta:
-Megtudtam, mi történt... hogy mit művelt veletek a szélisten, akit ismét bebörtönöztünk. Azért jöttem, hogy segítsek. Megindult befelé, majd még egyszer hátraszólt:
-Ti csak maradjatok itt, és mindent bízzatok rám. Azzal a következő sarkon el is tűnt.

A király kissé remegett az izgalomtól, hisz nem tudta mire vélni a szokatlan látogatást - az istennő ugyanis nagyon sokáig nem volt egy Deghyom párti. Őt is megvetette. Viszont Phernai megjelenése óta némelyest változtak a dolgok...

Pár perc múlva épp Phernai és Sheo futott hozzájuk, nagy örömmel arcukon:
-Nem hiszitek el, hogy mi történt!- kiáltotta a kisebbik- itt járt a vízisten, bement Morához.
-Sőt- folytatta Phernai- meg is gyógyította. Mora magánál van. Gyertek, ezt látnotok kell! A szülők követték is a fiúkat, be egészen Mora ágyáig. A hercegnő ült az ágyban, szemei tiszták voltak, arca egészséges... Shayla még a homlokát is megfogta, és érezte, hogy elmúlt a láza. Örömében megölelte, és megpuszilta kislányát...

siblings apart

Kellemes délután a palota kertjében. Phernai együtt játszott a testvéreivel, míg az uralkodó páros a pavilonban hűsölt. Azon napok egyike volt ez, mikor úgy döntöttek, hogy egy időre félreteszik a kötelességeiket, és lazítanak.

A lazítás persze csak addig tartott, míg hirtelen be nem borult az ég, és hatalmas szél nem támadt. Shayla felállt, és kinézett a pavilonból:
-Mi a fene? Egész nap tiszta volt az ég... Tom Focus ki is lépett, és körbenézett:
-Minden előjel nélkül támadt hatalmas szélvihar- a testvérekre nézett, majd intett- gyerekek, befelé! A hármas fogat felkapta a fejét, majd megindultak.

Hirtelen azonban hatalmas széllöket csapott le, sűrű füst kíséretében... és Sheo arra lett figyelmes, hogy csak ő ért oda apjához. Másik két testvére eltűnt.
-Mora! Phernai! A király pedig felüvöltött:
-Hogy merészelted?

A hatalmas szélviharban kirajzolódott a szélisten arca, aki kajánul elvigyorodott:
-Ezzel büntetlek, átkozott deghyomi! Téged azért, mert keresztülhúztad a terveimet, és nem maradtál a helyeden- a királynőre nézett ezután- téged pedig azért, mert nem engedelmeskedtél sem a szüleidnek, sem a vízistennek. Mindkettőtök hibájából halt ki a Contrast klán. Így a gyerekeitekkel fizettek, akiket elragadok tőletek.

Tom Focus felkiáltott:
-Azonnal add őket vissza- majd a vállára, a sebhelyre csapott- ruházz fel, Tűzisten! Bászt arany karmai! Megjelentek kezein a macskaistennő hatalmas karmai, amik ezúttal vad tűzben égtek, majd az istenségnek rontott. A szélisten felkiáltott, majd menekülőre fogta:
-Minden próbálkozásotok hasztalan! Soha nem látjátok őket viszont! Azzal egész egyszerűen szétoszlott, az eget beborító felhőkkel együtt.

Shayla térdre rogyott, és sírásban tört ki. Annyira sokkolta a gyerekek elvesztése, hogy míg férje próbált harcolni, ő teljesen tétlen maradt, és hibáztatta emiatt is magát. Focus odament hozzá, és átölelte, igyekezett vigasztalni őt:
-Nem fogjuk ennyiben hagyni. Én ugyan megküzdök egy istennel, de akkor is visszaszerezzük Phernait és Morát.

Sheo pedig valamivel távolabb, a döbbenettől reszketve nézte szüleit. Ő ugyanúgy tehetetlenül érezte magát. De ahogy egyre inkább látta az elkeseredettségüket, úgy a fejébe vette, hogy ezt ő maga sem hagyhatja. Felment a szobájába, és minden szó nélkül nekiállt összecuccolni... ugyanis a fejébe vette, hogy megkeresi testvéreit...

Sheo és Mora

Zitana boszorkány konyhájában nagy volt a sürgés-forgás. Komoly varázsszer keverésén folyt a mesterkedés... amit ráadásul nem is egyedül csinált. A lépéseket részletesen elmagyarázta és alaposan szemléltette fiatal tanítványának, egy fekete csíkos, szürke szemű, fekete hajú macskának:
-Apád nem volt túlságosan fogékony a varázslatokra- ecsetelte a gyermeknek, miközben átvett tőle egy fiolát- próbáltam finoman rávezetni mindenféle praktikákra, de mindhiába. Jobban szemügyre vette tanítványát:
-De nem mindenki lehet ilyen. Örülök, hogy te mégis mutatsz némi érdeklődést a mesterség iránt. A macska elmosolyodott:
-Eddig is sokat meséltél a különböző kövek és füvek füvek felhasználásáról. Érdekesnek találom, hogy mennyiféleképpen lehet őket kombinálni a gyógyszertől egészen a méregig. Hangja és tekintete alázatos volt, tisztelettudó, mégis kíváncsi. A madárálarcos varázslónő bólintott:
-Jól látod, Mora. Épp ezért bizonyos vagyok benne, hogy kiváló tanítvány leszel- kissé kisandított az ablakon- nem úgy mint a nyughatatlan ikertestvéred. A gyermek legyintett:
-Nem érdekes, Zitana. Elvégre magad mondtad, hogy nem mindenki lehet a mágiára fogékony. A mágus a Morára mutatott:
-Mondom én, okos kislány vagy te. Mint trónörökös, te leszel a birodalom esze- majd nyújtotta a kezét- most pedig vedd le nekem a polcról a szárított kígyónyelvet...

Közben kinn, az erdőben Ghí talpig ezüst páncéljában meditált. Azonban a körülötte sürgő, Morával egyidős macskafiú nem igazán hagyott neki nyugtot, ahogy felmászkált rá, és próbálta elrángatni:
-Te, Ghí, mikor harocunk már? Hallod, Ghí.... Figyelj már, döntsük ki azt a fát? Te... mutass már valami jó ütést vagy rúgást. Figyelj már, Ghí...- itt belecsimpaszkodott a pallosába- suhinthatok vele egyet? Azonban a félvér ekkor megragadta a kölyök csuklóját, és ránézett:
-Most meditálunk, ifjú Sheo- mondta nyugodt hangon- mindennek megvan a maga ideje. Azonban a tanítvány tovább ficánkolt:
-De az olyan unalmas... Mégis mi haszna van? Inkább bunyózzunk, annak több haszna van. A csatatéren is mindenki bunyózik. Azonban a lovag visszapillantott rá, és folytatta:
-A harc semmi nem ér, ha nincs összpontosítás és türelem. Ezekre a szavakra már Sheo figyelmes lett. Ghí megbizonyosodott róla, hogy a trónörökös valóban rá figyel ezúttal, majd folytatta:
-Ha csak törtetve mész előre, akkor az ellenfeled könnyen véget vet neked. De ha koncentrálsz, akkor a megfelelő helyre viheted be a találatot. Ha türelmes is vagy, akkor jó időben is viheted be a jó helyre. A macskára pillantott:
-Érted már? Sheo kicsit megszeppent, végül bólintott:
-Azt hiszem értem- mondta valamivel nyugodtabban. Ezt követően leült Ghí mellé, és már együtt végezték a gyakorlatot...

területi igény

Hare Tzeg útja nem a vak világba vezetett, hiába tűnt is úgy, hogy szándékosan keresi fel és leckézteti meg régi riválisát. Ennél sokkal komolyabb terve volt, és egy célirányosabb helyre: a kettős birodalom urainak színe elé. Mint az egyik kis birodalom uralkodóját, a királyi pár azonnal fogadta őt a tárgyaló terembe. A nyúl tiszteletteljesen meghajolt:
-Felséges uram és úrnőm...

Shayla kedvesen elmosolyodott:
-Beszélj, herceg... miben lehetünk a segítségedre? A jövevény tiszteletteljesen folytatta tovább:
-Bár a két nagy birodalom egyesült, a Nixa területén működő kis birodalmakra vonatkozó törvények értelmében területi igényt szeretnék felterjeszteni. Tom Focus már kapta is elő az egyik feltekert pergament, és széltében kiterítette az asztalon. Az egész Föld látszott rajta, minden, ami a tűzvörös és a tengerkék ég alatt elterült.
-Mondjad csak- tette hozzá, majd a hercegre nézett- merre kíván terjeszkedni Usagia kis birodalma?

Hare Tzeg közelebb lépett, jobban szemügyre véve az atlaszt, majd alig némi habozás után válaszolt:
-Ide- mutatott rá a Kelet környéki szárazföldre- és erre a területre bányászati engedélyt is kérünk.
-A területtel kapcsolatban van némi kikötés- vakarta állát Tom Focus- van ott egy elzárt terület. Annak 10 km-es körzetébe nem mehettek. Az ottani népek a külvilágtól elzárva élnek, velünk is csak alig fél éve vették fel a kapcsolatot. Úgyhogy tartsátok tiszteletben a magányukat. A nyúl elmosolyodott, majd bólintott:
-Ahogy kívánják.

Ezután ismét visszameredt a térképre:
-És milyen költségvonzata van őfelségetek eme nagylelkűségének? Shayla már mondta volna, de a király felemelte mancsát, ezzel elhallgattatva, majd válaszolt helyette:
-Miért kértek a területre bányászati engedélyt? Hare Tzeg ugyanabban a hangnemben folytatta tovább:
-Néhány alattvalóm jáde lelőhelyről számolt be a környéken. Tom Focus bólintott:
-Vagy úgy- majd ismét felpillantott a hercegre- ez esetben évente 10 kilo jáde illeti az elzárt közösségben élő harcosokat. Elvégre, meg kell alapozni a jó szomszédságot, még ha az diszkrét távolságban is van. A nyúl bólintott:
-Jól mondod, felség.

-Továbbá- folytatta a király- évente újabb 10 kilo jáde jár a kettős birodalom udvarának. Remélem, ez az ár kielégítő. Tzeg elmosolyodott, és ismét bólintott:
-Tökéletesen, felség. Shayla viszont már hozzászólt:
-És ha bármi említésre méltót tapasztaltok a bányászat során vagy a környéken, arról mihamarabbi jelentést kérünk. Itt a nyúl már csak hálája jeléül egész egyszerűen meghajolt.

Tom Focus megírta a szerződést, másolt hozzá egy kivonatot a térképből, majd a két példányt mindhárman hitelesítették aláírásukkal. Hare Tzeg átvette saját példányát, és tiszteletteljesen meghajolt:
-Köszönöm a nagylelkűségeteket! Tartom magam hercegi szavamhoz, és a szerződésben foglaltakhoz. A király bólintott:
-Akkor barátom... jószerencsét!

egyszerre 3 helyen

Hobi kísérte el a szfinxet a fővárosba. A másik hírszerző az elzárt városnál megállt még egy pár napra, hisz az elmaradt éveket be akarta pótolni barátaival. De Hobi ezt egyáltalán nem vette zokon. A szfinx társasága meglehetősen kellemes volt, ennek ellenére tartotta a távolságot, egy pillanatra sem akart tolakodni. Jama szívesen mesélt, mivel sokáig tartózkodott egyedül, mindentől távol. Jól esett neki, hogy most beszélgető társra is talált. Gyorsan el is telt ezzel a beszélgetéssel az idő, mire megérkeztek a két birodalom egyesített városához.

Az úrnő egy percre sem volt hajlandó pihenni. Megkérte a hírszerzőt, hogy azonnal vigye őt az uralkodókhoz. Shayla és Tom azonnal fogadták őt. Kellemes meglepetés volt nemhogy egy szövetségest, de egyenesen egy szfinxet tudni az udvarban. Azonnal helyet foglaltak a tárgyaló terembe. A királynő kíváncsian belekezdett:
-Mondja, pontosan honnan is jött, és mit csinál? Jama szelíden elmosolyodott:
-Az Orion konstellációra épült Egyiptomot őrzöm. Még az őseim építették. És mivel ez a konstelláció három világban létezik egyszerre párhuzamosan, úgy maguk az épületek is... és jómagam is. Erre Focus felkapta a fejét:
-Hogyan? Te még további két világban létezel ebben az időpontban? A szfinx bólintott, majd folytatta:
-Őrizni kell az átjárót mindenhol. A király elé tolt egy térképet:
-Meg tudná mutatni, hogy hol van egy az építmény? Az úrnő elmosolyodott, és szemügyre vette a térképet:
-Természetesen- alig kis keresés után rá is mutatott egy határpontra- itt van, a Szíriusz felkelténél, a tűzvörös és tengerkék ég alatt.

Focus visszaemelte a papírt, és tanulmányozta. Közben Shayla tovább kérdezett:
-És van ott még valaki? Jama megcsóválta a fejét:
-Nem, már egyedül vagyok. A Tanuki testvérek a másik világból átjöttek annak idején, és ők voltak a társaságom, de azóta ők is tovább álltak, hogy tanuljanak. A királynő kissé aggódott:
-Nem kellemetlen így, magányosan?
-Nem számít- válaszolt a szfinx- hisz mint mondottam, nekem az a feladatom, hogy őrizzem ezt az átjárót. Tom félretette a térképet:
-Legalább a vendéglátásunkat fogadja el pár napra. Így is hosszú lehetett az út idáig...

Rosina, az örökség

Habár Phernai herceg már igen fiatalon masszív tanulásba csöppent, úgy a kötelességei mellé kiváltságokat is kapott. Rögtön elsőként az alattvalók mindenhol tisztelegtek neki, és kívánsága számukra parancs volt. A szentélyekbe való belépésre pedig külön uralkodói privilégiuma volt. Apróságok, melyek mind a származásához jártak. Viszont, szorgalmát és kitartását látva Shayla úgy döntött, hogy valami igazán különlegessel ajándékozza meg fiát... olyasmivel, ami eddig nemcsak Nixában, hanem az egész világon csak az ő kiváltsága volt.

Így egyik délután, a tanulás végeztével fogadta őt, és megfogta a kezét. Megindult vele hátra az udvarba. Phernai teljesen értetlenül nézett rá:
-Hova megyünk? Shayla sejtelmesen mosolygott rá vissza:
-Különleges ajándékom van számodra, kicsim. Egy olyan társ, aki eddig csak nekem engedelmeskedett, és senki másnak. A herceg kissé álmatagon megdörzsölte a szemét:
-Mégis micsoda? Egy sárkány?

Alig, hogy megkérdezte, a királynő kitárt alacsony kapuajtót... mire vadul, nyerítve kivágtatott belőle valami. A szürke macska egész megrémült, és ordítva a falig hátrált. A kiszabadult bestia, pedig felágaskodott, kitárta a szárnyait, majd megrázta fekete sörényét. Rosina volt az, a vörös unikornis-pegazus. Shayla visszanézett fiára:
-Na, mit szólsz? Phernai halálra vált arccal nézte a lényt, ahogy passzírozta magát háttal a falnak:
-Ez élve felfal! A királynő nevetett, majd megfogta a kezét, és közelebb húzta a hátashoz:
-Ne félj tőle. Meg kell barátkoznotok, hogy a szolgálatodba állhasson. A kölyök végigmérte a nemes bestiát, majd félszegen megindult felé, és nyújtotta a kezét, hogy megsimogassa a fejét. Azonban Rosina durván félrelökte mancsát, még fújt is. A herceg meg is ugrott a váratlan ütéstől. Anyja viszont átkarolta a hátát, és nyugtatta:
-Nem szabad megriadni. Rosina valóban makacs, és nem igazán engedett magához senkit rajtam kívül. De te a fiam vagy. El kell ismernie, hogy átörökítem neked.

Phernai némán bólintott, majd ismét lassan megindult felé. Ugyanúgy felé nyújtotta a kezét. A pegazus ismét el akarta lökni a kezét, most viszont másik mancsával megragadta a kantárt, és határozottan megrántotta:
-Nem!- emelte fel hangját. A hátas meg is lepődött, hogy a vele szemben lévő kis vakarcs mennyire nem tűr ellentmondást. Aztán megmakacsolta magát, és elrántotta fejével együtt a kantárt. A herceg viszont ismét visszahúzta:
-Mondom nem!- kiáltott ismét vissza. Rosina elég szúrón nézett rá, majd Phernai hozzátette:
-Ez nem parancs volt, hanem kérés. Erre viszont a nemes bestia kissé megenyhült. A kölyök élt is a lehetőséggel, most már el is érte a fejét, és meg tudta simogatni. Úgy tűnt, a pegazus hagyja. Phernai végül elengedte, és elmosolyodott:
-Köszönöm.

Rosina elismerően nézett rá, majd leírt körülötte egy kört. Shayla ismét odalépett fia mellé:
-És most hogy tetszik? A herceg izgatottan csillogó szemekkel válaszolt:
-Nagyon. Azt hiszem, remekül megleszünk. Anyja bólintott:
-Elismert téged. Innentől már semmi kétség...

Phernai herceg

Generációk óta Phernai volt az első, aki a Chomuu klánból ismét szürkének mutatkozott. Ezért is, és mert komoly királyi leszármazott, nagy volt körülötte a sürgés-forgás. A 4 éves herceg igen hamar, már egy évvel korábban elkezdett tanulni. Apja írni tanította, és retorikára, bácsikája Mao Zhu harcművészetre, Shayla udvari protokollra, és Zitana mágiára... mindemellett hetente kellett látogatnia a tűzisten, Bászt, a vízisten, és Shanbahac szentélyeit.

Eleinte a kis herceg nagy élvezettel vetette magát bele a tanulásba, és falta magába a tudást. De egy évvel tanulmányai megkezdése után már egyre megerőltetőbbnek találta a dolgot. Úgy látta, hogy a kötelességeire és a felelősségére egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek, ő pedig egyre inkább irigykedve nézte, hogy a még 2 évvel fiatalabb fehér ikertestvérei Sheo és Mora még mindig játszhatnak. Ő sajnos egyre kevésbé engedhette meg.

Visszaszájalni nem mert a szüleinek. Ahhoz túlságosan is tisztelte őket. De párszor próbálta már finoman a tudtukra juttatni, hogy ő is inkább játszana a testvéreivel, vagy a korabeliekkel. Viszont válaszként csak annyit kapott, hogy ezt megértik, de újra és újra felhívták rá a figyelmét, hogy egy nap ő fogja megörökölni mindkét birodalom trónját, és ezért keményen kell dolgoznia.

Tudta, hogy igazuk van. Mégis, egyre jobban fáradt a sok munkától, és egyre inkább elkedvtelenítette, hogy nem játszhat. Mindent megcsinált, amire kérték, de úgy érezte, hogy az ő vágya süket fülekre talál. Így egyik este, meglógva és elszökve szobájából, elrohant Bászt szentélyébe. Csak egy csendes helyet szeretett volna magának, és a macskaistennő szentélye tökéletesnek bizonyult. Elsunnyant az egyik oszlop mögé, ledobta magát, és halkan sírt.

Bászt meg is hallotta a herceg sírását, és a következő pillanatban már mellette ült. Átkarolta a hátát, simogatta fejét:
-Mi a baj, gyermekem? Bántott valaki? Phernai halkan elszipogta a panaszát:
-Ne haragudj, úrnőm... De én ezt nem bírom végigcsinálni. Olyan nehezek ezek a feladatok... és olyan sok van belőlük... Bárcsak inkább a testvéreimmel játszhatnék, de apuék nem értenék meg. Ők azt szeretnék, hogy mindenben jó legyek, és nem akarom őket megbántani. Az istennő elővett egy kendőt és megtörölte a trónörökös arcát:
-A szüleidnek valóban igaza van, kincsem. Te fogod egy nap átvenni mindkét birodalom felett a vezetést, és sokan fognak rád számítani. Pontosan azért várnak el tőled olyan sok mindent, hogy a későbbieknek remekül tudj segíteni a népeden szükség esetén... és majd meglátod, te is nagyon fogod élvezni, hogy adhatsz, főleg, hogy utána a népedtől többszörösen kapod majd vissza. Eltette a zsebkendőt, majd folytatta:
-Ami pedig a vágyaidat illeti, nyugodtan beszéld meg a szüleiddel. Ők szeretnek téged, és látják rajtad, hogy milyen komolyan veszed már most a tanulást. Biztos, hogy engednek neked egy kis szabadidőt. Phernai elmosolyodott, és meghajolt:
-Köszönöm úrnőm. Hálás vagyok a segítségedért.

Bászt elmosolyodott, és homlokon csókolta a herceget:
-Na de most iszkiri haza, úrfi! Meg ne tudják a szüleid, hogy ellógtál. A trónörökös rámosolygott, és vidáman elsietett a szentélyből...

Shayla: viaje a Norte

Még viszonylag friss volt a tragédiától bekövetkezett megrázkódtatás, mikor Shayla úgy döntött, hogy felmegy Északra. Rövid útnak szánta, egy apró megemlékezésnek, nem szándékozott túl sok időt távol tölteni a családjától. Mindennél jobban szerette őket, és örömet okozott neki, ahogy látta Phernait tanulni, és az ikreket, Sheo-t és Mora-t lassan felnőni. Tom Focusról nem is beszélve, aki mindig mellette állt... már akkor is, amikor még nem is mertek arra gondolni, hogy a szimplán diplomáciai kapcsolatból akár lehetne több is...

Rosina, a vörös unipegazus hátán egynapi úttal felért Északra. Már beesteledett, és tombolt a hóvihar, mikor megérkezett. Leszállt táltosáról, és körbenézett. Milyen vérfagyasztó belegondolni, hogy kiskorától fogva, mióta Regh delle Nuvole ide akarta száműzni, irtózott ettől a helytől. Most pedig itt van, önként és dalolva. Megsimogatta a táltos fejét, majd letérdelt, és a hóviharban próbált mécsest gyújtani.

Amint a mutatvány sikerült, érezni vélte, hogy körülötte konszolidálódik a szél. Körbenézett. Szemben vele, mint valami furcsa jeles árnyék, ott volt Felix. Elkerekedtek a szemei. Hirtelenjében nem tudott mit reagálni, viszont az egykori jégherceg barátságosan mosolygott vissza rá:
-Szia... Örülök, hogy jól vagy. A királynő nagy nehezen visszanyerte lélekjelenlétét, majd kinyögte:
-Veled meg mi történt? A kísértet leült vele szemben, és elmagyarázta:
-Tudtam, hogy mi vár rám, és álltam elébe. Viszont a kötődésem a jégoroszlánokhoz nemcsak materiális volt, de erős is. Így szellemmé váltam. Kissé elgondolkozott:
-Innen választhatok, hogy továbbmegyek, vagy visszatérek. Még nem tudom... De ha vissza is térek, biztos, hogy nem egy Contrastként.

Shayla megfogta a kezét. Olyan volt, mint valami finom, nem egészen stabil jelenés. Felix visszanézett rá, és ismét elmosolyodott:
-Nincs semmi gond. Szerencsére, te is jó helyen vagy.
-És te?- kérdezett vissza a királynő. A szellem nyugodtan válaszolt:
-Aiskhülé mellettem van, Semifar vigyáz rám. Részemről minden rendben. Shayla halványan elmosolyodott, felvette az égő mécsest, és átnyújtotta neki:
-Ezt neked hoztam. Úgy gondoltam, hogy ez a legkevesebb, azok után, amiken átmentünk. Az egykori jégherceg átvette tőle, majd homlokon csókolta:
-A halottak számára nincs nagyobb ajándék, minthogy az élők megemlékeznek róluk...

viimane

… a tűzisten átölelte a még mindig keservesen síró vízistennőt, és úgy próbálta nyugtatni:

-Nem, egyáltalán nem volt hülyeség- mondta halkan, majd homlokon csókolta, és folytatta- te nem hagytad volna, hogy Shayla bármilyen kapcsolatba kerüljön egy deghyomival. Viszont pont azzal, hogy hozzáment Tom Focushoz, egyben meg is menekült. A hölgy ezt hallva felkapta a fejét, és reménytelien nézett rá. A lángúr pedig elmosolyodott, és megsimogatta az arcát:

-Shayla megmenekült. Jól hallottad. A vízistennő most már biztos volt benne, hogy jól hallott. Viharosan átölelte a tűzistent, lassan megnyugodva. Amaz pedig karjaiba zárta, és nyugtatóan simogatta a hátát.

A szóban forgó személy épp akkor állt az erkélyen. Kissé meggyötörtnek tűnt, ahogy merengett a borongós égbolt felé. Tom Focus mellé lépett, és átkarolta:

-Már kerestelek- majd megpuszilta- minden rendben van? A királynő ránézett, csendes, elkeseredett pillantással:

-Mind meghaltak- mondta a keserűség marásától rekedt hangon- a szüleim… valószínűleg Felix is… Láttam lesújtani a meteorokat a tenger felé… Elcsuklott a hangja, le is hajtotta a fejét, és törölgette arcát:

-Ha nem ragaszkodtak volna ennyire a hülye felfogásukhoz…- elharapta a végét, kicsit összeszedte magát- Én vagyok az utolsó… És ezért hálás vagyok neked. Ha nem vagy, és nem mentesz meg… Kissé feljebb pillantott, miután nagyjából sikerült megtörölnie a szemeit:

-Most már tisztában vagyok vele, hogy a házassági szertartáson, ahogy a vérünk egybefolyt, úgy a tiédből nekem is jutott. A vérednek, a mindenhol elvegyülő Chomuu vérnek köszönhetem, hogy még életben vagyok. Nem is beszélve a gyerekekről…

A király azonnal magához szorította, és végigpuszilta az arcát:

-Ez a legkevesebb. És ha ez nem lett volna a szertartás része, ugyanúgy a véremet adtam volna. És tévedsz… Megtörölte ő is a lány arcát, megsimogatta gyengéden, és folytatta:

-Nem te vagy az utolsó Contrast. A gyerekeink ugyanúgy a te vérvonalad is továbbviszik. Ezt ne veszítsd szem elől. Shayla sóhajtott, majd Focus vállához bújt, szorosan:

-Mindig arra neveltek, hogy minden helyzetben őrizzem meg a lélekjelenlétem, mert csak így lehetek jó vezető. De ahogy láttam a becsapódásokat, hallottam a hangjukat, aztán utána a porfelhőt, és a beborult eget… Úgy érzem, hogy ettől a csapástól a lelkem még mindig reszket… mint a nagyharang, amit elütöttek, de még remeg az egész szerkezete…

Tom Focus sóhajtott, és simogatta Shayla hátát:

-Vigyázni fogok rád- megpuszilta- és egyet se félj, míg Nixát állni látod. Az alattvalóid szeretnek, és épp ezért ők is segíteni fognak, hogy feldolgozd a veszteséget. Ez a felismerés némi édes oldást hozott a királynő keserűségébe. Fejét ura vállára hajtotta:

-Köszönöm, hogy vagy nekem… 

fekete-fehér, szürke

A királyi pár hosszabb ideje nem nagyon mozdult ki a palotából... viszont, ami a napokban történt rendbontás, épp elég okot adott nekik is, hogy személyesen megnézzék, mi történt. A határon lévő palotához az út fel volt dúlva, a testőrség máris körülállta a palotát Mao Zhu vezetésével, hisz félő volt, hogy őket is megtámadják. Viszont ahogy a rendbontók megérkeztek, a szemük elé kerülve, a nagy döbbenettől lejjebb engedték a fegyvert... hisz a határpalotához vezető utat nem más dúlta fel, mint Shayla szülei.

A királynő azonnal hangot is adott a felháborodásának:
-Ti meg mit kerestek itt? Apja szigorúan válaszolt:
-Megpróbálunk ismét észhez téríteni. Még mindig ezzel a senkiházival vagy? Ő nemcsak egy deghyomi, de ellenségeink, a Chomuu klán leszármazottja. Azonban Shayla átkarolta Focust, és ura is féltően őt. Mao Zhu pedig tett az őrökkel egy lépést előre:
-Felkérem Önöket az azonnali távozásra. A királynő anyja elhűlve fordult felé:
-Mao Zhu! Hát te is? A herceg bólintott:
-Ő a testvérem. Mint a bátyja, kötelességem kiállni mellette.

Az apa tovább fenyegetőzött:
-Ezt nem fogjuk ennyiben hagyni! Hatalmas sereggel jövünk vissza, és véget vessünk ennek. Tom Focus megőrizte hidegvérét a fenyegető szülőkkel szemben, és eképp is reagált:
-Méltóztassanak befejezni ezt a viselkedést. Mint a kettős birodalom királyának, ezért módomban áll bezáratni magukat. Csak azért nem teszem, mert a feleségemet tisztelem ennyire. Shayla felé fordult, majd vissza a szülei felé:
-Én viszont nem habozok lépni ezek után- feléjük mutatott, és a dühtől remegve folytatta- visszaűzlek titeket Mauek szigetére, ahová eddig is bújtatok. És ha el merészelitek hagyni, akkor halálbüntetéssel sújtalak benneteket. A szülők elképedtek. Láthatták, hogy lányuk nem viccel, és így, hogy mégis két birodalmat irányít, és meglehetősen tekintélyes testőrség védi, egy szavuk nem lehet ellene. Nem tehettek mást, mérgelődve elfordultak, és lassan odébb álltak. Tom Focus megölelte feleségét, és nyugtatgatta:
-Semmi gond, édesem... vigyázni fogunk rád. Shayla letörölte könnyeit reszketve:
-Na és rá? Ura átkarolta a hátát, és visszamentek a palotába.

Az egyik szobában mentek, ahol Mei állt, és egy szürke kölyökmacskát próbált nyugtatgatni a karjai között. Megörült, mikor meglátta a királyi párt:
-De jó, hogy jöttök- elmosolyodott- szegénykém, nem akar megnyugodni. Hiányolja a szüleit. Shayla átvette a csöppséget, magához ölelte, és simogatta a kis fejét:
-Semmi baj, kincsem, itt van anya... A király is csatlakozott, ahogy átkarolta Shayla hátát, és ő is megsimogatta nyugtatóan a kicsit. A kölyök érezte, hogy biztonságban van, és lassan kezdett megnyugodni.
-Minden rendben, Phernai- mondta Focus, ahogy a kicsi fejét simította végig- itt vagyunk. A királynő sóhajtott, majd megpuszilta a csöppség fejét:
-Én örülök, hogy szürke- nézett az urára- egy olyan szín, amely mindkét oldalt magában foglalja. De félek, hogy a szüleim bánthatják... Focus ránézett, és megsimogatta a hátát:
-Ne félj, édesem... azt se fogják tudni, hogy Phernai az unokájuk...

Bászt gyermekei: a tűz és a víz kegyeltjei

Még a világ hajnala volt. Az istenek épphogy megtalálták a helyüket az épphogy kiforrt égen és földön. Az anyagi élet istenei között Bászt volt az első, a macskaistennő, így elsőként gyermekeit, a macskákat hagyta a földön. A tűzisten és vízistennő már akkor felosztották maguk közt a föld egét... így Bászt rájuk bízta gyermekeik nevelését.

Így lett a tengerkék víz alatti első macskák a Contrast klán: fehér alapon fekete csíkosak, mivel a vízistennő mindenhol az ellentétet látta: a fény-sötétségben, a hideg-melegben, magában és a tűzben... sőt, még önmagának is ellent mondott azzal hogy egyszerre volt gőz, víz, és jég. A lángvörös ég alattiakból viszont a Chomuu klán lett: szürkék voltak, mint a hamu, beleolvadva a földbe, a vízbe, a levegőbe, elvegyülve más közt, mint a tűz, amely annak idején kereste a helyét az elemek közt, végül helyet találva az élet tüzeként.

Az ellentét viszont igen korán kiéleződött, főleg a vízistennek köszönhetően. Azonnal nemesi rangot adott a Contrast klánnak, és fontos ügyekkel bízta meg őket. És habár nem is mindig, de gyakran került Contrast a trónra, miután Nixa fővárosa is felépült. Ezek a macskák nemcsak egyszerű kegyeltjei, hanem odaadó szolgái is voltak az istenségnek. Gyakran keveredtek a jégoroszlánokkal is, hogy bebiztosítsák erejüket, erősítsék vérvonalukat. Ezzel szemben a Chomuu klán elszórva volt, minden rétegben, minden osztályban. Békésen és csendben tevékenykedtek, a tűz tanítása szerint ott segítve, ahol lehetett, legyen az kicsi, vagy nagy. De egy Chomuu leszármazott se tudott trónra kerülni.

Az idők folyamán aztán nemcsak a szokások, a lakosok, de a nevek is változtak: az évezredek során a vértiszta Contrast klán neve először, Conductóra, végül Constructorra változott, mint vezető és építő. Olyannyira megőrizték az ősi vér nemességét és tisztaságát, hogy a fehér alapon fekete csíkok tökéletesen megmaradtak. Ezzel szemben a Chomuu klán, akik annyiféle kaszttal keveredtek, ahogy minden társadalmi rétegben jelen voltak, a nevük nemcsak Haira, Hire, majd aztán Focusra változott, de szürkéből egészen kékre váltott a színük is: hamuból tűzzé váltak, így aztán ösztönösen elindultak felfelé a ranglétrán is, a tűz szenvedélyétől megindítva.

Végül ketten maradtak mindkét oldalon: a Contrast klán utolsó tagja, Shayla Constructor, mely nemesi származásánál fogva érdemelte ki Nixa trónját, és a Chomuu klán utolsó tagja, Tom Focus, klánjából a legelső, aki eljutott a trónig...

ébredés

Tom Focus ismét menekült. Már kicsorbultak, és összetörtek az aranykarmok az előző viadal során. Nem tud harcolni... és lelki ereje se maradt. A többi ősi király pedig üldözte:
-Nem menekülhetsz örökké!
-Amit tettél, az elől nincs menekvés!
-Szégyent hoztál Deghyomra, ezért bűnhődni fogsz. A félelemtől nem tudott harcolni. Szégyen volt bevallani, de ez az érzés egész egyszerűen lebénította. Így futni próbált. Aztán eszébe ötlött Nixa... oda még mehet. Tudják róla, hogy nem az ellenségük. Végre, egy biztató gondolat. Meg is indult a 3 kapu felé. Távolról ugyan látszott, hogy üresen állnak, de ahogy közelebb ért megjelent előtte Sekos, és fenyegetően ráfújt. A macska megtántorodott, majd kifakadt:
-Sekos, mit csinálsz? Te már deghyomi vagy! De alig, hogy kimondta, a bestia három feje egyszerre csapott le...

Shayla közben érkezett Nendivel, Nandun királyával, aki hozott magával egy lila ruhás cirkóniát és egy kis fekete álomdémont. A királynő érdeklődve nézett vissza rá:
-Mindkettőre szükség van? Az oroszlán bólintott:
-Igen. Az álomdémon segít eljutni a rémálmokba, a cirkónia pedig segít, hogy tudd irányítani odaát a dolgokat. Reméljük, nem késtünk el. Shayla kissé megrémült:
-Miért, lehet rosszabb?

Mikor beléptek a hálószobába, megkapta a választ: az ágy üres volt. Tom Focus egész egyszerűen eltűnt. Pedig itt volt, alig pár percre hagyta magára, míg fogadta a vendégeket. Shayla elképedt:
-Hova tűnt? Hisz az előbb még... Nendi sóhajtott:
-Amitől tartottam... őfelségét saját rémálmai fogságában ragadt. Utána kell menned, hogy visszahozd. A királynő bólintott:
-Megteszem. Lassan elterült az ágyon, majd az álomdémon felugrott mellé, és a vállára tette kezét:
-Ne haragudj, felség... Shayla bólintott:
-Csak menjünk... A cirkónia is leült mellé, majd őfelsége lassan álomba merült...

Az álomdémon nem hiába kért előre elnézést: a lány rögtön a háborúk alatti Deghyomba találta magát. Mindenhol harci készültség, átható szag, a levegőben tapintható volt a feszültség. Az egyik falnak is simult ijedtében, mikor hallotta a masírozó katonákat.
-Jóságos egek, mi ez?- fakadt ki. Ekkor valahol a távolból meghallotta a cirkónia hangját:
-Ne feledd, hogy csak egy álom. Csak a tudatod teszi valóságossá. De eszerint módosíthatod is. Shayla bólintott, majd kinézett. Tiszta a levegő. Próbált céljára koncentrálni, miszerint meg kell találni urát. Magára képzelt egy helyi tolvajköpenyt. Lám... meg is jelent rajta. És milyen jól illett. Ezek után tökéletesen beleillett a környezetbe. Úgy képzelte, hogy így az akkori helyiek nem fogják őt megismerni.

Besurrant a Háromtornyú Várba, aminek szabályosan rohadt az egyik fala. A kapunál egy csontkéz meg is ragadta a vállát, amitől felsikított. Aztán a kéz eltűnt, ahogy utána nézett, majd ment tovább. Furcsa... odabenn a lépcsők is eltűntek, és a térválasztó falak is rohadtak. Körbenézett:
-Ez a rémálom hátborzongatóbb, mint gondoltam.... Ahogy cirkált odabenn az egyik fal mögött meglátta Deghyom előző királyait. Épp háttal álltak neki, és ordibáltak:
-Deghyom miattad pusztul! Szégyent hoztál ránk!
-Elárultad a saját hazád.

A lánynak volt egy olyan sejtése, hogy megérkezett. Előkapta a láncot, melynek mindkét végén karmok voltak, majd támadásba lendült. A királyok észre se vették. Ahogy eltalált egyet, füstté vált. Mire a rémképek észbe kaphattak volna, hogy támadás érte őket, már rég füstté váltak. Viszont ahogy sejtette, ott találta Focust. A király fegyvertelenül, megtépázott ruhában, véresen, kígyómarásoktól borítottan feküdt a földön. Nem volt magánál. Shaylának elszorult a szíve. Azonnal letérdelt hozzá, és próbálta magához téríteni:
-Tom... Tom... Semmi reakció. A királynő viszont kezdett kétségbe esni. A falak elkezdtek ettől tovább mállni.

Ekkor ismét meghallotta a cirkónia hangját:
-Ne ess kétségbe! Minden félelmed csak tovább táplálja a rémálmot. A lány pedig levegőt vett, és próbálta megőrizni a hidegvérét. Rájött, hogy ismét maga formálja az eseményeket. Simogatta ura fejét, majd a fülébe súgta:
-Megfogadtam, hogy veled leszek jóban, rosszban. Most itt vagyok... Ébredj. Ahogy elképzelte, hogy eltűnnek a sebei, Tom Focus valóban meg is gyógyult... és kezdett magához térni. Szusszantott. Ahogy Shayla átkarolta, érezte, hogy a lidércnyomás lassan elhomályosodik. A falak elhalványultak, és egy kellemes rét került a helyébe.

A király lassan felnyitotta szemeit. Kellemes látvány tárult elé, először Shayla személyében... majd a kicsivel távolabb álló két alak. Két kék macska volt, az egyik lovagi nehézvértben, a másik könnyű íjász bőrvértben. Shamu és Fazu volt az. Az uralkodó elmosolyodott. A királynő látta, hogy ura felismerni vélni őket. Rá is kérdezett:
-Ők kik? Tom Focus felnézett rá, és elmosolyodott:
-A szüleim... Shamu elmosolyodott, Fazu pedig a vállára döntötte fejét. Az uralkodó visszanézett Shaylára:
-Az áldásukat adják ránk. Feltápászkodott, és átkarolta feleségét, jelezve, hogy vigyáz rá. A szülők büszként elmosolyodtak.

A királyi pár pedig felkelt. Nendi, a cirkónia, és az álomdémon ott álltak velük szemben.
-Gratulálok- mondta az oroszlán- sikerült visszatérnetek. Shayla bólintott:
-Én köszönöm a segítséget. Ekkor Tom Focus megsimogatta az arcát:
-Én is neked. Sajnos erős volt a lelkiismeret-furdalásom, hogy talán nem vagyok olyan jó uralkodó, mint az elődeim. Shayla elmosolyodott:
-Ne hülyéskedj- átkarolta őt- sokkal jobb vagy, mint az elődeid. Te vagy az első, aki szót értett velünk, a tengerkék ég alattiakkal. A király visszamosolygott:
-Könnyebb volt, mint gondolnád. Majd megcsókolta....

insomnia

Tárgyalássorozat a két birodalomban. A teremben jelen volt Fabry Falcone, Nendi, Shah szultán, Felix, a Vérvörös tó harcosainak feje, a leozardok királya... valamint Tom Focus és Shayla. Bár az előbbi aludt. Újabban nem az első eset. A lehető legkülönbözőbb helyeken képes bealudni fényes nappal. Most is, a tárgyalás kellős közepén. Fabry rázta finoman a vállát:
-Felség... felség.... Deghyom ura nagy nehezen összeszedte magát, és kómásan először a sólyomlordra nézett, majd a többiekre:
-Mi az?- kérdezte álmosan.
-Csak a te szavazatodra várunk- nézett rá Felix- az összbirodalmi költségvetést illetően. A király a szemeit dörgölte, és minden erején azon volt, hogy nehogy összeessen a fáradtságtól.

Hosszabb mérlegelés után inkább felállt:
-Ne haragudjatok, barátaim. De ezt most napoljuk el. Azzal csendben kisétált a teremből. a többiek aggódva néztek utána.
-Nekem ez nagyon nem tetszik- jegyezte meg a leozard király, majd a többiekre nézett- nem kéne kezdenünk vele valamit? Aggasztó, hogy hetek óta ilyen. Nendi a királynőre nézett:
-Shayla, te vagy a legközelebb hozzá. Nem tudod mi a baja? Shayla kellemetlenül sóhajtott...

Focus próbálta ezúttal kialudni magát. de a forgatókönyv ugyanolyan volt, mint eddig: a múltbéli arcok ugyanúgy előjöttek, az előző királyok, hadnagyok, vezérek... és mind azzal vádolták, hogy mindent rosszul csinál, és méltatlan Deghyom trónjára. Harcba is száll a lidércnyomással, és eleinte mindig elemében van. De aztán jön a többi újra és újra, mígnem a vádból támadás lesz, majd életveszély. Mindig ennél a pontnál riad fel. Most is... ezúttal, mikor három ősi király támadt rá egyszerre.

Már alkonyodott. Ismét zihált, verte a víz. Most viszont Shayla is mellette volt, és aggódva nézett rá:
-Akarsz beszélni róla? Ahogy viszont látta a lányt, úgy megnyugodott. Szusszantott:
-Csak rémálmok... semmi komoly.
-Ó igen- a királynő komoran bólintott- tényleg nem komoly, csak épp kialvatlan vagy. Az összes tárgyalást sorra elalszod. Focus lehajtotta a fejét:
-Sajnálom... Shayla megfogta arcát:
-Ez tényleg nem tréfadolog. Megkérem Nendit, hogy kerítsen néhány cirkóniát ehhez a feladathoz. Ők jól értenek az álommágiához, segítenek lezárni ezt a lidércnyomást. A király álmosan visszamosolyodott:
-Mondtam már, hogy szeretlek? Shayla az ölébe paskolt, hogy ura belehajtsa a fejét, majd simogatta:
-Én is szeretlek. Véget vetünk a lidércnyomásnak.

incubus

Éjszakai egyetem a Mágusképzőben. Különleges óra volt ez, ami csakis ezt a napszakot kívánta meg. Dia Aya cirkónia vezette ezt a kurzust- a cirkóniák különleges jósképességgel megáldott macskák, akik Nandun környékéről szárnyaznak. Fő ismertetőjelük a hajukba rögzített kisebb, színek gömbök. A diákok hálózsákokról hallgatták figyelmesen az előadást.
-Az álommágia- mesélte Dia Aya- Nandun apró királyságából ered. A vágyak, ami éber állapotban is irányítják a mágiát, álomban sokkal hatékonyabban működnek, mivel a tudatalatti felszabadul, így könnyebb is irányítani. Viszont, ha nem koncentrálunk megfelelően, akár az egész a visszájára is fordulhat, mivel a tudatalattink nemcsak pozitív, hanem negatív tapasztalatokat is rejt...

Tom Focus az erkélyről nézett körbe. Elégedett volt. Az apróbb viszályok is eltűnni látszódtak, a már egyesített birodalom szépen haladt a tökéletessé felé. Hirtelen egy kezet érzett a vállán. Megfordult. Jaff, a cápakirály állt vele szemben... és nem tűnt túl bizalomgerjesztőnek a tekintete:
-Mégis mit képzelsz, fiacskám?- mordult rá- azt hitted, hogy valaha is többre viheted, mint az én tanácsadóm? Egy pillanatra Focus elbizonytalanodott... de úgy érezte, hogy nincs különösebben mitől tartania. Soha nem félte Jaff hatalmát. Tehát nyugodtan felé fordult, és magabiztosan válaszolt:
-Természetesen, felség. Pontosan azért jöttem a várba, és lettem a tanácsadód, hogy többre vigyem. Elsősorban azért, hogy Deghyomnak segíthessek. Közelebb lépett hozzá, és pimasz hangnemben folytatta:
-Mégis mit gondolsz, miért rágtam a szádba a járványt? Magadtól nem jöttél volna rá... A cápakirály felháborodott:
-Hogy merészelsz ilyen hangnemet megengedni velem szemben? Azzal csapott...

Tom Focus pedig elterült a földön. Érezte, ahogy a csontjai beleremegnek a fájdalomba. A király pedig folytatta: többször is belerúgott:
-Túlságosan el vagy telve magadtól, fiacskám! Így is szégyent hoztál Deghyomra! Végül torkon ragadta, és felemelte:
-Mégis hogy gondoltad, hogy eladod a birodalmunkat Nixának? A kék macska fuldoklott az erős szorítástól. Megragadta Jaff csuklóját. Az csak halkan nevetett:
-Valóban egy kis buzgómócsing vagy. Látom, még mindig küzdesz. Focus néhány szót kipréselve a fogai közül próbált válaszolni:
-Köszönet Zitanának, és a többi mágusnak. Ők ugyanúgy hajtanak. Volt kitől tanulni....

Hirtelen egy arany suhanás, és a cápakirálynak leszakadt a keze. Ijedten meghátrált, és visszanézett a macskára:
-Ez meg mi volt? Tom Focus ott állt előtte, a Bászttól kapott aranykarmokkal. Zihált, miután ismét sikerült levegőhöz jutnia, majd a cápakirályra kiáltott:
-Én vagyok Deghyom uralkodója! Minden szavam törvény. Az van, amit én mondok. Jaff rámordult:
-Te aljas söpredék! Megindult felé, de a macska se hagyta magát. Amint elérte őt az előző király, átütötte őt az aranykarmokkal. A cápa semmivé lett.

Focus azonban még mindig zihált. Lassan összeszedte magát, majd felkiáltott:
-Halljátok? Én vagyok a törvény! És titeket szolgállak, a javatokat akarom! Ekkor megjelent előtte egy másik alak... az ördögkirály. Sötéten elvigyorodott:
-Te? Mégis mit akar egy ilyen elárvult kiskölyök? Halálba kellett volna téged küldeni a szüleid mellé. Közelebb lépett hozzá:
-Ha már a Zitana pártfogásában lévő gyermekről tudtam volna, hogy egy nap veszélyt jelent az egész birodalomra, akkor ott helyben kitekerem a nyakát. Ugyanúgy torkon ragadta Focust. Most viszont utóbbinak komolyan inába szállt a bátorság. Érezte, hogy eltűnnek az aranykarmok... sőt, azt is, hogy ismét kölyökké vált. Ijedten felkiáltott...

Majd felriadt. Leverte a víz. Megtörölte a homlokát, ahogy meredt maga elé az ágyban. Régen voltak ilyen rémálmai, amikor békét kötött Nixával. Viszont furcsa módon egy ideje visszajönnek... körülbelül azóta, hogy Mao Zhu-t is felvette tanárnak. Maga mellé pillantott. Shayla ott feküdt mellette békésen. Elmosolyodott. Ez a látvány kifejezetten üdítő volt a rémálom után. Aztán a jobb vállára pillantott. Még mindig ott volt a sebhely, ami a tűzisten áldása. Konstatálta, hogy ismét minden a legnagyobb rendben van.
-Én vagyok a király- sóhajtott- minden szavam törvény...