Láng Lányok találkozója

Annak idején volt egy 10-12 évesekből álló csapat, akik járták fel-alá a kék fővárost. Szoros barátságban voltak, együtt nőttek fel, megosztották egymás titkait... mint bármelyik átlagos gyerek. Az ötösfogatból Jena Sera kivételével mind emberek voltak: mind Szonya, Cyntia, Zsóka és Nina. És ha máshol nem is, akkor a sikátorban futottak össze, ahol DJ szórakoztatta őket vagy csak biztosította a hangulatzenét.

Azóta sok idő eltelt. A lányok útjai szétváltak, és lassan a felnőttkor küszöbét taposták. Viszont akkora holtidő után elérkezettnek látták a pillanatot, hogy ismét összefussanak. És hol máshol tehették volna ezt meg, mint a törzshelyükön, a sikátorban.

A viszontlátás nem maradt meglepetés nélkül... mindannyian rengeteget változtak. Innentől folyt a találgatás, és egymás faggatása, hogy mi történt.
-Te jó ég, Jena!- esett le Cyntia álla- A szolid, kedves Jena Sera, akit mindeni szeretett, most rockker! Ennyit dobott rajtad az együttes? Az ifjú Sera megeresztett egy széles mosolyt fekete rúzsos száján, és válaszolt:
-Így érzem jól magam. És igen, az együttes még mindig tarol. Randy is benne van, még mindig együtt vagyunk. És azóta nemcsak elvitt a szülőbolygójára, de apám oldalán egy harcban is részt vettem egy másik világban. Amúgy bővült a kör, már egy mostohaapám is van. Kínosan vállat vont:
-Bevallom, igen nehezen fogadtam őt el, de végül megbarátkoztunk. Ja, és ott van a démon nagybátyám is... Zsóka szemei elkerekedtek:
-Na mifene... még démoni felmenőid is vannak?

Jena ekkor Szonya felé fordult:
-Hát te ebben a hacukában? Úgy festesz, mint Tornado Baima, emberi alakban. Szonya valóban a vörös keleti harci ruhát viselte, övében a két zárt legyezőbe. Hisszú szőke haját, amit eddig kieengedett, most két hosszú fonatban hordta. Büszkén elmosolyodott:
-A ruha valóban tőle van. Ugyanis megtanított a legyező használatára. Előkapta a fegyvereket, szétnyitott, és bemutatóképp végigvitt egy látványos mozdulatsort. A többiek tapsoltak.

Szonya végül játékosan meghajolt, majd Nina felé fordult:
-Hát te? Ugyanolyan szótlan vagy, mint eddig. Nem változtál túl sokat. A csendes szöszi valóban ugyanúgy horda rövid, egyenes haját, mint eddig, viszont egyszerű zöld ruháját elegáns, egyszerű feketére váltotta, a Sera klán medáljával a nyakába. El is pirult kissé:
-Rengeteg minden történt. Úgy hagytam ott a csapatot, hogy Amira Funál a Napmecsetben vállaltam szolgálatot. Aztán úgy esett... -rövid szünetet tartott, majd szégyellősen lehajtotta fejét- hogy beleszerettem Yuzba. Addig ostromolt, míg végül elnyerte a szívem. Barátosnői egyszerre sóhajtottak fel szerelmesen.
-Na és?- kérdezte Zsóka- Azóta együtt? Nina ismét felemelte fejét:
-De még mennyire. Nehéz döntés volt bár, de otthagytam a Napmecsetet, és vele tartottam... ugyanis a fejébe vette, hogy átveszi a trónt a Vad világban, aminek törvény szerint az örököse. A csajok szemei elkerekedtek.. majd egyszerre kapták a fejüket Nina majd Jena felé. Végül az utóbbin állapodott meg a tekintetük.
-Hékás!- kiáltott Cyntia- azt nem mondtad, hogy a családod ilyen nagy hatalmú. Jena vállat vont:
-Sokáig nem tudtam, hogy az. Apám mesélt el mindent később.

Visszadobta végül a labdát:
-Mellesleg, te is elég szépen ki vagy rittyentve. Nem éppen ez volt rád a jellemző. Cynthia külseje valóban meg se közelítette a régit: eddig kék sportos ruhákat hordott, hosszú barna haját pedig lófarokba, most viszont elegáns égkék-tengerzöld ruhában mutatkozott, aranynyakékkel, rövid, vállig érő, kiengedett hajjal, fejét olyasmi aranydísszel, ami egy kitárt szárnyú madárra emlékeztetett. Még a szemei és a szája is ki volt kenve. Nosztalgikusan elmosolyodott:
-Egyik túrám során a Sólyom Kanyon szikláit másztam. Figyelmetlenségemre megcsúsztam, de egy angyal megmentett. Ő volt Yasou herceg, a sólyomlordok legifjabb tagja. Ijedelmemre marasztalt a kastélyba, hogy kipihenjem magam. Én pedig maradtam... először napokig... aztán hetekig.... végül eltelt pár év, és már magam is a sólyomlordok udvartartásának részévé váltam. Zsóka elmosolyodott:
-Milyen bájos...

Cyntia felé fordult ekkor nagy vidorral:
-Igaz, te még nem is meséltél. Na halljuk! Ekkor száguldott be DJ pár lemezzel, kissé fiúsan öltözve, kék napszemüvegbe:
-Csőváz, csokifánk... ugye nem késtem el? Remélem, nem gond, ha megint szolgáltatok egy kis zenét- mondta ahogy végignézett rajtuk. Cyntia folytatta:
-Ó, dehogy is! Épp Zsóka sztoriját akarjuk hallani- közben noszogatta a célszemélyt- na halljuk már. Zsóka, aki eddig fekete haját két hatalmas copfban hordta, most kiengedte a göndör hajzuhatagot. Sárga egyberuhát viselt. Eddig laza volt, felhőtlen, most kissé ideged:
-Elkezdtem mágiát tanulni... a Mágus Akadémián. Meglepő volt, hogy Zitana volt a tanárom- eltűrte a haját- tudjátok, az a boszorkány, akitől kiskorunkba féltünk. Aztán... Lopva DJ-re nézett... vissza a többiekre...majd ismét Dorinára, mintha várna tőle valami segítséget. DJ teljesen nyugodt volt... sziklaszilárd. Látszik, hogy nem aggasztja a dolog, lesz ami lesz. Hát... igaza lehet. Ő tudja... most már biztos, hogy benne bízhat. Megfogta Dorina kezét, majd visszafordult a többiek felé:
-Én és DJ járunk!

Várt volna valami elképedést, vagy kiabálást... vagy bármit. De nem történt semmi ilyesmi. Inkább Cyntia elmosolyodott:
-Ez édes. Mindig is sejtettük, hogy DJ-ben van egy kis maszkulin. Zsóka pillogott:
-Mi az?- kérdezte megszeppenve- Ki sem akadtok? Szonya vállat vont:
-Miért akadnánk ki? Láttunk már vadabb dolgokat is- itt az ifjú Serára mutatott- Jena kapásból egy földönkívülivel jár. Nina felvonta a szemöldökét:
-Én hadd ne részletezzem... Jena felé kapta a fejét:
-Mi az?- nevetett- kifogásolood a bátyám? Nina játékosan elnevetett:
-Ó, szó se róla... DJ bátorítóan átkarolta barátnője derekát, majd a többiek felé fordult:
-Tündér a csaj különben. De szótlanabbá vált az évek során. Zsóka bólintott:
-Miután beleláttam, hogy milyen mély dolgok vannak a mágia mögött, valamivel komolyabban veszem a dolgokat.

Szonya vállat vont:
-Előfordult. Hisz mindannyian változunk...

in the canyon

Cyntia a maga sportos beállítottságával idővel egész extremitásokig emelte a mércét: az évek során volt a tengermelléken mélybúvárkodni, a leozardok közt távfutni, és a sárkányok közt az egyik taggal birkózni. Most pedig az jutott eszébe, hogy a Sólyom Kanyon szirtjeit mássza meg. Nem sokat változott azóta, hogy ők, az egykori Láng Lányok egykor csapatot alkottak... talán csak erősebbé és egészségesen izmosabbá vált. Valahol zavarta, hogy lassan eltünedeztek a többiek, hisz mégis nagyszerű csapatot alkottak: ők öten, emberek - na jó, csak négyen, hisz mikor látták Jenát démonmágiát űzni, azért az szemet szúrt nekik. Benn voltak mindenféle őrültködésben, kihalászták az alabástrom csodalámpát, DJ sokszor játszott nekik, Unicornina hátán is repülhettek, és különösen kalandos volt, mikor LadyDá felkéréséből Deghyomba kellett menniük gyógynövényekért. Még a háború időszaka alatt történt, hanyatt-homlok menekültek, mikor az ottani maszkos varázslók meglátták és üldözőbe vették őket...

Egy pillanatra elnevette magát, majd sóhajtott, és mászott tovább.
-Miért is kellett mindenkinek eltűnnie annyi kaland után?- morfondírozott félhangosan- Szonya felszívódott valahol az éterben, Nina egyszerre lett hollónemes és a Napmecset szolgálója, Zsóka kitalálta, hogy elkezd mágiát tanulni a Mágus Akadémián, Jena pedig valahol a világűr mélyén lehet. Szusszantott:
-Én pedig csak itt vagyok, és mászom ezt az ágaskodó szirtet, hogy a tetejére állva majd az éterbe kiálthassam, hogy "Basszátok meg, csajok! Visszatolhatnátok pár nap erejéig a seggeteket, hogy ökörködjünk még egy olyan hatalmasat, mint régen..."

Amint ezt kimondta, a lába alatt lévő apró kiszögellés letört. Ezzel elvesztette az egyensúlyát, elcsúszott, majd zuhanni kezdett. Átjárta a páni félelem, sikított, ahogy csak a torkán kifért. Szinte fel se eszmélt, hogy valami elkapja, majd ugyanazzal a lendülettel az egyik nagyobb szikla tetejére viszi. A stabil talajt érésekor erősen ki kellett tapintania a szirtet maga alatt, hogy megbizonyosodjon: igenis él, és biztos helyre került. Viszont a feje lezsibbadt, tekintete kissé elhomályosult, és úgy leverte a víz, mintha egy kiadós záporban részesült volna. Tompán tudatosult benne, hogy az illető lehajol hozzá, szemmagasságba kerülve vele, és megszólítja:
-Nem szabadna itt lenned- mondta, bár hangja kíváncsi és nyugodt volt, mintsem ideges vagy dühös- egyszerű népek nem járnak erre, csak a magunkfajta jómadarak. Mégis milyen megfontolásból vetted a bátorságot, hogy szirtet mássz? Ha nem vagyok a közelben, akár meg is halhattál volna...

Cyntia vontatottan pislogott párszor, hogy látása tisztuljon a sokk után. Egy fiú állt előtte... barna hajjal, ragadozómadár-szerű barna szemekkel, és korra olyasforma, mint ő. Összeszedte lassan lélekjelenlétét, megtörölte verejtékező homlokát, majd visszaszólt:
-Igen... igen... köszönöm, hogy megmentettél- hebegte- Én csak... szeretem feszegetni a határaimat, ennyi... Azt hiszem, most már elértem az egyiket. A srác bólintott, majd megejtett egy barátságos mosolyt, és a sportos vállára helyezte kezét:
-Jó-jó... most már megnyugodhatsz. Biztonságos helyen vagy. Ha egy kicsit jobban magadhoz térsz, elviszlek a palotába, ott azért egy kicsit otthonosabb. A lány bólogatott monoton. Fel se fogta teljesen, amit hall... a sokk makacsabbnak bizonyult, mint gondolta. Megmentője is látta rajta, ezért próbálta továbbra is szóval tartani:
-Mi a neved?
-Cyntia- darálta a sportos, majd némi hatásszünet után visszakérdezett- És te? A srác fejet hajtott:
-Yasou Falcone... a sólyomlordok legifjabb tagja...