Láng Lányok találkozója

Annak idején volt egy 10-12 évesekből álló csapat, akik járták fel-alá a kék fővárost. Szoros barátságban voltak, együtt nőttek fel, megosztották egymás titkait... mint bármelyik átlagos gyerek. Az ötösfogatból Jena Sera kivételével mind emberek voltak: mind Szonya, Cyntia, Zsóka és Nina. És ha máshol nem is, akkor a sikátorban futottak össze, ahol DJ szórakoztatta őket vagy csak biztosította a hangulatzenét.

Azóta sok idő eltelt. A lányok útjai szétváltak, és lassan a felnőttkor küszöbét taposták. Viszont akkora holtidő után elérkezettnek látták a pillanatot, hogy ismét összefussanak. És hol máshol tehették volna ezt meg, mint a törzshelyükön, a sikátorban.

A viszontlátás nem maradt meglepetés nélkül... mindannyian rengeteget változtak. Innentől folyt a találgatás, és egymás faggatása, hogy mi történt.
-Te jó ég, Jena!- esett le Cyntia álla- A szolid, kedves Jena Sera, akit mindeni szeretett, most rockker! Ennyit dobott rajtad az együttes? Az ifjú Sera megeresztett egy széles mosolyt fekete rúzsos száján, és válaszolt:
-Így érzem jól magam. És igen, az együttes még mindig tarol. Randy is benne van, még mindig együtt vagyunk. És azóta nemcsak elvitt a szülőbolygójára, de apám oldalán egy harcban is részt vettem egy másik világban. Amúgy bővült a kör, már egy mostohaapám is van. Kínosan vállat vont:
-Bevallom, igen nehezen fogadtam őt el, de végül megbarátkoztunk. Ja, és ott van a démon nagybátyám is... Zsóka szemei elkerekedtek:
-Na mifene... még démoni felmenőid is vannak?

Jena ekkor Szonya felé fordult:
-Hát te ebben a hacukában? Úgy festesz, mint Tornado Baima, emberi alakban. Szonya valóban a vörös keleti harci ruhát viselte, övében a két zárt legyezőbe. Hisszú szőke haját, amit eddig kieengedett, most két hosszú fonatban hordta. Büszkén elmosolyodott:
-A ruha valóban tőle van. Ugyanis megtanított a legyező használatára. Előkapta a fegyvereket, szétnyitott, és bemutatóképp végigvitt egy látványos mozdulatsort. A többiek tapsoltak.

Szonya végül játékosan meghajolt, majd Nina felé fordult:
-Hát te? Ugyanolyan szótlan vagy, mint eddig. Nem változtál túl sokat. A csendes szöszi valóban ugyanúgy horda rövid, egyenes haját, mint eddig, viszont egyszerű zöld ruháját elegáns, egyszerű feketére váltotta, a Sera klán medáljával a nyakába. El is pirult kissé:
-Rengeteg minden történt. Úgy hagytam ott a csapatot, hogy Amira Funál a Napmecsetben vállaltam szolgálatot. Aztán úgy esett... -rövid szünetet tartott, majd szégyellősen lehajtotta fejét- hogy beleszerettem Yuzba. Addig ostromolt, míg végül elnyerte a szívem. Barátosnői egyszerre sóhajtottak fel szerelmesen.
-Na és?- kérdezte Zsóka- Azóta együtt? Nina ismét felemelte fejét:
-De még mennyire. Nehéz döntés volt bár, de otthagytam a Napmecsetet, és vele tartottam... ugyanis a fejébe vette, hogy átveszi a trónt a Vad világban, aminek törvény szerint az örököse. A csajok szemei elkerekedtek.. majd egyszerre kapták a fejüket Nina majd Jena felé. Végül az utóbbin állapodott meg a tekintetük.
-Hékás!- kiáltott Cyntia- azt nem mondtad, hogy a családod ilyen nagy hatalmú. Jena vállat vont:
-Sokáig nem tudtam, hogy az. Apám mesélt el mindent később.

Visszadobta végül a labdát:
-Mellesleg, te is elég szépen ki vagy rittyentve. Nem éppen ez volt rád a jellemző. Cynthia külseje valóban meg se közelítette a régit: eddig kék sportos ruhákat hordott, hosszú barna haját pedig lófarokba, most viszont elegáns égkék-tengerzöld ruhában mutatkozott, aranynyakékkel, rövid, vállig érő, kiengedett hajjal, fejét olyasmi aranydísszel, ami egy kitárt szárnyú madárra emlékeztetett. Még a szemei és a szája is ki volt kenve. Nosztalgikusan elmosolyodott:
-Egyik túrám során a Sólyom Kanyon szikláit másztam. Figyelmetlenségemre megcsúsztam, de egy angyal megmentett. Ő volt Yasou herceg, a sólyomlordok legifjabb tagja. Ijedelmemre marasztalt a kastélyba, hogy kipihenjem magam. Én pedig maradtam... először napokig... aztán hetekig.... végül eltelt pár év, és már magam is a sólyomlordok udvartartásának részévé váltam. Zsóka elmosolyodott:
-Milyen bájos...

Cyntia felé fordult ekkor nagy vidorral:
-Igaz, te még nem is meséltél. Na halljuk! Ekkor száguldott be DJ pár lemezzel, kissé fiúsan öltözve, kék napszemüvegbe:
-Csőváz, csokifánk... ugye nem késtem el? Remélem, nem gond, ha megint szolgáltatok egy kis zenét- mondta ahogy végignézett rajtuk. Cyntia folytatta:
-Ó, dehogy is! Épp Zsóka sztoriját akarjuk hallani- közben noszogatta a célszemélyt- na halljuk már. Zsóka, aki eddig fekete haját két hatalmas copfban hordta, most kiengedte a göndör hajzuhatagot. Sárga egyberuhát viselt. Eddig laza volt, felhőtlen, most kissé ideged:
-Elkezdtem mágiát tanulni... a Mágus Akadémián. Meglepő volt, hogy Zitana volt a tanárom- eltűrte a haját- tudjátok, az a boszorkány, akitől kiskorunkba féltünk. Aztán... Lopva DJ-re nézett... vissza a többiekre...majd ismét Dorinára, mintha várna tőle valami segítséget. DJ teljesen nyugodt volt... sziklaszilárd. Látszik, hogy nem aggasztja a dolog, lesz ami lesz. Hát... igaza lehet. Ő tudja... most már biztos, hogy benne bízhat. Megfogta Dorina kezét, majd visszafordult a többiek felé:
-Én és DJ járunk!

Várt volna valami elképedést, vagy kiabálást... vagy bármit. De nem történt semmi ilyesmi. Inkább Cyntia elmosolyodott:
-Ez édes. Mindig is sejtettük, hogy DJ-ben van egy kis maszkulin. Zsóka pillogott:
-Mi az?- kérdezte megszeppenve- Ki sem akadtok? Szonya vállat vont:
-Miért akadnánk ki? Láttunk már vadabb dolgokat is- itt az ifjú Serára mutatott- Jena kapásból egy földönkívülivel jár. Nina felvonta a szemöldökét:
-Én hadd ne részletezzem... Jena felé kapta a fejét:
-Mi az?- nevetett- kifogásolood a bátyám? Nina játékosan elnevetett:
-Ó, szó se róla... DJ bátorítóan átkarolta barátnője derekát, majd a többiek felé fordult:
-Tündér a csaj különben. De szótlanabbá vált az évek során. Zsóka bólintott:
-Miután beleláttam, hogy milyen mély dolgok vannak a mágia mögött, valamivel komolyabban veszem a dolgokat.

Szonya vállat vont:
-Előfordult. Hisz mindannyian változunk...

Szonya esete a legyezőkkel

Álmos délután volt a lovak negyedében, a kék fővárosban. A levegő állt, jóformán senki nem járt a téren. Tornado ült az egyik sarkában, a fa árnyékában némán, türelmesen, akár egy fekete alabástromszobor. Most nem tanár volt.... hanem megfigyelő. És mint megfigyelő, teljes rejtettségben kellett tartózkodnia, hogy az alany tudjon koncentrálni, és úgy teljesíteni, mintha ő ott sem lenne.

A megfigyelt pedig a tér közepén tevékenykedett... olyasfajta vörös, keleti harcos ruhát viselt, mint a fekete ló. Hosszú szőke haja két hosszú copfba befonva, kezeiben egy-egy pengeberakatos legyező. Olyan szépen írta le a mozdulatsorokat, mint egy álom... még az se okozott gondolt, hogy váltsa a szerepeit hol a titokzatos, kecses udvarhölgy, hol a gyors és halálos harcos között. Egy szempillantás alatt más arcát mutatta. A legyezőket gyakorlott csuklómozdulattal forgatta, akár becsukta, elrejtette ingujjába, majd ismét előcsúsztatta, nyitotta is ki, és képzelt ellenfelének már el is vágta vele a torkát.

Amint a vizsgával végzett, a legyezőket becsukta, majd a fa felé fordult, és alázatosan meghajolt. Tornado az árnyékban elmosolyodott, majd előlépett, odasétálva lassan a lány felé:
-Nem mindennapi, hogy négy Baimából csak egyet kérnek meg, hogy adja át a tudását. Én személy szerint meglehetősen magamnak való típus is vagyok, és nem szeretem kiadni mindazt, aminek birtokában vagyok. Tanítványa vállára helyezte kezét:
-De ahogy elnéztem a vizsgádat, úgy éreztem, hogy jobb helyre nem is fektethettem volna az örökségem- mosolygott szelíden- Igazán szép munka, Szonya. Büszke vagyok rád.

A Láng Lányok egykori szeleburdi, és kajla tagja most úgy húzta ki magát, mint egy hölgy... aki ötvözte magában az úri kisasszonyt, és egy komoly erőt sejtető fiatal harcost. Kék szemei merészen megcsillantakl:
-Köszönöm, Tornado mester- ismét meghajolt- Sokat jelent számomra az elismerésed. A fekete ló halkan nevetett:
-Most már nincs több, mit adhatnék neked. Mesterien elsajátítottad a legyezőforgatás mesterségét. Menj inkább és használd ezt a tudást bölcsen. Ne hozz szégyent átkozott mesteredre. Szonya szélesen, de tiszteletteljesen elmosolyodott:
-Nem fogok, Tornado, ígérem! Lelkesen elindult, ki a negyedből. De még mielőtt teljesen kiért volna, még egyszer visszafordult:
-Köszönök mindent! Légy áldott! A Baimák egyetlen sötét tagja pedig mosolygó tekintettel nézett éppen kirepülő tanítványa után:
-Te is, kicsi Szonya... Használd jó célra, amit tanítottam neked...