2012. május 21., hétfő

a tábortűz körül, mint régen

Kellemes, balzsamos éjszaka volt az arab negyedben. Nadir és Jena a külvárosban pörgette a tüzes meteorokat. Táncuk, a lángok röpte egészen transzba ejtette Shaht, aki a tábortűz mellől nézte őket. Eredetileg csak merengni jött ki a szabad, csillagos ég alá... aztán meglátta ezt a két bajkeverőt, és a látvány feledtette vele eredeti célját. Csak úgy itta szemeivel a látványt...

Végül az elmélyülésből egy ismerős hang zökkentette ki, ahogy Arklan odaugrott mellé:
-Hello nagyság- vigyorgott lazán, ahogy odakucult a maga laza stílusában. Nagybátyja kissé megugrott:
-Hát te mit keresel itt? A fekete macska vállat vont:
-Szerinted pont én hiányoznék a másik két hülye mellől? Már megszokhattad, hogy mi hárman együtt csinálunk minden balhét. Aztán jobban végigmérte az uralkodót, és eltöprengett:
-Azért ez is elég érdekes, hogy te itt kinn vagy. Általában nem mozdulsz ki, csak a palotádban lebzselsz. Mi ez a változatosság?

Shah tekintete valahol a tiszta, csillagos égbolt és a meteorozó páros között ingázott, majd némi fáziskéséssel változott:
-Emlékszel, a régi történetekre a tűz körül, amikor azt mesélték, hogy az ilyen éjeken istenek és tündérek táncolnak köztünk? Arklan arcára kiült az ábrándozás:
-Ó igen...- tette hozzá, ahogy gondolatai mesebéli tájakra kalandoztak- azok a szép mesék, amiket még Seherezádé maga írhatott, és örökíthetett tovább és tovább... akkoriban még egyáltalán álmodni se mertem, hogy magam találom meg a legendás alabástrom lámpást... Aztán hirtelen észbe kapott, és ismét nagybátyjára nézett:
-Várjál már... te egy jó ideje nem vagy ilyen. Mióta te vagy a szultán, csak a kormányzás érdekes és a gazdaság. Rég kinőttél te a tündérmesékből- még a homlokára is rátapasztotta a tenyerét- mondd csak, nem lázasodtál te be? 

Shah lehámozta szeleburdi unokaöccse kezét a homlokáról, majd komolyra fordította a szót:
-Nem hiszem, hogy tovább akarom ezt csinálni. Rövid szünetet hagyott, amint ismét a mutatványozó párosra nézett, majd folytatta:
-Shaiolán már egy szép számú kolónia van. Charmina viszont nem tudja, hogy hogyan kell vezetni, ő évekig egyedül élt. Én viszont segíthetnék is neki, és magam mellett is tudhatnám. És tisztában vagyok vele, hogy a távolság és az intézendő ügyek miatt mellőznöm kell az itteni hatalmamat. Miután végigmondta, ismét egy kisebb szünetet tartott, majd visszafordult a kardművész felé:
-Szeretném, ha átvennéd a helyem, Arklan. És miután ez megtörtént, kineveznél a Shaiolai Kolóniák nagyvezírévé. 

Arklan egy ideig csak döbbenten bámult. Aztán mire az uralkodó végigért mondanivalójával, egy elferdített kacajban tört ki:
-Ugyan már, ne etessél!- még hátra is dőlt, majd úgy vissza- tudod, hogy nem az én lusta valagamnak való a trón! Mit gondolsz, mégis mit csinálnék itt? Bolondok házát? Shah elmosolyodott. Megvakarta a szakállát, majd hozzátette:
-Pedig nálad megbízhatóbbat nem ismerek- a mutatványosokra nézett- bár ha gondolod, átadhatom Nadirnak is. Képzelem, hogy rövid időn belül milyen nagycirkuszt csinálna szeretett negyedünkből. 

Az unokaöcsi mosolyogva sóhajtott, majd visszanézett Shahra:
-Szerintem sem lenne jó ötlet Nadirra hagyni. Ő egy kis majom hozzám képest- majd visszafogta magát, és úgy folytatta- üsse kavics... De aztán ne dirigálj nekem a távolból, hogy mit hogy kéne csinálnom. Jól tudod, hogy annak idején ezért nem vettem át megboldogult ősünktől a hatalmat, mert utálom, ha dirigálnak, és megmondják, hogy mit és hogy csináljak.... Shah felemelte mindkét kezét:
-Bele nem szólok, a magad ura vagy. 

Most viszont Arklan nézte elmélyülve barátait. Ők hárman igencsak dilis triót alkottak, és ott forgatták fel a negyedet, ahol csak lehetett. Talán most gyökeresen meg fog változni minden... Érezte, hogy meglebben szíve felett a félelem árnyéka. Visszanézett nagybátyjára:
-Fájni fog? Shah bíztatóan visszamosolygott, majd a vállára tette kezét:
-Csak annyira, amennyire félsz engedni- és a hátát paskolva hozzátette- de téged ismerve, nem hiszem, hogy sokat kell. Fekete macska elgondolkozott... lassan elmosolyodott... majd felállt nagybátyjával szemben:
-Rendben, hű alattvalóm, Shah- előhúzta szablyáját, és ahogy a páncélos lovagoktól látta, megérintette a lapjával a vállait, előbb a balt, majd a jobbat- ezennel kinevezlek a Shaiolai Kolóniák teljhatalmú nagyvezírévé. Minden, amit Shaiola szigetén teszel vagy mondasz, azt az én nevemben teszed és mondod. Eltette szablyáját, majd odahajolt hozzá végül:
-Aztán nem gyújtogatni... 

Shah erre elmosolyodott... majd unokaöccsének ugrott, és bunyóztak a fűben, mint két rossz gyerek...