2015. április 2., csütörtök

the guardian's power awekens

Tyx maga kísérte vissza Chanterelle-t. Nem kért kíséretet, és csak a lehető legegyszerűbb ruhákat vette fel ő maga is... feleslegesnek tartotta kihangsúlyozni a szerepét. A jádé bányához át kellett kelniük a komppal, és még pár órát haladniuk a szárazföld felé. Magabiztosan haladt előre, tudta, hogy olyan hatalom van nála, amivel egyetlen usagiai sem mert szembeszállni. Ha megtennék, már az elején megtették volna... nem hiába a "gyáva nyúl" kifejezés.
Mellette viszont a róka gomba némán kullogott, a kompon a tengert bámulva, a szárazföldön maga előtt a talajt. Az uralkodó rápillantott:
-Valami baj van? Chanterelle félszegen rápillantott:
-Még mindig nem vagyok biztos, hogy illik viselkedni egy felszínivel - halványan elpirult - jól csinálom? Tyx megeresztett egy mosolyt vendége szégyenlősségén. Megfogta a mancsát, mire a rókalány félénken visszapillantott. Tyx pillantásával igyekezett megerősíteni a szavait:
-Semmit nem csinálsz rosszul. Viszont szeretném, ha egy kicsit megnyílnál nekem. A javadat keresem. Chanterelle bólintott:
-Igyekszem...

Ekkor értek a bányához. A hatalmas tájheg körül hatalmas daruk, csillék, és síneken lustán mozgó vagonok éktelenkedtek, mindezt a gépek és a bányászok zaja ölelte körbe. Chanterelle azonnal egész testében megrázkódott, és átölelte az uralkodót. Viszont ami az utóbbinál is kiverte a biztosítékot, az az egyik felügyelő műve: ahogy kirángatott egy másik gombakalapos rókát, majd elkezdte látványosan ütlegelni egy husánggal. Tyx ordított, odarohant, meg olyan erővel vert be a nyúlnak, hogy az elvágódott a földön. Annyi időt sem hagyott neki, hogy feleszméljen:
-Mégis mi a frászt művelsz, te istenek-verte? A felügyelő elsápadt, ahogy a démoni kinézetű nyúlban felismerte az uralkodót. Azonnal próbált kihebegni valami értelmes választ:
-Felséges uram.... - a földön fekvő rókára mutatott- tele van velük a bánya... veszélyt jelentenek.... Tyx szemei elkerekedtek. Nagyon nem tetszett neki ahogy a másik usagiai beszélt:
-Tudtok róluk? Hol vannak a többiek? A felügyelő válasz helyett lejjebb mutatott. Valamivel arrébb, a munkagépek mögött ketrecekben álltak a róka gombák... néhány kinn volt, amit pár usagiai látványosan vert a többiek szeme láttára, megfélemlítés gyanánt.

Ezek mellett épp csak észlelte Chanterelle-t, aki letérdelt fejtársához reszketve, és halk zokogással ráborult. Ugyanis annyira eluralkodott a dühe, hogy ordított. A felügyelő megrémült, és megindult a ketrecek mellett lévő társai felé. Tyx pedig a nyomában... öklei kék lánggal felizzottak:
-Ti szemétládák! Az usagiaiak mind megugrottak, amint felismerték a hangot. Az egyiket épp telibetalált a kék lidércláng, és látványosan repült. Egy másikat Tyx ragadott nyakon:
-Mégis hogy képzeltétek? A mancsai közt fuldokó épp kikrákogta a választ:
-Idegenek... felség. Errefel Tyx áthajította őt a bánya felett, majd a többiek felé fordult:
-Nyomorult kis vakarcsok! Hát semmit se tanultatok? Az usagaiak legnagyobb döbbenetére a fekete nyúl körül megjelent Tyxbalck Dark halvány körvonala is, és kísértetiek hangon folytatta:
-Nem sikerült megértenetek, hogy milyen szégyent hoztatok magatokra? Mindkét öklét felemelte - árnyképe úgyszintén:
-Akkor pusztuljatok!

Izzó ökleivel a talajra csapott... megremegett a föld, a rengés mentén felhasadt több helyen is a nyulak alatt. Hiába próbáltak menekülni, egy részüket elnyelte a mély. A másik részüket Tyx üldözőbe vette a kék lidérclángokkal. Egyenként égette őket halálra, halálsikoly töltötte be a bánya környékét. A munkálatokat félbehagyták, inkább mind próbálták menteni az életüket a feldühödött uralkodó elől. Talán csak egybe maradt annyi lélekjelenlét még, hogy kinyissa a rókák ketreceit... de aztán futott is tovább a gyilkos lángok elől. Tyx őrjöngött: berobbantotta a bányát, a darukat, a csilléket, aki csak a hatáskörébe került usagiai, mind legyilkolta hidegvérrel.

Még ordított, és futott volna még pár után, de Chanterelle útját állta. A kis megszeppent róka gomba a mellkasára tette két mancsát, úgy igyekezett visszatartani:
-Elég legyen, Tyx! Hagyd abba!- fakadt ki. A démoni kinézetű nyúl észrevette őt. Az ő törékeny pártfogoltja... összeszedte a bátorságát, és ki mert elé állni. De látványosan remegett minden tagjában, mint aki bármelyik pillanatban összeeshet... és folytak a könnyei. Lassan ráébredt, hogy mit is művelt. Nem egészen így akart mutatkozni Chanterelle előtt. Ahogy lassan a szégyen elárasztotta, úgy tűnt el előző életének árnyéka körüle, és hajtotta le a füleit. Tekintete egészen megszelídült, hangja elbizonytalanodott:
-Chanterelle... én...
Nem tudta folytatni, mert érezte a többiek tekintetét a hátán. A kiszabadult róka gombák félkör alakban nézték őt a távolban... nem lehetett eldönteni, hogy azokból a tekintetekből félelem vagy csodálat sugárzott-e inkább. Tyx végignézett rajtuk... majd vissza a lányra. Chanterelle még mindig halkan zokogott, de most lehajtott fejjel.
Az uralkodó sóhajtott, és szégyenében oldalra pillantott:
-Sajnálom... nem akartam, hogy bármelyikőtöknek is szenvedni kelljen. Pártfogolta nem szólt semmit... viszont a szipogás abbahagyni látszott. Tyx elfordult tőle:
-Menjetek haza... Most már senki nem fogja háborgatni a bányát, ebben biztos vagyok. Nyugodtan menjetek haza, biztonságban lesztek...

A rókák lassan, némi huzavonával megindultak - egy részük még legeltette a szemét a démoni külsejű idegenen, ilyet még sosem láttak. Chanterelle még odalépett az uralkodó mellé, és finoman megérintette a kézfejét. Tyx sóhajtott:
-Te is, Chanterelle... Teljesítettem az ígéretem, menj szépen haza. Ott nem bánthat senki...

A rókalány elengedte, majd elindult. Bár sokáig hezitált, és állta a tekintetét megmentőjén. Igen, megrémült... mind megrémültek a tomboló uralkodó láttán. De mégiscsak megmentette, és ez számított. Vegyes érzések vakarogtak benne... Végül, Ahogy Tyx is elfordult, és elindult Usagia szigete felé, ő maga is elfordította fejét, és megindult lefelé a többiekhez a föld alá...