2012. március 31., szombat

confidanza nell'acqua aperta

Gyönyörű idő volt Ny-Uraniborg ege felett. Aahs ki is használta az alkalmat, és elkezdte kiszoktatni a kicsit. Kezdetnek megtette a kinti tó. Ahogy beengedte a partról a kölyköt, az máris leírt a vízben egy szép próbakört. Aahs ezt követően büszkén felkapta, rámosolygott:
-Ügyes vagy... nem félsz a mély víztől, ugye?

Rejazz szólt közbe, ahogy maga ki kijött a jó időben:
-Hagyd csak Feont. Hadd boldoguljon- mondta nyugodtan. Aahs egy kicsit aggódott viszont:
-Először van kint, nem lesz ez veszélyes? A király is besétált a vízbe:
-Pontosan azért vagyunk itt, hogy felügyeljük. Elsőre úgyse fog messze menni, a környezet fokozatos felfedezése mindig ösztönös. Az úrnője karjával együtt visszaengedte a kicsit a vízbe, aki ismét leírt egy ugyanolyan kört, mint előtte. A rája király mutatta is:
-Látod? Ösztönösen nem megy messzebb. Valamilyen szinten önállósulni akar, de nagyban igényli a védelmünket.

Aahs elképedve nézett vissza párjára:
-Milyen gyakorlatiasan beszélsz...- jegyezte meg- mennyi gyerekkel találkoztál előtte? Rejazz mit sem sejtően vállat vont:
-Még az ősbolygón, óvodalátogatáskor- próbált valami hihető magyarázatot találni- tudod, hogy megy ez. Fontos államférfinak kutya kötelessége évente ilyen intézményeket látogatni. A hölgy bólintott:
-Valóban, emlékszem a királyi protokollra.

Ekkor Feon már körülöttük úszkált, nagy szemeivel érdeklődve felpillantva. Apja észrevette:
-Na hello- lehajolt hozzá, és megsimogatta- jól érzed magad idekinn? Azzal a kölyök válaszképp leírt még egy nagyobb kört a vízben. Aahs is letérdelt, a király mellé:
-Azt hiszem, ez igen jelent. Rejazz homlokon csókolta kedvesét:
-Mint látod, nem is olyan nehéz szót érteni vele...

2012. március 29., csütörtök

Yuz látogatása

A 3. nap vége felé Kicsi komolyan aggódott, hogy nem éri el, és nem találja lányát. Nekiállt összepakolni, hogy a felkutatására indulhasson. Azonban épp, hogy kinyitotta a kaput, hogy kilépjen, a túloldalán egy, az együttesből már ismerős arcot pillantott meg.
-Szia- Yuz köszönt rá barátságosan- rosszkor jövök? A nemes meglepődött:
-Yuz... te itt?- meglepte a váratlan látogató jelenléte- nem is tudom, épp menni készültem. A srác finoman kérte:
-Csak egy perc. Ígérem, nem rabolom sokáig az időd. A villa úrnője elmosolyodott, majd végül beinvitálta a srácot, és lepakolt.

A nappaliban folytatták a beszélgetést, egy-egy ital mellett. Kicsi felvezette a témát:
-Nem igazán volt még alkalmunk beszélni egymással. Tehát mesélj, miért jöttél? Yuz letette a poharat, és belekezdett:
-Igazából Jenáról van szó. A nemes felvonta szemöldökeit:
-Tudsz róla valamit netán? A srác diszkréten leintette, és folytatta:
-Nem, nem, nem erről van szó- majd ismét a hölgyre nézett- sokkal inkább arról, hogy tudtam, hogy utána fogsz menni. Erről szeretnélek lebeszélni.

Kicsi értetlenül nézett vissza rá:
-Mégis miért? Ő a lányom, felelős vagyok érte. Yuz folytatta:
-Meg az én húgom is, és hidd el... tudom, hogy most jobb őt békén hagyni. A nemes arckifejezésén igencsak elült a döbbenet ennek hallatán. A jövevény egy pillanatra még felételezte is, hogy húga anyját sikerült alaposan megsértenie.

Tehát inkább sóhajtott, és mondta tovább:
-Figyelj, én is voltam már berágva... főleg Sötétségre, de miatta az egész családomra is, és napokra elmentem otthonról. Igaz, Jenával, de a családom nem tudott az egészről semmit. És őszintén... nem is akartam, hogy tudják. Kellett nekem az a pár nap, hogy rendbe tegyem a gondolataimat. Éppen ezért, ebből kiindulva tudom, hogy Jena nemcsak, hogy jól van, de neki is szüksége van egy kis magányra. Látta, hogy Kicsi arca lassan kétségbeesetté válik, így közelebb hajolt, és a kezére tette a kezét:
-Hidd el, nem lesz semmi gond.

Az egykori hollónemes valóban kissé nyugodtabbá vált. El is mosolyodott, és végigmérte a srácot:
-Igazán jóravaló gyerek vagy. Mondták már, hogy hasonlítasz apádra? Yuz vállat vont:
-Hát... mintha említették volna párszor. Kicsi halkan nevetett:
-Minden esetre örülök, hogy Jenának ilyen tesója van, mint te. A srác bólintott:
-Kösz- majd felállt- és tényleg ne aggódj. Ha minden igaz, Jena még a hét végéig visszatér...

2012. március 26., hétfő

step back to the light

Jena céltudatosan haladt... egészen Északra, a jégpalotába. Semifar ugyan meglepetten, de szeretettel fogadta, átölelve és homlokon csókolva:
-Kicsi Jena Sera... sokat nőttél, mióta utoljára láttalak. Mi járatban errefelé? A lányra arcára mosolyt csalt ez a kedves fogadtatás.
-Éppen elvonulok a többiektől. Ismét keresem a tisztító fényt. Az istennő elmosolyodott, majd megfogta a látogató kezét, és beljebb vezette.

Ismét abba a terembe kerültek, ahol annak idején is voltak. Jena maga próbált egyre mélyebbre kerülni a meditáció alatt, ahogy Semifar lassan gyengítette a fényt. Azonban az istennőnek feltűnt valami. A procedúrában gond lehetett, ugyanis csak minden második könny fénylett... egy idő után már egyik se. Ismét kivilágította fokozatosan a termet, majd a lány vállára tette kezét:
-Valamit nem tudsz elengedni. Akarsz róla beszélni?

Vendége letörölte könnyeit, majd válaszolt:
-Nekem ez nem megy, Semifar... Még nem akadtam fenn azon, hogy a bátyámat a vele való párbajon ismertem meg. Még azon sem, hogy apának teljes családja van, hisz szinte azonnal befogadtak. Viszont az már nem, hogy anya egy másik férfival van. Miért nem harcolt apáért annak idején? Miért hagyta elmenni? Hogy lehetett ilyen gyáva? Nem akarok egy ilyen idegen manuszt a családba, csak apát...

Az istennő sóhajtott, majd végigsimította a lány fejét:
-Nehezen fogadod el, hogy anyád szeretne párkapcsolatban élni. Pedig mi mind társas lények vagyunk. És ne tartsd gyávának, kellett neki az erő, hogy elfogadja, hogy Shakara mást szeret, és továbblépjen. Tartott egy kis szünetet, majd folytatta:
-Gondolkoztál már azon, hogy Kicsi miért ilyen jó a démon mágiában? Jena ártatlanul vállat vont, Semifar pedig mondta tovább:
-Mert démonként kezdte az életét. Az első nagy változás és továbblépés az életében az volt, hogy levágta a szarvait, és tollassá változtatta a szárnyát. Meg akart szabadulni a haragosaitól és mindentől a múltjához kötötte. Viszont nem tudta, hogy ezzel az új alakkal mivé lett, és kereste a helyét. Akkor találkozott Shakarával, aki beszélt neki a lázadásról, és segített neki utat találni a bizonytalanságból. Ezért is szeretett belé: az új életében ő volt a legelső támasza.

Jena meredt maga elé, sóhajtott, majd halkan megjegyezte:
-Ez is a Sötétség műve volt, mi?- ismét a fény istennőre nézett- Hallottam róla, hogy nem kedveli Elisirt. Meg tudom, hogy ezt a sötét angyalt is ő küldte hozzánk. Mesélte, hogy a legelső emléke az Sötétség. Úgy látszik, rendkívül élvezi, hogy bekavarhat. Te ezt hogy tudod tolerálni? Semifar ismét készségesen válaszolt:
-Egyetlen egyszer féltem tőle igazán. Még a világok hajnalán, amikor az istenek, az anyag és velük együtt a jó és a rossz is megszületett. Mivel Sötétség mindenkinek és mindennek teret engedett, úgy a rossznak is. Ennek az lett a következménye, hogy hamarosan felgyülemlett benne, és az akkori fiatal világot elkezdte vadul pusztítani. Akkor hoztam létre a jégpalotámat, védve magam tőle. Nem mertem visszatámadni, ahhoz túlságosan féltem. Sóhajtott:
-Aztán felismertem, hogy mi a dolgom. Akkor volt az első alkalom, hogy megtisztítottam minden rossztól. Fel kell ismerni, hogy mi a dolgunk, hogy mit tudnánk tenni.

A lány ismét ránézett:
-Ehhez hogy jön az, hogy szeret bekavarni? Az istennő szelíden elmosolyodott:
-Inkább úgy mondanám, hogy meglehetősen egyedi módon segít  mások problémájának megoldásában. Mindig olyan helyzetbe keveri őket, olyanokkal hozza őket össze, akik rendelkeznek olyan képességekkel, amikkel a probléma megoldható. Kicsinek egy biztos támasz kellett, Yuznak az, hogy ne szálljon el magától, neked jogod volt megismerned a családod többi részét, Celestino pedig minden alapvető érzést tanul újra. Az, hogy ezek a találkozások miként folytatódnak, az már a halandó döntésen múlik.

Jena ekkor megnyugodni látszott. Ismét szipogott, viszont a könnyei ragyogtak. Próbálta is törölgetni, ahogy beszélt:
-Eddig úgy tűnt, hogy az a sötét angyal hasonlít apára- kissé ironikusan elmosolyodott- Most látom, hogy hatalmasat tévedtem. Apa már rengeteg világot megjárt, rengeteg tapasztalat van a háta mögött, tele emlékekkel. A sötét angyalnak pedig nincsenek emlékei... emiatt a tapasztalatai is elvesztek. A kis szerencsétlen... Semifar közelebb hajolt hozzá, tovább mosolyogva szelíden:
-Sajnálod őt? Azonban a lány megtévesztésként a fejét csóválta.

Az istennőt azonban nem lehetett ilyen könnyen becsapni. Megsimogatta a vállát:
-Elisirrel is jól megértitek egymást, mégsem hívod szükségszerűen az anyádnak. Nem muszáj Celestinónál is másképp lennie. Jena erre viszont már nem válaszolt semmit, csak hálásan és viharosan megölelte a fény urát...

2012. március 25., vasárnap

back to Shaiola

Charmina az araboknál töltött meredek látogatás után valóban visszament kis birodalmába és az első lakókkal befejezte Cor Shaiola városának restaurálását. Az annak idején dicső főváros most a sziget egyetlen településeként, de új fényében tündökölt. Meg is csodálta a közös munka eredményét. Kobrafog odalibbent hozzá:
-Ha szabad megjegyeznem, páratlan munka. A lány vissza rá:
-De a segítségetek nélkül nem sikerült volna-végignézett a többieken is- köszönöm nektek mind. Csodálatosan alkottunk.

-Elmehetünk már?- ugatott be unottan a tolvaj leopárd.
-Laya!- szólt rá a kapitány, majd visszanézett a lányra- Igazából arra gondoltunk, hogy maradnánk még egy darabig... amíg egy kicsit megszedjük magunkat. A matróz folytatta:
-A vérünk úgyse válik vízzé, a tenger a mi otthonunk. Charmina bólintott:
-Természetesen, ahogy kényelmes. Közelebb lépett hozzájuk, és hozzátette:
-Ezek után titeket bármikor szívesen látlak. Azzal, hogy hozzájárultatok Cor Shaiola feltámasztásának, tiszteletbeli polgárokká nevezlek ki titeket. Leo és a két leopárd alázatosan meghajolt... viszont a kis gyöngyhalász egész egyszerűen a lány nyakába ugrott:
-Én is szeret! Köszönöm! A fiatal úrnő felkacagott, és ő is átölelte a macskát:
-Ugyan... ez a legkevesebb.

Ahogy elengedték egymást, Chin-Hana kérdezett rá tiszteletteljesen:
-Mik a további tervek, úrnő? Charmina elmosolyodott:
-Egyelőre még egy kis életet kell vinni ebbe a városba. A többi újjáépítése ráér akkor, ha lesz elég lakója a szigetnek.
-És Shah?- kérdezte Voltali- egész szimpatikus alaknak tűnt, azt leszámítva, hogy leitatott.

A lány maga elé merengve próbált elfojtani egy mosolyt. Valóban, az egy vicces pillanat volt. De a szultánt túl idősnek érezte magához. Erre még rátett, hogy mint Andron szigetéről származó, nagyon belefáradt az emberek hazugságaiba... márpedig a szultán is ember volt. És ezzel együtt a felszín alatt talán ugyanolyan hazug, mint a többi...

Elgondolkozott... majd végül a kalózok felé fordult:
-Ha elindultok, szeretnélek megkérni titeket valamire. Timothy tisztelgett:
-Parancsolj velünk.
-Írok Shahnak- magyarázta a lány- szeretném, ha átadnátok neki. A matróz meghajolt:
-Szíves örömest...

2012. március 24., szombat

Jena kiborítja a bilit

Habár The Dark Stuff kegyetlen jó bulit csapott, Jena mégsem volt túlságosan elragadtatva attól, amit a közönség soraiba látott. Rögtön másnap el is ment a villába. Korán volt még, Kicsi még át se öltözött a bulit követően. Nem is tűnt különösebben fáradtnak, az udvarban a lépcsőkön ült a sötét angyallal, és beszélgettek... egymásba karolva. Mikor meglátta lányát, felállt, elengedve a testőrt:
-Jena... mit csinálsz itt ilyen korán?

A lány azonban máris elkezdett vele kiabálni:
-Mégis mi a fenét művelsz ezzel az alakkal? Kicsi teljesen nyugodtan folytatta:
-Eddig nem volt kifogásod az ellen, hogy egy férfi lakik velem...
-Igen, mert addig nem másztál a szájába!- folytatta Jena dühödten- Ezt hogy gondoltad? És apával mégis mi lesz? Anyja sóhajtott, és komorabban folytatta:
-Mi lenne, tovább lépek. Annak idején nem engem választott, és elfogadtam a döntését. Nem is szabadott volna ott lennem. Ebbe azonban a lány nem törődött bele, és tovább kiabált:
-Szerintem meg egész egyszerűen azért ment tovább, mert gyáva voltál, hogy harcolj érte! Azzal sarkon fordult, és kiviharzott.

Kicsi folytatta volna, hogy elmagyarázza, de lánya így nem sok esélyt hagyott rá. Kissé tehetetlenül lépett utána, de addigra Jena már eltűnt. Csalódott volt. Celestino lépett hozzá, hátulról átkarolva őt:
-Sajnálom... A nő visszanézett rá:
-Semmi gond...- mondta elhaló hangon, lehajtva a fejét- csak tinédzser... problémás időszaka van... Azonban a sötét angyal megtanult túllátni a puszta szavakon. Magához ölelte lassan úrnőjét.

Viszont Jena hirtelen felindulásából akkora vihar lett, hogy hazament, és elkezdett átöltözni, majd pakolni. Randy, aki nemrég helyezte magát vízszintesbe a buli után, nézett fel:
-Hé...- szólt kómásan, ahogy felült- te meg mit csinálsz? A lány lopva ránézett:
-Elmegyek egy időre- húzta össze a táskát, már alaposan felöltözve, haját kiengedve. Barátja kissé megriadt. Odalépett hozzá, megfogva a vállát:
-De mégis hová? És miért? Mi a gond? Jena visszanézett rá, meglehetősen zavartan. Nem bírta állni a tekintetét, de nagy nehezen kinyögte:
-Csak szeretnék egyedül lenni egy időre. Azonban a srác nem adta fel ezen a ponton. Tovább próbálkozott:
-De miért? Mi történt? Biztos nem tudnék valahogy segíteni?

A lány egy pillanatra megállt, majd visszanézett barátjára. Csalódottan sóhajtott:
-Most nem...- megtörölte arcát- ezt most magam akarom megoldani... Randy látta, hogy barátnője hajthatatlan. Itt már nincs nagyon mit tenni. Inkább megölelte, és homlokon csókolta:
-Vigyázz magadra. És siess vissza... - ismét ránézett, végigsimítva arcát- ahogy az RTG-n kívánják, a Sötétség kövessen az árnyékoddal, és legyen társad a szükségben. Jena sóhajtott, a srác kezére téve kezét:
-Igazából... ő hiányozna most a legkevésbé...

2012. március 23., péntek

Kaaelidasch szülöttje

Nagy volt a nyüzsgés a rája király palotájában. Első körben M1-UT3, K4-P0N, és két oroszlán és C4 vonultak be, hogy megcsodálják a kis trónörököst. Aahs tartotta a karjaiban, és igyekezett megnyugtatni, mivel megriadt a váratlan tömegtől. Jiggin látványosan olvadozott:
-Olyan kis édes! De ne lenne szegénykém így megriadva. Aahs halkan nevetett:
-És még csak veletek kezdődik a sor. A többi látogató már nem ilyen kis szerény csoportokban fog érkezni.

M1 méregette a kicsit, aki úgy nézett ki, mint egy teljesen átlagos rája. Feltűnően hiányzott pár dolog:
-Egész biztosan jól van? Nem látok karokat és lábakat... A büszke anya elmagyarázta:
-Dehogy is, rendben van. Tudod, ebből a szempontból olyanok vagyunk, mint a békák: a fejlődésünk során, ahogy kikényszerültünk a szárazföldre, úgy alakultak ki a végtagok. Az életünk elején is inkább halak vagyunk, de idővel ő is átalakul. Egyenlőre több időt tölt a vízben is.

Ferlex a mellette álló lányra nézett. C4 édesen mosolygott ugyan a látványtól, de olyan mereven állt, mint aki karót nyelt.
-Valami gond van?- hajolt oda hozzá az oroszlán. C4 visszanézett rá:
-Ó semmi- majd a kicsire- tényleg nagyon drága. De nem tudom, hogy kell velük bánni. Én az előző gazdáim gyerekeihez csak, mint testőr voltam rendelve. A bestia halkan nevetett, és átkarolta a hátát:
-Ez édes...

Aahs pedig párja felé fordult:
-Nos, büszke apuka... szeretnéd átvenni? Rejazz halkan nevetett:
-Természetesen. Talán rám hallgat. Gyengéden átvette a még nyugtalankodó kölyköt, és ahogy átölelte a kis fejét finoman a vállára hajtotta, és simogatta. Előjöttek az emlékek, és vele együtt a gyakorlat is. A kicsi valóban megnyugodott, de a király ennyivel nem tudta le:
-Nem kell félni... nem bántanak a vendégek... Jó helyen vagy. Aahs valóban meg is lepődött az eredményen:
-Ni csak... tényleg tudsz valamit. Van valami titkod? Rejazz sejtelmesen visszamosolygott, amíg visszatette egy kis időre a kicsit a vízbe, majd válaszolt:
-Mit is mondhatnék... aranyból van a kezem.

2012. március 22., csütörtök

The Dark Stuff

Kicsi rengeteget büszkélkedett a lányáról a sötét angyalnak, akinek több ízben is volt alkalma találkozni vele a várostól távol álló villában. Többek közt a nemes nemcsak megemlítette, hogy Jena együttesben játszik, de ragaszkodott is hozzá, hogy Celestinót is elvigye az egyik buliba. Testőre kissé vonakodott ugyan, hisz fejben azon sakkozott, hogy mekkora tömegben kell úrnőjét megvédenie.

Azonban eljött a bűvös nap, amikor belement. Igazából nem készült különlegesen, a szokásos ruhát húzta fel, fegyverét elrejtette... viszont a hölgyre várni kellett. Ezt már megtanulta, hogy úrnőjének a készülődés sokkal több időt vesz igénybe. Ahogy meredt a gondolataiba, Kicsi vidám hangja csendült fel a háta mögül:
-Kész vagyok! Celestino megfordult... majd elképedt:
-Úrnőm... mégis hogy nézel ki?

Döbbenete nem volt alaptalan, hisz Kicsi a bozontos, kiengedett hajával, szakadt nadrággal, és a meglehetősen sokat mutató felsővel úgy nézett ki, mint egy tizenéves kölyök. Elvigyorodott, és testőrébe karolt:
-Jól nézek ki, mi? A Dark Stuff koncertjeire így öltözik a többség. Azonban a sötét angyal csak tovább méregette elkerekedett szemekkel:
-Félelmetes... olyan vagy, mint egy szeleburdi kislány. Kicsi visszavigyorgott rá:
-Ez a legjobb része!- vonszolta lelkesen- elengedhetjük magunkat. Nincs protokoll, nincsenek szabályok, csak buli! Nem kell foglalkozni a formaságokkal sem. Celestino ezt meglehetősen nehezen nyelte le. Ő aztán az alázat és az engedelmesség mintapéldája volt, el se tudta képzelni, hogy milyen egy tömeges züllés.

Beértek a külvárosba, a buli helyszínére. Ahogy attól a sötét angyal tartott, valóban hatalmas tömeg verődött össze. Úgy karolta át úrnője hátát, óvva a többiektől. Kicsi felnézett rá, és megdörzsölte a karját:
-Engedj csak el, úgy nézel ki, mint egy aggódó apa. A testőr visszanézett rá:
-Miután te úgy nézel ki, mint egy kislány, akár joggal feltételezhetnék, hogy a tiéd. Az inkognitós nemes ismét belé karolt:
-Lazíts már, na...- nyaggatta lelkes vigyorral- nem vagy szolgálatban.

Alig, hogy végigmondta, Spite, az énekes fellépett a színpadra, mögötte a többiekkel, majd megragadta mikrofont:
-Na mi van, pofikáim, megvárattunk titeket? A tömeg csak ujjongott, a rockker pedig folytatta:
-Akkor reméljük, megérte, ugyanis ma zúzunk! Randy a doboknál beszámolt, majd elkezdődött a zene. A közönség őrjöngött. Még Kicsi is... csak épp Celestino nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Olyan zavarban volt, mint Ádám anyák napján. Állt feszengve a tömegben, alig mozdulva. Úrnője aztán megragadta a kezét, vonta:
-Táncolj már! Lazítsd el magad! A sötét angyal kissé kétségbeesetten nézett vissza rá:
-Nem tudom, hogy kell... Kicsi nevetett:
-Jaj, ne csináld már!- majd felnézett a színpadra.

Jena vissza rá. Elvigyorodott kettejük láttán, majd a szintetizátoron lezongorázott egy vad dallamot. Spite előredobta a haját két ének között, ahogy bűvölte a gitárt, majd a levegőbe rúgott. A közönség ettől csak még inkább felbátorodott. Celestino továbbra is tehetetlen volt a helyzetben, de legalább ugrálni megpróbált. Kicsi pedig megpróbálta kijavítani:
-Ne úgy, mint aki karót nyelt- megfogta a vállait, és megrázta, hogy ellazítsa- engedd már el magad!
-De ezek a vad alakok...- magyarázta a testőr.
-Most mi is olyanok vagyunk, ne foglalkozz velük- legyintett a nő.
-Rád támadhatnak!- fejezte be a sötét angyal egy kifakadással.

Kicsinek itt telt be a pohár:
-Ne rinyálj már annyit!- és talán pont ezért, vagy a dögös rock zene hatására, de megragadta a sötét angyal dzsekijét, egész egyszerűen magához rántva, és megcsókolva. Celestino igencsak meglepődött... Erre a reakcióra számított a legkevésbé, és ezzel egyidejűleg érezte, hogy nemcsak az arcába szökik a vér, hanem az agyát is elbódítja valami. Lassan le is hunyta a szemét... és átölelte a bepörgött nemest.

Ez a látvány csak a színpadról volt ennél viccesebb, amikor a vad zenélés közben Jena és vele együtt Yuz is elképedt. Utóbbi oda is szólt húgának:
-Te... jól látom, hogy a muterod és az az izé ott... ott... szóval... izé... A lány pedig durcás képet vágott:
-Muterom alaposan szorulni fog...

2012. március 21., szerda

partly fixed

Spot feküdt, üresen merengve a plafonra. Jól tűrte a procedúrát, amíg az egyik cirkónia ellátta a sebek fertőtlenítésétől kezdve az érzéstelenítésen át egészen a bevarrásig. Magánál volt... de szokatlanul komor és csendes. Nandun lakói nem ilyennek ismerték... Yorrick meg aztán pláne nem. Épp mellette volt, végignézve a procedúrát. Megfogta a nyúl szabad kezét is. Spot felpillantott rá, és összefonódtak az ujjaik:
-Hé...- azért társa felé megejtett egy halovány mosolyt- jól vagyok...
-Nem fáj?- kérdezte az udvari bolond aggódva. Az artista enyhén megcsóválta a fejét:
-Nem igazán. Erős érzéstelenítőt használhatnak ezek a népek. Még az összehúzódás is alig észlelhető.
-Ez így van- válaszolt az őt ellátó macska- a természetes idegmérgeket alig finomítjuk, ettől vállnak olyan erős érzéstelenítővé. Viszont a hatása másnapig tart, úgyhogy nem érdemes vele hadonászni.

Spot halkan nevetett:
-Nem hiszem, hogy nagyon fogok- majd ismét elkomorult- a régi riválisom alaposan elintézett. Nem tudom, hogy képes leszek-e még úgy mozogni. Igen fontos pontokat talált el. A cirkónia valami furcsa, masszív textilgyűrűket vett elő, amik alkarpántra hasonlítottak:
-Teljesen én sem hiszem, hogy rendbe tudom hozni, de ezek segíthetnek.

Azzal az egyik pántot felhúzta a sérült csuklóra, a másikat pedig a bokára. Meg is igazította, majd a páciensre mosolygott:
-Nos, milyen érzés? A nyúl igencsak meglepődött. Az érzéstelenítő miatt tompán ugyan, de érezte, hogy ezek a textil pántok stabilan a helyén tartják a sérült ízületeket. Mozgatta is benne egy kicsit a bokáját, a csuklóját... utóbbira rá is meredt. Majd vissza a macskára:
-Nagyon jól tart.

A cirkónia visszamosolygott:
-Az oroszlánok súlyos vadászati sérülések után használták, amikor komolyan eltört a lábuk vagy a karuk. Ők vadász népség mind a mai napig, nem engedhették meg maguknak, hogy túl sokáig kimaradjanak az élelemért folyó harcból. Talán ezekkel ismét tudsz úgy ugrabugrálni, mint előtte. De azért várt meg, mire alaposan beforrnak a sérüléseid, különben annyit ér az egész, mint halottnak a csók. Spot visszamosolygott:
-Kösz... ez rengeteget jelent. Ígérem, doki, hogy betartom az utasításaidat. Yorrick felé fordult:
-Jó látni, hogy kezd visszatérni a jókedved...

területi igény

Hare Tzeg útja nem a vak világba vezetett, hiába tűnt is úgy, hogy szándékosan keresi fel és leckézteti meg régi riválisát. Ennél sokkal komolyabb terve volt, és egy célirányosabb helyre: a kettős birodalom urainak színe elé. Mint az egyik kis birodalom uralkodóját, a királyi pár azonnal fogadta őt a tárgyaló terembe. A nyúl tiszteletteljesen meghajolt:
-Felséges uram és úrnőm...

Shayla kedvesen elmosolyodott:
-Beszélj, herceg... miben lehetünk a segítségedre? A jövevény tiszteletteljesen folytatta tovább:
-Bár a két nagy birodalom egyesült, a Nixa területén működő kis birodalmakra vonatkozó törvények értelmében területi igényt szeretnék felterjeszteni. Tom Focus már kapta is elő az egyik feltekert pergament, és széltében kiterítette az asztalon. Az egész Föld látszott rajta, minden, ami a tűzvörös és a tengerkék ég alatt elterült.
-Mondjad csak- tette hozzá, majd a hercegre nézett- merre kíván terjeszkedni Usagia kis birodalma?

Hare Tzeg közelebb lépett, jobban szemügyre véve az atlaszt, majd alig némi habozás után válaszolt:
-Ide- mutatott rá a Kelet környéki szárazföldre- és erre a területre bányászati engedélyt is kérünk.
-A területtel kapcsolatban van némi kikötés- vakarta állát Tom Focus- van ott egy elzárt terület. Annak 10 km-es körzetébe nem mehettek. Az ottani népek a külvilágtól elzárva élnek, velünk is csak alig fél éve vették fel a kapcsolatot. Úgyhogy tartsátok tiszteletben a magányukat. A nyúl elmosolyodott, majd bólintott:
-Ahogy kívánják.

Ezután ismét visszameredt a térképre:
-És milyen költségvonzata van őfelségetek eme nagylelkűségének? Shayla már mondta volna, de a király felemelte mancsát, ezzel elhallgattatva, majd válaszolt helyette:
-Miért kértek a területre bányászati engedélyt? Hare Tzeg ugyanabban a hangnemben folytatta tovább:
-Néhány alattvalóm jáde lelőhelyről számolt be a környéken. Tom Focus bólintott:
-Vagy úgy- majd ismét felpillantott a hercegre- ez esetben évente 10 kilo jáde illeti az elzárt közösségben élő harcosokat. Elvégre, meg kell alapozni a jó szomszédságot, még ha az diszkrét távolságban is van. A nyúl bólintott:
-Jól mondod, felség.

-Továbbá- folytatta a király- évente újabb 10 kilo jáde jár a kettős birodalom udvarának. Remélem, ez az ár kielégítő. Tzeg elmosolyodott, és ismét bólintott:
-Tökéletesen, felség. Shayla viszont már hozzászólt:
-És ha bármi említésre méltót tapasztaltok a bányászat során vagy a környéken, arról mihamarabbi jelentést kérünk. Itt a nyúl már csak hálája jeléül egész egyszerűen meghajolt.

Tom Focus megírta a szerződést, másolt hozzá egy kivonatot a térképből, majd a két példányt mindhárman hitelesítették aláírásukkal. Hare Tzeg átvette saját példányát, és tiszteletteljesen meghajolt:
-Köszönöm a nagylelkűségeteket! Tartom magam hercegi szavamhoz, és a szerződésben foglaltakhoz. A király bólintott:
-Akkor barátom... jószerencsét!

ella está conmigo

Álmos délelőtt. Anja Starghost már aludt, Sekos viszont ébredezett. A lányra nézett, aki összehúzta magát, mint egy macska. Egész jól összeszoktak ők ketten, és mint a Vér-tó törzsének őrei egész jól kiegészítik egymást. Úgy tűnik jó döntés volt ilyen feladatot bízni rá.

Amint ezt végiggondolta, fény szállt le a magasból. Jól tudta mi ez... a kis vörös érkezése előtt gyakran találkozott a jelenséggel. Lassan elmászott társa mellől, és a fény forrásához baktatott. A ragyogás elállt, mire odaért. A látogatók nem akárkik voltak, hanem a bírónő az RTG-ről négy fajtárs, négy holdfénytolvaj és négy zodiákusi kíséretében. Alaposan végig is mérte a bestiát:
-Sekos... mintha megváltoztál volna.
-Az utóbbi hónapok meglehetősen eseménydúsak voltak- választ az őr- történt néhány változás.
-Remélem, Starghostot illetően is- folytatta a bíró- ugyanis érte jöttünk. Sekosban most tudatosult, hogy a kis vörössel való kapcsolata csak átmeneti. Meg is feledkezett róla, hogy csak átnevelnie kell őt, és nem többet. Viszont már alaposan összeszoktak, és nem akaródzott elengednie.
-Még nem egészen beszámítható- válaszolt- van még vele dolgom.

A bírónő bólintott:
-Értem- majd felírt valamit, és intett a katonáknak- akkor viszont halálbüntetéssel sújtjuk. Erre a kijelentésre, és a katonák közelítésére Sekos azonnal támadóállást vett fel, majd a törvényszolgára nézett:
-Micsoda?- fakadt ki- mégis milyen alapon? A nő folytatta:
-Te mondtad, hogy még mindig nem egészen beszámítható. Ez azt jelenti, hogy ez a személy már menthetetlen. Egy bolygón sem tudtak vele bánni a világegyetemben, így hát nem maradt más hátra. A bestia állta a katonák útját. A bíró felvonta szemöldökét a jelenség láttán.
-Sekos... legyél szíves arrébb fáradni. Ez a törvény. Az őr halkan mordult:
-Nem engedem, hogy elvigyétek. A nő folytatta:
-Ezzel szövetségi törvényt szegsz. De ha a szép szó nem használ...

Egy látványosabb intéssel jelzett a katonáknak, akik fenyegetően megindultak Sekos felé. A szörnyeteg is rákészült a fogadtatásukra, vicsorítva, szárnyait kitárva... Mire a két fél között széles sávban felcsaptak a lángok. Mind a katonák, mind Sekos meghátrált. Aztán a bírónő levette elkerekedett szemeiről a szemüveget. Nem igen hitt a szemének, mikor meglátta, hogy ki is idézte azt a félelmetes tűzkerítést. Anja volt az... és az őrt védelmezte. Ki is fakadt:
-Ne merészeljétek bántani! A sárkány kissé megriadt, majd odahajolt hozzá:
-Miért nem vagy a helyeden? Azt hittem, hogy alszol. A lány visszanézett rá:
-Te se hagytad volna, hogy elvigyenek. Úgy én sem, hogy bántsanak...

Erre már a katonák is látványosan elképedtek. A bíró pedig valamit kapkodva jegyzetelt. Végül visszahívta a többieket, Anja pedig a veszély elmúltával csillapította a lángokat. Egyedül Sekos nyugtalankodott. Furdalta, hogy milyen döntés születik ezután. A törvényszolga fel is kapta a fejét:
-Anja Starghost kiállt valaki mellett. Ilyesmit a Zodiákusi mészárlás óta nem csinált- kicsit közelebb lépett, és a szörnyeteg szemeibe nézett- Ezek szerint megváltozott. De akkor miért hazudtál nekünk? Sekos kissé elszégyellte magát. Szerencsére, akadt még egy jó érve:
-Mivel már az elején megállapítottad a változást, láthattad, hogy a másik két fejem hiányzik. Ezeknek a hiányában nem tudom olyan mértékben ellátni a feladatom, ahogy eddig. Szükségem van Starghost segítségére, hogy ugyanolyan teljes körűen végezhessem a munkámat, mint eddig.

A bírónő a lányra nézett... majd a sárkányra... majd ismét a lányra. Valóban, több nép is nehezen bírt vele a hatalma miatt, de olybá tűnik, hogy Sekos mégis tud vele bánni. Halkan sóhajtott:
-Hát legyen- ismét jegyzetelt, és intett a katonáknak. Azok szépen felsorakoztak köré, majd a fény kíséretében eltűntek. Sekos sóhajtott, majd a lányra nézett. Anja komoran vissza rá, majd maga elé:
-Köszönöm... Az őr azonban nem hagyta annyiban. Lehajtotta hozzá fejét, rá a vállára. Ezzel már mosolyt csalt társa arcára, aki válaszképp a fejéhez bújt...

2012. március 20., kedd

in a new form, but returned

Eget rengető csata dúlt Mantrum pusztulóban lévő bolygóján. Nem volt már víz a bolygón, kétségbeesett folyt a harc a megmaradt készletekért... olyan elkeseredett, hogy a népek a palotába is betörtek. A király késve érkezett... nem tudta feltartóztatni a támadókat a másik oldalról. És mikor visszaért a palotába, akkor döbbent rá igazán, hogy a késése mibe is került. Drága felesége fejjel lefelé elterülve a lépcsőn, átvágott torokkal, üres tekintete élettelenül meredt a távolba. A király épp csak egy fél pillanatra tudta meggyászolni kedvesét, amikor lehajolt, és lecsukta szemeit... mert eszébe jutott, hogy talán valakit még megmenthet. Futott is tovább fel a lépcsőn, a következő szintre, majd tudatosan berúgta az egyik ajtót. Akkor látta, hogy az akváriumszerű üveg víztartályt felborítják, hogy abból nyerjenek vizet, majd a földön hanyatt ficánkoló kis rájára egész egyszerűen, teljes súlyával rátérdel az egyik. A szerencsétlen pára csak keservesen felsírt. A király pedig ordított...

Majd felriadt. Rejazz első reakciójaként oldalra fordult, hogy ellenőrizze kedvesét. Aahs jól volt. Békésen és mélyen aludt mellette, nem is észlelt semmit. A rája király óvatosan átkarolta és homlokon csókolta. Lehunyta szemeit egy pillanatra, amíg szemeiből elfolytak a homályosító könnyek.

De régen történt... Elődeitől volt keménykezűség, amit megörökölhetett, de először meg akarta fordítani a dolgok menetét. Viszont a tragédia, ami érte, még rosszabbá tette, mint az előző uralkodókat: a kegyetlenségével nemcsak más bolygókat igázott le, pusztított el, de elsősorban a saját fájdalmát akarta felégetni. Most gondolt csak bele, hogy ez milyen rövid idő alatt sikerült is neki... ennyire elborította könyörtelenség. Talán akkor kezdett magához térni, amikor a szolgájává alázott Maya bevezette őt a tóba. A víz... az őshaza eleme segített először emlékezni, hogy ki is ő...

A szeretet ezeknek a népeknek a képében kezdett visszatérni... és végül Aahs személyében teljesült be. Nemcsak az oroszlánok és a mechák, hanem a katonái nagy része sem tudja, hogy Aahs az ő második felesége. Annak idején a sereg nagy részét leváltatta, ezzel is próbálva tussolni a történteket.

De most itt van. Jó helyen. Évek óta csend és nyugalom. A katonák is szinte teljesen átképezték magukat. Ismét királynőjére nézett. Igen... őt is maga mellett tudja, egészségben, biztonságba... Egyetlen dolgot még ellenőrzött. Kissé feljebb ült, átnézve Aahs válla fölött. A szoba sarkában ott állt egy akváriumszerű üveg, vízzel teli tartály. Egy kisebb gömb volt benne, akkora ami két tenyérben elfér, és gyöngyház fénnyel világított tompán. Rejazz felsóhajtott. Nyugtázta, hogy minden a legnagyobb rendben, és aggodalma már alaptalan. Biztonságban vannak a szerettei...

2012. március 19., hétfő

Hare Tzeg

Csak egy álmos hétköznap volt Nandun kicsi királyságában. Az oroszlánok és cirkóniák macska vérükhöz híven még mindig horpasztottak. Egyedül az egykori cirkuszlakók voltak fenn, nyugisan téve-véve. Ők is konszolidálódtak az évek során, elsősorban Zsazsa és Spot megbékéltek egymással. A bűvész zsiráf a tér közepén lévő tűzrakó helynél el is kezdett pár finomságot szeletelni. A nyúl és Yorrick izgatottan figyelte a manővert:
-Ó, figyeljünk, mert csalsz!- szórakozott vele Spot- mi lesz a menü? A bűvész visszanézett rájuk:
-Ha hoztok tűzifát, akkor megtudjátok. A nyúlt tisztelgett az udvari bolond pedig visszamosolygott:
-Számíthatsz ránk. Egy perc, és itt vagyunk!

A két régen összeszokott társ a sűrűbe vetette magát. Annak idején ismerkedtek össze, a legnagyobb bajban, és a kiszabadulásuk csak összébb kovácsolta őket. Erre csak hab volt a tortára, hogy Nendi letelepedést engedett nekik. Yorrick elmesélte, hogy az egykori határvidékről származott, és más, átutazó mutatványosoktól tanult. Viszont Spotról nem tudott senki semmit... csak azt, hogy a Nyulak szigetéről származott, ami Kelet mellett volt valahol.

A sárkány leányzó nem vette rossz néven, hogy társa nem mesél többet, annak ellenére sem, hogy Spotnak meglehetősen nagy volt a szája. Az erdőben való tevékenykedés során is csak árasztotta magából a szavakat:
-Mit gondolsz, Zsazsa mit készít? Olyan régen főzött már ránk, mindig a cirkóniák főznek. De attól mindig be lehet aludni, álmatag egy spinék ezek... Mit esznek annyi az álom síkon? A valóság is van olyan izgalmas...
-Hát...- szólalt meg kissé félénken Yorrick- mikor nagy nehezen kijutottunk Jaff kastélyából, és legszívesebben az alvásba menekültem volna. Ekkor a nyúlt felé fordult, és lazán elindult felé:
-Ugyan már, szépségem- majd átölelte, folytatva a megszokott beszéd stílusában- akkor nem hallhatnám azt a kis bájos hangod. Csipkerózsika sem túl beszédes, ugye tudod? Az udvari bolond visszamosolyogott.

Ekkor léptek törték meg a csendet. A páros odakapta a fejét. A fák közül egy szürkésbarna, sötét szemű, nyúl lépett elő. Sötétbarna, jó minőségű anyagból készül utazókabátot  viselt, nyakában rangját jelző kék ékköves medállal, fülei pedig egy apró aranypánttal voltak összefogva, mintha csak a haja lett volna kontyba kötve. Amint meglátta a párost, jobban szemügyre vette a másik nyulat, majd elmosolyodott:
-Ni csak... kit látnak szemeim. Hány éve is volt már? 5 vagy 6? Yorrick ekkor olyan reakciót tapasztalt Spottól, ami eddig soha: társa igencsak elkomorodott, és védelmezően elé állt, szemben az idegennek:
-Hare Tzeg... Mit keresel te itt? A jövevény megvakarta a fejét, majd kissé arrogánsan folytatta:
-Azt hiszem, rossz helyen fordultam le a Sólyom Kanyonnál- majd leengedte a kezét, és ismét egyenesen Spotra nézett- De ha már így összefutottunk...

Azzal a kabátja alá nyúlt mindkét kezével, és övéből előrántott egy-egy rövid kardot. Yorrick megrendült, társa még inkább elé állt, és támadóállást vett fel. Tzeg folytatta:
-Azt mondtam, hogy többé meg ne lássalak, különben a fejeddel fizetsz. Íme, betartom a szavam. Spot intett:
-Felőlem oké, én készen állok. A másik nyúl arrogánsan végigmérte, majd hozzátette:
-Így? Ez olyan megalázó... Legalább egy kést vegyél elő. Spot folytatta:
-Jól tudod, hogy nem használok fegyvert. Ekkor a félénk hang megszólalt a háta mögül:
-Spot... A fehér nyúl megfordult. Yorrick épp nyújtotta neki át a bojtos kardját. Azonban kissé mogorván visszaszólt:
-Ne avatkozz bele! Tzeg azonban halkan nevetett:
-Fogadd csak el a fegyvert, és mutasd meg, hogy nem szállt inadba a bátorság.

Erre a hangra viszont Spot már begurult. Kivonta az udvari bolond mancsai közül a fegyvert, és azzal a lendülettel már támadt is. Ellenfele látványosan védett, mindkét rövid karddal, majd mellkason rúgta. A fehér nyúl némileg megtántorodott. A következő, amit észlelt, hogy Tzeg már vészesen közelít felé. Épp egy hajszálon múlt, hogy még idejében maga elé kapta a bojtos kardot, és ezzel védett. Ellenfele majdnem lecsapta a fejét.
-Te számító dög!- ordította, majd egyik öklét felszabadítva orrba vágta a jövevényt. A szürkésbarna is megtántorodott, fájlalva vérző orrát.

Spot is úgy döntött, hogy nem hagy neki időt. Azonnal rávetette magát, kigáncsolta, és mikor Tzeg látványosan hanyatt vágódott, ő felemelte a bojtos kardot, hogy lesújtson rá. Azonban ellenfele ravaszabb volt. Egész egyszerűen az egyik rövid kardot belevágta a bokájába. A fehér nyúl fájdalmasan felordított, kínjában elejtve fegyverét. A herceg viszont itt nem állt le. Egy fordulattal kétszer is végigvágta őt, végül a földre lökte és sérült bokájával átellenes csuklóját is átszúrta.

Itt már Yorrick felkiáltott, és megindult felé. Tzeg észlelte, hogy a sárkány közeledik. Az egyik kardot felemelve mutatott felé fenyegetően:
-Ott maradsz, kislány! Ettől az udvari bolond úgy megijedt, hogy félelmében egész egyszerűen lebénult. A herceg pedig visszanézett ellenfelére, miután kihúzta csuklójából a fegyvert:
-Úgy döntöttem, hogy inkább meghagyom az életed, nikkel bolha- mondta lenézően, majd lassan feltápászkodott, és elrakta a rövid kardokat- most fosztottalak meg az artista képességeidtől. Többé esélyed sem lesz beleugrálnod az ügyeimbe. Azzal megfordult, és ismét eltűnt a sűrűbe.

Yorrick odasietett társához, és lassan felsegítette a földről:
-Sajnálom... segítenem kellett volna neked... csak... Azonban Spot leintette, és komoran folytatta:
-Jobb is, hogy nem tetted. Ez a kettőnk ügye volt. A bolond folytatta:
-Mégis ki volt ez a szörnyeteg? Ahogy felálltak, és a nyúl társára támaszkodhatott, folytatta:
-Ő Hare Tzeg, a Nyulak szigetének hercege. Kölyök korunk óta rivalizálunk. Egyszer úgy gondoltam, hogy jó ötlet zsonglőrködni néhány gyanús kinézetű üvegcséjével- majd sötéten elmosolyodott- így történt, hogy a nagyanyja temetésén egész nem trónolt... de nem a rangjával járón. Yorrick is érezte, hogy épp elharap egy nevetést, miközben mentek visszafelé. Majd Spot folytatta:
-És így történt, hogy száműzött a szigetről. Rajta keresztül megmocskoltam egy királyi szertartást...

2012. március 18., vasárnap

save your dame

Kicsi hatalmas robbanásra riadt fel. Úgy ahogy volt, hálóköntösben kirohant az erkélyre, hogy megnézze, mi történt. A látvány magáért beszélt: a kapu berobbantva, és vagy öt sárkányemberszerű árnyék rohangált fel-alá... leszámítva azt a néhányat, amiket Celestino már kettévágott.

Merthogy a testőr masszívan küzdött velük. A lovagi készségeknek csodálatosan elsajátította, de a mágiát nem, amivel viszont az ellenség rendelkezett. Az előzőektől össze is szedett némi égési sérülést, és a következőtől is egy látványos végigkarmolást az arcára, ahogy átszúrta. Azzal a lendülettel már fordult is a következőre, és lecsapta a fejét, de másik kettő mágiával hátba támadta. A sötét angyal látványosan végigfarolt az udvaron, neki az egyik falnak.

De abszolút nem vette magára. Tápászkodott is fel. Ekkor látta, hogy úrnője már veti is le magát a magasból, és lidérclángokkal megsemmisíti az egyiket. A maradék kettő már támadt felé, de Celestino odasietett, és félrelökte őket az útból, védelmezően Kicsi elé állva:
-Menj vissza, úrnőm. Ez túl veszélyes... Kicsi kinézett a háta mögül, végigmérve őt, majd megszólalt:
-Még te beszélsz? A testőr azonban félig felé fordította a fejét:
-Kérlek, a saját érdekedben...

A beszélgetésüket félbeszakította a két árny, amik a sötét angyalra vetették magukat. Celestino hevesen védekezett. Kicsi viszont nem hagyta annyiban. Bevetette démon mágiáját, és ahogy az egyiknek megragadta az arcát, egész egyszerűen elhamvasztotta. Észlelve, hogy eggyel kevesebb a gond, a testőr sikeresen lerúgta magáról az utolsót is, és ketté hasította.

A harc véget ért. Elfáradt, zihált, és tele volt sérülésekkel. De örömmel nyugtázta, hogy sikeresen szolgált. Kicsi szembefordult vele. Kissé lesajnálóan végigmérte, és az arcára tette a kezét:
-Miért nem szóltál, hogy megtámadtak minket? Celestino alázatosan visszamosolygott, és a hölgy kezére helyezte kezét:
-Az a feladatom, hogy megvédjelek. Ha szólok, akkor csak vesztegettem volna az időt, és a támadók bejutnak. Úrnője elmosolyodott, kicsit csóválva a fejét:
-Még mindig túlságosan úgy gondolkozol, mint egy katona- majd hozzábújt.

Azonban a testőr az egykori hollónemesnél eddig szolgált hónapok után érezte, hogy változik. Már azzal is, hogy a karjaiba zárt észlelte, hogy képes kifejezni iránta egy mélyebb, bizalmasabb ragaszkodást. És hogy nemcsak a puszta szolgálattal tehet úrnője kedvére, hanem olyan csekélységekkel is, mint mikor a zongorán játszik neki...