2016. március 18., péntek

the dark side of RTG

Ahogy Usur nőtt, úgy tanult bele az udvari etikettbe, és a politikába. Anyja gyakran vitte ülésekre, viszont külső megfigyelőként tanulmányozta az eseményeket. Aluh Manac ugyanis úgy hitte, hogy az ilyen tárgyalásokon, élő helyzetben több ragad lányára, mint száraz könyvekből steril környezetben mentorokkal.

Usurra valóban ragadt a tudás - egy idő után az üléseken elhangzottakat már kezdte megvitatni anyjával, újra elemezve, boncolgatva a napirendi pontokat.
Így történt, hogy Aluh Manac végül magával vitte őt az RTG egyik komoly ülésére, a sötét testvéreik bolygójára.

Usur izgatott volt, de próbálta palástolni. Az út alatt még könnyen uralkodott magán, de mikor megérkeztek és a sok idegen, kíváncsi szempár rászegeződött, egész egyszerűen földbe gyökerezett a lába. RTG lakói számára ő nemcsak új jelenség volt, de feltűnő is: holdfénytolvajhoz képest a szokatlan sötét tollakkal a szárnyain, és a sötét öltözettel. Az ő számára viszont a rengeteg új arc, az ismeretlen alakok - a lassan eluralkodó pánik alatt még az udvari etikettről is megfeledkezett.
A blokkot anyja oldotta fel benne, amint a vállára tette mancsát:
-Usur... Felkapta a fejét Aluhra, aki biztatóan visszamosolygott:
-Nincs mitől tartanod. Csak kíváncsiak - közben megfogta a kezét, majd lassan vezette maga mellett- Még nem volt szerencséjük hozzád, csak a szóbeszédekből értesültek rólad.
Bár a korához képest érett volt, Usur gesztusai még helyenként félénkek, gyerekesek maradtak. Akárcsak most, ahogy félszegen anyjára pillantott:
-Szóbeszédek? Aluh viszont halkan kuncogott, ahogy haladtak a tanács felé:
-Mindenki tudja, hogy Lumanix trónörököse sokáig különc volt... talán egy kicsit most is az- bizalmasan mosolygott felé- de ez mind pozitív értelemben, kicsim. Én büszke vagyok a képességeidre, és hogy holdfénytolvajként átlagon felül némi affinitásod van a sötétséghez is.

Valóban...
Bár évekkel ezelőtt, egészen kisgyerekként visszaadott mindent a Sötétségnek, ami előző életéből származott, amit még Usur Seraként élt meg. Úgy tűnt, hogy teljesen megtisztult, és nem érdekelték sokáig a sötét varázslatok. Végül hazatérése után pár hónappal mégis úgy döntött, hogy nem hagyja feledésbe merülni azt a kevés sötét varázslatot, amit eddig is gyakorolt - úgyhogy folytatta, hogy legalább a tudását szinten tartsa.

Ez az ülés kifejezetten hosszúnak és száraznak bizonyult. Aluh Manac is kénytelen volt többször elismételnie magát, mire sikerült a helyiek értésére juttatnia mondanivalóját. Usur nyomon követte az eseményeket, mint mindig. Az állandó ismétlést eleinte értetlenséggel nézte, hisz az energiamunkások és a holdfénytolvajok általában ennél sokkal gördülékenyebben megértik egymást - nem hiába tartják egymást égi testvéreknek. Viszont most mintha valami láthatatlan köd szállt volna rájuk, eltompítva gondolataikat. Nemcsak, hogy a megértés akadozott, de egy idő után Usur figyelme is. A beszédek sorozatáról figyelme a helyiekre siklott.
Már találkozott energiamunkásokkal... néha ők is jöttek Lumanixra. Ugyanúgy a tiszta energiát használták fel, és alakították át, de míg a holdfénytolvajok csak és kizálolag a fényt használták, RTG lakói mindenhol az újrahasználható energiát kutatták: a levegőben, a sötétségben, a hőben egyaránt. Külsőleg egy jó részük is hasonlított a holdfénytolvajokra: a történelmük úgy tartják hogy a Rynn-i gyíkharcosokkal közös őseik voltak. RTG mostani lakó közt viszont igen kevés a tisztavérű bármelyik fajból: mind a Rynni gykharcosok, a T'heti jéglidércek és a Garuteai természetszolgák keverékei.
A gondolatmenet végével tűnt fel neki még valami. Páran az ülésteremben, mind az őrök, mint a politikusok körül páran feltűnően elkezdték méregetni őt. Ezekben a tekintetekben már nem a pár órával ezelőtti kíváncsiság csillogott, sokkal inkább a gyanú és némi megvetés szúrt belőlük. Usur a homlokát ráncolta. Nem tudta hová tenni ezt a gesztust. Talán a jelenléte vagy a passzivitása váltotta ki belőlük?

Az ülést ekkor függesztették fel. A jelenlévők némi idők kértek levegőzni és gondolataikat rendbe szedni. Aluh Manac elindult kifelé, hogy felfrissüljön. Usur már állt is fel, hogy a nyomába induljon, mikor is erős ütést érzett hátulról a fején... majd minden elsötétült előtte....