hollónemesek találkozása

Hua-Bei és Gohr'g a különös hollónemes páros épp járőrözött kelet felé. Nem reméltek túl sokat, hisz a városokon kívül egészen a keleti harcosok zárt tanyájáig hatalmas pusztaság terült el. Viszont az egykori kapuőröktől példát vettek, akik akár esett, akár fújt, akár nyugis nap volt, ők bizony őrt álltak. Pár óra múlva azonban ők is azt tapasztalták, hogy talán ez a kitérő erre a síkságra nem is volt egészen hiábavaló…

A távolban hatalmas szélvihart pillantottak meg, olyat, amihez foghatót még Nandun lakói se tapasztaltak, miután egyszer a szélisten irigysége miatt elpusztult a birodalmuk. A gyík intett hatalmas társának, és készenlétbe álltak, ugyanis úgy sejtették, hogy ez a vihar minden, csak nem természetes.

Sejtésük be is igazolódott… amint meglátták a sirokkó sakálok mögött kirajzolódni a szélisten arcát. Hua-Bei teljesen elképedt:

-Ez meg hogy került ide? Úgy volt, hogy az istenek ezer évre bezárták. Gohr’g azonban igyekezett megőrizni a lélekjelenlétét:

-Ne aggódj, cimbora. Így is meg fogunk tudni vele birkózni.

A sirokkó sakálok és a feldühödött istenség fenyegetően közeledett a hollónemesek felé. Már majdnem elérte őket, mikor a páros észlelte, hogy valami elsuhan mellettük… aztán látták, hogy nem is valami, hanem valakik: Nina hollónemes, és egy hatalmas aranyszárnyú, smaragdszemű keleti sárkány. A kiscsaj vadul, félelmet nem ismerve nekirontott az istenségnek. Az utóbbi időben, miután Amira Napmecsetén kívül hollónemesként is szolgált, alaposan megváltozott: alaposan összeszedte magát, és nem hezitált, ha helyzet volt. Yuz pedig ez alkalommal segített neki. Ha valaki nem féli az isteneket, az ő, hisz még saját családjának elődjével a Sötétséggel is megverekedett. Hua-Bei és Gorh’g teljesen elképedtek:

-Mi a fene?- mormogta a félork, majd észrevéve magát megsemmisített két sirokkó sakált- ezek meg hogy kerültek ide?

-Nem tudom- válaszolt a gyík- egy biztos… ugyan nem Kicsi, de remekül érti a dolgát.

Ahogy ők ketten a sereget kaszabolták, Nina kitartóan támadta az istenséget. A szélisten egy határozott lendülettel a homokba seperte a lányt:

-Mégis kinek képzeled magad, te kis szerencsétlen halandó? Tudod te, hogy kivel állsz szemben?- kiáltott. A sárkány azonnal a hollónemes védelmére készült kelni, de Nina leintette őt, majd az istenségre nézett:

-Alaposan alábecsülsz, uram. A Sötétség katonája vagyok, maga Yuz Smeralda a segédem. A szélisten gúnyosan felkacagott:

-A Sötétség is sokat képzel magáról, ha azt hiheti ő is és a hollónemesei is, hogy megállíthatnak. A lány ekkor hozzátette:

-Csakhogy én nem vagyok akármilyen hollónemes…

Azzal felemelte a karját, kinyitotta kezét. Egy arab naptetoválás volt benne:

-Napmantra hatalma!- az erős fény szinte megvakította az istenséget. Ekkor Yuz még rávetette magát, és a nyakába harapott. A szélisten felordított, majd a seregével együtt köddé vált.

A sárkány leszállt, és visszavette eredeti alakját, majd odament Ninához, hogy felsegítse. A lány megfogta a kezét, felállt, és elmosolyodott:

-Jól vagyok… Addigra Hua-Bei és Gohr’g is odaértek hozzájuk. Yuzban azonnal felismerték a Sötétség leszármazottját. A gyík álla le is esett, ahogy a lányhoz fordult:

-Miféle hollónemes vagy te, hogy egy Sera segít utadon?

-Miattam vált hollónemessé- válaszolt a lány helyett Yuz- így tartozom neki ennyivel. Nina hozzátette:

-Nem kötelessége, de szívesen veszem, hogy mellettem van. Gorh’g végigmérte őt:

-És mégis kit tisztelhetünk benned, kisasszony? A szőkeség a megszokott kedvességgel elmosolyodott:

-A nevem Nina…

sárkányok

Yorrick titokban elhagyta Nandunt. Nem akarta, hogy Spot tudomást szerezzen arról, amire készül. Ma az előkészület is renget időt vett igénybe... és nem is akárhol, hanem az otthonába, a két ég határán elterülő Sárkányvölgyben. Innen származott, innen csatlakozott a vándorcirkuszba... viszont visszajött, hogy az összes régi tudását felelevenítse, egykori énjét ismét megtalálja.

Ugyanis Yorrick nem akárki volt, mielőtt bolondnak szegődött... hanem egy becses vérvonalú család utolsó tagja. Régi mesterét, minden sárkányok bölcsét, az ezüstszínű Mairamot is megtalálta. Az öreg bestia ember magasságú volt, hatalmas szarvakkal, sárga szemekkel, állán pedig a bőrnyúlványok szakáll beütését keltették. Varázslócsuhát viselt, és rendszerint mindig akadt nála valamilyen varázstárgy. Ismét átvette egy év alatt a lánnyal az udvari etikettet, az öltözködést, az ékesszólást, és megkérte őt, hogy meséljen mi minden történt, amíg távol volt.

A már hosszabb sörényű, és elegánsan felöltözött Yorrick pedig alaposan beszámolt:
-Nandun királyságát Nendi alapította, Zsazsával, Spottal és velem a saját falvának romjai helyére. Ez a hely a tengermelléken található, és rengeteg cirkónia költözött oda. Úgy vélik, hogy a tenger zúgása inspirálja őket az álomsíkon, amikor ott munkálkodnak. Mairam bólintott, és elmosolyodott:
-Hallottam a helyről. Azt mondják, hogy egy ékszerdoboznyi paradicsom. A kék sárkánylány bólintott:
-Valóban így van. És mivel távol van, kiesik szinte mindentől, és ezért többnyire háborítatlan.

A bölcs előrébb dőlt, közelebb hajolva a hölgyhöz:
-És mondd csak- tekintete mélyre hatolt- mi vett rá téged arra, hogy miután elhagytad az örökséged, visszagyere? A te klánod, a Kaeldesh az egyik legnemesebb és legtitokzatosabb mind közül. Yorrick sóhajtott:
-A Kaeldesh klán már pár száz éve elkorcsosult, de ezt te is jól tudod- mondta lehangoltan- én már nem vagyok arra képes, mint a család alapítói, akik annak idején ideköltöztek ki tudja honnan...
-Az egekből, kedvesem- szólt közbe Mairam- az egekből...

Yorrick ismét sóhajtott, kissé kedvetlenül oldalra fordítva a fejét. Az ezüst sárkány látta rajta, hogy valami bántja. A lány térdére helyezte mancsát. A kék sárkány visszanézett rá:
-Sajnálom...- szólt végül- de ezért is hagytam el az örökségem, mert úgy érzem, hogy már nem vagyok rá érdemes. Én vagyok az utolsó... és nálam már olyan szinten felhígult a vérvonal, hogyha az elődeim látnának, nem ismernének fel, mint sajátjukat. Azonban Mairam bizalmasan rámosolygott:
-Elsősorban nem a véred határozza meg a presztízst, amit viselsz, hanem a viselkedésed. És ha büszkén tudod viselni a Kaeldesh nevet, akkor ugyanolyan csodálatos leszel, mint az elődeid. Még megpaskolta finoman a vállát, és hozzátette:
-Nincs miért aggódnod. Meglásd, menni fog...

titkos szabályszegés

Grey Wolf épp transzban ült az egyik fánál. Ebben az állapotban emberi alakban volt jelen a spirituális síkon, mellette totemjével, egy hatalmas, domináns és erős szürke farkassal. Befelé tekintett merengve, a szellemliget felé. Az állat ránézett aranysárga szemével:
-Aggódsz miatt, nemde? Tudod, hogy éppen szabályt szeg. Grey bólintott:
-Pontosan- majd a totem felé fordult- mégiscsak a tanítványos... szinte már egyben a fiam is. A farkas bólintott:
-Valóban tökéletesen megvan köztünk az összhang. És látom, nem téveszted szem elől a róka mivoltának jellemzőit se. Tudtad, hogy a rossz oldala is meg fog mutatkozni. Grey töprengve megvakarta az állát:
-Ennek ellenére úgy érzem, hogy nem kéne olyan szigorúan fognom. Ez a lénye, így egészséges. Ismét a totemjére pillantott:
-Különben is, személy szerint nem látok semmi rosszat abban, amit csinál. A kis herceg kellő neveltetést kapott a szüleitől, szándékai tiszták, jelleme nyugodt- az állattal együtt visszafordultak a szellemliget felé, ahol Kitsu aranysárga és Phernai fémesen szürkés-kékes aurája pislákolt- Te is láthatod a lelkét: nem siet, nem törtet... türelmesen halad előre, és a legjobb tudása szerint sajátítja el a tanulnivalókat. A totem bólintott, majd hozzátette:
-Efelől semmi kétség, és nem is kifogásolom- visszanézett Grey-re- Csak a szabályok miatt aggódok. Kitsu már nem gyerek, és ha ez a kis akciósorozata kiderül, Deen egyáltalán nem lesz vele elnéző. Jól ismered őt, a végletekig tiszteli és betartatja a hagyományokat. Grey átkarolta az állat hátát:
-Viszont magunkat még annál is jobban ismerem. És ha arra kerülne  a sor, kiállnánk a fiam mellett...

Közben a ligetben a két ifjú mit sem sejtve meditált tovább. Phernai észlelte, hogy egy bő hét után egyre tartósabban látja az aurákat. Kitsu közben mesélt egy kicsit:
-A vakharc nem annyira jellemző a fajtánkra. Viszont sötétben vagy a másik személy megismerésekor remek hasznát tudjuk venni a sima auralátásnak. A herceg megrázta egy picit a fülét:
-Valamiért biztosabbnak is tűnik, mint a szabad szemmel való látás. Azt hiszem, a közeljövőben hasznosítani is tudom. A róka srác elmosolyodott:
-Ha belegondolsz, most is hasznosítod- majd felnyitotta szemeit- viszont a mai gyakorlásnak vége. Vissza kell mennem, mielőtt gyanút keltenék. Phernai is felpillantott, nyújtózott egyet, majd elvigyorodott:
-Rendben. Köszi a mai órát is. Aztán ha netán a fő palotánál jársz, nyugodtan hivatkozz rám, és ugorj be. Kitsu elvigyorodott:
-Még meggondolom... Azzal búcsút vett, és elindult a zoolook negyed felé...

zodiákus mágia

A Vér-tó törzsénél töltött hosszú idő egészen konszolidálta Starghostot. Rá se lehetett ismerni az egykori nyughatatlan, lázadó és közveszélyes bűnözőre: vonásai teljesen letisztultak, megjelenése és tartása méltóságteljessé vált, még a hosszú haját is sokkal rövidebbre vágta.

Hamar kiderült, hogy Sekos mellett kiváló őr, és a vadászatok alatt remek harcos. De az utóbbi időben kezdett kibontakozni a régi, egykori vezetői énje is. Kezdte ismét megtalálni a hajdani önmagát - amikor még a Zodiákuson élt, az egyik vezérklán részeként. Ami ebben a leginkább megnyilvánult, az az egyik szertatás, amit este végzett.

Későn nyári éjszaka volt. Sekos ismét a vörös mellett időzött. Viszont odébb, a falu felől a sámánnak szemet szúrt, hogy Starghost egy ággal pöttyöket rajzol a poros földbe. Oda is ment hozzá, hogy jobban szemügyre vegye a jelenséget:
-Te meg mit csinálsz? Anja felpillantott:
-Minimális eltéréssel ugyan, de innen is látszik a klánom csillagképe. El tudom végezni a zodiákus szertartást. Ekkor látta a sámán, hogy a pontok a földön nem más, mint a konstelláció mása. Felnézett az égre és elkezdte keresni:
-Melyik az? A Skorpió? A Nyilas?
-A lámpás- mutatott a lány a két csillagkép közé. Olybá tűnt, hogy számára a skorpió és a nyilas ismeretlenek... helyettük egy harmadikat lát, az előző két konstelláció csillagaiból.

Sekos még laposan pislákolt párat, majd álmosan lehunyta szemeit. Társa megsimogatta az orrát, majd a sámán felé fordult:
-Szeretnéd velem megcsinálni a szertartást? Az öreg értetlenül nézett rá:
-Nem is tudom, mit kéne tennem... Anja elmosolyodott:
-Csak gyújtsd meg tűzmágiával a pontokat, és vedd fel a lótuszülést. A szöveget nem kell ismételned. A sámán mosolyogva bólintott, majd ő és a lány meggyújtották a földre rajzol konstellációt. Az ülőhelyzet felvétele után Starghost mormolni kezdett:
-Vezessen a lámpás, ha az útról letérsz/ ha elkeveredsz/ ha lényed nem leled. /Óvjon a lángja, ha átjár a fagy/ Fénye oldja félelmedet...

A sámán először kissé ledöbbent a mantra szavai hallatán. Meglepte, hogy az egykori elítéltnek ez lehetett valaha a mindennapos szertartása, hisz ezek a szavak egyáltalán nem az akkori személyiségét jellemezték. Elgondolkozott, amit Sekos mesélt neki a lányról, és próbált belegondolni, hogy milyen súlyos törést válthattak ki belőle az akkori események. Sokáig azonban nem tudott ezen merengni, ugyanis a mantra behatolt a tudatába, a lelkébe, és érezte, hogy kellemesen átjárja. Nem kellett hozzá sok idő, és már Starghosttal mormolt... Felismerte, hogy a lány új spirituális élményekkel gazdagíthatná törzsüket...

Baimák tanácskozása

Megbeszélés a Baima unokatesóknál, ebéd keretében. Hana volt abban a szerencsés helyzetben, hogy közölje a hírt:
-Annak idején őfelsége meg volt elégedve a munkánkkal. Ezért arra kér minket hogy menjünk vissza tanítani Phernai herceget, ezúttal véglegesen. Shiroi zöld szemei lelkesen felcsillantak:
-Ó, csodás! Ismét királyi körülmények közt lakunk. Shayla halkan nevetett:
-Kíváncsi vagyok, azóta mennyit fejlődött a herceg. Egész biztos, hogy nem az elejétől kell kezdenünk az edzést. Tornado közömbösen belekortyolt a teájába:
-Ajánlom is neki, hogy mutasson valami fejlődést. Tőlem ugyan nem fog megkülönböztetésben részesülni.

Murasaki rosszalló pillantást vetett rá:
-Már megint kezded, te zsémbes? Lehetnél egy kicsit simulékonyabb is. A fekete ló letette a csészét, és visszanézett unokatestvérére:
-A finomkodás a pólyásoknak való. Márpedig ha ez a kölyök a kettős birodalmat akarja irányítani, akkor jobb, ha alaposan felkészül. Annak idején ti is láthattátok a hercegnőnket, hogy mennyire állnia kellett a sarat...

Hana bólintott:
-Ez valóban igaz, Tornado. De arról sem szabad megfeledkezned, hogy még mindig tanul. Emellett azt, hogy a te durva hozzáállásod hosszútávon nem vezet jóra. Tornado azonban folytatta:
-A herceg 14 éves. Az ő korában az anyja már a trónon volt, és Mao Zhu már kiképezte. Jobb, ha mérlegelsz, Hana... A csapat egyetlen férfitagja hozzátette:
-Mérlegelek is. És meg kell mondjam, annak idején a hercegnőt az állandó háború állapot helyezte ilyen kényszerhelyzetbe. Valóban ideje korán megtanult mindent, ami a vezetéshez kellett. Viszont most nem fenyeget semmi, a két birodalom már olyan régóta él békében, hogy lassan már azt is elfelejtjük, hogy valaha ezek érákon keresztül háborúztak. Így megengedhetjük magunkkal és Phernaijal szemben is, hogy lazábbra vesszük a tanítást.

A fekete ló sóhajtott:
-Tőlem- majd felállt az asztaltól, és elindult kifelé- De én ragaszkodok a saját módszeremhez. Ha ez nem tetszik, tegyetek ellene. Ahogy bezárul mögötte az ajtó, Shiroi halkan morgott:
-Csökönyös, mint a szamár... Shayla legyintett:
-Hagyd... Biztos vagyok benne, hogy Phernai ez alkalommal meg fog birkózni az elvárásaival

állati magántanár

Átlagos nap a zoolook-ok kis negyedében, mikor is a tevékenységüket egy különc ifjú zavarta meg:
-Üdvözlet!- az alig 14 éves Phernai herceg volt az, egyszerű utazó ruhában, lelkes vigyorral- Hol találom a matriarchát?
-Itt a hátad mögött- szólt Deen. Miközben a trónörökös kajlán beköszönt, ő addig kilépett a házból, egyenesen a vendég mögé, macskaalakban. Végig is mérte a jövevényt:
-Mit keresel itt? Nem a várban kéne lenned? Phernai megfordult, meghajolt, majd elmagyarázott mindent:
-Odaát előre meg van szabva a taníttatásom. Szeretnék valami mást tanulni, ami nem az udvarhoz és a kötelességeimhez köt. Szeretnék tőletek tanulni, és megismerni a természet erőit.

Deen kissé gondterhelten nézett rá, majd rosszallóan sóhajtott:
-Sajnálom, de ennek a kérésnek nem teszek eleget. A herceg szemei értetlenül elkerekedtek:
-De miért? A matriarcha komoly hangnemben válaszolt:
-Annak idején már volt egy külsős, aki nálunk akart tanulni, megismerni a természet- és a saját ősi erejét. Viszont ez a hatalom elvakította és bosszúszomjassá vált. Ezt látva a mieink megfogadták, hogy soha többé nem tanítanak külsőst. Remélem, ezt megérted. Phernai kedvetlenül húzta a száját, de nem állt jogában és nem is akart vitatkozni a zoolook-ok vezetőjével. Inkább ismét meghajolt, elköszönt, és elindult visszafelé.

Elhagyta ugyan a táborhelyet, de a fák közt bolyongva hirtelen valaki megragadta a karját, és rángatta magával. Alig, hogy a herceg feleszmélt, már rég letért az ösvényről, és próbálta kivenni az őt rángató alakot: egy nála alig idősebb szőke, rókafülű, rókafarkú srác.
-Hékás, te meg hová viszel?- fakadt ki. A zoolook félig felé fordította a fejét:
-Kitsu vagyok- vigyorgott- és a Szellemligetbe megyünk.

Amint megérkeztek, a vendégnek alig pár másodperce volt körbenézni a csodás ligeten. Ugyanis a róka először megragadta a tarkóját, majd másik tenyerével homlokon csapta. Érezte még, hogy zuhan, és közben lassan elsötétül előtte a kép... De ahogy elterült, a sötét képből felvilágítottak homályosan zöldes, barnás néha sárgás fényfoltok. Körbenézett... ott voltak körülötte, minden irányba... és egy nagy, aranysárga folt, aki fülé hajolt...

Kinyitotta szemeit. Kitsu nézett rá kíváncsi mosollyal:
-Nos? Phernai pislogott párat, majd lassan feltápászkodott:
-Mik voltak ezek a fények? Mi történt? A róka felkacagott, majd elmagyarázta:
-Azért csaptalak homlokon, hogy megnyissam a harmadik szemed. Ez csak a meditáció átugrása, de szépen megmutatja, hogy mennyi szellem és energia vesz minket körbe. Minden fény, amit láttál, azok aurák voltak. Minden, ami él, rendelkezik aurával. A herceg szemei elkerekedtek, ahogy rádöbbent, mit is látott.
-És akkor... a meditáció hogy néz ki? Kitsu lótuszülést vett fel, majd maga mellé csapott, jelezve vendégének, hogy kövesse a példáját. Amint Phernai is leült, folytatta:
-A folyamat lassabb lesz, mint az ájulás, de sokkal tartósabban fogod látni az aurákat. Ezen kívül a szellemekkel és tiszta energiával is könnyebben kerülsz kapcsolatba.

A trónörökös figyelmesen hallgatta, majd kissé elszégyellve rákérdezett:
-Ezt miért csinálod? Hisz a matriarcha megtagadta. A róka szélesen visszamosolygott:
-Épp ezért kérem tőled, hogy ez maradjon hétpecsétes titok. Amúgy meg nem tűnsz annak a bosszúálló fajtának, úgyhogy nem látok semmi rosszat abban, hogy átadjam, amit tudok. A macska bólintott:
-Köszönöm.
Azzal belefogtak az első leckébe...