Tyx nagyon jól tudta, mi a helyzet - ezzel a céllal lett annak idején Usagia szigetére küldve. És tisztában volt mind a feltételekkel, mind a következményekkel. Hiába no... Sötétség nem épp egy kegyességéről ismert istenség. Kétséget kizárólag megteszi, amit meg kell, helyreigazítja amit helyre kell... viszont nem igazán válogatja meg ezekhez az eszközeit.
Ő maga is így került ide... nagyon is tisztában volt vele, hogy miféle hely Usagia. Azzal is, hogy egy pillanatig sem szabad finomkodnia. Az egykori szelíd óriás egy hírhedt és egy teljes nép által félt uralkodóvá vált. Ezen az se sokat segített, hogy a kis birodalom újjáépülésével és megreformálásával lassan ő is elkezdett finomabban bánni a nyulakkal. Valahol nehezére esett - mind azért, mert már az elején beléjük idegződött, hogy Tyxtől igenis van félnivalójuk, mind pedig azért mert igazán őszintén Tyx se tudta őket megkedvelni. Hallotta is, és tanúja is volt, hogy ez a nép milyen szörnyűségekre képes.
És amit ő, mint uralkodó művelt velük... hát, az se jobb. Világos volt Sötétség utasítása, hogy ezzel tanúsítson példát, és véghez vigye az istenség ítéletét - de hosszútávon ahogy visszanézett erre az egészre, igazán rossz szájízzel élt benne. Már az előző életében látta Shayla hercegnőtől, hogy az erőszakra nem az ugyanolyan mértékű erőszak a válasz...
Ezekkel a gondolatokkal a fejében sóhajtott, miközben az udvaroncok öltöztették. Két bozontját királyi ékszer fogta össze, hosszú, nehézkes keleti stílusú császár ruhát viselt, palásttal. Mellette Chanterelle nézett rá némi aggodalommal - őt ugyanúgy udvaroncok cicomázták, némileg egyszerűbb de ugyanolyan elegáns öltözetbe:
-Minden rendben? Tyx a rókára pillantott. Chanterelle nem hordta a megszokott gomba-kalapját. Az évek alatt, mióta hozzákerült, Chanterelle némileg felbátorodott, és rengeteget tanult. Egy idő után a nyulak közé is ki mert menni. Tyx legnagyobb megkönnyebbülésére örömmel fogadták a kis rókát. Hiába.. az ő kíváncsi és barátságos természetében feloldódtak a helyiek. Lehet, hogy Tyx haragja kellett, hogy ne ismétlődjön meg az előítélet és a kirekesztés, viszont Chanterelle hatalmas szíve, hogy még csak fel se merüljön bennük. De ami ennél is több, hogy kettejük kapcsolata egészen belsőségessé mélyült. Az sötét nyúl visszamosolygott:
-Haragszanak rám, méghozzá joggal. És szabad kezet adok nekik, hogy nekem rontsanak- mancsát a róka-gomba felé nyújtotta- Velem maradsz? Chanterelle viszonozta a mosolyt, ahogy megfogta Tyx kezét:
-Igen... Az ujjak összefonódtak, az udvaroncok végeztek az előkészületekkel, a pár pedig felállt. Az uralkodó ösztönösen közelebb húzta a kis rókát:
-Elég rosszkor szólok, hogy most az egyszer izgulok? Chanterelle halkan nevetett és szorosan megölelte őt:
-Mindig bátorítottál. Most én kérlek, hogy legyél egy kicsit bátor. Tyx nem tudta mosolygás nélkül hagyni. Párja csak a mellkasáig ért - ez a kis róka próbál belé lelket önteni. Tényleg hatalmas a szíve... Homlokon csókolta, majd ismét kézen fogta, és megindult vele kifelé
A tömeg feszengve várt a palota előtt. Értesítették őket, hogy az uralkodó bejelentést tesz, csak épp azt nem tudják, mit. Évek őket nem mért rájuk atrocitást, mégis valahol még élt bennük a rossz érzés. Annak ellenére is, hogy a megtorlások után Tyx jelentősen helyre rakta és fellendítette Usagiát. Ahogy a pár megjelent, minden szem rájuk szegeződött. A sötét nyúl érezte, hogy a hang bennszakad a torkában. Chanterelle zökkentette ki a kezdeti sokkból, ahogy finoman megpaskolta kézfejét. Az uralkodó ismét összeszedte magát, végignézve népén:
-Usagiaiak! A tömeg kissé idegesen fészkelődött, majd Tyx folytatta:
-Még Sötétség kegyelméből jöttem ide, és foglaltam el a trónt. Elsősorban nem azért, hogy bármerre is vezesselek titeket, hanem hogy véghez vigyem a rátok szabott büntetését. És bár jogos volt, és még sem érzem teljesen helyénvalónak, ahogy veletek bántam. Olyan uralkodót kaptatok, amilyet érdemeltetek, nem egy olyat, amilyenre szükségetek lenne. Fejét félig hátrafordította - a kancellára a bejárat mellett teljesen elsápadt. Úgy tűnt, az elsők között ő volt az aki nem egészen ilyen bejelentésre számított. Szegény ördög, mindig minden körülményen között az ájulás kerülgette. Tyx önkénytelenül is szélesen elvigyordott, és el felülírta kezdeti idegességét:
-Kancellár... ha kérhetnélek. A kancellár, idegesen odatipegett hozzájuk:
-Igenis... kegyelmes úr? Az uralkodó bizalmasan a vállára helyezte szabad mancsát:
-Vedd át a helyem. Én bevégeztem a feladatom. És készen állok felelősséget is vállalni a tetteimért.
Meglepetésére a kancellár elérzékenyült. Mindkét mancsával a fekete kezét a vállára szorította:
-Tisztel alássan, nagyuram... de nem fogadhatom el. Tyx felvonta értetlenül egyik szemölkét. Az elérzékenyül kancellár szipogva folytatta:
-Nézzen körül, nagyuram... Lehet hogy nem felséged az, akit kiérdemeltünk... de felséged mégiscsak az, akire szükségünk van. A neheztelések, a büntetések ellenére is... nincs jobb, aki Usagiát vezetni tudja. A kancellár megtörölte arcát a ruhája ujjába:
-Mindennek ellenére megpróbált jól bánni velünk, nem igaz felség? Tyx sóhajtott. Valóban nem erre a reakcióra számított - sokkal inkább arra, hogy a tömeg az emelvényre ugrik, és meglincselik őt. Most, hogy a kancellár javaslatára jobban megnézte: a nyulak tényleg inkább össze vontak zavarva. Lehet hogy nem őt akarták... de volt helyette bárki jobb?
-Igazad van - suttogta oda a kancellárnak - nem egyszerűen azért voltam itt, hogy kivitelezzel egy büntetést. Ahogy nem éreztem teljesen helyénvalónak, elkezdtem törődni veletek. Ha nem is teljesen őszintén, de azt akartam, hogy nektek is legyen jobb. De talán Chanterelle-nek ez jobban sikerült. Neve hallatán a róka-gomba zavarba jött. A tömeg viszont megtapsolta. Ahogy Tyx gyanúja megigazolódott: a kis róka kitartása a nyulak felé belopta magát a szívükbe.
Végül egy hang a tömegből adta meg a kezdőlökést:
-Maradj inkább az uralkodónk. De csak azzal a feltétellel, ha a róka-gomba is veled marad. Ezt a véleményt egyöntetű helyeslés követte, a tömeg bőszen bólogatott egyetértően. Úgy tűnt, szóban is megerősítést kap ez több helyről. Tyx felemelte kezét, elcsendesítve a tömeget:
-Legyen hát. Ígérem, hogy ezentúl jobban bánok veletek. És Chanterelle, az oldalaom, velem fogja iránytani Usagiát...
