2014. november 26., szerda

enters the new leader

Hare Tzeg deghyomi börtönbe került, a legszigorúbban őrzöttek közé. Ezzel fizetett azért, amiért elrabolta, kínozta Snakyát, valamint hogy erőszakkal rávette, hogy az ő irányítása alatt megtámadja a birodalmat.

Hercege nélkül viszont Usagia szigetén teljesen eluralkodott a káosz: elszabadult a pánik, a kereskedők lemondták az utakat, az utcán törtek-zúztak, és mindenki próbált bejutni a palotába. Hare Tzegnek nem volt még örököse, és az elszabadult állapotot kihasználva páran megkíséreltek megszerezni a hatalmat. Balszerencséjükre, az egész kis királyság egyetlen stabilan állt és védett pontja a palota volt: az őrök és a kancellár mindenkit távolt tartottak.
Egy idő után viszont már nemcsak néhány kísérletező kedvű nyúl járt arra, hanem egész tömegek... és uralkodót követeltek. Hiába az állig felfegyverzett őrök, a kancellár remegő lábakkal lépett előre, és reszkető kézzel emelte fel a monokliját:
-Sa-sa-sajnálom- motyogta, amint maga elé emelte iratait- de nagyhatalmú és dicsőséges vezetőnk, Hare Tzeg nem jelölt meg semmilyen örököst. Sajnos a kérdésnek várnia kell még... Ahogy végigmondta, a tömeg csak még jobban zajongott. Választásokat követeltek, a herceg kiszabadítását, vagy további nyomozást. Egy üveg épp elrepült és törött össze a kancellár füle mellett. Amaz lehajtotta füleit, és két karját a feje köré kulcsolta.

A háborgó, követelőző tömegben végül tisztán és élesen felharsant egy hang:
-Majd én ezt kezelésbe veszem. A nyulak azonnal elhallgattak, és azonnal a hang forrását kezdték el kutatni maguk között. A kancellár is leemelte karjait a fejéről, és a nép közé bámult. Lassan a tömeg osztott középen... mintha épp kialakulna egy folyosó. Többen pedig megbámulták, hogy ki az, aki köztük halad lassacskán, de biztosan előre. Végül csak kiért a népség közül, a palota lépcsője elé. Most már nemcsak a kancellár, de az őrök szemei is elkerekedtek. A jelenség nyúlnak nyúl volt ugyan, de szélesebb fülei, hegyes fogai és villás farka inkább démoni külsőt kölcsönzött neki. Bőre fekete, szemei metszően sárgák, haja kék bozont, akárcsak egy huligáné, bal fülében és nyakában egy-egy lila rombusz... ismerős, ősi jel, mely minden nixaiban bizalmat keltett míg a három kapu fennállásának idején.
A jövevény csak egy pillanatig állt, majd határozottan elindult fel a lépcsőn, a trón felé. A kancellár ekkor kapott csak ismét észbe:
-Álljon meg, úrfi!- próbált elé állni- Ezt nem teheti! Ide nem jöhet csak úgy akárki! Azonban a démoni külsejű alak egész egyszerűen semmibe vette, kikerülte, és haladt tovább. A kancellár egészen elhűlt. Riadtan nézett jobbra-balra, végül rámutatott, és kiáltott:
-Őrök! Kapják el! Az őrök meg se moccantak. Csak a szemükkel követték a jövevényt, aki minden lépcsővel egyre közelebb került a hatalmat jelentő üléshez.
-Mire vártok még?- kiáltott ismét a kancellár- Ez egy betolakodó! Ez egy...

Nem tudta végigmondani, ugyanis a démoni külsejű alak helyet foglalt a trónon - méghozzá a lehető legtermészetesebb módon. Mintha csak erre a mozdulatsorra teremtették volna. Az őrök azonnal készenlétbe vágták magukat. A jövevény komoly tekintettel nézett végig a néma tömegen:
-Sötétség kegyelméből és megbízásából, én vagyok Usagia új hercege- hangja tisztán és erőt sugárzóan csengett- És addig innen nem távozok, amíg nem lesz rend. Felállt a trónról, és mutatóujját végigvezette a nyulakon:
-Van mit itt kijavítani, mind a múltatok, mind a jelenetek egy nagy rakás szemét. Nincs miért büszkének lennetek, mert nemcsak szélhámosok és rablók, hanem mészárosok is vagytok. Kár kozmetikázni és letagadni a nagyvilág felé, igenis rengeteg mocskos dolgot műveltetek a történetetek során. Ez viszont mostantól megváltozik. Nincs többé hazugság, sem tagadás... és a más népek elnyomásáról még csak hallani sem akarok. Hogy világos legyen mindenki számára, és betartásra is kerüljön mindez, mindazokat, akik megszegik, azt kíméletlenül megbüntetem. Remélem, érthető vagyok.

A tömeg ekkor elkezdett zúgolódni. Folytak a pletykák, de sem szólni, sem tenni nem mert senki. A beszéd és a démoni kinézet megtette a kellő hatást. A kancellár térdben már olyan erősen remegett, hogy komoly erőfeszítésbe telt neki feljutnia a lépcső tetejére, a trón elé. Alázatosan meghajolt:
-Úgy lesz, ahogy parancsolod, felség. Már csak a neved áruld el nekünk. Az új herceg lepillantott rá:
-A nevem Tyx- majd visszaült a trónba- én vagyok Tyxblack Dark, Nixa harmadik kapuőrének reinkarnációja...


2014. november 21., péntek

moonheal

Shakara meditált. Látta, hogy késői éveiben apja hogy csinálta, ugyanúgy követte a példáját. Shingo meg is jelent neki, nesztelenül körbejárva őt:
-Zavart vagy... Fia sóhajtott:
-Megbíztál valamivel- felnyitotta szemeit- és nem tudom teljesíteni. Maga elé meredt:
-Akármi is történt a múltban Usurral, fél  tőlem. A holdpatrónus leírt még egy kört, majd leült vele szemben, szintén lótuszülésbe:
-Adj neki egy kis időt. Jobb is, hogy Alba kezdett el vele foglalkozni elsőként- közelebb hajolt- viszont a te feladatod lesz hogy segíts neki elsajátítani a sötét mágiát. Ha már nem is a családunk tagra, de komoly érdeklődést mutat az elementál iránt. Shakara bólintott:
-Értem, apám. Igyekszem nem csalódást okozni. Shingo a vállára tette mancsát:
-Ne aggódj, fiam. Nem fogsz...

Alba a folyó vizébe vezette Usurt. A telihold békés ezüsthidat festett a vízfelszínre... csak kettejük mozgása zavarta meg az idilli képet, ahogy a víz finoman fodrozódott. Ahogy az ezüsthíd közepére értek, a hold herceg elengedte a kis holdfénytolvaj mancsait, majd lassan kihátrált, egészen a partig:
-Ősidőktől ismert a víz és a Hold kapcsolata: a Hold a vonzásával felelős az árapály tevékenységért, mozgatja a hullámokat. Mind a kettő egyfolytában változik: a Hold fázisai és a víz három formája: a gőz, a folyadék, és a szilárd jég. Azt mondják, hogy Echo és a Vízistennő is egykoron, réges-régen jó viszonyban voltak... Usur félbeszakította:
-Voltak? Mi történt köztük? Alba sóhajtott:
-Egy férfi- majd legyintett- de ez most nem mitológia óra. A lényeg, hogy mindkét elem segít a gyógyításban: a Hold a fogyó fázisban segít megszabadulni a bajoktól, a víz pedig elmossa őket. Próbáld csak ki... gondolj valamire, ami zavar, és hagyd, hogy a víz elmossa.

Usur lehunyta szemeit, fejét a Hold felé emelte. Szinte itta ezüstös fényét, érezte ahogy feltölti, átjárja... a víz kellemesen simogatja bőrét... majd finoman átszivárog  a lelkébe...
Az anyja egy vértócsában fekszik a palota lépcsőjén. Amint meglátja, keservesen felkiált, és rohan hozzá. Ráborul, szólítja reménytelenül, semmi válasz. Viszont apja megragadja, maga felé fordítja, és megrángatja:
-Elég legyen, Usur!- ordította. Szemei fenyegetően villantak. Usur tovább remegett:
-De anya...- torka égett, szólni nem tudott a keserűségtől- Miért? Apja ismét megrángatta őt - a sötét, kék szemű, zöld-vörös-fekete tollú félelem:
-Mert, amit tett, az bűn, és nem maradhat megtorlás nélkül!- kiáltotta, majd még egyszer megrángatta lányát- Egy jó vezető példát statuál! Szeretnél még az örökösöm lenni, ugye Usur? Lánya reszketett mind a dühtől, a félelemtől és a csalódottságtól... de feje engedelmesen igent bólintott...
A vízben négykézlábra zuhant, majdnem elveszett a felszín alá. Alba ugrott utána, és gyorsan kinyalábolta. Ahogy húzta a part felé, Usur felköhögte a vizet. a Holdherceg megveregette a hátát:
-Nah, kucc-kucc, nem történt semmi baj... nagyon elmélyültél valamiben. Kivitte a szárazra és leültette a fűbe. A kis holdfénytolvaj még zihált, eltűrte sörényét:
-Anya meghalt... Alba megfogta mindkét vállát:
-Ne aggódj, nem halt meg. Manac hercegnő remekül van. Usur azonban megcsóválta fejét, és felnézett tanítójára. Tekintete egészen mélyé vált:
-A másik anyám volt az... apa megölte... A Holdherceg végre megértette. Megölelte szorosan a lányt, és nyugtatóan simogatta a hátát:
-Ez a gyakorlat során jött elő: ami láttál, az az előző életed. Úgy látszik, még mélyen magadban hordod ezt az emléket, és gyógyításra szorul. Usur lassan megnyugodott a barátságos szorításban. Sóhajtott:
-Folytathatnánk holnap? Alba bólintott:
-Természetesen, kis felség... természetesen.

2014. november 20., csütörtök

Tyxblack Dark's sacrifice

Deghyom fővárosát a hajnali órákban éktelen robaj rázta fel. A királyi pár azonnal, köntöst kapva, kiszakadt a határon álló palotából, hogy láthassa, mi történt.
Mire kiértek, már javában állt a bál: a házak egy része romokban, maga a Harcos Akadémia ostrom alatt. A földről a deghyomi sereg íjászai és lándzsavetői tüzeltek az ég felé... egyenesen Snakyára. Az első kapu egykori őre támadt a fellegekből. Szájába vájva a lánc, rajta a kantár, melyet Hare Tzeg tartott. Rajta kívül egy tucatnyi usagiai harcos fért még el a bestia hátán. A nyúl herceg megrántotta a kantárt:
-Most nekem engedelmeskedsz! És amíg így teszel, kevésbé fog fájni - nyomatékosítva, borotvaéles sarkantyúját az oldalába mélyítette. Snakya a fájdalomtól ordított, majd Tzeg parancsára újabb támadást indított... az íjászok százai szétszéledtek, és elmenekültek az útból, a szörnyetek fogai elől.

Shayla egészen elborzadt a látványon, Tom Focus viszont megőrizte lélekjelenlétét. Előrébb lépett, és felordított a támadókra:
-Felszólítalak a Deghyom és Nixa békéjére való tekintettel, hogy azonnal állj le, Hare Tzeg! Már így is túl messzire mentél! A nyúl megrántotta a kantárt, egyenesben tartva az egykori őrt, majd kiáltott:
-Akkor adjátok ki Traxx-ot! Egy söpredéknek adtatok menedékjogot! Tom Focust nem riasztották meg az usagiai herceg szavai:
-Traxx az egyik legjobb tanár a Harcos Akadémián, és példás magaviseletet tanúsít. Mint a tűzvörös ég eredeti uralkodója, az én védelmem alatt áll. Shayla is végül összeszedte magát, és ura mellé lépett:
-Itt és most legyen vége, Hare Tzeg! És engedd el Snakyát is!

A nyúl dühödten vicsorított, majd erőszakosan visszakiáltott:
-Ha nem adjátok ki, akkor vesszetek, méghozzá Snakya által!- nyomatékosítva erőteljesen megsarkantyúzta a bestiát. Snakya egész testében megrándult, de nem támadt. Shaylát szolgálta, amíg az eszét tudta, és a fájdalom ellenére ellenállt. Hare Tzeg ismét az oldalába mélyesztette a sarkantyút, és vadul megrántotta a kantárt:
-Nem hallottad? Azonnal indíts! Az egykori őr kínkeservesen üvöltött, majd zuhanórepülésre váltott. Tom Focus elsápadt a jelenség láttán:
-Komolyan gondolja, ez nekünk támad! Shayla előkapott két fekete gömböt a ruhája alól:
-Nem, amíg van közbeszólásom.

A két gömb felizzott... majd megjelent a másik két egykori kapuőr: Sekos és Tyxblack Dark. Egy pillanatra maguk is meglepődtek, hogy egy kisebb csata közepén találták magukat. Kérdően néztek körbe.
-Nincs idő megmagyarázni!- kiáltott kétségbeesetten Shayla- Mentéstek meg Snakyát! Épp ellenünk hangolják! A másik kettő ekkor vette észre, hogy az álarcos kígyó épp zuhanórepülésben közeledik feléjük. Sekos tüzet okádott, viszont Snakya kitért előle. hare Tzeg diadalmasan nevetett:
-Ugyan már! Nálam van az egyik kapuőr! Mit tehetne ellene a másik kettő? A becsapódást Tyxblack vállát érte. A sötét gyengéd óriás megtántorodott... azonban nem volt rest elkapni Snakya nyakát. Az álarcos kígyó vonaglott, félt, próbált szabadulni. A nyúl uralkodó, látva, hogy a helyzet száznyolcvan fokos fordulatot vett, tovább sarkantyúzta a kígyót:
-Gyerünk! Támadj! Térj ki! Csinálj már valamit!

Azonban minden erőfeszítése hasztalan volt: Snakya igen erősen vérzett, és a vonaglás következtében ereje rohamosan csökkent. Ezt kihasználva Sekos lesöpörte az usagiaiakat a hátáról. A nyulak hatalmas puffannással értek földet a porba... egyenesen a királyi pár elé. Hare Tzeg felnézett a két pár lábra, amit egy-egy uralkodói köntös, majd egy fekete csíkos és egy kék macskafej követett, rajtuk egy-egy pár szigorú tekintet.
-Hare Tzeg- kezdte Tom Focus ellentmondást nem túrő hangon- beszélnünk kell, méghozzá igen alaposan...

Snakya végül teljesen elengedett. Zihált. Orrából és szájából patakzott a forró vér. Tyxblack is úgy érezte, hogy biztonságosan elengedheti. Óvatosan a földre helyezte, majd ő és Sekos fölé hajoltak. Az álarcos kígyó sápadt volt, a vérzés nem akart szűnni sem az oldalából, sem a szájából, minden lélegzetvétele sötét hörgésnek bizonyult. Szemeiben könnyek gyűltek:
-Annyira sajnálom... Sekos a fejére tette mancsát:
-Nem a te hibád- próbálta nyugtatni- alávaló eszközzel bírtak rá, hogy ezt tedd. Snakya megcsóválta a fejét - a lendülettől finoman spriccelt a vérpermet:
-Nem egy kapuőrhöz méltó... mi az életünkkel esküdtünk fel... Tyxblack Dark megfogta társa farkán lévő mancsot, és finoman rászorított:
-Mind láttuk, hogy nem támadtad meg volna őfelségét. A szíved a helyén volt. Csakis Hare Tzeg kényszerített rá... Snakya pofáján széles patakokban buggyantak ki a könnyek:
-Mindig is jó társaim voltatok... bárcsak az előbbit jóvá tehetném...
Eddig jutott. Szava el- , szemei pedig fennakadtak. Sekos teljesen elhűlt, szemei elkerekedtek. Két manccsal fogta egykori társa fejét:
-Snakya!- kiáltotta elkeseredetten- Snakya! Térj magadhoz! Semmi haszna. Érezte, ahogy ég a torka, és patakzanak a könnyei.

Tyxblack hozzá képest nyugodtnak tűnt. Mancsában az álarcos kígyó farkán lévő karmok elernyedtek. Ő csak tehetetlenül simogatta az ujjával, miközben merengve meredt rá. Egyszerre rázta belülről Snakya némasága és kívülről Sekos elkeseredett sírása. Végül aztán halkan megszólalt:
-Valamit talán mégis tehetek érte... A második kapu egykori őre szipákolt lehangoltan:
-Mit? A fekete bestia hallgatott egy ideig, tovább simogatva finoman ujjával a markában maradt sárga karmokat:
-Én nem vagyok más, csak mágia... egy kis szellem a tűzből, némi tenger Nixa egéből, és egy árnyék a sötétségből. Céllal teremtettek, hogy őrizzem a harmadik kaput. Sekosra nézett:
-Nekem soha nem volt életem. És a célom már régóta bevégeztetett. Tudnék cserélni Snakyáért. Sekos szemei ismét elkerekedtek:
-De...- szólalt meg rekedten, elhűlten- akkor te meghalsz... Tyxblack Dark szelíden, kissé szomorkásan elmosolyodott. Megfogta mindkét kezével az álarcos kígyó fejét, majd összeért a homlokuk. Bőre, mint valami sötét árnyék kúszott bele az ernyedt testbe, maga mögött valami halvány derengést hagyva. Miután a folyamat befejeződött, Tyxblack Dark helyén a derengés - akár egy lélek- még időzött egy kicsit, majd teljesen elhalványult. Snakya sebei viszont beforrtak, lila maszkja és mancsos farka feketévé, zöld teste sötétlilává, és szeme sárgává vált. Nagy levegőt vett, ahogy magához tért, hirtelen zsongott a feje:
-Mi történt? Sekos nézett vissza rá, egyik szeme sírt, másik nevetett:
-Tyxblack Dark... feláldozta magát érted. A mágia, amiből teremtetett most téged éltet. Snakya sóhajtott. Nem talált szavakat erre a gesztusra. Egyszerre érzett végtelen hálát az egykori harmadik kapuőr iránt és végtelenül sajnálta is, hogy ilyen árat kellett fizetnie az önfeláldozásért...



Valahol távol, az istenek síkján Sötétség épp társalgott valakivel. Vendége pislákolt: kissé vörösen, mint a tűz, helyenként kéken, mint a tükröződő víz, és néha lilán, mint a sötét posztó. Az istenség az állát vakarta, ahogy némi lenyűgözéssel nézett rá:
-Igazán figyelemreméltó... Olyasmit tettél, amit nem tanultál, mégis jött. Tudod, hogy mivel jár az ilyen tiszta önzetlenség? Vendége tovább pislákolt némán. Sötétség felállt, tett felé pár lépést, majd egészen közel hajolt hozzá, hogy sejtelmesen odasúghassa:
-Lélekkel... A jelenés kissé zavartan megrángott párszor, közben az istenség ismét kihúzta magát:
-Úgy bizony, kicsi apró halandó. Nagylelkű és tiszta önzetlenségedként kiérdemelted a lelket- ismét nekiállt vakarni az állát- már csak az a kérdés, hogy maradsz-e a természetfeletti szellemek között, vagy pedig belecsöppensz egy új testbe, és részévé válsz a hosszú, reinkarnációkkal teli utazásnak... A jelenés leírt egy függőleges vonalat a levegőben, lentről felfelé. Sötétség sejtelmes zöld szemei mosolyra görbültek:
-Szinte sejtettem- válaszolt azon a fekete-bársony hangján- és már tudom is, hová foglak elhelyezni...


2014. november 9., vasárnap

Usur's new teachers

Shakara és Alba a folyó parton ültek. A szokásos pasis-baráti-kissé rokoni lógás volt ez, mint olyan gyakran az útjuk során. Együtt nőttek fel, legjobb barátokként, és a kicsit zűrös családjuk miatt testvérekként tekintettek egymásra. A hold herceg egy követ dobott a vízbe, és merengve nézte ahogy a nyomában gyűrűzik a lusta felszín:
-Yuz hogy boldogul odaát? Nem bánod, hogy ilyen korán trónra engedted? A Sera komoran meredt maga elé, és némi morgás kíséretében sóhajtott:
-Néha vannak kétségeim Yuzt illetően. Annak idején túl sok szabadságot adtam neki. - még látta a kő nyomán maradt gyűrűket, amik végül teljesen elvesztek- Viszont miután megláttam, hogy milyen erős benne a bizonyítási vágy, és a küzdelem, hogy kiérdemelje a világban a helyét, úgy döntöttem, adok neki egy esélyt. Alba szarkasztikus mosolyra húzta száját:
-Ha rajtad múlna, még egy hullának is adnál még egy esélyt. Barátja szúrón nézett vissza rá:
-Apám ugyanezt tette volna- kicsit enyhébb hangon folytatta- Mindenkiben látott valami jót. Alba bólintott:
-Ezt, látod, alá kell, hogy írjam.

Társalgásukat egy kissé megszeppent, de tiszta női hang zavarta meg:
-Elnézést, uraim. Maguk lennének Shakara Sera és Alba hold herceg? A két barát hátrafordultak, a hang irányában. Aluh Manac állt velük szemben, teljes életnagyságban, oldalán a lányával. A vadvilágiak feltápászkodtak, és illően meghajoltak.
-Bocsásson meg, hölgyem- kezdte Shakara- úgy elmélyedtünk, hogy meg se hallottuk. A holdfénytolvajok hercegnője elnézően elmosolyodott:
-Semmi gond, uraim. Magam is halkan érkeztem, és könnyedén, miután a Holdpatrónus megnyitotta az átjárót. A név hallatán mindkettőjük szeme elkerekedett.
-Azt mondta, Holdpatrónus?- Alba nem habozott visszakérdezni. Ahogy a holdfénytolvaj válla felett elnéztek, valóban láthatták: Shingo Sera éppen nyitvatartott egy világok közti átjárót. Shakarának leesett az álla:
-Apa? Aluh megrázta fejét:
-Parancsol? Azonban rá se hederített. Sőt, ő és Alba előbb a hercegnőt fürkészték... aztán a kislányát: a fekete és bíborvörös tollakkal és ruhában lévő kis keveréket, átmenet a holdfénytolvaj és a kaaelidaschi közt. De ezenfelül volt benne valami gyanúsan ismerős... A hercegnő elmosolyodott:
-A kislányom, Usur. A Holdpatrónus adta a tanácsot, hogy hozzam hozzátok.

A két sárkányember visszanézett a holdfénytolvajra. Hirtelen minden világossá vált. Szinkronban bólogattak:
-Persze... igen...- mondta Shakara némi fáziskéséssel- mi örömmel a rendelkezésére állunk. Alba megejtett egy bizalmas vigyort:
-Ne aggódjon, hölgyem, nálunk jó kezekben lesz. Aluh viszonozta a mosolyt:
-Ezt örömmel hallom. Ezt követően a lányára nézett, és a vállaira tette mindkét kezét:
-Vigyázz magadra, kincsem. És fogadj szót az új tanáraidnak. Usur némán bólintott. Ezt követően nézte, ahogy anyja távozik az átjárón, nyomában Shingóval- ez utóbbi a két barát felé nézett, és jelzésszerűen bólintott, miután átlépett, és bezárult mögötte a világ.

Usur visszanézett a két idegenre. A Holdpatrónussal nem esett nehezére a beszélgetés... de ezzel a két alakkal mégis mit kezdjen? A hold herceg próbálta megtörni első közben a jeget, ahogy leguggolt, és kitárta karjait:
-Szia drága! Alba vagyok! Na, adj egy üdvözlő ölelést! A kislány azonnal elmosolyodott, és odarohant hozzá. Nyakába borult, érezte, hogy kezdeti zavara lassan múlik. Shakara lehajolt hozzájuk, majd kezet nyújtott:
-Szia... Shingo annak idején sokat mesélt rólad.

Usur végignézett rajta: zöld bőr, fekete sörény, a Serákra jellemző vörös-zöld-fekete tollak, valamint a tömény, sötét kisugárzás... ilyet már tapasztalt valamikor... valamikor nagyon régen. És ez félelemmel töltötte el. Érezte, hogy kifut a vér az ereiből, és a jeges rémület a mellkasára telepszik. Felsikított, és félve Albához bújt. A Hold herceg értetlenül meredt a rá... majd vissza barátjára:
-Ez meg mi volt? A Sera elsápadt a nem várt reakciótól, majd lassan elhúzódott. Barátja sóhajtott:
-Nem gond, akkor én tanítom először - felkapta Usurt, és felé fordult- figyelj csak! Bemutatlak Tíának, pihensz egy kicsit, aztán nekilátunk az első óránknak. Jó lesz?