2011. február 28., hétfő

meghívás

Ahogy Deghyom rohamosan fejlődött, a király is építette tovább a kapcsolatokat. De volt egy, ahová kifejezetten személyesen kellett elmennie. Átvette a civil arab ruháját, és az irányt Nixa felé vette...

Soot és Jenisse valamikor dél körül keltek a franciaágyban. Egy merő kupleráj uralkodott az egész szobában: ruhák és üvegek szanaszét, félig elnyomott csikkek a hamutálban, és persze a fejükben, hisz a szülinapi buli utáni ováció megtette a kellő hatást... túlságosan is. Jenisse még mindig nem volt egészen magánál az örömtől.
-Te rossz fiú- mászott rá a patkányra- mi jóval is leptél meg engem... Végighúzta ujját az egykor tolvaj száján, aki elvigyorodott:
-Ohohohohóóóó....csak egy olyan bulival, amit az én csajom megérdemel- megfogta a lány fenekét. Jenisse közel hajolt hozzá félkómás vigyorral:
-És ugye tudod, hogy ezért most mi jár? Soot felvonta a szemöldökét, majd ennyit válaszolt:
-Ne kímélj... Az egérlány megcsókolta, majd végigsimította testét, addig az egykori tolvaj simogatta a fenekét. Épp kezdtek bemelegedni, amikor kopogtak.
-Jaj, ne már!- a Kormos kedvtelenül kimászott barátnője alól, felkapott egy nadrágot, és már ment is ajtót nyitni.

Meglepetésére régi barátja állt az ajtó túl oldalán, teljes életnagyságban, civilben.
-Hello Soot- szólt halkan- rég volt már.... A patkány kissé lehajtotta füleit, majd elkerülte a tekintetét:
-Sajnálom- kezdett bele lassan- tudom, hogy annak idején otromba voltam. De ami történt nem ellened szólt, hanem Jaff ellen... A macska bólintott:
-Igen, tudom- majd barátja vállára tette mancsát- és épp ezért szeretnélek most visszahívni. Soot felkapta a fejét:
-Hogy mondod? A király bólintott, és folytatta:
-A birodalom rohamosan fejlődik, a nép megkapta azt a jólétet, amit már rég megérdemelt, és további szövetségeseket szerzünk. Mindenki számára élhető, tehát, ha úgy gondolod... A patkány halkan nevetett, hangjában némi keserűséggel, majd válaszolt:
-Ez tényleg olyan, mint egy álom. El se hiszem- zsebre vágta az egyik kezét- de van valami, ami már ideköt. Tom Focus felemelte egyik szemöldökét:
-Hogyan? Épp ekkor szédült be az egykori tolvaj mellé az egér lány, csupán fehérneműbe, hátulról átkarolva őt:
-Szia édes- megpuszilta, és meglehetősen izgatóan birizgálta a fülét- ki a haverod? Soot egészen belepirult, de próbálta moderálni magát, ahogy folytatta a macska felé:
-Ehm...ő Jenisse, a barátnőm- kínosan elvigyorodott- hát nem egy belevaló csaj? Az uralkodó ezzel meg is világosult. Ő is ezért nem hálózta be Shaylát, mert tisztában volt a ténnyel, hogy ő tartozik valakihez. Ráadásul elnézve régi barátját és ezt a szédült nőszemélyt... tökéletesen összeillenek. Megejtett egy kissé szomorkás mosolyt:
-Megértem- majd a kezét nyújtotta- de ha mégis úgy gondolod, akkor Deghyom visszavár. Soot viszonozta a mosolyt, és kezet rázott vele:
-Kösz, hogy megérted, öregem. És persze a meghívást is. Ahogy elváltak útjaik, a király megindult visszafelé, Soot pedig felkapta kissé másnapos barátnőjét, és visszamászott vele a házba.

Ahogy a kék macska visszatért a várba, Elizis fogadta őt, méghozzá meglehetősen lelkesen:
-Jó híreim vannak, felség- mondta, követve urát- a két hollónemes, akikért küldettél, megérkeztek. Tom Focus felé kapta a fejét:
-Komoly?- kérdezte izgatottan- hol vannak? A fehér kobra mutatta az irányt:
-Kint várják az udvaron felségedet. Több se kellett, a király azonnal megiramodott...

Odalenn valóban ácsorogtak: egy 170-es magasságú, nyúlánk, zöld, gyíkszerű alak, aki szárnyakkal is rendelkezett, és egy meglehetősen termetes szürkészöldes szőrzetű, agyaras ork, aki méreteinél fogva már nem kaphatott szárnyakat. Őfelsége úgy zuhant be eléjük:
-Á, nagy örömömre szolgál, hogy udvaromban tisztelhetlek titeket- meghajlással köszöntötte őket- minek köszönhetem, hogy elfogadtátok a meghívásomat? Az ork válaszolt:
-Sötétség úgy ítélte meg, hogy ha már Nixa biztosíthat helyet egy hollónemesnek, akkor a te birodalmadnak is jár ez a kiváltság.
-Ezen kívül- folytatta a gyík, miközben karmait pucolgatta- nagyurunkat megerősítette Bászt, Shanbahac, és a tűzisten, hogy felséged megbízható. Felé fordította fejét, és hozzátette:
-Ráadásul mi együtt dolgozunk- mutatott társára- ő a nyers erő, én pedig a gyorsaság. A macska bólintott:
-Minden elismerésem- majd kezet nyújtott.
-Hua-Bei vagyok- rázott vele kezet a gyíkszerű.
-Én pedig Gohr'g- őt követte a melák.
-Tom Focus- mondta végül a király, és elmosolyodott- üdvözöllek titeket Deghyomban...

2011. február 27., vasárnap

Tom Focus előélete

Nixa jelenlegi uralkodói- Shayla és Felix- mind egy-egy nemesi házból származtak, és mint így megfelelő taníttatást kaptak az általános műveltségtől kezdve a protokollon át a harcművészetig. Viszont nem egészen volt ugyanez a helyzet Deghyom urával... Menjünk csak vissza az időben.

Az első amire Tom Focus emlékezett, hogy ott állt az akkori ördögkirály előtt, mellette pedig Zitana, a madármaszkos varázsló állt, és fogta a kezét. A hangulat már akkor frusztráló volt, tudta, hogy valami nincs rendben, és iszonyatosan félt... már csak azért is, mert az akkori uralkodó épp meglehetősen bosszús volt:
-Mit akarsz, nőszemély?- ordított a varázslóra- Épp elég bajom van így is, hogy egy újabb háborút vesztettünk Nixa ellen. Tudod te mennyi időbe telik összehozni egy újabb hadsereget? Zitana érezte a kismacska rémületét, ezért megsimogatta a fejét, majd válaszolt:
-Csak annyi kérésem lenne, felség, hogy rám ruházza Tom Focus gyámságának a jogát. Ígérem, nem fog csalódni bennem... Az ördög morgott, dühödten húzva végig arcán a kezét:
-A mágiával bírókban csak csalódni lehet- majd intett- de egye fene, ha annyira ragaszkodsz ehhez a kis szőrpamacshoz, hát vidd magaddal! Zitana meghajolt, majd felkapta a kölyök macskát, és elindult vele kifelé. Tom Focus szólni se tudott. Nem értette, hogy mi folyik körülötte, de azt határozottan érezte, hogy a varázslónőtől nincs oka tartani.

Zitana a legszélső gyűrűbe vitte, ahol a többi mágus és tűzvarázsló is él. A kölyök láthatta a város határában és a határsivatagon éktelenkedő vértócsákat. Megrezzent.
-Ne aggódj- a fiatal varázslónő nyugtatóan simogatta a hátát, ahogy aztán beléptek az egyszerűen felépített deszkakunyhóba- már itthon vagyunk, majd én vigyázok rád. Ahogy leengedte, a kismacska visszanézett rá:
-Mi történt?- kérdezte. Zitana halkan válaszolt:
-Csak ugyanaz a háború, ami évezredek óta tart. Mióta világ a világ, a mi népünknek az a sorsa, hogy legyőzze Nixát, kifossza, és a földdel tegye egyenlővé. Az a sznob népség annak idején sok földi kincstől fosztott meg minket. Tom Focus innentől tudta, amit minden deghyomi tud: az évezredes bosszú, a sorsuk, hogy elpusztítsák a kék fővárost.

Ahogy telt az idő, a kék macskakölyök megérteni vélte, hogy hol is van. Ódzkodott a mágiától, de a szélső gyűrűben lévő mágusok és tűzvarázslók így is nagyon kedvelték, és igyekeztek neki hasznos dolgokat tanítani: szertartásokat, történelmet, mitológiát... nevelőjétől a különböző gyógy- és mérgező növények használatát és felismerését is. Ragadt rá a tudás, mint légy a légypapírra, rövid időn belül már a különböző elixírek keverésében segédkezett. Feltűnt neki az is, hogy ezek a mágiával bíró személyek- kivéve néhány tűzvarázslót- szinte egytől egyig álarcot viselnek.
-A mágia tabu Deghyomban- magyarázta Zitana- őseink mikor meglátták, hogy Nixa feláldozta a fényistennőt, és így a Sötétségtől kapott félelmetes hatalommal győzött ellenük, félik a mágiát. A legalantasabb, legszennyesebb tevékenységet látják benne, így mi, akik használjuk, rejtenünk kell arcunkat. A társadalom kirekesztettjei vagyunk. Tom Focus visszavágott:
-De a ti hatalmatok máshonnan gyökerezik. Nem közvetlen nyers erő, nem szembetámadás, hanem kiszámíthatatlan, és alattomos. Ha a király főként rátok támaszkodna a harcban, akkor Nixa már rég romokban heverne. A varázslónő halkan nevetett:
-Ez mind szép és jó, de a király szava törvény. Aki ellene cselekszik, arra azonnali halál vár. Mi pedig a magunk részéről inkább becsületes harcban halunk meg, mint árulóként megbélyegezve a király keze által... A kék macska lehajtotta füleit:
-Értem...

Ugyanilyenkor, gyerekkorában tett szert egy meglehetősen érdekes barátra. Volt annyira lázadó típus, hogy beljebb mászott a felsőbb gyűrűk közé, egészen a harcosok negyedéig. Ott volt aztán a nagy élet: spontán harcok az utcákon, macska ügyességű sunyi zsebtolvajok, tomboló agyak a kocsmákban... ahol nagyobb mennyiségű ital után szétszedték a berendezést, és bunyóztak. Tom Focus érdeklődve nézte kívülről a harcot:
-Ó, ez de baró! Ekkor megszólalt egy hang a háta mögül:
-Baró, mi? A macska megfordult. Egy vele egyidős fekete patkány állt a háta mögött, a tolvajokra jellemző csuklyás köpennyel, sötét ruhával, és tőrökkel teli övvel. Érdeklődve felé fordult:
-Azta! Még életembe nem álltam szemtől szembe tolvajjal! A fekete patkány felkacagott:
-Akkor, öregem, te vagy nem ebből a gyűrűből származol, vagy egyáltalán nem is vagy deghyomi- majd felé nyújtotta mancsát- Soot vagyok, alias a Kormos. A kék macska elmosolyodott, és kezet rázott vele:
-Tom Focus, a legszélső gyűrűből. Erre a tolvajnak felcsillantak a szemei:
-A varázslók közül?- ismét felkacagott- de izgalmas! Akkor biztos tudsz te is pár hókuszpókuszt. Tom Focus lehajtotta a füleit:
-Nem... nem kedvelem a mágiát. Soot a térdére csapott:
-Na fene!- majd ismét ránézett- de üsse kavics! Ezután intett neki:
-Gyere, mutatok valamit!

A macska követte újonnan szerzett barátját. A tolvaj mesélt az életéről, az életviteléről, mutatott neki titkos helyeket, sikátorokat, mesélt a harcosok kasztjáról... egyszóval beavatta minden tolvaj-titokba. Ahogy az egyik ház cseréptetején üldögéltek, tekintetük a tengerkék egű birodalom felé merengett.
-Látod azokat a nagypofájú népeket?- szólt Soot- ott lehet aztán a világi élet. Olyan jó lenne kifosztani azt a várost, és úgy térni haza, mint egy maharadzsa. Tom Focus ránézett:
-Osztom a véleményt- majd vissza a városra- de én inkább szépen leigáznám, és a romjain egy új és erősebb Deghyomot építenék. A patkány ránézett:
-Ez új! Eddig csak azt hallottam, hogy leigáznák Nixát. Azt már nem, hogy valamit építenének is a helyére. A macska nevetett:
-Akkor az egésznek nem lenne értelme! Ha már elpusztul az a város, akkor a helyébe épüljön a mi irányításunk alatt valami sokkal nagyobb és jobb. Soot bólintott:
-Te aztán forradalmian gondolkozol, öregem. Azzal kiemelt az övéből egy tőrt, és átnyújtotta neki:
-Tessék, ez a tied. Gyakorolj odahaza! Tudod, nem árt, ha nyitott szemmel jársz a világban, és minél több trükk van a tarsolyodban. Tom Focus bólintott:
-Igen tudom, tolvaj filozófia. Soot felállt, és tisztelgett:
-Én viszont most megyek. Estére a klánomhoz kell érkeznem. Azzal búcsút vett, és elszelelt. A macska nézett utána, majd a tőle kapott ajándékra, Zsebre tette a tőrt és megindult hazafelé.

Késő tizenéves korára került be a Háromtornyú Várba, mint a király főtanácsosa. A varázslók olyan jól kitanították (és maga is olyan jól kitanulta az ő praktikáikat és a tolvajmódit a fekete patkánytól), hogy az akkori uralkodó, Jaff a cápa-zoolook szemet vetett a képességeire, és a várba hívatta. Tom Focus itt aztán szemtől szembe kerülhetett a legfelső réteggel, a protokollal, az adminisztrációval, és magával az uralkodó gondolkodásával. Ráadásul kiismerte, hogy posztja tökéletes arra is, hogy bizonyos ötleteket rágjon őfelsége szájába.
-Focus!- ordított rá a cápaember.
-Igen, felség?- nézett vissza a főtanácsos.
-Hallani akarom azokat az adatokat. Mennyi most a toborzási arány? A kék macska a papírokra nézett, és fapofával válaszolt:
-30%, felség. A katonák meglehetősen gyorsan regenerálódnak, és újabb harcvágytól fűtött zsoldosok csatlakoznak a sereghez. A király nevetett:
-Kitűnő!- kinézett az ablakon- ha ilyen tempóban halad a toborzás, heteken belül egy újabb csapást mérhetünk Nixára, ezúttal a véglegeset.

Tom Focus korán rájött, hogy az eddigi uralkodók mind értelmetlenül küldték halálba a seregeket, és arra, hogy a mágusokkal talán többre vihetnék.
-Felség, ha lehetne egy apró megjegyzésem- szólt óvatosan.
-Mondd, fiam!- Jaff tovább bámult kifelé az ablakon. A főtanácsos pedig összeszedte gondolatait, és belekezdett:
-Szerény véleményem szerint az egész leigázást más szemszögből kéne megközelítenünk. Úgy értem... eddig mindig ugyanaz volt a forgatókönyv: felállt a sereg, megindult Nixának, és a nagy részük ott pusztult. A király türelmetlenül felé kapta a fejét:
-Térj a lényegre!
-Úgy vélem- folytatta Tom Focus- hogy az ellenséget belülről kell megtámadni. Ha összeállnak a szélső gyűrű mágusai, és kikevernek egy megfelelő mérget vagy összehoznak egy megfelelő varázslatot, ami megbénítja Nixa lakóit, akkor a sereg szabad kezet kap a város leigázásához. Jaff felkacagott, és felé fordult:
-Ezt szeretem benned, fiam!- dörzsölte a tenyereit- mindig is tudtam, hogy te okos gyerek vagy. Azonnal értesítsd a mágusokat! Tom Focus meghajolt:
-Parancsodra, felség...

A mágusok pedig teljes lázban égtek. Végre, királyi felkérésre kotyvaszthattak. Akkoriban hozták össze azt a járványt is, ami súlyosan végigfertőzte Nixát, és a kék főváros kénytelen volt a Lumanix és az RTG bolygókról kérni segítséget. A csatlósok még időben jöttek, így a terv elbukott. Ismét elvérzett a fél deghyomi sereg, és Jaff-et az elbukást követően megfosztották a trónjától. Ez viszont remek lehetőségnek bizonyult Tom Focus számára. A mágusok mellette álltak- nemcsak azért, mert a kezdetektől ismerték, hanem mert a kék macska elérte, hogy annyi évezred után végre ismét a királynak dolgozzanak, emellett a fél udvar is jónak ítélre meg a munkáját. Így nem volt visszaút, a legalja rétegből indult Tom Focust végre királlyá koronázták.

Viszont innentől kezdve biztosra ment: összedolgoztatta a harcosokat és a mágusokat, a tolvajokat is bevette a seregbe. Ahogy a különböző rétegbeliek érintkeztek egymással, szorosabb bizalom és bajtársiasság alakult ki. Innentől egyenes út vezetett egy újabb támadásig. Tom Focus friss királyként biztosra vette, hogy ez az összedolgozott sereg sokkal erősebb lesz, és nem lesz szükség külön trükkökre. Azonban a csatatéren több kellemetlenséggel is szembesülnie kellett. Először is, mikor a nixai seregben meglátott egy ismerős arcot.
-Soot?- vizslatta a távolból. Megindult a tömegben, hogy utolérje a fekete patkányt. Nagy nehezen sikerült elkapnia a grabancát:
-Soot! A patkány visszafordult, és elkerekedtek a szemei:
-Tom? Majd miután kapcsolt, a nyakába ugrott:
-Öreg haver! Nem gondoltam volna hogy látlak még! Miután Jaff szolgálatába kerültél a palotába, azt hittem, hogy mindörökre magával szívott az a nagypofájú réteg! A fiatal király azonban megragadta a vállait, és ránézett:
-Te meg mit keresel itt? Te komolyan Nixa mellett harcolsz? Arra viszont Soot elkomorodott, és lehajtotta lapát füleit:
-Te ezt nem értheted...
-Mit nem érthetek?- ordított rá a macska- elárultad a saját hazád azzal, hogy az ellenséghez verődtél! A patkány viszont erre visszaordított:
-Inkább velük, mint Jaff-fel! Az a zsarnok újabb katonákat küldött halálba! Jó lett volna a terv, ha jobban átgondolja, de szart rá magasról! Talán nem is az ő terve volt, az összes király hülye! Erre Tom Focus megragadta a grabancát:
-Vigyázz a szádra! Soot sóhajtott:
-Még mindig nem veszed észre? Amíg csak azon gondolkozott minden uralkodó, hogy hogy pusztítsa el Nixát, észre sem vették, hogy a nép milyen nyomorban él... Erre a macskának elkerekedtek a szemei. Barátjának igaza volt... Deghyom valóban egy nyomortanya. Mindenki maga próbál boldogulni. Lassan engedett a szorításon, míg végül a patkány ki nem csúszott a kezei közül, és el nem szaladt.

Be kellett látnia, hogy barátjának tényleg igaza van, és maga is beleesett abba a hibába, mint elődei. Viszont hű volt hazájához, és ugyanúgy el akarta foglalni Nixát, mint ők. Új tervre volt szükség, de ahogy folytatta maga is a csatát, egyre kevésbé tudott új taktikán gondolkozni. És a sereg ugyanúgy elveszni látszott. Ekkor pillantotta meg a mentő ötlet alapjául szolágló alanyt. A nixai seregben ott volt egy vérbeli harcművész, külsőleg a tökéletes hasonmása. Intett az egyik tolvajának. Az alacsony alak odasietett hozzá, Tom Focus pedig a fülébe súgta a parancsot:
-Látod azt az alakot?- mutatott a hasonmásra- derítsd ki, hogy ki ő, és hogy hol lakik. Maradj észrevétlen. A tolvaj bólintott, és útnak eredt. Tom Focus pedig azonnal kiadta a visszavonulási parancsot.

Mindenki értetlenül állt a történtek előtt, hogy a király miért adta ki ilyen korán a visszavonulást. Még aznap este Zitana meg is látogatta őt a palotában. Nevelt fiát az ablaknál találta, amint merengve nézett kifelé. Odalépett hozzá, és vállára tette a kezét:
-Miért?- kérdezte halkan.
-Hosszú és bonyolult- válaszolt az uralkodó, majd félig a varázslónőre nézett- de ne aggódj, nem fogok kudarcot vallani. A legjobbat akarom mindannyiótoknak. Zitana bólintott. Habár arca nem látszott a sárga madármaszk miatt, szemein egyértelműen látszott, hogy mosolyog:
-Én ezt nagyon jól tudom- megsimogatta a hátát- és míg te uralkodsz, addig, ha másra nem is, rám és a többi mágusra számíthatsz. Közénk tartozol, és azzal, hogy elfogadtattál minket a többiekkel is, kimondhatatlan örömet okoztál nekünk. A macska visszamosolygott, majd átölelte nevelőjét:
-Hogyne tettem volna. Ti viseltétek gondomat, és megfelelően kitanítottatok. Ez a legkevesebb...
-Tévedés- suttogta Zitana- ez a legtöbb.

Az elkövetkezendő napokban, amint a királyt értesítette a tolvaj Mao Zhu helyzetéről, Tom Focus azonnal levelet írt neki, melyben a Háromtornyú Várba hívta, teljes álruhába. A hasonmás rövid időn belül eleget is tett a kérésnek, és a színe elé járult. Amint csak ketten voltak a trónteremben, a király lehúzta a vendégről a csuklyát, és alaposan végigmérte. Semmi kétség, szőrszálra egyeznek. A különbség csak a múltjukban és a származásukban van.
-Tökéletes- állapította meg. A harcművész meglehetősen értetlenül nézett rá:
-Megtudhatnám, miért hívattál?- kérdezte gyanakvóan- Nem éppen szimpatizálok a népeddel. Tom Focus felé fordult:
-Tudom, és meg is értem- válaszolt hűvösen- viszont amire fel akarlak kérni, azzal szerintem te is rokonszenvezni fogsz. Mao Zhu felvonta a szemöldökét, az uralkodó pedig folytatta:
-El kell mennem egy kis időre... csak néhány nap az egész- a vállára tette mancsát- a te feladatod, hogy helyettesíts a távollétem alatt. Addig tartsd őket rövid pórázon, nem akarom, hogy rendetlenkedjenek, amíg nem vagyok itthon. Bár szerintem neked is elég kényelmetlen lenne, ha az ő balhéjuk miatt kéne viselned a következményeket, nincs igazam? A hasonmás elmosolyodott:
-Mivel nem ártok vele, ennek a felkérésnek valóban hajlandó vagyok eleget tenni. Azzal meghajolt, jelezve, hogy elfogadta a kérést. Tom Focus viszonozta, megköszönve a segítséget:
-Rendben. Akkor a helyettesítés mostantól érvénybe lép- megindult kifelé- jó munkát, Mao Zhu! És ne feledd, rövid póráz!

Mao Zhu teljes nyugalommal foglalta el a trónt, viszont Tom Focus a tolvaj módszereknek megfelelően álruhába öltözött, övében felsorakoztatta a tőröket, és még aznap este megindult Nixa felé. A három őrt alaposan és igencsak időigényesen kijátszva jutott be, és aztán hatolt be a palotába. Sötét volt, így nagyobb eséllyel rejtőzködött.
-Ha ez az akció sikerül- gondolta- külön meg kell köszönnöm az órákat annak a Kormosnak. Ahogy a királyi hálóhoz ért, elővette az egyik tőrt:
-Ki mondta, hogy Nixa elpusztításához a falakat kell lendönteni? Elég, ha a hercegnő meghal... Lassan benyitott. A hercegi pár az igazak álmát aludta. Shayla ráadásul félig kitakarva, láthatóvá téve a leheletnyi vékonyságú hálóruhát, és a dekoltázst. Tom Focus először azt állapította meg, hogy a hercegnő alig fiatalabb nála... másodszor pedig azt, hogy bomba jó nő. Viszont rájött, hogy külsőségek ide vagy oda, vesznie kell. Emelete is a tőrt, hogy lesújtson rá, mikor a hercegnő felébredt, és még az utolsó pillanatban megragadta a csuklóját.
-Mi a?- végig se suhant a kérdést a király agyán, már a falra kenve találta magát. Shayla előkapta a láncos karmokat, és támadójára vetette magát:
-Rossz választás, behatoló! Egy hercegnő mindig félig nyitott szemmel alszik. A támadás olyan gyorsan érte a királyt, hogy el se bírt szaladni. Shayla alaposan ellátta a baját, olyan gyors és olyan masszív támadássorozattal, hogy védekezni se tudott. Egy gyenge pillanatban próbált menekülni, de a csíkos hölgyemény megragadt a köpenyt, és visszarántotta:
-Szánalmas, gyáva alak! Lássuk csak, ki merészel rám támadni!- és lehúzta a csuklyáját.

Amint meglátta, hogy az ellenség uralkodója az, elsápadt. Felix ekkor tudott közbelépni:
-Édesem, mi az? Shayla gyűlölettel állta támadója tekintetét, majd a herceg felé fordult:
-Vendégünk van. Egy hivatlan vendégünk. Felix meglátta a támadó arcát, megvetéssel nézve rá:
-Tom Focus? Sérülésekkel borított kék macska morgott, és kapott volna a herceg felé, de Shayla egy határozott mozdulattal szorította a falnak:
-Nyugszik! A helyzet meglehetően megalázó volt.... vagy mégse? Mivel a hercegnő nemcsak puszta kézzel, hanem egész testével szorította őt a falnak Tom Focus meglehetősen kellemes élményben és látványban részesült.
-A fene enné meg- gondolta- ez az istenverte nőszemély nagyon izgatóan néz ki... Megindult gondolataiban nem is hallotta, hogy ezek ketten mit magyaráznak, csak mereven bámulta a leheletfinomságú hálóruha dekoltázsát. Végül Shayla felé fordult (erre már ő is felkapta a fejét):
-Akárhogy is nézzük, meglehetősen kellemetlen helyzetben vagy, Deghyom ura. A foglyunk vagy, és igencsak sokféle büntetést szabhatunk ki rá a kínzásoktól kezdve a többféle kivégzésig. De ha hajlandó vagy aláírni a velünk való békeszerződést, szabadon távozhatsz. Tom Focus kissé alaposan felmérte a helyzetet:
-Csak ennyi?- gondolta- ilyen olcsón képes lenne eladni Deghyomot? Aztán eszébe jutott, hogy hiába jutott be, hiába tűnt sikeresnek a terv, ha egyszer ez is kudarcot vallott. Talán nem kéne tovább kísérleteznie, és inkább azzal kéne törődnie, hogy elhozza végre a jólétet birodalmába.... nem feltétlenül Nixa legyőzésével. Azonban a helyzet adta magát:
-Ha még egy kicsit szorosabban dőlsz nekem, akkor megállapodtunk- vigyorgott a hercegnőre. Ezt Shayla egy igencsak látványos pofonnal díjazta.

A béke megköttetett, azonban mikor hazaért, a népe látszólag nem volt elragadtatva. Igencsak ferde szemmel néztek rá. Értette őket, ők is inkább harcoltak volna. Viszont ő már látta, hogy semmi értelme a felesleges áldozatoknak. A várba hívatta főtanácsadójául Elizist, a fekete mágus fehér kobrát, és a Leozardok közül Zorgont személyes testőréül.
-Nincs több kifogás és mellébeszélés- gondolta, ahogy felnyitotta az adminisztrációs- és városterves tekercseket- felvirágoztatom Deghyomot. Jólétet hozok, szakmai újításokat, és új létesítményeket. Nixát nem erővel, nem harcban, hanem elmében fogom legyőzni...

2011. február 26., szombat

boldog szülinapot, Jenisse Mysz

Nyílt titok volt, hogy a kék főváros otthont biztosít az egyik hollónemesnek, és mint ilyen, bárki fordulhat hozzá segítségért minden megkötés nélkül. Egy nap viszont maga Soot kereste fel, átkutatva utána az egész várost: kereste a lovak negyedében, a szórakozónegyedben, LadyDánál, a 3 kapunál... végül a palotába is bepofátlankodott, hátha az uralkodói párosnál találja a nagyra becsült harcost. A lelkesedéstől fűtve megfeledkezett az udvariasságról, és szabályosan a hercegnőre rúgta a hall ajtaját:
-Felség, Kicsi itt van? Shayla, aki épp Jeng sólyomlorddal teázott értetlenül nézett a berobbanó jövevényre:
-Hello Soot... A patkány ekkor észbe kapott, majd sűrű hajlongás közepette kért elnézést az uralkodótól:
-Elnézést felség, nagyon sajnálom, felség, csak Kicsi hollónemest keresem. Már átfésültem érte az egész várost.
-Én tudom hol van- válaszolt Jeng mosolyogva- a város határában tartózkodik, a mezőn. Épp meditál. Soot tovább hajlongott:
-Köszönöm szépen! És még egyszer elnézést kérek a hölgyektől... Majd eliszkolt.

A keresett hölgy valóban a városon kívüli réten tartózkodott, távol minden zajtól. Habár Nixa biztosít neki otthont, ő mégis gyakran elvonul feltöltődni, elmélkedni. A távolból érkező Soot kiáltása először olybá tűnt neki, mint egy álom. Lassan tért vissza a módosított tudatállapotból, közben a fekete patkány hangja is egyre hangosabbá vált. Mire megérkezett, a hollónemest már teljesen "ébren" találta. Zihált, hisz egész eddig rohant. A hölgy a szokásos hűvösséggel és nyugodtsággal kérdezett:
-Mi célból kerestél fel? Miután Soot ismét levegőhöz jutott, meghajolt, majd belekezdett:
-Tiszteletre méltó Kicsi hollónemes... Mint te is tudod, hamarosan itt van Jenisse születésnapja. Azt is, hogy már egy jó ideje be akarok nála vágódni. Itt kérem a segítséged a megfelelő ajándék elhozatalával. Kicsi érdeklődve fordult felé:
-És mégis mi lenne ez a szóban forgó ajándék? A patkány elvigyorodott, és folytatta:
-Tudod, még szereztettem egy ütős kis lemezt az emberek világából, ami Jenisse-nek nagyon bejött. Azt kérném tőled, hogy az előadót hozd el születésnapjára, hogy ő játsszon. A hollónemes a fejét rázta:
-Soot... tudod, hogy ez emberrablás... Ekkor a megbízó térdre vágta magát elé, és könyörgött:
-Kérlek, tiszteletre méltó Kicsi hollónemes! Csak egy nap erejéig lenne itt, amíg lejátssza azt az estét.... A hölgy sóhajtott:
-Rendben- fordította fejét a patkány felé- cserébe viszont mondj egy jó hosszú hálát az uramnak. Soot bólogatott:
-Azonnal is! Máris elhelyezkedett, és elkezdett hosszan hálálkodni a Sötétségnek. Közben Kicsi megindult, hogy felkeresse a célszemélyt.

Napjaink, Anglia, emberek világa... valamikor este 10 környékén. Kellemes nyári éjszaka. Az emeleti erkélyen egy laza csávó ül éppen, és cigizik, gyönyörködve az éjszakába. Igazából unatkozik, de ha már ilyen kellemes a klíma, inkább kiül, és a maga módján élvezi. A slukk feléig se jut, mikor bentről kijön a fekete-fehér foltos macskája, az ölébe ugrik, és láthatóan a képébe mászik, kérlelve őt, hogy etesse meg. A srác kifújja a füstöt, elvigyorodik:
-Na mi van, öregem?- simogatja meg a fejét- kajás vagy? Még párszor megsimogatja kis kedvencét, majd elnyomja a cigit, feláll a helyéről, és besétál vele. Az előtérben telerakja a tálját, majd a macska nagy örömmel nekilát. A srác még mindig röhög, majd ismét menne ki a teraszra. De amint megfordul, az ajtóban ott áll a talpig feketében és sötétlilában virító maszkos szárnyas valami... Ijedtében megugrik hátrafelé:
-Aztakurva! Majd miután tudatosul benne, hogy egy meglehetősen humanoid kinézetű élőlény az, kínjába lassan elkezd röhögni, ami aztán harsány kacajba torkollik:
-Hát ez óriási!- mutatott rá- egy pillanatra tényleg azt hittem, hogy a kaszás az! Igazán briliáns jelmez, öregem! Már csak azt kéne elárulnod, hogy hogy jutottál be... vagy talán berepültél? Kicsi nagyon jól tudta, milyenek az emberek. Épp ezért nem akart és nem is szokott előttük mutatkozni, főleg, mióta hollónemessé vált. Viszont ez alkalommal kivételt kellett tennie.
-Joel Zimmerman?- kérdezte, hogy megbizonyosodjon, jó helyen jár. A hülyegyerek tovább vigyorgott:
-Attól függ ki kérdezi, kaszás kisasszony. Ha az öreg halál, akkor a szomszéd ajtón kopogtasson- mutatott balra.
-Nem- folytatta Kicsi a megszokott nyugodt és hűvös stílusában- megbízás lenne a számodra. Joel elképedt:
-Na és micsoda? Valakit el kéne tenni láb alól? Közben rágyújtott egy újabb slukkra, hisz kezdte elfogadni hogy egy ilyen bizarr jelenséggel beszélget a szobájában.
-Szó sincs róla- folytatta Kicsi- születésnapon kéne játszanod az ünnepeltnek. A srác kiemelte szájából a csikket, és lazán intett:
-Házibulit nem vállalok... A jövevény hozzátette:
-Egy egész disco van lefoglalva. Erre viszont Joel már felkapta a fejét. Egy egész disco... mégis ki ekkora állat? Persze, ő maga... de azon kívül. Visszahelyezte a szájába a slukkot, és eltöprengve megvakarta az állát:
-Ééééééés.... a technikai háttér?
-Biztosítva- vágta rá a hollónemes.
-Gázsi?
-Ott helyben, aranyban.

A srác felvonta a szemöldökét, majd megvakarta a fejét. Még az ő fantáziájának is kezdett bizarr lenni a felkérés. Ki tudja, talán a maffia vagy egyéb bűnbanda áll az egész mögött... a küldönc hölgyemény épp elég gyanús. De jobban belegondolva... hány DJ mondhatja el magáról, hogy a maffiának zenélt, és aranyban fizették ki a sztárgázsit? Elvigyorodott:
-Mit vigyek?
-A lemezeidet- válaszolt Kicsi- és a maszkod. Majd gyorsan hozzátette:
-Részemről lenne annyi kérés, hogy amíg ott vagy, ne vedd le- ezt egy hazugsággal magyarázta- mindenki maszkban lesz. Joel felvonta a szemöldökét:
-Ahogy gondolod... Lazán odébbállt, összerámolta a cuccait, felvette a hatalmas vörös egérfejet, de ahogy kilépett a jelenség mellé a teraszra, hirtelen minden elsötétült...

Elérkezett a nagy nap éjszakája. Jenisse már a munkahelyén is lazább volt, munkatársai felköszöntötték. Viszont este már teljesen be volt pörögve. A diszkó telve volt, az ajtóban Soot fogadta:
-Csajszikám!- csókkal üdvözölte- még a megszokottnál is dögösebb vagy. Az egér örömtelien mosolygott:
-Köszi! Ma estére különösen ki akartam nyalni magam. A patkány röhögött:
-És jól is tetted- vezette befelé a tömegen keresztül- ugyanis ma este csakis miattad gyűltünk össze, hogy egy hatalmasat bulizzunk! Én egy különleges meglepetéssel is készültem. Erre a lány izgatottá vált, és szabályosan barátja arcába mászott:
-Valóban? És mivel? Mondd már! Mit tartogatsz? Soot sejtelmesen visszavigyorgott rá:
-Majd meglátod.

A bulit most is (mint az esetek többségében) Dorina Joris látta el megfelelő talpalávalóval. A tömeg nem is panaszkodott rá. Úgy egy órával az ünnepelt megérkezése után oldalról, a függöny mögül valaki jelzett neki. A szőkeség odakapta a fejét. Kicsi állt ott, mellette egy vörös egérmaszkos valakivel, aki a kezében tartotta táskáját. Integetett a kiscsajnak, bár csodálta, hogy valaki 13 évesen a keverőpult mögé került DJ elvigyorodott, hívóan intett a vendégnek, majd lehalkította a zenét, felkapta a mikrofont, és beleordított:
-Figyelem mindenki! Ma, Jenisse Mysz szülinapja alkalmából egy különleges vendéget tisztelhetünk köreinkbe- rámutatott a srácra, aki integetett a közönségnek is- íme az ajándékod, csajszi! Köszöntsd deadmau5-t! Jenisse sikított és pattogott örömében, majd Soot nyakába ugrott:
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!- sikítása visszhangzott a helyiségben- köszönöm Soot!!!!! Ez állati jó!!!!! Felülmúltad minden képzeletemet! Azzal egy hatalmas csókot nyomott az arcára. A patkány röhögött:
-Hát, én igyekeztem....- és átölelte a rajta csüngő barátnőjét.

Közben deadmau5 már el is kezdett játszani. A hatásszünet miatt egy Kaskade-del való közös számmal kezdett, ami viszonylag nyugodt volt. Felpillantott a közönségre.
-Húha- gondolta- a kaszás kiscsajnak igaza volt, tényleg nem semmi egy jelmezbál. Elég profi és élethű darabok... Ekkor kiszúrta a Soot nyakából épp lemászó ünnepeltet, aki belekezdett a riszába:
-Viszont ez az egérjelmez szánalmas- gondolta- kismillió ilyet láttam már....

Lassan váltott az egyre keményebb és ütősebb számokra, a buli hamarosan a tető fokára hágott. A közönség tombolt. Ordibáltak, ugráltak, jobbról-balról pezsgőket nyitottak, amik végigfröcsköltek a fél tánctéren. Jenisse igazán nem panaszkodhatott, nagyon ki lett találva neki ez a buli. Az egyik jelenlévő a magasról öntötte a szájából az italt. Megtörölte a száját, és ezt követően felmászott az egyik kisebb emelvényre, és meglehetősen vadul riszálta magát. Igazán elemében volt. És ezt nemcsak a fél közönség, de még a vendégelőadó is észrevette.
-Aztakurva- gondolta, közelebb húzódva a keverőpulthoz, hogy rejtse az árulkodó jeleket- úgy riszálja magát ez a kiscsaj, mint négy másik. Ha rövidesen nem hagyja abba, én orrvérzésben fogok elhalálozni. Már megérte eljönni...  Igencsak nehezen tudta lehűteni magát, miután Jenisse ennyire pörgött. De amint sikerült, tovább hülyéskedett a színpadon: táncolt, a tömeg be mutatott, kezét a lapát füléhez helyezte, kivívva, hogy a tömeg ordítson, és feltartott kézzel tapsolt velük. A bulizók nagyon élvezték is, hogy a vendég így megalapozta nekik a hangulatot, és lankadatlanul pörögtek tovább.

A rendezvény a hajnali órákban ért véget. Még nem virradt, de a levegőben már érezhető volt a reggel, az ég kis tompán világosabb volt. A helyiek lassan szállingóztak hazafelé. deadmau5 is akkor lépett ki, az ideiglenes testőr szerepét betöltő hollónemes kíséretében, aki aztán egy erszényt nyújtott neki át:
-Győzödj meg róla magad, valódi arany. Az előadó átvette, és inkább zsebre rakta:
-Majd otthon. Te magad mondtad, hogy ne vegyem le a maszkot- körbenézett- tényleg, hogy is kerültünk ide? Kicsi elmosolyodott:
-Úgy, ahogyan vissza.

Ekkor egy sikítás törte meg a kettejük közt zajló beszélgetést:
-deadmau5! Mindketten odakapták a fejüket. Jenisse volt az, aki meglehetősen nagy iramban közeledett a DJ felé... végül a nyakába ugrott, és a maszk szájába csókolt. Joel egész közelről tapasztalhatta meg, hogy milyen is az, mikor az álarca csókolt kap. Az egérlány tovább pattogott:
-Úgy örülök, hogy eljöttél, olyan király voltál, isteni buli volt! Jössz még? Az előadó nevetett:
-Meglehet... jó kis közönségem volt az éjjel. Nem igen láttam még ilyen őrült bulit- majd intett- de vedd már le ezt a maszkot, hadd lássam az ünnepeltet. Jenisse értetlenül nézett rá:
-Hogy mondod?
-Na, ne csináld már- nyaggatta a csávó- vedd már le a maszkod... Megragadta két oldalról a lány arcát, aki ebbe mélyen belepirult. Azt már fel se fogta, hogy bálványa éppen rángatja a fejét.

Akkor engedte el őt, mikor Kicsit megfogta az alkarját:
-Ez kicsit illetlen az ünnepelttel szemben- magyarázta, hogy emberi szemmel érthető legyen a helyzet. deadmau5 ránézett:
-Vagy úgy- eresztette le kezeit, majd ismét Jenisse-re nézett- azért elég meggyőző. Az egérlány viszont ezt úgy értelmezte, hogy mint személyiségről mondja ezt a DJ és meglehetősen belepirult ismét:
-Köszönöm...- hebegte. Kicsi az előadóra nézett:
-Én viszont hazakísérlek. Kicsit zökkenőmentes innen az út. deadmau5 nevetett, ahogy elindultak:
-Rendben, kaszás kiscsaj- felmutatott, felemelve karját- mutasd az utat! A végtelenbe és tovább!

Jenisse Mysz így lett megajándékozva egy felejthetetlen bulival...

2011. február 25., péntek

az első lovagi torna

Vagy egy bő fél év telt bele, mire Deghyomban felépült a pálya, a maga pompájában. Addigra már a királyuk is kihirdette a lovagi tornát és a mágus párbajt, és a birodalom minden sarkából tolongtak mind a jelentkezők, mind az érdeklődők. Tom Focus emellett volt olyan vendégszerető, és meghivta az első tornára a hercegi párt. Shayla kifejezetten érdeklődve fogadta a meghívást, de Felixnek voltak fenntartásai. A hercegnő nyaggatására végül beleegyezett, és elfogadták a felkérést.

A játékok napján a pálya lelátója zsúfolásig volt. Mindenki izgatottan várta az eseményeket, a háború óta nem láttak komolyabb összecsapást. Nixa uralkodói külön testőrség kísérte fel a királyhoz, aki mosollyal fogadta őket:
-Á, jó látni, hogy eljöttetek. Remélem, tetszeni fog a műsor. Shayla viszonozta a mosolyt:
-Efelől semmi kétségem. Felix végigmért a kék macskát, és megállaptotta, hogy meglehetősen erős jellemet sugall neki a vörös, ujjatlan arabos ruha, a hozzá kapcsolódó palást, és nyakában a tűzisten szimbóluma. Emellett felfedni vélte a bal vállán lévő sebhelyet, amit a ruha már félig takart.
-Meglehetősen formában vagy- jegyezte meg. Tom Focus halkan nevetett:
-Köszönöm- végigmérte a herceget- látom, te is alaposan megváltoztál a legutóbbi találkozásunk óta. Hallottam is hírét a várostervezéssel kapcsolatban, hogy felnőttél a feladathoz. Habár hangjában nem volt ironia, Felix mégis rossz néven vette a megjegyzést. Élénken élt benne a legutóbbi találkozás emléke, és most úgy érezte, hogy Deghyom királya még mindig nem hajlandó őt elismerni.

A gong megkondult, és Phylox, a 13 testvér egyike kihirdette az első Deghyomi Lovagi Játékok kezdetét. Miután bejelenetette az első mérkőzőket, lesétált a pályáról, majd a helyét egy orrszarvú, és egy fekete, vörös szemű farkaskutya csontváz váltotta fel. Két hatalmas bestia, akik azon nyomban egymásnak estek. Shayla kissé megrezzent. A király, látva ezt, mosollyal nyugtázta:
-Ne aggódj, a harcok nem halálos kimenetelűek. Csak nem bírnak magukkal. Felix ránézett:
-Igaz is, ez egy katonaállam. A népedet csak a harc élteti. Tom Focus bólintott:
-Nem tagadás. És mivel alártuk veletek a békeszerződést, így ezt az alternativát váltasztottam, hogy kiéljék magukat. Amint ezt végigmondta, a farkaskutya csontváz hatalmas dübörgéssel nyomta falhoz a rinocéroszt, letörve annak szarvát. A bíró megtélte neki a győzelmet.

A későbbiek folyamán a Vörös Sivatag nomádjai közül is kerültek elő harcosok, valamint helyi tolvajok, zsoldosok, és gladiátorok. Deghyom harcosai mindenféle skálán felsorakoztak a torna során, megmérkőzve egymással, ahányan voltak, annyi stílusban. Shayla, miután megbirkózott a gondolattal, hogy ezek a párbajozók nem halálramenően harcolnak, sokkal jobban élvezte a műsort. Tapsolt is, és kommentálta az eseményeket:
-Még árny-tolvaj is van? Azt hittem, hogy ők csak legendák. Hát ez csodás! Viszont Felix továbbra sem volt nyugodt. Ő erőfitoktatást látott vélni az egészben. Szemmel tartotta a királyt, bár úgy tűnt, hogy a többi nézőhöz hasonlóan ő is élvezi a látványt.

Végül elérkezett a döntő. Ursaner, egy fekete medve- vörös jellel szemei körül és mellkasán- állt ki egy városi tolvaj ellen, aki pökhendien pörgetett egy tőrt az ujjai között. Shayla pattogott a székében:
-Hú, ez izgalmas lesz! Tom Focus elmosolyodott:
-Meghiszem azt. Azt mondják, nem az ellenfél mérete a lényeg. Ismét megszólalt a gong, és az ellenfelek egymásnak rontottak. A kis csuklyás tolvaj a tőrt megragadva egyenesen a medve nyaka felé ugrott. De Ursaner sem volt rest: egy határozott mozdulattal akkorát csapott a kis srácba, hogy a fal adta a másikat. A tolvaj meglehetősen meglepődött, hogy ellenfele így felkente. Shayla nevetett a jeleneten, Felix viszont kicsit aggódott. Ezt látva a kék macska hátba verte:
-Lazíts öregem! Mióta itt vagy, olyan képet vágsz, mint aki citromba harapott. Felix nem válaszolt, csak kissé rosszallóan nézett a királyra, majd visszanézett a küzdőtérre. A tolvaj ismét rohamozott, ezúttal megvágva ellenfele arcát. A medve felmordult, megragadta a kölyök grabancát, és a másik irányba hajtotta. A csuklyás berepült a nézők közé, végigfarolva három szintet. Ursaner morrantott egyet, Phylox pedig ismét fellépett a pályára:
-Simlis kölyök elhagyta a küzdőteret, így a Deghyomi Lovagi Játékok első győztese Ursaner! A közönség tombolt, Ursaner pedig üvöltve feltartotta mindkét kezét, és diadalmasan rázta. Hamarosan pedig megjelent két díszes katona egy fehér, fekete szegélyes mellvérttel, ugyanilyen karvédekkel, lábvédekkel, és sisakkal, amin vörös tolltaréj vonult végig. Ez volt a bajnoknak járó díj: a sötét mágiával megáldott páncélzat. A medve lelkesen kapkodta magára a vértezet darabjait, majd ezt követően ismét diadalmasan ordított.

Shayla tapsolt:
-Ez igazán szép kör volt. Hiába no, így is lehet nyerni. Tom Focus is elmosolyodott:
-Nem minden az erő, ha nem tudják, hogy kell használni. Felix viszont feláll a helyéről:
-Én viszont eleget láttam. Shayla értetlenül nézett rá:
-Na de... A herceg felé fordult:
-Ne haragudj, de én ezt nem tudom élvezni- majd a király felé emelte tekintetét, komoran nézve rá- remélem, nem veszed sértésnek... Tom Focus kissé csalódottan elmosolyodott:
-Semmi gond. Nem eröltetem rád, ha nem tetszik. Pedig a legjobb rész a mágusokkal még csak most jön... Felix tiszteletadóan elbúcsúzott, majd megindult kifelé.

Shayla értetlenül nézett után, majd visszafordult Deghyom ura felé:
-Sajnálom, nem értem miért csinálja ezt...  A kék macska ránézett:
-Ne aggódj... Nem veszem rossz néven. Épp elég, hogy megtiszteltetek az eljöveteletekkel. A hercegnő elmosolyodott:
-Minden esetre én maradok, és végignézem. Nagyon érdekesek ezek a párbajok. Tom Focus intett tenyerével:
-Csak tessék! Érzed jól magad!

Tehát Shayla maradt, és láthatta, ahogy Dehid tűzvarázsló elnyeri az ékes varázsszőnyeget, míg Felix herceg hazament...

2011. február 24., csütörtök

egy újabb virágkor hajnala

Felix nemcsak hogy teljesen új hercegként tért vissza Shayla mellé, de vele együtt komoly várostervezésbe is fogott: bővíteni kívánta Nixa határait, feltuningolva némi extrával.

Tom Focus ennél sokkal messzebbre ment... a következő hónapokban felállíttatta a pályát, majd azonnal elindult felfedező útra a tűzvörös ég alatti birodalomba, felvenni az ottani népekkel a kapcsolatot... kezdve a testőre, Zorgon törzsével, az alacsony, de gyors Leozardokkal, majd az útját folytatva a Vér-tó sámánjaival, a Vörös Sivatag harcosaival, és az Enyészet Szurdokának bestiáival és démonjaival. Mindannyiukat a lovagi tornára és a mágikus párbajra invitálta: a harcosok egy fekete mágiával megáldott páncélzatért vívhattak, míg a varázslók, mágusok, boszorkányok és egyéb mágiával bírók egy hibátlan, gazdagon font varázsszőnyegért, amit őfelsége a nixai araboktól szerzett be.

Ezek alatt a hónapok alatt felépült Shanbahac, Bászt és a tűzisten szentélye is. A király, mint példamutató, elsőként ment, hogy beavatottá váljon. Elsőként a tűzistenhez ment, hisz mint a tüzes ég alatti birodalom uralkodója, úgy ítélte meg, hogy neki jár elsőként a megtiszteltetés. Alázatosan vette a szertartást, a tűzvarázslók- egyben a szentély papjai- körültekintően végezték a rítust. Miután bekenték az olajokkal, tűzkört gyújtottak köré, és mormoltak. Azonban félresikerültnek látszott a dolog, ugyanis pár pillanat múlva a lángok elszabadultak, beborítva a királyt. Őfelsége ordított, a tűzvarázslók pedig rémülten próbálták hatalmukkal a lángokat, de a tűz nem látszott engedelmeskedni...

Hamarosan kiderült, hogy miért. A lángok úgy öt perc után elengedték az uralkodót, akinek ezek után a bal vállán lángjelek éktelenkedtek- a tűz beleégette. Amint vizslatta a heget, újabb robaj csapott fel. A zaj irányába fordult. Ott állt vele szemben a tűzisten. A tűzvarázslók mind leborultak, Tom Focus pedig követte a példájukat. A tűzisten felszólította, hogy álljon fel. A király engedelmeskedett, és izgatottan fülelt, hogy mire számítson a nagyhatalmútól.
-Minden elismerésem, Tom Focus- szólt a tűzisten elmosolyodva- figyelemre méltó a munkásságod. Szépen gatyába ráztad a néped, és önzetlen módon még az egykori ellenségednek is segítettél. Ami pedig a szentélyt illeti- nézett körbe- igazán csodás darab, megtisztelő és impozáns ajándék. Ismét a királyra nézett:
-Mindezek fejében úgy döntöttem, hogy megajándékozlak a jelemmel. Amíg viseled, addig a védelmem és a kiváltságom élvezed, és magad is tűzvarázsló vagy. Az uralkodó megilletődött, majd mély meghajlással hálálta meg a tűzisten jelenlétét:
-Köszönöm a nagylelkű ajándékot, uram. A tűzisten halkan nevetett, majd lángnyelvek képében elillant. A tűzvarázslók azonnal Tom Focus és a lánghegek csodájára jártak. Nem számítottak ekkora elismerésre.

A király folytatja az útját a Bászt szentélybe. Mindkét birodalomban számottevő volt a macska, ezért is gondolta, hogy az istennőjüknek is tiszteleg. A papnők virágkoszorúkkal fogadták, majd az oltár elé vonszolták. Alig, hogy letérdelt, egy korsó vizet borította a fejébe. Megrázta magát... De alig hogy feleszmélt a víztől, Bászt máris ott állt előtte. A tűzisten jelenése után már meg se lepődött. Ennek ellenére, neki is megadta a kellő tiszteletet, és letérdelt elé. Az istennő elmosolyodott:
-Látom, kellő tiszteletet tanúsítasz a hölgyek iránt, lovag. Tom Focus felnézett rá, és bólintott:
-Igen, úrnőm. Bászt halkan nevetett:
-De nem is ezért jöttem. Mással is kiérdemelted, hogy személyesen látogassalak meg, lovag- leült vele szembe- annyi évezreden át tele volt a gyermekeimmel ez a világ, mind a víz- mind a tűz ege alatt. De te vagy az első, aki gondolt rám, és ily mélyen megtisztelt, hogy szentélyt emelt nekem. Ezért megajándékozlak. Megragadta a király mancsait, mire egy-egy hosszú aranykarmokkal teli pánt került rájuk. A macskaistennő folytatta:
-Mint ahogy a kard a kar meghosszabbítása, úgy ezek az aranykarmok lesznek a te kardjaid. Bármikor megidézheted őket, de használd őket bölcsen. Őfelsége ismét meghajolt:
-Köszönöm a nagylelkűséged, úrnőm. Azzal Bászt eltűnt...

Végül a sort Shanbahac szentélye zárta. Alig, hogy a király belépett, a meglehetősen bizarr kinézetű isten már ott állt. A varázslók mentegetőztek:
-Sajnáljuk felség... de a nagyúr már várta, és nem tartóztathattuk vissza... Tom Focus nyugalomra intette őket, majd odalépett a félelmetes istenséghez, és mélyen meghajolt. Az alak úgy nézett ki, mint egy száraz gallyakból álló csontváz, hosszú, fogas pofával, vörös szemekkel, fején és szárnyaiként szolgáló hatalmas zöld levelekkel: maga a halál, a méreg és a növényi élet istene egyben. Odahajolt az előtte térdelő királyhoz:
-Eddig egy népnél sem ismertek el hivatalosan, fiam- sziszegte jeges hangján- így meglehetően nagyra értékelem, hogy ilyen pompás szentéllyel tiszteltél meg. Ezek után alig bírtam kivárni ezt találkozót. Az uralkodó ránézett:
-Igazán lekötelez, uram...- hebegte. Shanbahac kinézetétől az ő ereiben is meghűlt a vér. Az istenség folytatta:
-Kívánj tőlem, fiam- lépett hátrébb- kívánj bármit, és teljesítem. Tom Focus állta a tekintetét:
-Uram... ha lehetne...- kezdte hebegve- erdősítsd be a város környékét. Szellősre, hogy könnyen be lehessen jutni. És... álld meg a földműveseket. A rémisztő istenség bólintott:
-Bölcs döntés, fiam. Teljesítem ezt a kérést- majd eltűnt.

Nixából azóta még több érdeklődő tekintett szegeződött a rohamosan fejlődő Deghyomra, amit már egy barátságos liget ölelt...

2011. február 23., szerda

őserő totem

Felix úgy meg volt lőve a lelkesedéstől, hogy át se gondolta ésszerűen, hogy hová is akar menni, mit is akar tanulni. Csak ment lóhalálában, és a véletlenre bízta, hogy hol talál mestert. A véletlen ezúttal az éjszaka volt, hisz időközben rásötétedett. A zoolook-ok kis delegációja állt a legközelebb, ott tűnt esélyesnek megszállni.

Bár viszonylag hívatlan vendégként esett be, a törzs tagjai barátsággal fogadták. Deen felöltötte szárnyas macska alakját is, jelezve vendégszeretetét. A kis csapat nagyon örült, hogy látogatót kaptak, sürögtek-forogtak, isteni vacsorát dobtak össze. A herceg nagyra értékelte a kiszolgálást... jól esett neki a hosszú kutyagolás után. A fiatal királynő pedig örömmel látta, hogy vendégüket kellően elkényeztették.
-És?- kérdezett rá végül- mi járatban errefelé? Felix már válaszra nyitotta a száját, mikor rádöbbent, hogy ez egy jel: idekerült a zoolook-okhoz... náluk kell tanulnia. Biztos ismerik az átváltozás vagy az ősi erő más formáit is.
-Tanulni jöttem- vágta rá végül- szeretném, ha tanítanátok. Meglehetősen különleges képességgel vagytok megáldva.

Deen kissé elkomorodott, és töprengve megvakarta az állát:
-Ez nem olyan egyszerű... Mi emberek vagyunk, állati totemmel és képességekkel- alaposan végigmérte- De te egy macska vagy... Nem hiszem, hogy neked lehet állati totemed, pedig az a mi erőnk alapja. A herceg kissé elsápadt, hisz a fiatal királynő szavai erősen az elutasítás felé hajaztak. Kissé megrémülten vágta magát a lábai elé, mélyen meghajolva:
-Kérlek, tegyetek velem egy próbát!

Erre a kirohanásra a többiek is elnémultak, és felkapták a fejüket. A jelenet meglehetősen kínos volt, főleg Deen számára, aki kérdően nézett végig a többieken. Semmi reakció... ugyanolyan értetlenül meredtek vissza. Kivéve Ags-ot, a bátyját, aki szélesen elvigyorodott, és feltartotta hüvelyk ujját. A vörös vadmacska kissé lefáradt testvére hülyeségétől, sóhajtott, majd a hercegre nézett:
-Rendben. Holnap korán kezdünk. Légy a ligetben. Felix felállt, és bólintott, hogy tudomásul vette. Közben mosolygott, hogy a fiatal királynő mégiscsak elfogadta a kérést.

Másnap valóban korán kelt... egész pontosan a fehér hajú Kita keltette, aki ezúttal denevér alakjában állt. Felix meglepődött:
-Ez meg mit jelentsen? A szende kis törpilla megragadta a kezét:
-Gyere, felség... Ma reggel én tanítalak- csipogta vékony kis hangján. A herceg nem ellenkezett, hagyta, hogy a lány kirángassa a ligetbe. Még sötét volt, csend, de a hajnal illata betöltötte a levegőt. Kita leültette a vendéget, kelet felé fordítva, és magyarázott:
-Mi az őserőből merítjük hatalmunkat, innen származnak a totemjeink is- kis mancsával eltakarta Felix szemeit, rábírva, hogy tartsa csukva- érezd át, ahogy a nap felkel, és betölti az éjszakát, felség. És vele együtt érezd, hogy fénye és melegsége betölti a lelked.

Lassan elengedte a csíkost, majd kissé elhátrált, hogy ne zavarja a feladatában- remélve, hogy pontosan elmondott mindent. Felix először csak arra koncentrált, hogy el ne aludjon... aztán fülelt. Még nem érezte a nap sugarait, de a ligetben lévő hangok határozottan élénkebbnek tűntek. Ébredeztek a madarak. Ez némi mosolyt csalt az arcára. A csicsergésre tudott figyelni, és ez nem hagyta ellankadni. Amint az első sugarak megjelentek az égen, úgy a körülötte lévő hangok folyamatosan élénkebbé váltak. Végül, ahogy a fák között és fölött besütött a nap, úgy megvilágította őt is. Kellemes melegséggel töltötte fel, úgy érezte, hogy teste fénylik, és mélyen átjárja ez a finom erő. Sóhajott, egy pillanatra kellemesen meg is borzongott. A fény mintha új élettel itatta volna át.

A fehér denevér mindezt mosolyogva nézte. Úgy látta, hogy a tanítvány megértette a dolog lényegét. Halkan mögé lépett egy alak, mancsát a vállára helyezve:
-Hogy haladsz?- suttogta. Kita ránézett. Grey Wolf volt az, farkasemberként.
-Én sehogy- válaszolt neki, majd a hercegre nézett- ő viszont egész jól. Megértette az ősi életerőt. A szürke farkas elmosolyodott:
-Rendben... amint végeztek, én viszem őt tovább. A denevérlány mosolyogva bólintott.

Mikor a nap már bevilágította az egész tisztást, Felix felkelt, és nagyon nyújtózott. Teljesen fel volt töltve, annak idején csak az udvarban érzett ilyet egy kiadós masszázs után. Grey Wolf odasétált hozzá, és rávigyorogott:
-Jó reggelt, felség! Na, hogy érezzük magunkat? A herceg visszamosolygott:
-Csodásan! Bizsereg a vérem... A szürke farkas halkan nevetett:
-Pompás! Akkor jobb, ha tovább is állunk a következő feladatra, mielőtt ez az érzés elül.

Bevezette a fák közé, a kis telepüket körülvevő erdőbe. Sűrű volt, mohos, de Felix érezni vélte az életet... mintha a fák enyhén remegtek volna. A farkas látta a tanítvány elkalandozott tekintetét. Elmosolyodott:
-Érzed, ugye?
-Igen- bólintott a herceg- mintha egy furcsa tömegben lennék. De ez nem frusztrál, hanem nyugtat. Grey Wolf bólintott, majd hozzátette:
-Érintsd csak meg őket. A naptól átvetted az ősi életerőt, amivel mind rendelkezünk. Amíg fogékonyabb vagy rá, addig érezheted másokban is. Felix kissé elcsodálkozott a magyarázaton, de valahol ésszerűnek találta. A hozzá legközelebb eső fa törzsére helyezte mancsát. A hideg törzsön túl érezte, ahogy az élet lüktet benne, ahogy a víz folyik a szállító edényekben... ahhoz tudta hasonlítani, ahogy a vére bizsergett a napfelkelte után. lassan elengedte:
-Hát ez eszméletlen! Grey Wolf felkacagott:
-Akkor gyere tovább, és ismerkedj- intett. Indultak tovább. A herceget valóban megragadta a téma. Minden törzsre rátette a kezét, átérezve a fákban lüktető életet. Olybá tűnt, mintha újabb és újabb arcot látna. A farkas pedig örömmel látta, hogy a tanítvány jól elvan ezzel a felismeréssel.

Egy kellemes U-alakban indultak vissza a telep felé. Az út vége táján megkérdezte a csíkost:
-Nah, érzed még az életerejüket? Felix lankadatlan lelkesedéssel válaszolt:
-Igen! Nem bírok ezzel betelni! A farkas halkan nevetett, majd utasította:
-Akkor most hunyd le a szemed, és úgy tájékozódj! A herceg meg is fogadta a tanácsát. Lehunyta a szemeit... és valahányszor megérintett egy újabb fát, látta annak testét, a gyökereket a föld alatt, a föld felett.... ahogy azok az életrezgések eljutottak mindenhová.... látta a talajt. Ahogy elengedte a kép egy pillanatra eltűnt, de ahogy egy újabbat megérintett, úgy ismét felvillant. Látta a szürke farkast is, hisz a léptei rezegtek a talajon... de azt is, hogy ellép az útból, és egy alacsony alakkal találja magát szemben. Ki ez? Ismét Kita? Úgy döntött, tesz vele egy próbát...

Megragadta az alak két vállát. Az első, ami igazán félelmetes volt benne, hogy egy ilyen kis test micsoda fizikai- és akaraterővel rendelkezik. A második, hogy meglehetősen rossz néven vette ezt a lépést, hisz érezhetően gyorsabban lüktetett benne a vér... viszont ezt onnan is tudta, hogy hallotta a gondolatait, miszerint "Ne taperálj, te nyálas szájú!" Felnyitotta a szemeit, és kissé hátrahökölt. Nem tévedett sokat, egy újabb denevér... méghozzá Cez, Kita ikertestvére, aki húgával ellentétben egy meglehetősen fiús és kemény kis csaj. Felix elvörösödött:
-Pardon.... Grey Wolf a fekete denevér vállára csapott:
-A tiéd!- majd tovább lépett. Casey még társa után nézett, majd a tanítványra. Egyet mordult, majd rákérdezett:
-Szóval... kitapasztaltad az életerő-érzékelést, mi?
-Igen- Felix zavartan bólogatott. A kis csaj felvonta a szemöldökét is:
-Na de vajon irányítani is tudod ezt az energiát? A herceg lesápadt:
-Hogyan?

Ekkor a denevér felszállt a levegőbe, és egy erőteljesebb szárnycsapással egy igen komoly széllökést gerjesztett. Épp elég nagyot ahhoz, hogy a tanítványt az egyik fa törzsére kenje. Felix nyekkent, majd felnézett. Cez nem akaródzott alább hagyni:
-Védd magad, te kis elkényeztetett- majd újabb széllökéseket gerjesztett. Az egyik olyan erős volt, hogy tőből lecsapta az egyik fát, mint egy penge. Felix komolyan be volt tojva, menekült a lány elől. A csapások pedig jöttek egymás után:
-Ne menekülj, cicc-micc! Told ide a hátsódat és küzdj, mint egy férfi! Ekkor a csíkos fejét átfutott, hogy egy ilyen kis vakarcs mégsem szórakozhat vele... és nem engedheti meg vele szemben ezt a degradáló stílust sem. Ismét egy fa törzsére helyezte tenyerét.
-Sajnálom- mormolta. Azzal a lendülettel elszívta a fa minden erejét, ami aztán korhadtan esett össze. Ezt követően a denevér elé ugrott, és a fától elnyert erővel támadta be. Telibe találta. Casey lehuppant a földre.
-Húúú- nézett fel- ezt már szeretem. Feltápászkodott:
-Tudsz még valamit? Azzal lángokat idézett meg. A herceg érezte, hogy a fából kinyert erő, még tart. Maga elé tartva karját most pajzsként idézte meg. Tökéletesen kivédte a denevér csapását. Cez nevetett:
-Ügyes. Na és mit csinál, ha elfogy a hatalom, amit loptál?

Valóban. Felix érezni vélte, hogy nem maradt sok. Viszont egyenként megcsapolni a fákat nem épp egy jó ötlet. Casey pedig ismét támadott, ez alkalommal puszta rohammal. Ezt valahogy ki kell védeni... de miként? Érezte a maradék fa-erőt.... de ugyanakkor a bizsergést is, amit napkelte óta érez. A nap... tőle van ereje. A napé és a sajátja is. Ki tudja védeni a támadást. Ahogy végiggondolta, az erő, amire koncentrált, összegyűlt a mancsába, és egy jól irányzott ütéssel akkorát behúzott a denevérnek, hogy a másikat a fal adta. Cez meg is lepődött, zsongott a feje az ütéstől. De mire feleszmélt, látta, hogy mi is történt:

Valóban a herceg állt előtte, erről semmi kétség. Viszont meglehetősen megváltozott: szemei és csíkjai jégkék fényben izzottak, haja meglehetősen mutatós fehér sörénnyé nőtt, és a farkán ugyanilyen bojt díszelgett. Elvigyorodott:
-Na apukám- kászálódott fel- jó nyomon vagyunk. Ekkor füttyentett. Felix arra lett figyelmes, hogy valami oldalról telibe találja, és a padlón köt ki. Felnézett. Egy oroszlán volt az: sötétbarna bundával, sörénnyel, és jégkék szemekkel. Cez nevetett:
-Bemutatom Phillie-t. Jó szórakozást!- azzal ellibbent.

Felix tudta, hogy ezúttal nyakig benne van. És most már nincs visszaút, ezt csakis harccal lehet megvívni. Ordított, mancsa jegesen felizzott, és bemosott ellenfelének. Phillie a jeges csapástól kissé megtántorodott, és meghátrált, Ránézett a tanítványra:
-Látom, megtaláltad az elemed. Kérdés, hogy tudod is használni. Azzal ugrott. A herceg is felé. Összecsaptak a karmok. A csíkos most nem érzett magában kétséget, mint legutóbb a Tom Focussal való találkozáskor. Most azt érezte, hogy kimért, hűvös, és erős. És nem fél egy hozzá hasonló oroszlántól! Végigkarmolta Phillie vállát, mire ő a vállába harapott. Felix kissé meghátrált. Tisztában volt már a saját erejével. Amint a fájdalomcsillapításra gondolt, a sérülés erősen kezdett deresedni... a jég végezte el a fájdalomcsillapítást és a gyógyítást. A másik oroszlánnal feltűnt a trükk:
-Ügyes! De nem fogom hagyni, hogy befejezd!- és már ugrott is.
-De bizony befejezem- kiáltott a herceg, jeges idézettel megfagyasztva támadóját. Phillie elterült a földön.

Felix lassan lenyugodott ismét, de nem változott azonnal vissza. Hagyta hogy a jeges gyógyulás befejeződjön. Közben Deen is megérkezett hozzá vörös vadmacskás alakjában, és tapsolt:
-Minden elismerésem!- leengedte a kezeit- nem elég, hogy te vagy az első, aki a zoolook-októl tanult, de igen gyorsan rá is éreztél. Végigmérte:
-És lám, még ha totemed nem is lett, az őserőből tudtál meríteni. A saját oroszlánősöd ereje az, amit most kamatoztatsz. Felix végignézett magát:
-Jégoroszlánok lettek volna az őseim? Deen halkan nevetett:
-Az elementál nem mindig passzol a totemmel. De az oroszlán biztos- tovább méregette- bár, inkább sörényes macska. Gratulálok! Felix elmosolyodott, lassan visszanyerve csíkjai eredeti feketeségét, és sörénye is eltűnt:
-Köszönöm a segítséget, Edina Agosto...

2011. február 22., kedd

nagy tervek

Alig két nap telt el, hogy Deghyom ura alaposan átmosta a csíkos herceg fejét... és úgy tűnt, jött is a várt eredmény, hisz Felix az éjszaka kellős közepén rontott be az éppen lefeküdni készülő Shaylához, akinek a meglepetéstől földbe gyökerezett a lába: az egyik pillanatban még az ajtóberúgással párosuló robajt hallotta... és mire odafordult, már a herceg karjai közt találta magát. Mire egyáltalán észbe kapott volna, hogy Felix az, a srác már elhalmozta csókokkal, és végigkántált egy egész megbánó ódát:
-Annyira sajnálom! Nem is tudom, hogy lehettem ilyen.... Észre kellett volna vennem, hogy ezt az egészet mindig is miattad csináltam, drágám.... Shaylának ekkor már leesett a tantusz. Ránézett:
-Felix? Majd ahogy tudatosult benne, hogy valóban őt látja, szélesen elmosolyodott, és a nyakába ugrott:
-De jó, hogy visszatértél, édesem! Olyan magányos voltam nélküled... nekem nem volt elég erőm, hogy egyedül folytassam, és...

Folytatta volna, de valami ennél is fontosabb jutott eszébe, így aztán terelődött a gondolatmenete is. Azonnal rákérdezett:
-Hogyhogy visszajöttél?- simogatta a herceg arcát. Amaz elmosolyodott:
-Tom Focus kicsit rendre utasított.... és felvilágosított, hogy igazából hol is a helyem- a hercegnő zavart tekintetét látva folytatta- igen, tudom, hogy szóba hoztam legutóbb, egyszerű nemes vagyok.... Úgy értem.. ha már elvállaltam, hogy veled uralkodok, és mind melletted, mint Lady Nightmare szerint ez a sorsom, akkor aképp is kell hozzáállnom. Délcegen kihúzta magát:
-Ideje, hogy én is valami igazán jelentőset tegyek Nixáért.

Shayla elámult társán. Felix határozottan sziporkázott, ez jól látszott egész lényén. Tudnia kellett, mi jár a fejében:
-És...- kérdezett bele lassan- mi az elképzelésed? A herceg megfogta a lány mancsait, és mélyen a szemébe nézett:
-Veled Mao Zhu kitűnő munkát végzett. Kitanultad az ő harcművészetét. Így úgy gondoltam, hogy én is kerítek egy mestert, és kiképeztetem magam. A hercegnő elmosolyodott:
-Hát ez csodás! Felix bólintott:
-Igen- elengedte a lány kezeit- úgyhogy nem is húzom az időt.... Shayla kissé megriadt, és rászólt:
-Na várj... te most akarsz menni? Felix lelkesedéssel telve mosolygott rá:
-Persze! Alig várom, hogy én is megtaláljam a mesterem, és hogy mihamarabb úgy jöhessek vissza, mint Nixa méltó uralkodója. Alig hogy kimondta, ismét a nyakába találta a hercegnőt:
-Ez csodálatos!- mondta a lány, csókot nyomva az arcára- akkor menj hát, hogy aztán mielőbb hazavárhassalak. Felix ránézett, és bólintott:
-Úgy lesz, édesem!

Azzal intett, és már szaladt is az éjszakába. Shayla meghatottan nézett utána. Boldogsággal töltötte el, hogy szeretett hercege visszatért... és most már csak azért kell várnia, hogy Felix megfelelő képesítéssel térjen vissza. És persze még valami: egy bizonyos illetőnek ezért hálával tartozik...

Deghyomban az elmúlt időben komoly munkálatok kezdtek el folyni. Tom Focust megszállta valamiféle bizarr ichlet, és tele volt ötletekkel, miként is tehetné jobbá birodalmát. A város mellett épphogy megkezdték egy méretes objektum építését.
-Látod ezt?- kérdezte lelkesen őfelsége az őt kísérő személyes testőrét- ez lesz a pálya! Lovagi tornákat szervezek ide a harcosoknak, és párbajokat a mágusoknak. Kicsit arrébb futott, majd intett a testőrnek, hogy kövesse, de Zorgon sokkal alacsonyabb volt nála, így nehezen bírta rövid lábaival. A király ezúttal a szélső gyűrűbe, a varázslók és egyéb mágusok negyedébe mutatott:
-És ott.... ott lesz egy tűzszentély! És amott- mutatott kicsivel a gyűrű városhoz közelebbi határába- ott lesz a Bászt szentély. Nixának nem jutott eszébe, hogy a macskaistennőnek szent helyet létesítsen, így megteszem én. Zorgon nagy mosollyal, elismerően bólogatott:
-Kiváló ötlet, uram! Biztosra veszem, hogy mindkét kaszt örömmel veszi ezeket az intézkedéseket. Tom Focus visszanézett rá:
-Köszönöm, Zorgon! Hát nem nagyszerű?- nézett ismét vissza a városra, majd a polgári gyűrűbe mutatott- és még ott is lesz egy szentély.... Shanbahac, a méreg, a halál és a növényi élet démonának. A mi városunk úgyis rendelkezik nekromágusokkal. A testőr bólintott:
-Ezt akkor kifejezetten imádni fogják.

Egy pillanattal rá olybá tűnt, hogy ura erősen veszít a lelkesedésből, és mintha inkább egy kicsit el lenne kenve. Eszébe jutott az a bizonyos reggel azzal a nőszeméllyel... és bátorkodott rákérdezni:
-Uram, ha nem vagyok indiszkrét... miért segítettél Shaylának? A magadévá tehetted volna... megvan hozzá mindened. Tom Focus sóhajtott, de hangja egyáltalán nem hangzott szomorúan:
-Ez nem olyan egyszerű, drága barátom- fordult ismét az őr felé- mindkettőnk számára a birodalom az első. És bármennyire szeretném őt, nem engedhetem, hogy a birodalmunk beolvadjon Nixával. Körbemutatott a virágzó kis királyságon:
-Deghyom büszke a függetlenségére. Stabil gyökereink vannak, szent tradícióink... és most kezd az egész kivirágozni. Nem hagyhatom elveszni, főleg ilyenkor. Ugye érted, miről beszélek? Zorgon felvonta a szemöldökét:
-A párkapcsolatokhoz nem igen értem, uram, mivel a harc éltet, és az biztonságod az elsődleges. Viszont azt értem, hogy mennyire fontos neked Deghyom, és magam is látom, mennyit teszel érte. Tényleg ne hagyd elveszni... jó uram az első király, aki vérfrissítést hozott annyi értelmetlen csata és halál után. Tom Focus elmosolyodott:
-Köszönöm, Zorgon... jól esik az elismerés.

Ekkor ismerős kiáltás hangzott a hátuk mögül.
-Focus! Mindketten megfordultak. Shayla jött szembe... nem is jött, rohant. Csak úgy sugárzott a boldogságtól. A testőr felvonta a szemöldökét:
-Bejelentkezett, uram? A király nyugalomra intette:
-Nem, de ne aggódj... őt most soron kívül intézem. A hercegnő beszáguldott eléjük, lelkesen megölelve a királyt:
-Köszönöm, köszönöm, köszönöm- hebegte, majd ránézett- nem tudom, hogy csináltad, de köszönöm! Nem gondoltam volna, hogy egy deghyominak valaha ilyet mondok, de végtelenül boldoggá tettél! Zorgon felvonta a szemöldökét, addig őfelsége egy kisebb kézmozdulattal elküldte őt. A testőr meghajolt és odébbállt.

Közben a király ismét visszanézett vendégére, és elmosolyodott:
-Ugyan, semmiség. Úgy el voltál keseredve, hogy a nemesi vérem megkívánta ezt a tettet. Shayla hálásan mosolygott:
-Akkor is úgy érzem, hogy köszönettel tartozom neked. Ha lenne bármi.... Tom Focus elgondolkozott. A lovagi torna és a varázspárbaj mégsem mehet tét nélkül. A harcosai számára már talált motivációt, de a mágusoknak is kéne valami, amiért megküzdhetnek... valami igen különleges mágikus tárgy. Ő pedig ismerni vélt egy helyet, ami hemzseg az ilyen ereklyéktől. Végül csak ennyit mondott:
-Üzend meg drága arab barátaimnak, hogy rövidesen ismét látogatást teszek náluk...

2011. február 18., péntek

bukott istenek

Több száz világban tűnnek el istenek, és kerülnek elő máshol. A jelenség magyarázata egyszerű: egy idő után megfeledkeznek róluk, és ha ez legalább 1-2 ezer évig tartós, egész egyszerűen halandóvá válnak, és porrá lesznek. Egy részük ezért még akkor vonul át egy másik világba, míg ereje engedi. A többi... a halandók sorsára jut.

Úgy 5000 éve Mezopotámiában Samas, a napisten parancsára Tiamat, a tengeri sárkány ellen fordultak gyermekei, és szétszaggatták. A hét részre szakadt testből alapult meg a hét állam a két folyó közti területen- a sumér mitológiában ez mind a mai napig nyilvánvaló tény. De ahogy a civilizáció és vele együtt az egész sumér, akkád, babiloni és elámi vallás is feledésbe merült az évek folyamán, úgy Samas is erejét vesztette, halandóvá vált, és ott pusztult a hajdani virágzó városokkal együtt...

A sors mégis úgy hozta, hogy ezzel bekerültek a lelkek vándorlásának körforgásába. Az egykori mezopotámiai napisten Nixa utcái közt öltött ismét testet, néhány évvel Shayla hatalomra kerülése előtt. A vöröscsíkos hiúztest meglehetősen jól használhatónak bizonyult, emellett a farmercuccok, amiket viselt. A hajdani dicső éveit szinte teljesen elfejtette... milyen régen volt is az? Csak annyi dereng, hogy meglehetősen humanoid kinézete volt, és sokkal nagyobb hatalma. Most viszont ő az utcák egyik fenegyereke, a hangulatfelelős, aki a járókelőket valami jó poénnal vagy mutatvánnyal kizökkenti a mindennapi szürkeségből. Dorina Joris mentora is volt egy ideig, segített is neki bekerülni a discoba, hogy ott is adja a zenét a népnek. Az egykori hatalmából csak a felhőidézés képessége maradt meg. A felhőket irányítani is képes, és parancsolni nekik, hogy szállítsák. Valóban... jelen helyzetében igazán jól érzi magát.

Nem sokkal azután, hogy Felix és Shayla esküje megköttetett, maga Samas is érdekes jelenségbe ütközött: épp az egyik Dorinával való konzultáció után indult hazafelé, mikor meglátta a hölgyeményt az egyik szökőkútnál. A célszemély egy meglehetősen alacsony (158 magas), zöld, arany szemű, arany szarvú, meglehetősen egzotikus sárkány volt, és látszólag teljesen belemerült a víz játékába. Az egykori napistennek bevillant valami.... Ő lenne az? Kicsit közelebb lépett, hogy jobban szemügyre vegye jelenést. Akárhogy nézi, Tiamat az... semmi kétség. De olyan bizarr az egész... emlékszik, hogy gyűlölte, de nem tudja, miért. Így utólag belegondolva... olyan kicsinyesnek és távolinak hat az az érzés. Mégis mi változott? Talán az, hogy a tengeri sárkány ezúttal nem 3 méteres, hanem ilyen porcelánbaba-méretű?

Kissé elszégyellte magát. Tudatosult benne, hogy milyen fájdalmat okozott. De talán ha most jóvá teszi... Félszegen kinyújtotta karját, és mancsát a kis hölgy csupasz vállára helyezte. Az meg se rezzent... csak nyugodtan hátrafordította fejét. Csodásan csillogott az az aranyszempár... hogy eddig ezt miért nem vette észre? Egyszerű, letisztult tekintet, mint a derűs égbolt.
-Elnézést...- hebegte a hölgy felé, elemelve mancsát. De a sárkány nem mutatott semmi különösebb reakciót- mintha most pillantotta volna meg először. A hiúz nem tudott mit kezdeni a helyzettel, hirtelen a kellős közepébe tenyerelt:
-Ugye megismersz? Tiamat lassan elkezdte csóválni a fejét, értetlenül meredve:
-Nem... Találkoztunk már? Samasnak leesett az álla. Mérhetetlen fájdalom, amit annak idején a tengeristennőnek okozott... és nem emlékszik semmire. Nem egészen erre a reakcióra számított... kicsit furdalta is a dolog, hogy számára nem tud miért bocsánatot kérni.

Viszont a témát ügyesen terelt:
-Ne haragudj... valóban összekevertelek egy igen régi ismerőssel- mosolyodott el kissé kínosan, majd nyújtotta mancsát- de ha már így hozta a véletlen, akkor meghívnám ezt a kis hölgyet egy kávéra. Tiamat visszamosolygott, és ujjait a hiúz mancsára fonta:
-Szívesen venném a meghívást...

Két egykori isten így talált ismét egymásra, kellemesebb körülmények között....

2011. február 16., szerda

nézőpont kérdése

Tom Focus jól tudta, hogy a herceg merre jár. A még mesterétől kapott arab ruhákat magára öltötte és elindult, hogy beszéljen Felix fejével. Milyen vegyes érzések ezek: azért a birodalomért, azért a nőért aggódik, aki ellen az ő népe annyi évezreden át harcolt... még saját maga is megörökölte a háborúk eme gigászi sorát. De átlátta Shayla helyzetét... ami mindkettőjükben közös, hogy a birodalom áll a fontossági sorrend legtetején. Mindketten a legjobbat akarják a saját népüknek. A számításba csak annyi hiba csúszott, hogy Shayla egy lány... egy érzékeny, érzelmi alapon működő lény, és mint ilyen, nem is lehet közömbös semmiféle érzelmi hatásra. Ki tudja... talán eddig pont az erősebb empatikus készségével tudta továbbvinni elődei sikerét, fenntartva ezt az utópiát. Viszont Felix lelépett, és ezzel beütött a gebasz.... A lány állapotát látva, amit a herceg hiánya okozott, Tom Focus csak sejteni vélte azt az erős kapcsolatot, ami annyi éven át összekötötte őket.

Amit viszont már Felix is említett, de maga Deghyom ura is látott, az igaz: valóban mindent Shayla intézett: az irányítást, a tárgyalásokat, maga keresett fel más világokat, szövetségeseket, vezette a sereget... valahol érthető volt számára a herceg viselkedése, hisz, habár szerette a lányt, az ő helyében maga is degradálónak érezte volna, hogy a kisujját se mozdíthatja azért a birodalomért, amit vezet. De vajon próbálkozott is egyáltalán?

Ahogy így a gondolataiba mélyedt, gyorsan elfogyott az arab negyedig az út. Elmosolyodott. Jól esett a visszatérés, a nyüzsgő bazár látványa, és az érzés, hogy az egész város levegőjét valami titokzatos varázslat tölti meg. Sóhajtott. Egy pillanatra átsuhant a fején a gondolat, hogyha nem ő lenne Deghyom királya, biztosan ideköltözne...

Aztán megpillantotta a szokásos tömeget is a bazár egyik sarkában. Közelebb helyezkedett. Egyből ki is szúrta az utcai mutatványost, aki most égő buzogányokkal zsonglőrködött. Na igen, Nadir... Arklan sokat mesélt róla. A tanulás ideje alatt ezek ketten be is avatták pár falmászós-szaltózós trükkbe, amiket aztán a mestere elleni párbajban hasznosított. Ahogy közelebb ért, látta, hogy Nadir nagy lendülettel dobálja át az égő buzogányokat valakinek... aki nem más, mint a pár méterrel arrébb álló Felix herceg. Tom Focus szemei elkerekedtek... igencsak meglepő látvány volt számára a zsonglőrködő és táncoló herceg, akit eddig a kimértségéről ismert. De... ahogy jobban elnézte, az egykori uralkodó feltűnően jól érezte magát. Egész jó párost alkottak Nadirral.

Amit a műsor véget ért, mindenki megtapsolta őket, Nadir kosarát gazdagon megszórva arannyal. Felix ezúttal is kiszúrta a tömegből a királyt:
-Hello!- üdvözölte nagy vigyorral, ahogy közelebb lépett- mégis visszajöttél? Azt hittem végleg visszamész a birodalmadba. Tetszett a műsor? Deghyom ura kissé zavartan bólogatott:
-Igen, igen... igazán látványos volt- majd komolyra fordította a szót- beszélnünk kell. A csíkos egy pillanatra lesápadt... majd halkan nevetett, Tom Focusra mutatva:
-Jó vicc! De ha ismét háborút akarsz indítványozni, akkor Shaylát kell keresned. Megmondtam, én visszavonultam...
-Pontosan erről akarod veled beszélni- vágott közbe a király- nem hagyhatod ott a trónt.

Felix elkomolyodott, és a már hajdan is ismert hűvös kimértségével folytatta:
-És mégis miért nem? Deghyom ura pedig belekezdett:
-Shaylának szüksége van rád. A minap sírva jött hozzám, hogy nem bírja nélküled végigvinni ezt a feladatot.
-Dehogy nem tudja- mondta a csíkos komoran- előtte is tudta. Én egész végig csak egy lábjegyzet voltam a kisregény végén. Szeretem őt, nem arról van szó... de nem vagyok képes ellátni egy feladatot sem. Az uralkodást nem nekem találták ki.
-Ez egy rossz kifogás- morogta a király- mint uralkodónak, kutya kötelességünk ellátnunk a ránk bízott feladatot. Egy egész népért vállaljuk a felelősséget. Felix e szavakra kifejezetten agresszívan reagált vissza:
-Itt semmi nem volt rám bízva! Lady Nightmare jóslata után dobtak engem egyből a mélyvízbe, Shayla mellé, és kezdjek a helyzettel, amit tudok. Egy kellemes kis tengermelléki nemesi családból származom, de soha nem vágytam uralkodásra, csak egyszerű életre! Ott szerencsétlenkedtem végig az Öttornyú palotában, azt se tudtam, mit tehetnék ami jó Nixának, úgyhogy csak a papírmunkákat végeztem, míg a hercegnő tökéletesen tudta uralni mind azt a tengernyi bonyolult szálat! Tom Focus sóhajtott:
-Nem csak az ilyenekben mutatkozik meg az uralkodás- magyarázta- nem kell minden nap csodákat véghez vinni. Elég egészen apró dolgokat is, amikkel tudod, hogy segítesz. Felix viszont nem nyughatott, és folytatta az agresszív hangnemben:
-Bezzeg te könnyen beszélsz! Csak annyi kellett csinálnod, hogy ugyanúgy a halálba küldöd a néped, mint ahogy azt az elődeid is tették!

Ez viszont szarvas hiba volt az egykori herceg részéről. Az, hogy felemelte a hangját, épp elég indok lett volna Tom Focusnak a támadáshoz. Viszont azzal, hogy az országát megsértve még a becsületébe is gázolt, azzal végleg betelt a pohár. Elővillantotta karmait:
-Ez bizony kihívást jelent!- és nekiesett a csíkosnak. Megkezdődött egy vérre menő párbaj az piactéren. A tömeg ismét lassan elkezdett gyűlni, ezúttal köréjük, megbotránkozva nézve, ahogy a két magas rangú fél harcol. Az egyik járókelő felismerni vélte, hogy a kék Arklan tanítványa volt nemrégiben. A mestert, aki ott állt mellette, számon is kérte, hogy miért nem avatkozik közbe. Arklan a tagra nézett:
-Több okból sem tehetem: először is, ő már nem a tanítványom. Becsülettel kitanult tőlem mindent, amit kell. Másodszor, ez az ő harcuk. Egy párbajban a két harcos elsősorban a becsületét védi, és csak másodsorban a testi épségét...

A két fél valóban elég masszívan harcolt, még puszta kézzel, és karmokkal is. Felix némi fenntartással, hisz a kevés harc adta tapasztalat itt nem volt elég- és ez félelmet keltett benne. Ellenfele viszont egy egész katonaállam feje volt... akképp is harcolt. Így alig tíz percbe telt, és a párbaj el is dőlt. Felix a földön végezte, megbénítva a félelemtől és az ütések-karmolások okozta fájdalomtól. Tom Focus vele szemben igencsak stabilan állt, bár zihált. Habár célja volt, hogy megvédje becsületét, nem akart ilyen komolyan ártani ellenfelének. Némi szánalommal is nézte végig, konstatálva magában, hogy Felix valóban tapasztalatlan... az uralkodásra való alkalmasság szikráját sem leli benne. Ő csak egy egyszerű-tán polgári- lélek. Ellenfele lassan felemelte fejét, egész testében megremegve, és dühösen nézett rá:
-Ez háborút jelent... Tom Focusnak viszont a szeme se rebbent:
-Ki szerint? A csíkos nem értette a kérdést... és az sem segített neki, hogy a körülöttük állók kínos csendben burkolóztak. Tom Focus folytatta:
-Merthogy te önként és dalolva mondtál le hercegi rangodról. A szavad nem ér fikarcnyit sem. Jómagam, mint láthatod- mutatott végig öltözetén- viszont úgy vagyok itt, mint egyszerű civil, és nem mint Deghyom ura. Ami az imént történt, az személyes ügy.

Odasétált hozzá, és felsegítette a földről:
-Menj vissza hozzá- mondta halkan- szüksége van rád. Felix sóhajtott. Kifejezetten megalázva érezte magát ebben a helyzetben. De vette a bátorságot, hogy kérdezzen:
-Mennyire?
-Nagyon- válaszolt a király nemes egyszerűséggel- Hidd el, láttam milyen állapotban van, és épp ezért volt jó okom eljönni, hogy felkeresselek. Ha másért nem is, de legalább miatta vállald ezt a rangot, és a vele járó felelősséget. Az egykori herceg elgondolkozva elfordította a fejét, lehajtva füleit
-Shayla....- csak ennyi jött ki a torkán. Deghyom ura a vállára tette mancsát:
-Meg tudod csinálni... csak gondolkozz kicsiben.

Felix lassan visszanyerte lélekjelenlétét. Visszafordult a kék macska felé, elmosolyodott, és bólintott. Tom Focus viszonozta a gesztust, majd lassan elengedte a csíkos vállát, és szép lassan megindult a bazári tömegen keresztül hazafelé...

2011. február 15., kedd

Jenisse Mysz kettős élete

Nixában tökéletes rend uralkodik: minden a helyén, a szabályok tiszták, minden jól szervezett... de ha egy kicsit betekintünk a színfalak mögé, megláthatjuk, hogy igenis ára van ennek a közjónak.
-Mi az, hogy nincs bekötve? Minden lakást be kell kötni a rendszerbe, különben kiborul a bili! Ez az meglehetősen erős női hang az egyik irodaházból szűrődött ki. Ők voltak az áramszolgáltató, és a főmufti, a meglehetősen fiús kisugárzású és öltözködésű Jenisse Mysz (merthogy a nyakkendőt és a fehér inget preferálta) épp osztotta az észt. A fiatal, szemüveges, fekete copfos egérlány meglehetősen keménykezűen intézte az ügyeket.
-Nem tudom- válaszolta Baby Blanca, ismét áttanulmányozva a nyilvántartást- e szerint minden rendben. Rá is mutatott az azonosítóra:
-Látod? Itt áll a nyilvántartási szám, a házszám, a tulajdonos... még a befizetés is. Jenisse elemelte az iratot, jobban szemügyre véve. Kissé megigazgatta szemüvegét, majd bólintott:
-Valóban- visszanézett a lóra- ez esetben mihamarabb intézkedjetek az áramvisszakötést illetően. Blanca bólintott:
-Értettem.

Ekkor egy harsány férfihang csapta meg az egerek hátulról:
-Hééééé, kisanyám!- ordított Ags az egyik székről. Mihelyt Jenisse felé fordult, folytatta:
-Minek egyből a plafonon lenni? Nem szakad le az ég... A főnök odament hozzá, és komoly hangnemmel közölte vele:
-Mi vagyunk az áramszolgáltató, és mivel ez itt egy utópisztikus társadalom, mindenkinek egyelően részesülnie kell a közjóból, bárhogy, bármikor. Miénk a felelősség, hogy az áram mindenhová azonos mértékben eljusson, hiba nem csúszhat a munkánkba. Kissé közelebb hajolt, tekintetét szabályosan belefúrva a hippi zöld szemeibe:
-Világosan fogalmaztam? Darko megvonta a szája szélét:
-Értettem...- válaszolta egykedvűen. Jenisse bólintott, és visszament az irodájába.

Ekkor Ags hátrafordul, elkapva Baby Blanca tekintetét:
-Ez a csaj olyan tökös, hogy már nem is Jenisse, hanem Jerry. A fehér ló a szemei forgatta unottan:
-Nekem mondod? Régebb óta dolgozom nála, mint te.

De való igaz, az egérlány tényleg komolyan vette ezt a hivatást: szentül meg volt róla győződve, hogy akkor működik tökéletesen, ha mindenki egyenlően részesül, így többször is ellenőrzött és ellenőriztetett mindent, hogy eloszlassa kétségeit. Épp emiatt egy igen fárasztó munka is volt egyben az övé... de szerencsére tudta a módját, hogy miként vezesse le...

Valahányszor eljött az este, Jenisse megszabadult a férfias ruhadaraboktól: a nyakkendőtől, az ingtől, az élére vasalt nadrágtól, a fekete cipőktől... a szemüvegétől... Majd haját kiengedve átvedlett egy szakadt farmergatyába, egy topba, és meglehetősen kihívó sminkkel. Mintha egy teljesen más személy állna a tükör előtt...

Lakásától nem messze állt a disco. Ott aztán igazán levezette ezeken az estéken minden nyavalyáját. Amint bekerült az extázis-ittas tömegbe, a fények közé, magával ragadta a ritmus. Úgy táncolt, mintha nem lenne holnap... minden ilyen alkalom egy újabb és újabb újjászületés volt számára. Akkor nem kellett aggódni a munka miatt, nem kellett gondolnia a felelősségre, nem volt szükség bizonyításra.

A parti hevében odaszambázott hozzá egy fekete patkány. Átkarolta a derekát, és odahajolt hozzá:
-Jenisse drágám, jó ismét itt látni. Kemény volt a nap? Az egér visszavigyorgott rá:
-Ne is beszéljünk róla, Soot... Inkább lazuljunk! A srác elvigyorodott:
-Tudom én mi kell neked- majd a keverőpult felé fordult- Hé DJ! Amiben megállapodtunk! A keverőpult mögött egy 13 éves forma, hosszú, kócos szőke hajú, kék szemű baseball sapkás lány, Dorina Joris (alias DJ) állt. Hallva Soot-ot, elvigyorodott, majd intett, jelezve, hogy vette az adást. Azzal lecserélte az egyik lemezt, majd feltette a Deadmau5 'Ghosts and stuff' című lemezét, amit a még éppen pörgő dalra kevert. Jenisse mikor meghallotta, pattogott örömébe:
-Ó igen, most pont ilyen hangulatom van- a patkányra nézett- honnan szerezted be?? Soot elvigyorodott:
-Tudod, hogy vannak nixaiak és mindenféle vándor nép, akik megfordulnak az emberek világában is. Onnan van ez a kis pofás szám. Az egérlány riszálta magát:
-ÁÁÁÁ! Ez nagyon kellett nekem- majd barátja nyakába ugrott- kösz Soot! A patkány nevetett, és megpaskolta a lány hátát:
-Tudom én mi kell az én barátosnémnak....

Tehát valahányszor leszáll az éj, a komoly és felelősségtudatos Jenisse Mysz egy őrült partiarccá változik, még csak nem is emlékeztetve nappali énjére...

2011. február 14., hétfő

ez nem jött számításba...

A következő alig néhány hétben Deghyom szépen megélénkült: őfelsége személyesen adta át a harcosoknak a frissen szerzett tudás, amint maga okította a szépen, rendben felsorakozókat. Elégedetten nézett végig népén: határozottan kaphatóan bizonyultak a témára, érdeklődtek, és készültek minden napra... jó volt látni bennük ismét azt a harcias tüzet, ami eddig éltette őket.

Az egyik ilyen elégedett edzés után, ahogy ment vissza a várba, Zorgon várta őt egy fontos bejelentéssel: méghozzá azzal, hogy vendége érkezett. Tom Focus felvonta szemöldökét... el nem tudta képzelni, hogy ki keresheti, főleg, hogy királyságának híre még mindig nem túl fényes. Kérdése válaszra talált, mikor szobájának ajtajához ért... ahol nem más állt, mint maga Shayla Constructor.

A meglepetés erejétől a földbe gyökerezett a lába:
-Te itt?- fakadt ki. A hercegnő szeme se rebbent... bár megszokott magabiztos és tekintélyt parancsoló fénye mintha most meglehetősen halványan pislákolt volna. Valami nem stimmelt... és ezt hangja is elárulta, ahogy halkan magyarázatba kezdett:
-Tudom, hogy ez egy kissé váratlan, de úgy éreztem, máshoz nem fordulhattam- félig elfordította fejét, látszott, hogy számára kissé kellemetlen a helyzet- nem akartam, hogy népem így lásson. Tom Focus merengve mérte végig a lányt. Kifejezetten törékenynek tűnt, de egyben ez vonzóvá is tette. Azt az érzést sugározta magából az egész lénye, hogy neki, mint férfinak, mellé kell állnia. És persze még valami eszébe jutott: a Felixszel való találkozás a bazárban. A herceg elmesélte, mi történt. Focus azt már csak sejteni véli, hogy ebben Shayla milyen mértékben sérült. Átkarolta a hercegnő hátát:
-Ezt jobb, ha odabenn beszéljük meg- mondta, és bekísérte a szobába.

Elég tágas és kellemes helynek bizonyult a királyi lakosztály: vörös francia ágy, vörös függönyök, néhány hajdani király és hős festménye a falakon, valamint egy tekintélyes íróasztal a sarokban- rajta sorakozó pennákkal, és egy tömeg papírmunkával. Egészen személyes környezet, és úgy tűnt Shayla is egy kicsit oldottabban érzi magát. Tom Focus visszakérdezett:
-Tehát... miért jöttél hozzám? A hercegnő ránézett, szemiben a király most először látott félelmet- és ez meglehetősen nyomasztotta. Tisztában volt vele, hogy hajdani ellenfele egy mindenre elszánt nőszemély, őt semmi nem tántoríthatja el, ha esik, ha fúj, ha mennydörög... még a saját birodalmában is tökéletesen fenntartja az utópisztikus állapotot.
-Felix elment- hallhatóan elszorult a torka, ahogy megszólalt- és én nem tudom nélküle végigcsinálni. Ő mindig támaszt nyújtott nekem, és szeretetet... szükségem van rá.

Ki is buggyantak az első könnyek. Tom Focus kissé meg is rémült, hogy vendége elsírja magát. Azonnal magához szorította, nyugtatóan simogatva fejét és hátát. Tudta, hogy a hercegi páros milyen régóta élt és uralkodott együtt, és nagyon mély kapcsolatnak tűnt az övék. Ő viszont csak elképzeli tudta... ilyet még nem tapasztalt. Így a vigasztaló szavak is igencsak nehezen jöttek:
-Tudom, hogy oly sok idő után ez ilyen nehéz. De egy meglehetősen erőskezű uralkodónak ismertelek, Shayla... még előtte is. Össze kell szedned magad, Nixa és a magad érdekében is. A lány makacsul csóválta a fejét:
-De nem megy- szipogta- nemhogy a látszatát nem tudom most megadni, hogy erős vagyok, de a feladatok ellátását sem vagyok képes megfelelően ellátni. Nem tudok összpontosítani... Ahhoz túlságosan megvisel Felix hiánya. A király sóhajtott. Valóban, nem egy könnyű eset... ő sosem vesztett el senkit, semmilyen értelemben. Deghyomba pedig főleg katonák voltak, ők tudomásul vettek minden jellegű személyi veszteséget.

Azonban ez nem zárta ki annak tényét, hogy érzéketlenek lennének. Ő maga is érezte, hogy nagy a baj, azt is, hogy lovagi kötelessége segíteni... de egyben kifejezett gyengéden is viseltetett a lány irányt. Végigsimította a haját:
-Ne sírj, kérlek. Biztos vagyok benne, hogy találunk megoldást. E szavakat végül azzal zárta, hogy a hercegnőt homlokon csókolta. Úgy tűnt, hogy ez a másik felet sem hagyja egészen hidegen, ugyanis halkulni tűnt a zokogás. Ezt követően megtörölte arcát, lassan felemelte fejét, és tekintetük találkozott. Ő a lovagot látta Tom Focus szemeiben, míg ezutóbbi... konkrétan rádöbbent, hogy még soha az életben nem látott még ilyen kristálytiszta, őszinte, csillogó szempárt. Nem lehetett neki ellenállni...

Ajkaik összeforrtak egy gyengéd csókban, és innentől kezdve megindult egy vad lavina: az egymás iránti gyengédség szép lassan felhevült, az ajkak és a a mancsok elkezdtek vándorolni vállra, nyakra, hátra... lekerültek a koronák, a palástok... Nem tudtak betelni egymással, olyan volt, mint egy új kaland, egy hívogató élmény, ami felfedezésre csábított. Azok a csókok... az érintések... a kölcsönös bizalom érzete egymás karjaiban... Tom Focus tudta, ez maga a mámor. A háborúk során már megjárta a poklot ezzel a nőszeméllyel... most a paradicsomot is...

A reggel meglehetősen kínos helyzetben érte őket... hát még Zorgon, a király személyes testőre, aki rájuk nyitott. Megtorpant a látványtól, mely fogadta őt: őfelsége a még tegnapi ruhában, melyben az edzőtérről feljött, karjaiban a kékruhás hercegnővel... palástok, koronák a földön, ágy meggyűrve... itt határozottan történt valami, ami utólag nem biztos, hogy jó. Az ajtó hangjára Tom Focus felütötte fejét. Az esti mámor okozta részegségtől kissé homályosan vette ki az őrt. Zorgon meglehetősen zavarban volt... hirtelen még tisztelegni is elfelejtett, amit aztán némi fáziskéséssel pótolt:
-Jelentem uram, éjszaka nem történt zavargás, szabad valamit hoznom, uram? Az erős szavakra lassan a hercegnő is felébredt, megdörgölve szemeit, majd a királyra pillantott. Tekintetük ismét találkozott: a lányéból egy fajta meglepettség, míg őfelségéből némi csalódás áradt. Rájött, hogy bár kellemesen telt az este, hiba volt: Shayla soha nem lehet az övé. Ismét a testőrre nézett:
-Kérlek, kísérd haza a hercegnőt... Zorgon tisztelgett, és már kapta is a koronát, és a palástot.

Shayla kissé értetlenül nézett vissza Focusra:
-Ez meg mit jelentsen? Hisz ami történt...
-Az megtörtént, és ennyi- tette hozzá a király, visszahelyezve a lány fejére a koronát, aki ismét szóra nyitotta volna a száját:
-De... Azonban Tom Focus azonnal, megfelelően vissza tudott reagálni:
-De mi?- önhibáján kívül kissé felemelte hangját- Jól tudod, hogy nem lehet! Mindkettőnknek megvan a maga helye, és jobb is, ha ahhoz tartjuk magunkat. Mindkettőnknek elsősorban a népeinkkel kell törődnünk. Sóhajtott, és elfordította a fejét:
-Jobb, ha te is ezt tennéd... És tudom, hogy valójában te is ezt akarod úgy igazából. Shayla tehetetlenül bámult rá. Bár ő jött segítségért, most úgy érezte, hogy ezzel többet ártott, méghozzá nem is elsősorban magának.
-Ne haragudj rám...- sóhajtott. Tom Focus félig felé sandított:
-Nem haragszom- hangjában felcsendült némi kellemes tónus.

Lassan ismét felér fordult:
-Segítek neked. Beszélek Felixszel. Ezzel némi mosolyt csalt Shayla arcára. A hercegnő végül búcsúképp átölelte őt, mielőtt Zorgonnal kiléptek volna az ajtón. Tom Focus elmosolyodott. Még odalépett az ablakhoz, és nézte, ahogy a hercegnő lassan eltűnik a tengerkék, vízfodros ég irányába...

2011. február 13., vasárnap

cure me

fMég, amikor az utolsó sólyomlordok épphogy összeálltak, Alde volt a soros a járőrözésben. Az ő fajtájuk naponta fésülte át a Kanyont, sose lehetett tudni... de úgy vallották, hogy jobb megelőzni, mint utólag kiküszöbölni. Pont ezen a napon történt az, hogy Zitana arra akarta levágni az utat- ő egy deghyomi varázsló, arany madárcsőr maszkkal,kék ruhában, vörös hajzuhataggal, és fehér szárnyakkal. Nehéz eldönteni, hogy ő valami bizarr angyal, vagy madárember.

Viszont az, hogy nem éppen jó szándékú, az közismert- Alde is tudta. Zuhanórepülésben támadt rá a betolakodóra, földet érve emberi alakot öltve. A varázslónő nem vette túl jó néven a meglepetésszerű támadást. Azonnal elkezdett átkozódni a saslord felé. Alde kerülte a  csapásokat, amilyen gyorsan csak képességei engedték. Ő a rejtett dobótőreit vetett be, amik az övében sorakoztak. Az egyik látványosan át is fúrta a varázsló egyik kezét. Zitana úgy haragra gerjedt, hogy egy újabb átoksorozattal súlyosan megsebesítette, és az egyik sziklaoszlopra kente ellenfelét. Alde ott is maradt. A maszkos viszont úgy döntött, hogy sérülése elég komoly ahhoz, ami zavarja őt a varázslatok elszórásában, így inkább úgy döntött, hogy visszamegy, otthagyva ellenfelét kiszolgáltatottan. Úgyis eszméletlen, és amilyen kritikusan veszti a vért, csak órák kérdése...

A nemes utolsó gondolata valóban a fájdalom érzete és egy "ó a francba!" volt, amit filmszakadás követett. Ám ugyanez a fájdalomérzet térítette is magához... egész kellemes, puha, jázminillatú környezetben. Felnyitotta szemeit. Kétségtelenül megállapította, hogy egy gyógyítónál lehet: tiszta környezet, virág a vázában, a falon lévő polcon néhány üvegcse- talán a többi egy másik szobában található-, és egy termetes ablak, hogy minél több fényt engedjen be. Annyira jellemző... a gyógyítóknak már nem hogy mániája is a fény- és illatterápia, főleg a nőknek. Próbált felkászálódni az ágyból, de élesen belé hasított a fájdalom. A sérülés ezek szerint sokkal mélyebb, mint gondolta... Akkor viszont mennyi ideig nem szállhat vissza a fellegekbe? Máris hiányolta a szabadságot.

Hamarosan nyílt az ajtó. Alde felkapta a fejét. Belépett megmentője... méghozzá nem is akármelyik gyógyító, hanem maga LadyDá képében. A hölgy örömmel konstatálta, hogy ápoltja ébren van, és közölte vele, hogy egy egész hetet sikeresen átaludt. A nemes szemei elkerekedtek a döbbenettől, de megőrizte hidegvérét. Megérdeklődte, hogy a gyógyítás mestere mégis hogy talált rá. Dá elmesélte, hogy még épp látta kirohanni Zitanát a birodalomból, és mivel sérült volt a keze, feltételezte, hogy összefutott valakivel... és ment kideríteni, hogy ki az. Akkor talált Aldéra az egyik oszlopnál. A saslord bólintott, és megkérdezte, hogy mennyi ideig kell itt tartózkodnia. A hölgy- számításba véve a használt elixíreket, a gyógyulás gyorsaságát, a sérülés mértékét- egy hónapra becsülte ezt az időt. A nemes a véréből adódóan nem vesztette el a fejét, és higgadt maradt. Viszont elkeserítette a tény, hogy egy hónapig tétlenül kell feküdnie. Dá aztán hozzátette, hogy a második hét után felkelhet, de még nem repülhet.
-Ez elég sovány vigasz- tette hozzá Alde kedvetlenül. A hölgy leült mellé:
-Tudom, hogy ti bármelyikünknél jobban szeretitek az eget, és kívánja a lényetek, de nem kockáztathatjuk, hogy felszakadjon a seb. Azzal ismét rengeteg vért veszítenél. Alde ránézett, és bólintott, jelezve, hogy tudomásul vette a tényeket. LadyDá biztatóan rámosolygott, és megfogta a kezét...

Innentől kezdve, habár lassan teltek az első napok, Alde úgy érezte, hogy kicsit kellemesebb az itt tartózkodás, mint ahogy azt gondolta. A gyógyítás mestere valóban nagyon kedves és figyelmes volt vele, még híreket is hozatott a Kanyonból, biztosítva őt afelől, hogy minden rendben.

A második után, ahogy végre elhagyhatta az ágyat, lassan nekiállt felfedezni a környéket. LadyDá lakása tágas volt, plusz egy emelettel és alagsorral... az utóbbiban komplett laboratóriumot talált, ahol a hölgy különféle elixíreket és pirulákat fejlesztett ki, és könyveket mindenféle gyógynövényről, ásványokról. Csodálkozva megvakarta a fejét:
-Ilyen buzgó embert még életemben nem láttam... A házi ura belépett hátulról:
-Látom, felfedezted a gyűjteményem. Alde ránézett, és szelíden elmosolyodott:
-Igazán derék mennyiség. Gondolom párosul hozzá kellő megszállottság is. LadyDá halkan nevetett:
-Olyasmi- és mesélt- miután kiéltem a vadóc énemet, rájöttem, hogy ez érdekel igazán. Annyiféle felhasználása, kombinációja van ezeknek a csodás anyagoknak... és igyekszem a lehető legtöbbet kihozni belőlük. A nemes elismerően bólintott:
-Eddig szépen halad...

Az utolsó napok szinte elreppentek, így, hogy nem kellett őket végigülni. Alde nemhogy örömmel konstatálta, hogy véglegesen lekerültek a kötések, és ismét repülhet, de azt is, hogy a gyógyítás mestere mellett meglehetősen jól érzi magát. Úgy tűnt, a hölgy sem vélekedik másképp. Így az utolsó nap, amikor is, már szabadon távozhatott volna, megkérte LadyDá kezét. A gyógyítás mestere örömmel igent mondott. A boldogító igent a sziklaszirti palotában mondták ki.

2011. február 12., szombat

Tom Focus szablyaforgatást tanul

A békét követően a bíbor fellegek alatt városban igencsak erőteljesen laposodott a hangulat: annyi évszázadon át, a harc hevében, folyamatos volt a toborzás, a kiképzés, az edzés... mindenki csúcsormában, éberen, harcedzetten. Most viszont minderre nem volt szükség. Habár a színvonal emelkedett, Deghyom, mint katonaság megállni látszott egy ponton... ez főleg azért jelentett gondot, mert a harcosok rétege a király után a legfontosabb. Őfelsége is tapasztalt , hogy valami igen erősen hibádzik: a fiúk edzenek, még a kocsmai verekedések is a helyükön vannak, de akkor lehetnének igazán elemükbe, ha élesben harcolhatnának... vagy talán, ha kapnának némi vérfrissítést. Így úgy döntött, hogy maga keres új motivációt, kitapasztalva, mire is van szüksége harcosainak, és egyúttal magát is képesítve. Meghagyta Zorgonnak, a személyes testőrének, hogy ezúttal nem tarthat vele, távollétében pedig személyes tanácsadóját, Elizist, a sötétmágus fehér kobrát bízta meg, aki nemcsak ravasz, de meglehetősen kellemes nőszemély hírében is állt.

El is indult talpig civilben valami új, és izgalmas után kutatva, elsősorban a Nixa területén fekvő zsebkendőnyi területű birodalmak felé. Először Északra ment, ahol ugyan a jégkentaurok rendelkeztek fegyverekkel, de mivel mind jégből voltak, elolvadtak, a jégoroszlánok pedig csak a karmukat használták, Semifarnak pedig az elveibe ütközött, hogy halandónak fegyvert adjon. Így az út vezetett tovább... a zooklook-ok e világi delegációjához. Deen ugyan szívesen fogadta- vadmacska énje miatt vele is hamar megtalálta a közös hangot, de mivel ők a bestiális alakjuk adta lehetőségeket használják ki, itt sem talált sem új fegyvert, sem új harcstílust. Ags (alias Darko Agosto) ajánlotta neki végül az arab negyedet, merthogy nem volt messze. Ha még más hely is a cél, megérné benéznie azokhoz a hedonistákhoz, hátha talál valami használhatót. Így végül az út az 1001 éjszaka kicsiny irodalmába vezetett.

Céljával egyből Shah elé járult, aki kifejezetten ellenezte, hogy Deghyom ura az ő területükön tartózkodik, és mielőbbi hatállyal ki akarta tessékelni. Viszont unokaöccse, aki mindez idő alatt jelen volt Shah mellett, meggyőzte őt, hogy tenne egy próbát a kék macskával. A szultán az unszolásra végül beleegyezett, de megkötötte Arklannak, hogy tartsa tanítványát rövid pórázon. Arklan tisztelettel vette a feltételt, és meghajolt. Ezt követően intett Tom Focusnak, hogy kövesse... még aznap megkezdte az okítást.

Deghyom királya azonnal megtapasztalta, hogy Shah pajkos és szimpatikus unokaöccse az edzőtéren egy rabszolgahajcsár: egyből bedobta őt a mélyvízbe, életében először fogott szablyát a kezében, és mestere keményen támadt rá. Csak ösztönből tudta magát védeni... és égnek álló szőrrel a hátán. Inkább menekült, mint harcolt, érezte, hogy az egész szituáció rohanással és a kétségbeesett védekezéssel teljesen szánalmas.
Amikor már ötvenedszerre landolt a porba, Arklan úgy döntött, hogy elsőre ennyi elég. Kezet nyújtott, felsegítette, majd a szállásra kalauzolta...

Mint kiderült osztoznak a toronyba rejtett szobán. Tom Focus meglehetősen otthonosan érezte magát, kényelmesnek találta az újonnan kapott helyi ruhákat. Az igazi meglepetés akkor jött, mikor a dzsinnhölgy is belépett a képbe... betáncolva az ajtón keresztül. Egyből ki is szúrta őt, mint vendéget, el is kapta hátulról, elkezdte dögönyözni, ujját végighúzta nyakán, macskafülein.... ettől Focus meglehetősen zavarba jött. Végül Arklan állította le, mondva, hogy ő egy rossz tanuló, neki nem jár kényeztetés. Jena ezzel át is szambázott hozzá... Deghyom ura pedig azonnal álomba merült. Hosszú volt neki ez a nap.

Az elkövetkezendő leckék alatt Arklan már kevésbé szívózott vele. Ehelyett pontosan elmagyarázta neki az alap-, támadó- és védekezőállásokat, hogy tartsa a fegyvert. Az ezt követő gyakorlásoknál ismertette vele a különböző védő- támadó-, és hárító technikákat, és hívta fel a hibákra a figyelmet. Az egyik ilyen alkalmával mutatta:
-Ez a szög nem megfelelő... kicsit feljebb kéne emelni a kart. Ennek két hátránya is van: a penge nehezebben tart, és neked is több erőt kell kifejtened a megtartására. A macska értetlenül meredt rá:
-És az miért baj?
-Ezért- ezt követően Arklannak elég volt egy kisebb lökést indítania, amitől tanítványa megbillent, majd szablyájának markolatával homlokon vágnia. A király ismét a porban kötött ki. Mestere ránézett:
-Tom Focus vagy, ugye? A macska, fájlalva az ütés helyét, visszasandított rá:
-Igen.
-Akkor fókuszálj!- mondta Arklan vigyorogva, és ismét felsegítette a földről.

Így, hogy átlátta már a rendszert, Deghyom királya egyre jobban harcolt mestere ellen. A javuló technikája mellett azt is érezte, hogy az udvarba egyre kevésbé fagyos a légkör: mint a fekete macska tanítványát, elismerték mások is, és úgy is kezelték. A pajkos dzsinn és néha megdögönyözte a hátát egy-egy fáradt nap után. Az egyik ilyen kényeztetés alkalmával nem tudta megállni, hogy ne doromboljon. Arklan felkacagott:
-Mi az öregem, élvezed a kényeztetést? Tom Focus fél szemmel ránézett:
-Ó igen... ehhez hozzá tudnék szokni. A szultán unokaöccse ismét felkacagott:
-Semmi nem tart vissza, hogy ideköltözz. A kitanításod úgyis holnap véget ér, a további tanulás nem lesz már motiváció, hogy maradj. A tanítvány elgondolkozott. Valóban... már vagy két hónapja itt tartózkodik, és azóta teljes gőzzel tanul, minden alkalommal fejlődve valamennyit. Máris készen állna? Felemelte fejét:
-Azért ezt az atmoszférát nehéz itt hagyni. Mit javasolsz, milyen szuvenírt vihetnék magammal? Arklan szélesen vigyorgott:
-Úgy gondolom, hogy mielőtt elmész, tüzetesen nézd át a bazárt. Biztos vagyok benne, hogy a sok földi jó között találsz valami ínyedre valót. Tom Focus elmosolyodott:
-Csábítóan hangzik...
-Nah- intett mestere- most pedig lakat a szádra, és hagyd hogy Jena álomba dögönyözzön. Kitartóan tanultál, kiérdemelted. A kék macska elmosolyodott. Megkedvelte Arklan laza stílusát, azt, hogy a mának él... élvezi az életet. Megfordult a fejében, hogy talán rá is férne, hogy kicsit lazábban kezelje a dolgokat abban a katonaállamban. Amint átsuhant ez a gondolat a fején, már el is nyomta az álom.

Elérkezett az utolsó nap, mikor is teljesen élesben harcolt mestere ellen. Egyik sem finomkodott, teljesen vérre menő komolysággal történt minden támadás... személyi sérüléssel, az edzőtér súlyosabb rongálásáig. Tom Focus kitűnően használta mindazokat a trükköket, amiket a fekete macska tanított neki... még a falra futást, és a homokkal való szembefújást is bevetette. Arklan nevetett:
-Ügyes! Megtanultad, hogy nem szabad gatyázni!- és már rontott is neki. Ezt a király szépen kivédte, végül kigáncsolta, majd lefegyverezte ellenfelét. Arklan elismerően elmosolyodott:
-Gratulálok- lassan felkászálódott- méltó vagy a szablyára.

Odasétált a fegyverekhez, kiválasztott egy áramvonalas, ezüstmarkolatos példányt, amit átnyújtott tanítványának:
-Ezt próbáld ki! Deghyom ura végigírt vele pár mozdulatsort. Meglepően könnyűnek találta a fegyvert, alig volt ellenállása. Arklan folytatta:
-Ez a kicsike már a tied- majd végigmérte őt- és nyugodtan tartsd meg a ruhákat is. Jól áll az arab. Tom Focus elmosolyodott:
-Köszönök mindent, mester- és meghajolt. A fekete macska halkan nevetett, majd hátba veregette:
-Ugyan! Az enyém a megtiszteltetés- majd kaján vigyorral hozzátette- mit gondolsz, miért kunyeráltam ki ezt a  lehetőséget az unokabátyámtól? A tanítvány kíváncsian pislogott:
-Ö... miért is? Arklan felkacagott:
-Mert van bennem annyi ego, hogy elmondassam, én okítottam ki Deghyom királyát. A kék macska halkan nevetett. Ismét megköszönt minden segítséget, majd újonnan beszerzett fegyverét oldalára kötve megindult elfele.

Arklan tanácsát megfogadva betért a bazárba, mielőtt végérvényesen maga mögött hagyta volna a várost. Válogatott is mindenféléből: gyümölcsökből, fűszerekből, különböző olajokból... teljes magával ragadta a hely varázsa. Véletlenül bele is botlott az egyik alakba. Sűrű bocsánatkérés közepette ismerte fel, hogy Felix herceg az. Azonnal megérdeklődte, hogy mi járatban arrafelé. Felix pedig elmesélte töviről hegyire, hogy mi történt:

Csodálatos volt az a sok együtt töltött év Shaylával (én ezt 15-nek éreztem, de mivel Nixában kissé máshogy telik az idő, így nekik csak 10 év- a szerző megjegyzése), de ő úgy érezte, hogy nem igen tett semmit a nép javára. A hercegnő intézkedett mindenben, kiválóan harcolt, és habár kapcsolatuk gyümölcsöző volt, úgy érezte, hogy nem tesz semmit a népért, és inkább eljött ide az arab negyedbe, hogy itt hasznosítsa magát, és tegyen valamit Nixáért. Magyarán... Tom Focus első kézből értesül arról, hogy Shayla most teljesen egyedül van...