2014. október 21., kedd

a holdpatrónus látogatása

Aluh Manac a trónra kerülése óta kedvelt uralkodó volt. Igyekezett is figyelmesen bánni a holdfénytolvajokkal, rendszeresen betartotta a protokollt, a Hold szertartásokat, aktívan űzte és támogatta a fénymágiát, ami fajának az egyedi képessége.
Erre mit adnak az istenek... az ő egyetlen lánya Sötétség hívő: a telihold helyett az újholdat keresi, a holdfogyatkozásokért különösen rajong, egyfolytában az éjszaka leple alatt mászkál - ki tudja hol, bár mindig épségben hazatalál, és a fény helyett a sötétségből próbált materializálni dolgokat. Ha még mindez nem lenne elég, hogy fekete haja mellette bőrét és tollait bordóvörös szín ékítette - holdfénytolvajok tán az emlékezetük óta nem tapasztaltak ilyet, hisz jellemzően világos színűek -, mellette pedig kifejezetten kedves sötét ruhákba öltözködni. Usur már most, gyerekként öntudatos különc, és bár a többi holdfénytolvaj több, mint furcsán néz rá, nem vetik meg.

Aluh ennek ellenére aggódott miatta, hogy nem fog tudni megfelelően beilleszkedni. Aznap este is, amikor fésülte lánya hosszú sörényét a kerámia fésűvel, hogy befonhassa. Usur szemeiben a lelkesedés csillogott:
-Ma este két újhold is van. Kimehetek ünnepelni? Anyja sóhajtott:
-Persze, kincsem, csak ne menj túl messzire- lopva visszapillantott rá- tudod, mit mondanak: újholdkor jön Lilith... A kölyök elhúzta a száját:
-Soha nem jön Lilith, egyszer se láttam- kikérte magának- különben is, a holdpatrónus már mondta, hogy nem fog bántani. Aluh halkan nevetett:
-Már megint ezt a holdpatrónust emlegeted. Mindig róla mesélsz, valahányszor kimész az éjszakába. Lánya a fejét rázta:
-Azért mert mindig ő kísér el! Ő tanította meg, miként mutathatok be szertartást az újholdnak... és miként materializálhatok a sötétből. Az uralkodó a komódra tette a fésűt:
-Na jó, elég a meséből...- lányához közel hajolt- holdpatrónus nem létezik, ez mindenki tudja. Usur azonban határozottan kiállt a véleménye mellette:
-Márpedig igen!- majd anyja válla fölé mutatott- Most is, ott áll mögötted!

Aluh Manac arcáról azonnal leolvadt a mosoly, egy röpke pillanatra még a hideg is végigfutott rajta. Hátrakapta a fejét. Valóban, a szoba ajtajában ott állt egy félig arany- félig fekete maszkos alak, egy férfi sárkányember, zöld bőrrel, fekete sörénnyel, palásttal, fekete-vörös-kék tollakkal. A bíborvörös kölyök tapsikolni kezdett örömében. Shingo melegen elmosolyodott, ahogy ránézett:
-Megkeresed a talizmánod, Usur? Azonnal megyünk! Usur leugrott a székről, és már szaladt is lelkesen a szobájába a holdtalizmánért.

Viszont Aluh Manac nem talált szavakat. Csak állt némán, méregetve ezt a természetfelettit, keresve bármiféle épkézláb magyarázatot, hogy miképp lehetséges ez a jelenés a saját palotájában. A holdpatrónus üdvözlően bólintott:
-Felség.... A holdfénytolvaj zavartan felkapta a fejét:
-Parancsoljon! Shingo továbbra is szívélyesen mosolygott:
-Rendkívüli az Ön kislánya, nemde? Nem épp egy hétköznapi holdfénytolvaj érdeklődési körével rendelkezik. Aluh zavartan bólogatott, fél szemmel még mindig a jelenésen, még mindig szoktatva magát a látványához:
-Ó, valóban... Nálunk nem éppen szokás a sötétség követése. Zavartan megvakarta nyakát:
-Sötét testvéreink az RTG-n... náluk sokkal inkább. Shingo bólintott, majd folytatta:
-Megfordult a fejében, hogy hozzájuk küldi, nem igaz? Az uralkodó zavartan elvörösödött... ez a jelenés, akivel most egy légtérben tartózkodik, nem is állt olyan messze az igazságtól. Valóban megfordult a fejében, hogy Usurt az RTG-re küldi, hogy ott folytathassa és tanulhassa a sötétséghez kapcsolódó tanulmányokat. A holdpatrónus a vállára tette kezét:
-Nincs miért aggódni. Viszont én tudok sokkal jobb tanárokat, akik többet tudnának nyújtani Usurnak, mint az egész RTG. Aluh meglepetten pillogott:
-Valóban? És hol vannak ezek a tanárok? Shingo sejtelmesen elmosolyodott:
-A Di világban...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése