Lassan eljárt az idő: a bolygók megtették a fordulókat a nap körül, éjszakák követték a nappalokat, az árapály helyenként simára csiszolta a partot.
A Félhold-öbölre lassan de biztosan a bőség időszaka köszöntött: a Holdistennőnek köszönhetően a hullámok végre lecsitultak, Echo minden lehető segítséget megadott nekik. Mint minden isten, ő is ott tudott segíteni, ahol hittek benne... a hit az isteneknek is erőt ad.
Phernai már a felnőttkor alsó határát súrolta. Már nem is tudta, hogy annak idején hogy is ragadtak itt Drinával... egy biztos, küldetést hajtottak végre, méghozzá sikeresen. Társa át is tért Echo hívővé, és a helyi szentély fenntartásában segédkezett. Ami Phernait illette... ő az admirálissal osztotta meg harci tudását. Cserébe a helyi macska emberek főnöke kivitte őt a tengerre, hogy átadhassa neki a hajózás minden trükkjét. Habár a menekült herceg a vízistennő kegyelmét élvezte, a hajózás nem igazán állt a kezére. A harcművészetet viszont tovább gyakorolta, sőt, tanította. Bár a Félhold-öböl nem úgy tűnt, mint egy támadások sújtotta vidék, mégsem ártott a felkészültség.
Azonban az évek elteltével nemcsak az új tudás gyarapodott, hanem a honvágy is erősödött. Egyik éjszaka a parton felírta a 6-ost, a víz számát, alá a 99-est, a kommunikáció jelét... majd alámerült. A számmágia - szerencsére - a vallásoktól függetlenül működött: nem kellett feltétlen egy isten kegyeltjének lenni ahhoz, hogy sikeresen alkalmazzák. Phernai a vizet, a közvetítő elemet használta a kapcsolat felvételére. Ahogy feje a hullámok alá került, agya kellemesen lezsibbadt, egyfajta transzba esett. A légzés nem jelentett gondot, felsőbb síkra került. A sötétségből pedig lassan, akár a vízben kavargó tintafoltok, kirajzolódott az ismerős alak... a kapcsolat létrejött.
Phernai szemei elkerekedtek, elmosolyodott... a kép elszorította a torkát:
-Apa? Tom Focus akkor kapcsolt. Nem számított rá, hogy megszólítják. Körbenézett, körvonalai kiélesedtek - valószínűleg ő maga is lement alfába. Amint tekintetük találkozott, némi fáziskéséssel nézett fiára. Némi időbe telt felismernie... de amikor sikerült, örömébe felkiáltott:
-Phernai! A menekült herceg apja nyakába ugrott, amaz pedig szorította magához:
-Nagyot nőttél- veregette hátát, közben az atyai büszkeségtől el-elcsuklott a hangja- hol vagy? Mit csinálsz? Fia visszanézett rá, ahogy a viharos üdvözlés után elengedték egymást. Ahogy végigmérte, a honvágy még erősebben mart belé. Nagy levegőt kellett vennie, hogy legyen ereje szavakba önteni a választ:
-A Félhold-öbölben vagyok... Bászt biztos említette még annak idején, hogy ide tartottam- félszegen vállat vont- végül itt ragadtam... Drinával együtt... Aztán kicsit megvakarta arcát, ismételte lelkierő-gyűjtés céljából:
-És ti odaát? Anya? És az ikrek? Tom Focus kicsit szélesebben mosolygott:
-Megvannak... Sheo Deghyom helytartójává fog vállni, míg Mora Nixáéva. Ezt követően közelebb lépett a volt herceghez, és vállára tette kezét:
-A helytartó mégsem az, mint egy trónörökös...- közelebb hajolt, hangját szelídebbre vette- ezt te is jól tudod. Phernai elkomorult... majd lassan csóválta a fejét. A király arcán sötét árnyék vonult végig:
-Phernai... Fia tett egy lépést hátra:
-Én igyekeztem... Próbáltam olyan trónörökös lenni, amilyet elvártatok tőlem... Lehorgaszotta fejét, a mécses is eltört, szipogva folytatta:
-Nem éreztem magamnak valónak... és tudom, hogy ezzel csalódást okoztam....
Folytatta volna, de nem tudta. Apja ismét viharosan átölelte őt. Phernai a vállához préselődött, a szavak a torkában ragadtak. De nem bánta. Tom Focus támogatása most vált igazán egyértelművé... de hogy ne legyen elég, még szavakkal is megerősítette:
-Ha akarnál, se tudnál csalódást okozni. Habár nem akarsz minket követni a trónon, hiszek benne, hogy jól kitanítottunk, és a legjobbat nyújtod. Phernait a meghatottság a szíve mélyéig érte. Enyhén megszorította apja vállát:
-Szeretlek titeket... A király homlokon csókolta:
-Mi is szeretünk téged. Légy jó....
Phernai ekkor kapta ki fejét a tengerből, levegő után kapva. Az éjszaka hidege szinte szúrt a tüdejét. Felnézett a tiszta égre... a csillagokra... a fogyóban lévő Holdra...
Meleg könnyei pedig lassan végigfolytak tengervizes, hűs arcán...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése