Miután bezáratta a bányát, Tyx az Usagiára való visszaérkezésekor ismét felidézte előző életének hatalmát, és tört-zúzott a városban. A hadsereg nem mert közbelépni - félték is az erejét, másrészt mégiscsak az uralkodóval kellett szembenézniük, az esküjük arra kötelezte őket, hogy védjék és ne támadják.
Így történt, hogy Tyx három lerombolt negyedet hagyott maga után, majd utasította őket, hogy egy hetük van rendbehozni, önerőből. A szigetet lezáratta, senki se ki se be, amíg az épületek nem állnak ismét a helyükön. Mindezt leckének szánta, amiért kegyetlenkedtek a róka-gombákkal. Dühe azonban még mindig nem szállt el... tovább akart menni.
A palotában a saját rezidenciáján megidézte Sötétséget. Az istenség értetlenül pislogott rá:
-TyxBlack Dark... mit jelentsen ez? A démoni nyúl morgott:
-Adj felhatalmazást, hogy elpusztítsan Usagiát, egyszer és mindenkorra. Sötétség smaragzöld szemei elkerekedtek:
-El akarod őket pusztítani?- hangja púderezett meglepettségről árulkodott- Te még kapuőrként is az életet védted és támogattad. Most pedig egy egész szigetnyi lényt küldenél a halálba? Tyx kifakadt:
-Ezek a velejükig romlottak, a lelkük mélyéig kegyetlenek - ordított teli torokból, fel-alá járkálva az istenség előtt- semmi tiszteletük nincs más népek felé. Lemészárolták a sziget egykori tigriseit, és most majdnem a róka-gombákat is kiírtották mind egy szálig. Az, hogy Hare Tzeg még az uralkodók ellen is fordult, az meg már több a soknál. Sötétség gondterhelten morgott, némi csalódottsággal nézve lefelé kegyeltjére. Az uralkodó válaszra várt, de ennél többet nem kapott az istenségről. Értetlenül meredt rá vissza:
-Mondj valamit!- kiáltott- Adj egy jelet!
Ekkor Sötétség felpillantott, az ajtó felé emelve fejét. Tyx követte tekintetével. A kétszárnyú ajtó akkor mozdult meg reszketve... majd egy galócás kalap nézett vissza.
-Chanterelle!- kiáltott a démoni nyúl meglepettségében, majd elindult felé- Te meg mit keresel itt? Hangjába egyszerre vegyült a boldogság, hogy láthatja, és az aggodalom, hogy baja eshet. Amint odaér, akkor lépett be a róka mögött a kancellár, majd alázatosan meghajolt:
-Bocsáss meg, kegyelmes uram- majd állta az uralkodó tekintetét- a kisasszony ragaszkodott hozzá, hogy áthozzuk az utolsó komppal. Annyira akarta látni felségedet... Tyx csendre intette őt, majd a róka-gombára pillantott:
-Nem lenne szabad itt lenned!- sziszegte- Ez egy veszélyes hely, kegyetlen lényekkel. Meg is ölhettek volna! Láthattad, mit csináltak a tieddel...
Chanterelle az ajtónak támaszkodott ijedtében. Most először érezte, hogy az uralkodó taszítja magától, és hogy nem bátortalan vele, hanem kifejezetten fél tőle. Végül parancsolt reszkető tagjainak, nagyon nyelt, és felemelte fejét, hogy állja azt a sárga szempárt:
-Még meg se köszöntem, hogy megmentettél minket. Tyx haragját hirtelen elnyelte a semmi. Hát ez a kis róka nem rémült meg tőle? Chanterelle folytatta:
-Ha nem vagy ott, akkor valószínűleg mind meghalnak - ismét nagyot nyelt, remegett a torka - Nem tántorított el, amit láttam, mert tudom, hogy csak segíteni akartál. És ez megerősítette bennem, hogy adjak egy esélyt a kinti világnak... hogy talán nincs minden veszve. Az uralkodó halkan morgott:
-A tieid tudják? Chanterelle bólintott:
-Tudják. Rám bízták a döntést.
Tyx a kancellár felé fordult:
-Valóban az volt az utolsó komp? A kancellár meghajolt:
-Igen, nagyuram! Épp azért voltam ott, hogy személyesen meggyőződjek róla. Akkor láttam, hogy a kisasszony felénk igyekszik. Két perc késéssel indultunk. Meghajolt még egyszer:
-Remélem, megbocsájtja ez a kellemtlenséget, felség. Csak hát láttam, hogy a kisasszonnyal bizalmas viszonyt alakítottak ki, és...
Elhallgatott. Ahogy Tyx a vállára tette kezét, belé fagyott a szó. Felpillantott. Az uralkodó megeresztett felé egy bizalmas mosolyt - talán most először kapott tőle ilyen gesztust. Meg is illetődött egy pillanatra.
-Köszönöm, kancellár. A kancellár zavartan helyreigazította szemüvegét:
-Nem tesz semmit, nagyuram... csak igyekszem a javát szolgálni. Azzal még egyszer meghajolt, és kiment.
Tyx visszapillantott a rókára. Chanterelle zavarta oldalra pillantott:
-Te vagy az első külsős, akivel beszéltem. Féltem tőled, nem tudtam, milyenek a külsősök. De te próbáltál segíteni, ahol tudtál. Kissé idegesen szorította össze saját mancsait:
-Beléd helyeztem a bizalmam, és ez már ideköt. Az uralkodó odalépett hozzá... egyik kezét a vállára helyezte, másikkal finoman megemelte Chanterelle állát. Tekintetük ismét találkozott. A sárga szempár aggodalommal nézett rá vissza:
-Naiv vagy... Haza kéne menned, ahol nem történhet bajod- megsimogatta az arcát- nem tudnám magamnak megbocsátani, ha bajod esne. Chanterelle viharosan átölelte:
-Akkor taníts, kérlek... Tudni akarom, milyen ez a kinti világ. Szeretnék veled maradni... Tyx végül beletörődően sóhajtott- a lány hajthatatlan, nincs mit tenni. A karjaiba zárta ezt a törékeny lényt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése