2014. március 5., szerda

Gela's skills

Halvány felhőréteg takarta a napot északon. Gela összefogta a haját, rendbe szedte magát. A bélelt irharuhákban egész könnyen mozgott, és eléggé melegnek bizonyultak. Ahogy nagy lendülettel megindult kifelé, belebotlott a kalózba. Az utóbbi megragadta a vállait:
-Hékás, hová ilyen sietősen? A lány megragadta Crom csuklóját:
-Gyakorolni- mondta ellentmondást nem tűrve- és te segíteni fogsz. A férfinak valóban nem lehetett egy szava. Vendégük azonnal rángatta ki magával a fagytól kővé szilárdult földre.

A kalóznak csak annyi ideje maradt, hogy előrántsa szablyáját... ahogy fordult volna a lány felé, érezte, hogy egy jeges süvítés épp csak súrolja az arcát. Mi volt ez? Valamiféle elementális támadás? Alig futott végig a kérdés az agyán, Gela újabb két erőteljes suhintást végzett, mire jegesvörös-kék kristálysziklák csaptak elő a földből. Crom éppencsak félre tudott előlük ugrani. A jövevény után fordult:
-Hé, finomabban! Azonban úgy tűnt, hogy amaz meg se hallja. Fordult ellenfele után, karjaival látványos legyintéssel. Olyan erős légáramlatot kreált, ami a nyomában felszántotta a földet. Crom szemei elkerekedtek. A szablyával védte magát, az él úgy csapódott a légtámadáson, mintha csak szilárd felület lett volna, komoly erőveszítésbe telt visszatartani. Miután úgy ítélte meg, hogy a légtámadás túl erős, inkább félreugrott az útjából, majd célba vette a lányt.

Ők ketten annyira belemélyedtek az edzésbe, hogy észre sem vették, hogy nincsenek egyedül. Baaren nagyúr és Mun figyelte őket. Most éppen azt, ahogy Gela egy-egy jégpajzsot idéz meg, de Crom csapása széttöri őket. A kos elmosolyodott:
-Igazán látványos, ahogy így ismeretlenül is összedolgoznak. A kis hölgy nem várja el a finomkodást. A varázslóra pillantott:
-Te mit gondolsz? Mun a fejét csóválta:
-Soha nem láttam még ilyen erőt- maszkja szájára tette ujját, ahogy az állát fogta és gondolkodott- elementálnak tűnik, de mégsem az. Mintha egyfajta démonmágiát kevertek volna az elemekkel, főleg a vízzel. Baaren félig a varázslóra nézett:
-Gondolod, hogy vendégünk valami természetfeletti? A oroszlán álarcos megcsóválta fejét:
-Nem hiszem. Bár olyan lényről sem hallottam soha, mint a mélység bárónője- a vezérre nézett- őszinte leszek, egyáltalán nem tudom, hogy mivel állunk szembe. A kos bólintott:
-Akkor készüljünk a legrosszabbra. A többit meglátjuk...

Közben a kalóz vízsugarakat hárított szablyájával. Gela abszolút nem bánt vele kesztyűs kézzel. Megiramodott felé. A lány újabb jégvörös kristályokat idézett meg a földből. Crom cselezett, majd elég közel került a lányhoz, hogy meg is sebezze. Már emelte is fegyverét, csapásra részen. A jövevény azonban ennél leleményesebb volt... egész egyszerűen becélozta, majd övön alul egy jól irányzott támadást küldött. A férfi elejtette fegyverét, és összerogyott:
-Ez csalás... Gela diadalmas vigyorral nézett le rá:
-Csak hogy nehogy azt feltételezd, hogy egyedül a varázserőmre hagyatkozom. A kalóz sóhajtott, miután némileg összeszedte magát:
-Elismerésem, remekül harcolsz...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése