A Félhold-öböl fejlődésnek indult, mihelyt sikerült lecsitítani a tengert. Megkezdődött a Lilith szentély megépítése is. Látva ezt a buzgó folyamatot a két ifjút elöntötte a büszkeség: sikerült véghez vinniük valami jót, az istenek megbízásából. Drina nem hordta a maszkot... a Félhold-öböl annyira elszigetelt volt Deghyom többi részétől, hogy nem ismerték tabuként a varázshasználatot.
Viszont nem ez az egyetlen dolog, amin változtatott. Phernai felé fordult:
-A segítségedet kell, hogy kérjem. Az elszökött trónörökös kérdően fordult vissza felé:
-Miben? A fekete macska megeresztett egy sejtelmes félmosolyt:
-Még nem választottam istent. Mafana szerint túl fiatal voltam hozzá. A képességeim és az érdeklődésem szerint Shanbahac lenne az istenem. Phernai elmosolyodott:
-Azt szeretnéd, hogy én végezzem a beavatást? A mágus bólintott:
-Igen... De nem Shanbahacnak avass be. Hanem a Holdistennőnek.A szürke macska szemei elkerekedtek. Halk döbbenettel kérdezett vissza:
-Hogyhogy mégis őt választod? Drina elmosolyodott:
-Személyesen tapasztalhattam meg a lényét, a figyelmességét, a kedvességét... ilyen istenhez szeretnék tartozni- kérdően felvonta szemöldökét- számíthatok a segítségedre?
A hercegjelölt egyértelmű választ adott, amikor lement társával a tengerpartra. A füves lány letérdelt a macskaköves peremre, a szürke macska pedig többszörösen belenyomta a fejét a vízbe. Nem értett nagyon a klerikus szövegekhez, így teljesen találomra mondta a kérelmet, remélve, hogy az istennő meghallgatja:
-Kegyelmedből, magasságos Lilith- és újra belenyomta Drina fejét a tengerbe- fogadd el alattvalódul ezt a buzgó lelket, aki örömmel viszi végbe akaratod. A fekete macskának annyi ideje maradt, hogy ismét levegőhöz jusson, Phernai ismét a hullámok alá küldte:
-Kegyeltségedhez méltónak találtasson, óhajodra elhozta híred a Félhold-öbölbe. A fekete macska ekkor feküdt hasra a köveken, és próbált normálisan levegőhöz jutni. Göndör fürjeit az arcába lógtak, vizesen az arcához tapadtak. Érezte, ahogy elméjét édes tompaság tölti be lassan... rózsaszín álom... homloka kellemesen bizsereg. Semmi értelme, hogy kinyissa a szemeit... átadta magát az kellemes érzésnek...
Amint a rózsaszín álom feketébe fakult, egy hang zökkentette ki az éteri állapotból:
-Azt hiszem, sikerült... Drina felnyitotta szemeit. Phernai elégedetten, fülig érő mosollyal nézett rá vissza. Még mindig érezte a kellemes bizsergést a homlokán. Kissé kábán kitapogatta:
-Mi történt? A szürke társa válaszolt:
-A homlokodon hagyta a jelét. Van egy felfelé álló félholdad. Valóban, a mágus fején egy aranyfélhold díszelgett... Amint sikerült teljesen kitapogatnia, mindent túlszárnyaló boldogsággal ért fülig a szája:
-Nemcsak, hogy elfogadott... egyenesen a papnőjévé tett! Phernai nyakába ugrott:
-Most olyan vagyok, mint az elődöd, Nefartir! A szökevény herceg hatalmas csókot nyomott társa arcára:
-Bizony ám! És olyan tehetséges is leszel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése