2014. július 29., kedd

tirare assieme le cose

Ny-Sjaelland fő szigetén, Baaren nagyúr szállásán megfagyott a levegő. A hálószoba ajtaja zárva, a másik négy pedig az előszobában diskurált a történtekről.
-Soha még egy ilyen összecsapást- Tatjanán végigfutott a hideg- olyan erővel csaptak össze, hogy azt hittük, most ér véget a világ. A kos felé fordította a fejét:
-Ezért veszélyes ha az istenek összecsapnak- majd ismét az ajtó felé nézett- bár, ők még csak nem is istenek. Soha nem láttam ilyen elképesztő erőt... Crom idegesen malmozott az ujjaival:
-Szerintetek jól van? Nem nézett ki túl jól - még egy magas szintű entitáshoz képest se. A nagyúr megejtett egy bíztató mosolyt:
-Bizonyára összeszedi magát. De per pillanat sok mindent meg kell emésztenie: elvesztette az áruló anyját, aki meg akarta ölni, találkozott apjával, aki megmentette az életét... ők ketten még soha nem találkoztak, van mit bepótolniuk. Crom hümmögött maga elé, majd a varázsló felé fordult:
-Jut is eszembe... neked az auralátást semmi nem akadályozza. A fal sem. Mun gyanakodva fordult felé:
-Mit akarsz ezzel mondani? A kalóz vigyora a füléig ért:
-Puhatold ki, mi járatban vannak odabenn. Biztos átjön valami érzés-foszlány. A varázsló elfordította a fejét:
-Nem lenne szép dolog. Ez most az ő pillanatuk. Illetlenség lenne megzavarni...

Odabenn vontatott beszélgetés folyt. Gela sérülései egész szépen gyógyultak, közben komótosan iszogatta a varázsló által készített főzetet. Sóhajtott, és szeméből kitúrta haját:
-Szóval... te lennél az apám- nyögte ki végül. Mauek bólintott. A lány meredt a zavaros, gyógyszerillatú lével telt bögrébe... majd némi szünet után folytatta:
-Mindig is gyanakodtam, hogy anyámnak honnan volt ekkora ereje... egy halandónak sem volt ilyen.
-Tőlem lopta- válaszolt az esődémon, vörös szemei összeszűkültek- annak idején mocskosul átvert. Gela felpillantott rá:
-Azt hiszem egy közös vonásunk máris van. A démon megejtett egy gyengéd mosolyt. Jól esett neki, hogy lánya ilyen jól fogadja őt. Őszintén... nem is tudta, mire számítson. Gela ismét felpillantott:
-És most mi lesz? Elviszel magaddal? Mauek arcáról máris leolvadt a mosoly. Tényleg... mi a terve vele? Remek, hogy kiderítette, hogy van egy lánya, de nem biztos benne, mi ilyenkor a helyes eljárás. Aztán végignézte őt: fiatalnak fiatal, de határozott kiállású, erős, túlélt egy világrengető csatát a démoni elemek ellen... valahogy a másik világból pedig csak idetalált Északra. Valószínűleg egyedül is boldogul. Közelebb hajolt hozzá:
-Én délen élek egy szigeten, egymagam. Sokkal kellemesebb a klíma. De ha úgy érzed, hogy itt az északiakkal jól kijössz, maradj nyugodtan. Úgy látom, kedvelnek. Gela szemei elkerekedtek... majd viharosan apja nyakába ugrott:
-Ettől függetlenül nem foglak elhanyagolni. Sokat jelentett nekem ez a találkozás. Mauek megcsókolta lánya homlokát:
-Ezt örömmel hallom

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése