wrong god

Yuz tanácsára a sharkaal felkereste a Sötétség szentélyét. A Sera kastély egy rejtett zugában helyezkedett el, termet csak homályos sötétzöld fény világította be... épp annyira elég, hogy egy halandó láthasson. A kölyök hosszan meditált, mire egyáltalán kapcsolatba léphetet az istenséggel. A Serák Ősatyja nem igazán akarta szóra méltatni, a lehető legkevesebbet mégis igyekezett nyújtani felé. Felé fordul, világító zöld szemeivel:
-Szóval hosszú idő után ismét zargatni merészelsz. Meglep a szemtelenséged. Filandaka akkor vette észre, hogy az asztrálsíkon, az istenség színe előtt ismét régi, előző életbeli alakjában van jelen. Ugyanaz a Sera klántag volt, mint hajdanán. Meglepte kissé a változás, hisz megszokta az új testét. Ami viszont határozottan új élményként érte, az a Sötétség iránti tisztelet és alázat. Mindig olyan hangot engedett meg vele szemben, mintha egy komornyikhoz beszélne... természetesnek vette, hogy örökségéből kifolyólag az istenség minden segítséget megad neki. Mélyen meghajolt, majd térdeire ült:
-Más ügyben kereslek. Kissé megváltoztak a dolgok. A Serák Ősatyja hunyorított... a szúrósra vékonyult szempár lélekig hatolt:
-Annyira talán mégsem, hogy ismét felvetted a saját neved. Ugyanezzel a névvel vállalod ugyanazt a sorsot, ugyanannak az életnek a folytatását. Elfordult tőle:
-De már nem vagy a családom tagja. Nem tartozom neked semmivel. Így meg is tagadhatom tőled a támogatásom minden szinten. Filandaka azonban megőrizte hidegvérét, és folytatta a tiszteletteljes hangnemben:
-Egyáltalán nem családi ügyről van szó. Inkább, ami a sharkaal tulajdonságaimat illeti. Sötétség félig visszafordult felé. Filandaka folytatta:
-A látnoki képességet megerősítendően szeretnék a szolgálatodba szegődni. Te rejted a titkokat, te engedsz betekintést oda, ahová egyszerű halandó nem láthat be- fejet hajtott- fogadj kegyeidbe...

Eközben akastély másik zugában, a hálóban Yuz és Nina a nap végéhez ért.
-Ennyi tárgyalás egy napon!- az uralkodó ledobta hosszú, súlyos palástját- úgy látszik ezek a vaskalaposok még mindig nem hiszik el, hogy a korom ellenére képes vagyok az uralkodásra. A lány ledobta magát az ágy szélére:
-Ez már csak így megy- sóhajtott- a változást sokan nehezen fogadják. Az ifjú Sera levette a koronáját:
-Pedig megállítottam egy elszabadult Nekromágust is, és a menekült yuan-tik békésen eléldegélnek a város falain belül. Rendet tartok- ledobta magát az ágy szélére szintúgy- ez nekik nem elég? Nina felé fordult. Talán valami választ várt tőle. Azonban ahogy tekintete megpihent a szőke, szerény mosolyú lányon, gondja lassan feledésbe merültek. Lassan elmosolyodott, hangja lecsendesedett:
-Milyen szép vagy így fáradtan... a családom ékszereibe... Itatja magát a látvány.
Nina zavarba jött, és elpirult:
-Jaj, ne szórakozz már- levette a fülbevalókat és a nyakláncot, próbálta oldani a beszélgetést- agyadra ment ez a sok munka. Yuz azonban tovább figyelte ámulattal a fülig piros kedvesét. Aztán... maga is emberi alakot öltött. Nina ekkor felé kapta a fejét. Egy pillanatra elkerekedtek a szemei, ahogy megpillantotta a hosszú bozontú, kis szakállas, kissé borostás arcot. Odahúzódott, és megsimogatta:
-Idejét se tudom már, mikor láttam az emberi arcod utoljára. Az uralkodó elmosolyodott:
-Remélem, még tetszik, amit látsz. A szőkeség szemei csillogatak. Yuz hajába túrt, és közelebb hajolt:
-Te kis bolond... olyan bolond vagy. Az ifjú Sera elmosolyodott:
-Bolondozz még velem....
 Épp csak összeforrt az ajkuk egy gyengéd csókban, amikor berobbant a háló ajtaja. Azonnal elfordultak egymást, Yuz visszavette sárkányalakját:
-Mi történt? Az egyik szolgáló állt lihegve az ajtóban:
-Felséges úr! Filandaka úrfi... a szentélyben.... Az uralkodó ebből már tudta, hogy gond van. Tüstént rohant a szentélybe.

Rémisztő látvány fogadta. A sharkaal kölyök vonaglott, mintha láthatatlan erő kínozná, és minden oldalról erősen vérzett. Yuz odasietett hozzá, és magához szorította. A roham nyomban abbamaradt: a Sera örökség megvédte a látvnokot. Yuz körbenézett:
-Sötétség! Magyarázatot kérek! Az istenség megjelent hívó szavára, bár nem volt a legjobb hangulatban:
-Vidd a közelemből ezt a lényt, különben esküszöm, megölöm. Az ifjú Sera féltően ölelte magához pártfogoltják:
-Mégis miért? Már megváltozott. Még a büntetését is lerótta. Sötétség suhintott karjával:
-Hozzám akkor sem jöhet! Nem vagyok hajlandó eltűrni őt a közelembe. Ha még egyszer idejön a szentélybe, megölöm. Azzal eltűnt. Filandaka sóhajtott. Bár súlyos sebek borították testét, tökéletesen eszméleténél volt. Kérdően Yuzra pillantott:
-Mit tegyünk most? Az uralkodó levette a felsőjét, és szorosan a kölyök köré fogta:
-Találunk egy másik istent, aki a jövőbe lát... aki segíthet a jóslásban. Ne aggódj egy pillanatra sem.