A Di világ egyre több színnel telt meg: már további hegyek, dombok tűntek elő a tátongó ürességből, és néhány fa. A zöld terület már nagyobb foltot foglalt el. Shakara pedig az új külsővel megáldott őrrel gyakorolt: az elektromos- és tűz elementál támadásokat már sikerült felidéznie. Dia Aya büszke is volt rá. És mivel látta, hogy tanítványa ilyen jól boldogul a griff mellett, így megengedett magának egy kis pihenőt, és odébb vonult.
Nem sokkal utána viszont egy ismerős fekete szörnyeteg érkezett, hátúszóján és szemeinél sárga háromszögekkel. Az ifjú Sera és Aco felé fordultak:
-Már megint te? Azonban a betolakodót egy ember is követte... Alba képében, aki egy csöppet sem volt vidám. Amint kiszúrt Shakarát, máris rárivallt:
-Szóval te voltál az, te szemétláda! Azzal jégcsapokat idézett meg, amiket felé hajított. A griff felkapta gazdáját, és kitért vele az útból. A földet érés után Shakara ellenkezett:
-Ezt hagyd rám, Aco- és a betolakodó felé fordult- majd én elbánok vele.
Ellenfele felpaprikázva közelített felé, ezúttal jégűket idézve meg a semmiből. Az ifjú Sera úgy látta, hogy ez remek alkalom élesben használni az újonnan felidézett képességeit. Egy tűzgyűrűvel semlegesítette a jégtűket, majd elektromos támadással válaszolt. Alba a folyó vízét irányította maga elé, egyfajta falként, majd az egészet visszairányította Shakarára - aki ezáltal megrázó élményben részesült, és elvágódott a földön.
Alba továbbra is fenyegetően közelített felé:
-Eltörlöm a képed, te kis szarházi! Majd én megmutatom neked, hogy a társamat nem bánthatod büntetlenül! Már emelte is a kezeit, ismét vizet idézve, hogy lesújtson. Azonban a művelet valahol félbemaradt. Nézte is, hogy nem akar működni a dolog. Erőlködött... mindhiába.
-Mi a franc?- szorította az öklét, hadonászott a karjaival- működj már! Miért nem akarsz működni?
Shakara ahogy kászálódott fel, azzal szembesült, hogy ellenfele idétlenül táncikál. Ő pedig ezt kihasználva, nekirohant, derekát átkarolva elvágódott vele a fűben, majd elkezdte püfölni:
-Ki a franc vagy te, hogy a dögöddel csak úgy bejössz, és ránk támadsz? A másik srác erre betörte az orrát:
-Még te pofázol, szarjankó? Úgy ellátom a bajod, hogy az anyád sem ismer majd rád!
Ekkor fény támadt köztük, egy kisebb detonációval szétválasztva őket. Kissé meg is riadtak, majd mire feleszméltek, egy harmadik alak állt köztük: egy magas, méltóságteljes, fekete hajú, fekete szemű, lila ruhás, isteni szépségű nő... és jól lehordta őket:
-Szégyellhetnétek magatokat, fiúk! Hát erre tanítottalak titeket?- majd az ifjú Sera felé fordult- Különösen te, Shakara! Apád is elismerte, hogy te és Alba testvérként szeretitek egymást, és társadul bízta egész kiskorod óta. Így kell bánnod a legjobb barátoddal?
A nő jelenléte és hangja mindkettőjüknél újabb emlékeket hívott elő. Alba szemei elkerekedtek, majd térdre rogyott:
-Echo.... Végigcsodálta az istennőt, majd ahogy eszébe jutott, hogy kivel is volt dolga, alázatosan elé borult:
-Bocsáss meg nekem, úrnőm! Nem ismertem fel... valószínűleg ő sem ismert fel engem... Nagyon sajnáljuk! Echo meglepetten nézett végig rajtuk:
-Valóban? Elfelejtettétek volna egymást?
Shakarának is derengett valami. Végignézett a nőn... aztán Albán... aztán a kezein... aztán ismét Albán... végül megint a nőn... És lassan kezdett úrrá lenni rajta a szégyen:
-Valamit mond. Én sem emlékeztem sok mindenre. Dia Aya kezdte el magyarázni, hogy ki vagyok. Alig, hogy kimondta a nevét, a cirkónia máris beszáguldott, és alázatosan meghajolt az istenség előtt:
-Bocsáss meg, úrnőm! Nem láttam, hogy bárki is jött volna- aztán ahogy meglátta a fiúkat, elkerekedtek a szemei- vállalom értük a felelősséget! Echo végül nyugodtan leintette:
-Semmi gond. Foglalkozz Albával. Én mindjárt jövök. A macskaember odament a jövevényhez, az istennő pedig Shakara vállára tette kezét:
-Gyere velem...
A vízesés tetejére mentek ők ketten. A srác megmosta az arcát, jobb volt, mint újkorában.
-Szóval...- magyarázta- ami eddig eszembe jutott, hogy ez a hülyegyerek a régi haverom. És te, istennő, te vagy az anyám. Echo halkan nevetett, majd megborzolta a suttyó haját:
-Pontosan... Shakara visszamosolygott rá, és hozzátette:
-Valamint, hogy tudok bánni tűz- és elektromos elementállal. Mellesleg ezt a világot egyre több dolog tölti meg, és van egy olyan érzésem, hogy ezt én csinálom. Csak azt nem, hogy hogyan. Az istennő elmosolyodott:
-A Di világ a családod legelső felmenőjének hagyatéka. Használd bölcsen, és vigyázz rá.
-Miért? Ki az első felmenő?
Azonban Echo hallgatott, és inkább a magasból visszanéztek a többiekre:
-Azért azt el kell ismernem- mondta végül nyugodt hangon- Albának abban igaza volt, hogy a múltkor indokolatlanul támadtátok meg a barátnőjét. Shakara felkapta a fejét. Jól hall? Lemutatott:
-Az a kis szörnyeteg egy lány? Az istenség bólintott:
-Pontosan? A srác értetlenül pillogott:
-Akkor hogy került ebbe a testbe? Echo vállat vont:
-Valami van ezzel az emberi világgal- mondta végül- te és Alba az emlékeiteket vesztettétek el átmenetileg, ez a lány pedig az alakváltó képességét. Visszanéztek, a nő folytatta:
-Egy rendkívül tehetséges alakváltó... de úgy látszik, most ebbe a testbe ragadt, ami egyszerre cápa, krokodil és szalamandra. Nem egy fix alak.
Shakara tovább morfondírozott:
-Mit gondolsz... ha mi összefogunk, elő tudjuk hívni az összes emlékünket? Az istennő bólintott:
-Ez egészen bizonyos. Átkarolta fia hátát:
-Annyi mindenen mentetek keresztül, hogy előbb vagy utóbb biztos előbukkan pár újabb emlék...
Közben odalenn Alba a cirkóniának panaszkodott:
-Rájöttem a minap, hogy tudok bánni a víz elementállal. De msot egész egyszerűen leállt az egész... nem működött. Mi történhetet? Dia Aya megtörölte a srác arcát, miközben ellátta tanáccsal:
-Sejtésem sincs. Viszont, ha biztosra akarsz menni, magát a vízistent kérdezd. Ha tudsz bánni a víz elementállal, akkor őt is meg tudod idézni. Egy próbát megér. Alba elmosolyodott:
-Köszönöm... utána is fogok járni a dolognak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése