2013. január 19., szombat

Unforgiving

Furcsa érzés töltötte el Renatót, ahogy elfeküdt az ágyban. Ismét a szüleivel, egy fedél alatt... ő per pillanat az emeleti vendégszobában. De tényleg... mikor voltak ők utoljára együtt, mint egy család? Hány éve már? Milyen gyorsan telhet a két világban az idő? Ő nem érez magán változást... viszont most tudatosult benne igazán, hogy milyent régóta voltak távol egymástól. Sóhajtott, és lehunyta szemei. Hagyta, hogy a régi édes érzés lassan végigfolyjon benne, elborítsa, és álomba ringassa...

Alig, ahogy átengedte magát a pihenésnek, ordibálás hallatszott lentről. Az apja fenyegető hangja. Aztán az anyja kiabálása... egy tányértörés, és megint az apja. Úgy riadt fel a helyéről. Mégis mi folyik odalenn?

Az előtérben valóban állt a bál: törött tányérok és a levegőben tapintható feszültség. Az idősebb Atu szemmel láthatóan ki volt kelve magából:
-... nem akarom még egyszer mondani: holnap ez a kölyök innen repül! Nincs itt keresnivalója! Anyja pedig hasonló agresszivitású hangvétellel válaszolt:
-Értsd már meg, hogy ő a fiúnk! Ugyanazt akarod eljátszani vele, amit a rokonaid tettek veled? Nem változott semmit, ugyanolyan jó gyerek, amilyennek nevelted, nem értem, mire ez a fennakadás!
-Márpedig én nem mutatkozok vele egy helyen! Holnap mihamarabb add ki az útját! Erre a nő kihúzta magát, és határozottan válaszolt:
-Nem! Nem leszek olyan gyáva, mint a legutóbb! Nem fogom még egyszer cserbenhagyni a fiamat, ahogy te tetted a szükség órájában!

Ekkor elcsattant egy pofon... Az anya meghátrált a lendülettől, de mire visszafordult, Renato már közte és az idősebb Atu között állt... méghozzá sirályalakban. Épp elkapta apja kezét, aki látszólag egy második pofont is készült adni. A férfi kikapta kezét, majd tett egy lépést hátra:
-Szóval itt vagy, te szörnyeteg? Tudtam, hogy csak idő kérdése, és előbb-utóbb te is nekem támadsz. Renato komoran válaszolt:
-Tévedsz. Nem támadtalak meg. Anyát védtem.

Tett egy lépést közelebb hozzá, némi szúrással állva a tekintetét:
-Nem haragudtam azért, hogy nem nézted jó szemmel a képességeimet. Azért se haragudtam, amikor aznap, mikor megtámadtak, hazaérve már nem találtalak titeket. Azért viszont haragszok, ha anyát vagy bármelyik más szerettemet bántod. Egész közel hajolt, apja arcához, majd hozzátette:
-És akkor nem vagyok elnéző veled...

Az idősebb Atu morrantott. Sosem mert ujjat húzni átváltozott zoolook-kal. Az unokatestvéreivel szemben is mindig megjárta. Viszont zavarta a tény, hogy egy fiatalabb meri fenyegetni. Intett, és kiáltott:
-Takarodjatok a szemem elől! Mindketten! Renato állta még percig a tekintetét, majd anyja felé fordult, megragadta a karját, és elindultak...

A nő alig tért magához a jelenet után. Már rég a város sötét utcáit rótták, amikor kapcsolt:
-Várj... Megálltak, a sirály felé fordult kérdő tekintettel:
-Mi az? Anyja zavartan nézett körbe:
-Mégis hova megyünk? Nekem nincs hová mennem... Menjünk vissza. Renato a vállaira tette kezét, és elmosolyodott:
-A magunkfajtának mindig van hová mennie. És ne aggódj, te is jó helyen leszel. A nő szemei kíváncsian elkerekedtek:
-A többi zoolooknál? Fia megcsóválta a fejét, majd válaszolt:
-Jobb. Darien Vada csapatában...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése