Hare Tzeg fegyveres kíséretével a kanyonhoz ért. Az egyik sólyom a magasból alászállt, majd emberi alakot öltött. A nyúl minden formalitást mellőzve a tárgyra tért:
-Nem láttál erre egy tigrist? Fabry a fejét rázta:
-Én ugyan nem- majd felnézett a többi cirkáló madárra- de jelentést se kaptam semmi ilyesmiről. Visszanézett a hívatlan vendégre:
-Jó ideje nem láttak tigriseket a tengerkék ég alatt, főleg nem a szárazföld belsejében. Mind a tengermelléki erdőkben érezték magukat otthonosan. A herceg hunyorított, gyanakodva méregetve a sólyomkirályt:
-Ha bármit rejtegetsz előlem, Fabry, annak nem lesz jó vége. Tudod hogy szól az össz-nixai megállapodás a felek félrevezetéséről? A sólyomlordot ekkor már kezdte dühíteni a jövevény arroganciája. Ennek ellenére megőrizte hidegvérét, és ily módon is válaszolt:
-Nem kell emlékeztetned az efféle paktumokról, Hare Tzeg. A saját bőrömön tapasztaltam a precedensét, amiből íródott. A nyúl bólintott:
-Ez esetben, nem is zavarnánk tovább. Intett fegyvereseinek, majd lassan tovább indultak. Fabry rosszallóan csóválta a fejét.
Traxx és Leva az arab negyedben pihentek le. Remélve, hogy mérföldekkel az usagiaiak előtt járnak, megszálltak néhány napra az egyik fogadóban. A tigris aludt. Amúgy úton voltak a szabad ég alatt, éjjel-nappal őrködött. Nem akarta megkockáztatni, hogy Hare Tzeg rajtuk üssön. Most, hogy egy ideig biztonságban tudták magukat, megengedett magának némi pihenést. Le van-Te egyáltalán nem bánta, sőt, örömmel látta, hogy társa végre pihen. Addig ő megvarrta a ruhákat, vagy éppen a bevásárlást intézte. Vagy ha egyiket se, akkor a házinénivel beszélt. Az őket vendégül látó tulajdonos egy öreg kobranő volt, rengeteg régi történettel és boszorkányos praktikákkal.
Miután Leva visszatért az aznapi bevásárlásból, az előszoba asztalára elkezdett kipakolni:
-Hoztam paradicsomot, és bizserebogyót, ahogy kérte- mondta mosolyogva, majd mélyen a táska aljára nyúlt- és csak ma találtam egy ilyen kincset is. Egy simára csiszolt alabástrom kelyhet húzott elő, melyen egy hármas hold díszelgett, körülötte arab mintás cirádákkal. A házinéninek azonnal felcsillant a szeme:
-Ó, köszönöm aranyoskám!- átvette a becses tárgyat, és mindent elöntő boldogsággal vizslatta- egy holdkehely! A Holdudvar papnőit meg fogja enni a sárga irigység! A gepárd szoldian elmosolyodott, majd folytatta a pakolást.
A öreg kígyó miután eltette az ereklyét, a lányra sandított:
-Mond csak, drágaságom... Meddig maradtok még? Leva vállat vont:
-Talán két... vagy három napot. Attól függ, meddig tart a veszély. A házinéni szemei kíváncsian elkerekedtek. Azonnal leült vele szembe, és közelebb hajolt:
-Milyen veszély? Talán az öreg méregkeverő tud nektek valamiben segíteni. A gepárd megejtett egy kínos mosolyt, majd kimérten válaszolt:
-Usagiaiak... Traxx nyomában lehetnek. A törvényeik szerint ő egy halálraítélt. A kobra megvakarta ráncos állát, majd némi gondolkozás és hümmögés után így szólt:
-Két színű népség... róluk vagy jót vagy semmit- intett ujjával- de gyere csak aranyoskám... Leva közelebb hajolt, az öreg kígyó pedig folytatta:
-Tudod, hiába ért véget évek óta a háború, rengeteg nixai még mindig retteg a tűzvörös égtől, méghozzá babonásan. Nincs olyan isten, amiért áttennék oda a lábukat. Ha átértek a tűzvörös ég alá, megmenekülhettek- a vállára tette a kezét- Próbáljatok meg ott boldogulni. Le van-Te mosolya döbbent szájtátásba fordult:
-Honnan tud ennyi mindent? A kobra halkan kuncogott:
-Aranyoskám, nézz csak rám... nem vagyok már 16 éves... Különben is- húzódott vissza a helyére- ha a jó urunk, Arklan el tudott helyezkedni a Deghyomi Harcosakadémián, akkor csak nem lehet olyan rossz ott az élet.
Leva szemei egyszeriben felcsillantak... A biztonságot jelentő tűzvörös ég... és a Harcosakadémia... talán mégis van kettejük számára jövő...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése