2014. november 21., péntek

moonheal

Shakara meditált. Látta, hogy késői éveiben apja hogy csinálta, ugyanúgy követte a példáját. Shingo meg is jelent neki, nesztelenül körbejárva őt:
-Zavart vagy... Fia sóhajtott:
-Megbíztál valamivel- felnyitotta szemeit- és nem tudom teljesíteni. Maga elé meredt:
-Akármi is történt a múltban Usurral, fél  tőlem. A holdpatrónus leírt még egy kört, majd leült vele szemben, szintén lótuszülésbe:
-Adj neki egy kis időt. Jobb is, hogy Alba kezdett el vele foglalkozni elsőként- közelebb hajolt- viszont a te feladatod lesz hogy segíts neki elsajátítani a sötét mágiát. Ha már nem is a családunk tagra, de komoly érdeklődést mutat az elementál iránt. Shakara bólintott:
-Értem, apám. Igyekszem nem csalódást okozni. Shingo a vállára tette mancsát:
-Ne aggódj, fiam. Nem fogsz...

Alba a folyó vizébe vezette Usurt. A telihold békés ezüsthidat festett a vízfelszínre... csak kettejük mozgása zavarta meg az idilli képet, ahogy a víz finoman fodrozódott. Ahogy az ezüsthíd közepére értek, a hold herceg elengedte a kis holdfénytolvaj mancsait, majd lassan kihátrált, egészen a partig:
-Ősidőktől ismert a víz és a Hold kapcsolata: a Hold a vonzásával felelős az árapály tevékenységért, mozgatja a hullámokat. Mind a kettő egyfolytában változik: a Hold fázisai és a víz három formája: a gőz, a folyadék, és a szilárd jég. Azt mondják, hogy Echo és a Vízistennő is egykoron, réges-régen jó viszonyban voltak... Usur félbeszakította:
-Voltak? Mi történt köztük? Alba sóhajtott:
-Egy férfi- majd legyintett- de ez most nem mitológia óra. A lényeg, hogy mindkét elem segít a gyógyításban: a Hold a fogyó fázisban segít megszabadulni a bajoktól, a víz pedig elmossa őket. Próbáld csak ki... gondolj valamire, ami zavar, és hagyd, hogy a víz elmossa.

Usur lehunyta szemeit, fejét a Hold felé emelte. Szinte itta ezüstös fényét, érezte ahogy feltölti, átjárja... a víz kellemesen simogatja bőrét... majd finoman átszivárog  a lelkébe...
Az anyja egy vértócsában fekszik a palota lépcsőjén. Amint meglátja, keservesen felkiált, és rohan hozzá. Ráborul, szólítja reménytelenül, semmi válasz. Viszont apja megragadja, maga felé fordítja, és megrángatja:
-Elég legyen, Usur!- ordította. Szemei fenyegetően villantak. Usur tovább remegett:
-De anya...- torka égett, szólni nem tudott a keserűségtől- Miért? Apja ismét megrángatta őt - a sötét, kék szemű, zöld-vörös-fekete tollú félelem:
-Mert, amit tett, az bűn, és nem maradhat megtorlás nélkül!- kiáltotta, majd még egyszer megrángatta lányát- Egy jó vezető példát statuál! Szeretnél még az örökösöm lenni, ugye Usur? Lánya reszketett mind a dühtől, a félelemtől és a csalódottságtól... de feje engedelmesen igent bólintott...
A vízben négykézlábra zuhant, majdnem elveszett a felszín alá. Alba ugrott utána, és gyorsan kinyalábolta. Ahogy húzta a part felé, Usur felköhögte a vizet. a Holdherceg megveregette a hátát:
-Nah, kucc-kucc, nem történt semmi baj... nagyon elmélyültél valamiben. Kivitte a szárazra és leültette a fűbe. A kis holdfénytolvaj még zihált, eltűrte sörényét:
-Anya meghalt... Alba megfogta mindkét vállát:
-Ne aggódj, nem halt meg. Manac hercegnő remekül van. Usur azonban megcsóválta fejét, és felnézett tanítójára. Tekintete egészen mélyé vált:
-A másik anyám volt az... apa megölte... A Holdherceg végre megértette. Megölelte szorosan a lányt, és nyugtatóan simogatta a hátát:
-Ez a gyakorlat során jött elő: ami láttál, az az előző életed. Úgy látszik, még mélyen magadban hordod ezt az emléket, és gyógyításra szorul. Usur lassan megnyugodott a barátságos szorításban. Sóhajtott:
-Folytathatnánk holnap? Alba bólintott:
-Természetesen, kis felség... természetesen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése