2014. november 9., vasárnap

Usur's new teachers

Shakara és Alba a folyó parton ültek. A szokásos pasis-baráti-kissé rokoni lógás volt ez, mint olyan gyakran az útjuk során. Együtt nőttek fel, legjobb barátokként, és a kicsit zűrös családjuk miatt testvérekként tekintettek egymásra. A hold herceg egy követ dobott a vízbe, és merengve nézte ahogy a nyomában gyűrűzik a lusta felszín:
-Yuz hogy boldogul odaát? Nem bánod, hogy ilyen korán trónra engedted? A Sera komoran meredt maga elé, és némi morgás kíséretében sóhajtott:
-Néha vannak kétségeim Yuzt illetően. Annak idején túl sok szabadságot adtam neki. - még látta a kő nyomán maradt gyűrűket, amik végül teljesen elvesztek- Viszont miután megláttam, hogy milyen erős benne a bizonyítási vágy, és a küzdelem, hogy kiérdemelje a világban a helyét, úgy döntöttem, adok neki egy esélyt. Alba szarkasztikus mosolyra húzta száját:
-Ha rajtad múlna, még egy hullának is adnál még egy esélyt. Barátja szúrón nézett vissza rá:
-Apám ugyanezt tette volna- kicsit enyhébb hangon folytatta- Mindenkiben látott valami jót. Alba bólintott:
-Ezt, látod, alá kell, hogy írjam.

Társalgásukat egy kissé megszeppent, de tiszta női hang zavarta meg:
-Elnézést, uraim. Maguk lennének Shakara Sera és Alba hold herceg? A két barát hátrafordultak, a hang irányában. Aluh Manac állt velük szemben, teljes életnagyságban, oldalán a lányával. A vadvilágiak feltápászkodtak, és illően meghajoltak.
-Bocsásson meg, hölgyem- kezdte Shakara- úgy elmélyedtünk, hogy meg se hallottuk. A holdfénytolvajok hercegnője elnézően elmosolyodott:
-Semmi gond, uraim. Magam is halkan érkeztem, és könnyedén, miután a Holdpatrónus megnyitotta az átjárót. A név hallatán mindkettőjük szeme elkerekedett.
-Azt mondta, Holdpatrónus?- Alba nem habozott visszakérdezni. Ahogy a holdfénytolvaj válla felett elnéztek, valóban láthatták: Shingo Sera éppen nyitvatartott egy világok közti átjárót. Shakarának leesett az álla:
-Apa? Aluh megrázta fejét:
-Parancsol? Azonban rá se hederített. Sőt, ő és Alba előbb a hercegnőt fürkészték... aztán a kislányát: a fekete és bíborvörös tollakkal és ruhában lévő kis keveréket, átmenet a holdfénytolvaj és a kaaelidaschi közt. De ezenfelül volt benne valami gyanúsan ismerős... A hercegnő elmosolyodott:
-A kislányom, Usur. A Holdpatrónus adta a tanácsot, hogy hozzam hozzátok.

A két sárkányember visszanézett a holdfénytolvajra. Hirtelen minden világossá vált. Szinkronban bólogattak:
-Persze... igen...- mondta Shakara némi fáziskéséssel- mi örömmel a rendelkezésére állunk. Alba megejtett egy bizalmas vigyort:
-Ne aggódjon, hölgyem, nálunk jó kezekben lesz. Aluh viszonozta a mosolyt:
-Ezt örömmel hallom. Ezt követően a lányára nézett, és a vállaira tette mindkét kezét:
-Vigyázz magadra, kincsem. És fogadj szót az új tanáraidnak. Usur némán bólintott. Ezt követően nézte, ahogy anyja távozik az átjárón, nyomában Shingóval- ez utóbbi a két barát felé nézett, és jelzésszerűen bólintott, miután átlépett, és bezárult mögötte a világ.

Usur visszanézett a két idegenre. A Holdpatrónussal nem esett nehezére a beszélgetés... de ezzel a két alakkal mégis mit kezdjen? A hold herceg próbálta megtörni első közben a jeget, ahogy leguggolt, és kitárta karjait:
-Szia drága! Alba vagyok! Na, adj egy üdvözlő ölelést! A kislány azonnal elmosolyodott, és odarohant hozzá. Nyakába borult, érezte, hogy kezdeti zavara lassan múlik. Shakara lehajolt hozzájuk, majd kezet nyújtott:
-Szia... Shingo annak idején sokat mesélt rólad.

Usur végignézett rajta: zöld bőr, fekete sörény, a Serákra jellemző vörös-zöld-fekete tollak, valamint a tömény, sötét kisugárzás... ilyet már tapasztalt valamikor... valamikor nagyon régen. És ez félelemmel töltötte el. Érezte, hogy kifut a vér az ereiből, és a jeges rémület a mellkasára telepszik. Felsikított, és félve Albához bújt. A Hold herceg értetlenül meredt a rá... majd vissza barátjára:
-Ez meg mi volt? A Sera elsápadt a nem várt reakciótól, majd lassan elhúzódott. Barátja sóhajtott:
-Nem gond, akkor én tanítom először - felkapta Usurt, és felé fordult- figyelj csak! Bemutatlak Tíának, pihensz egy kicsit, aztán nekilátunk az első óránknak. Jó lesz?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése