2014. november 26., szerda

enters the new leader

Hare Tzeg deghyomi börtönbe került, a legszigorúbban őrzöttek közé. Ezzel fizetett azért, amiért elrabolta, kínozta Snakyát, valamint hogy erőszakkal rávette, hogy az ő irányítása alatt megtámadja a birodalmat.

Hercege nélkül viszont Usagia szigetén teljesen eluralkodott a káosz: elszabadult a pánik, a kereskedők lemondták az utakat, az utcán törtek-zúztak, és mindenki próbált bejutni a palotába. Hare Tzegnek nem volt még örököse, és az elszabadult állapotot kihasználva páran megkíséreltek megszerezni a hatalmat. Balszerencséjükre, az egész kis királyság egyetlen stabilan állt és védett pontja a palota volt: az őrök és a kancellár mindenkit távolt tartottak.
Egy idő után viszont már nemcsak néhány kísérletező kedvű nyúl járt arra, hanem egész tömegek... és uralkodót követeltek. Hiába az állig felfegyverzett őrök, a kancellár remegő lábakkal lépett előre, és reszkető kézzel emelte fel a monokliját:
-Sa-sa-sajnálom- motyogta, amint maga elé emelte iratait- de nagyhatalmú és dicsőséges vezetőnk, Hare Tzeg nem jelölt meg semmilyen örököst. Sajnos a kérdésnek várnia kell még... Ahogy végigmondta, a tömeg csak még jobban zajongott. Választásokat követeltek, a herceg kiszabadítását, vagy további nyomozást. Egy üveg épp elrepült és törött össze a kancellár füle mellett. Amaz lehajtotta füleit, és két karját a feje köré kulcsolta.

A háborgó, követelőző tömegben végül tisztán és élesen felharsant egy hang:
-Majd én ezt kezelésbe veszem. A nyulak azonnal elhallgattak, és azonnal a hang forrását kezdték el kutatni maguk között. A kancellár is leemelte karjait a fejéről, és a nép közé bámult. Lassan a tömeg osztott középen... mintha épp kialakulna egy folyosó. Többen pedig megbámulták, hogy ki az, aki köztük halad lassacskán, de biztosan előre. Végül csak kiért a népség közül, a palota lépcsője elé. Most már nemcsak a kancellár, de az őrök szemei is elkerekedtek. A jelenség nyúlnak nyúl volt ugyan, de szélesebb fülei, hegyes fogai és villás farka inkább démoni külsőt kölcsönzött neki. Bőre fekete, szemei metszően sárgák, haja kék bozont, akárcsak egy huligáné, bal fülében és nyakában egy-egy lila rombusz... ismerős, ősi jel, mely minden nixaiban bizalmat keltett míg a három kapu fennállásának idején.
A jövevény csak egy pillanatig állt, majd határozottan elindult fel a lépcsőn, a trón felé. A kancellár ekkor kapott csak ismét észbe:
-Álljon meg, úrfi!- próbált elé állni- Ezt nem teheti! Ide nem jöhet csak úgy akárki! Azonban a démoni külsejű alak egész egyszerűen semmibe vette, kikerülte, és haladt tovább. A kancellár egészen elhűlt. Riadtan nézett jobbra-balra, végül rámutatott, és kiáltott:
-Őrök! Kapják el! Az őrök meg se moccantak. Csak a szemükkel követték a jövevényt, aki minden lépcsővel egyre közelebb került a hatalmat jelentő üléshez.
-Mire vártok még?- kiáltott ismét a kancellár- Ez egy betolakodó! Ez egy...

Nem tudta végigmondani, ugyanis a démoni külsejű alak helyet foglalt a trónon - méghozzá a lehető legtermészetesebb módon. Mintha csak erre a mozdulatsorra teremtették volna. Az őrök azonnal készenlétbe vágták magukat. A jövevény komoly tekintettel nézett végig a néma tömegen:
-Sötétség kegyelméből és megbízásából, én vagyok Usagia új hercege- hangja tisztán és erőt sugárzóan csengett- És addig innen nem távozok, amíg nem lesz rend. Felállt a trónról, és mutatóujját végigvezette a nyulakon:
-Van mit itt kijavítani, mind a múltatok, mind a jelenetek egy nagy rakás szemét. Nincs miért büszkének lennetek, mert nemcsak szélhámosok és rablók, hanem mészárosok is vagytok. Kár kozmetikázni és letagadni a nagyvilág felé, igenis rengeteg mocskos dolgot műveltetek a történetetek során. Ez viszont mostantól megváltozik. Nincs többé hazugság, sem tagadás... és a más népek elnyomásáról még csak hallani sem akarok. Hogy világos legyen mindenki számára, és betartásra is kerüljön mindez, mindazokat, akik megszegik, azt kíméletlenül megbüntetem. Remélem, érthető vagyok.

A tömeg ekkor elkezdett zúgolódni. Folytak a pletykák, de sem szólni, sem tenni nem mert senki. A beszéd és a démoni kinézet megtette a kellő hatást. A kancellár térdben már olyan erősen remegett, hogy komoly erőfeszítésbe telt neki feljutnia a lépcső tetejére, a trón elé. Alázatosan meghajolt:
-Úgy lesz, ahogy parancsolod, felség. Már csak a neved áruld el nekünk. Az új herceg lepillantott rá:
-A nevem Tyx- majd visszaült a trónba- én vagyok Tyxblack Dark, Nixa harmadik kapuőrének reinkarnációja...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése