Tyxblack Dark's sacrifice

Deghyom fővárosát a hajnali órákban éktelen robaj rázta fel. A királyi pár azonnal, köntöst kapva, kiszakadt a határon álló palotából, hogy láthassa, mi történt.
Mire kiértek, már javában állt a bál: a házak egy része romokban, maga a Harcos Akadémia ostrom alatt. A földről a deghyomi sereg íjászai és lándzsavetői tüzeltek az ég felé... egyenesen Snakyára. Az első kapu egykori őre támadt a fellegekből. Szájába vájva a lánc, rajta a kantár, melyet Hare Tzeg tartott. Rajta kívül egy tucatnyi usagiai harcos fért még el a bestia hátán. A nyúl herceg megrántotta a kantárt:
-Most nekem engedelmeskedsz! És amíg így teszel, kevésbé fog fájni - nyomatékosítva, borotvaéles sarkantyúját az oldalába mélyítette. Snakya a fájdalomtól ordított, majd Tzeg parancsára újabb támadást indított... az íjászok százai szétszéledtek, és elmenekültek az útból, a szörnyetek fogai elől.

Shayla egészen elborzadt a látványon, Tom Focus viszont megőrizte lélekjelenlétét. Előrébb lépett, és felordított a támadókra:
-Felszólítalak a Deghyom és Nixa békéjére való tekintettel, hogy azonnal állj le, Hare Tzeg! Már így is túl messzire mentél! A nyúl megrántotta a kantárt, egyenesben tartva az egykori őrt, majd kiáltott:
-Akkor adjátok ki Traxx-ot! Egy söpredéknek adtatok menedékjogot! Tom Focust nem riasztották meg az usagiai herceg szavai:
-Traxx az egyik legjobb tanár a Harcos Akadémián, és példás magaviseletet tanúsít. Mint a tűzvörös ég eredeti uralkodója, az én védelmem alatt áll. Shayla is végül összeszedte magát, és ura mellé lépett:
-Itt és most legyen vége, Hare Tzeg! És engedd el Snakyát is!

A nyúl dühödten vicsorított, majd erőszakosan visszakiáltott:
-Ha nem adjátok ki, akkor vesszetek, méghozzá Snakya által!- nyomatékosítva erőteljesen megsarkantyúzta a bestiát. Snakya egész testében megrándult, de nem támadt. Shaylát szolgálta, amíg az eszét tudta, és a fájdalom ellenére ellenállt. Hare Tzeg ismét az oldalába mélyesztette a sarkantyút, és vadul megrántotta a kantárt:
-Nem hallottad? Azonnal indíts! Az egykori őr kínkeservesen üvöltött, majd zuhanórepülésre váltott. Tom Focus elsápadt a jelenség láttán:
-Komolyan gondolja, ez nekünk támad! Shayla előkapott két fekete gömböt a ruhája alól:
-Nem, amíg van közbeszólásom.

A két gömb felizzott... majd megjelent a másik két egykori kapuőr: Sekos és Tyxblack Dark. Egy pillanatra maguk is meglepődtek, hogy egy kisebb csata közepén találták magukat. Kérdően néztek körbe.
-Nincs idő megmagyarázni!- kiáltott kétségbeesetten Shayla- Mentéstek meg Snakyát! Épp ellenünk hangolják! A másik kettő ekkor vette észre, hogy az álarcos kígyó épp zuhanórepülésben közeledik feléjük. Sekos tüzet okádott, viszont Snakya kitért előle. hare Tzeg diadalmasan nevetett:
-Ugyan már! Nálam van az egyik kapuőr! Mit tehetne ellene a másik kettő? A becsapódást Tyxblack vállát érte. A sötét gyengéd óriás megtántorodott... azonban nem volt rest elkapni Snakya nyakát. Az álarcos kígyó vonaglott, félt, próbált szabadulni. A nyúl uralkodó, látva, hogy a helyzet száznyolcvan fokos fordulatot vett, tovább sarkantyúzta a kígyót:
-Gyerünk! Támadj! Térj ki! Csinálj már valamit!

Azonban minden erőfeszítése hasztalan volt: Snakya igen erősen vérzett, és a vonaglás következtében ereje rohamosan csökkent. Ezt kihasználva Sekos lesöpörte az usagiaiakat a hátáról. A nyulak hatalmas puffannással értek földet a porba... egyenesen a királyi pár elé. Hare Tzeg felnézett a két pár lábra, amit egy-egy uralkodói köntös, majd egy fekete csíkos és egy kék macskafej követett, rajtuk egy-egy pár szigorú tekintet.
-Hare Tzeg- kezdte Tom Focus ellentmondást nem túrő hangon- beszélnünk kell, méghozzá igen alaposan...

Snakya végül teljesen elengedett. Zihált. Orrából és szájából patakzott a forró vér. Tyxblack is úgy érezte, hogy biztonságosan elengedheti. Óvatosan a földre helyezte, majd ő és Sekos fölé hajoltak. Az álarcos kígyó sápadt volt, a vérzés nem akart szűnni sem az oldalából, sem a szájából, minden lélegzetvétele sötét hörgésnek bizonyult. Szemeiben könnyek gyűltek:
-Annyira sajnálom... Sekos a fejére tette mancsát:
-Nem a te hibád- próbálta nyugtatni- alávaló eszközzel bírtak rá, hogy ezt tedd. Snakya megcsóválta a fejét - a lendülettől finoman spriccelt a vérpermet:
-Nem egy kapuőrhöz méltó... mi az életünkkel esküdtünk fel... Tyxblack Dark megfogta társa farkán lévő mancsot, és finoman rászorított:
-Mind láttuk, hogy nem támadtad meg volna őfelségét. A szíved a helyén volt. Csakis Hare Tzeg kényszerített rá... Snakya pofáján széles patakokban buggyantak ki a könnyek:
-Mindig is jó társaim voltatok... bárcsak az előbbit jóvá tehetném...
Eddig jutott. Szava el- , szemei pedig fennakadtak. Sekos teljesen elhűlt, szemei elkerekedtek. Két manccsal fogta egykori társa fejét:
-Snakya!- kiáltotta elkeseredetten- Snakya! Térj magadhoz! Semmi haszna. Érezte, ahogy ég a torka, és patakzanak a könnyei.

Tyxblack hozzá képest nyugodtnak tűnt. Mancsában az álarcos kígyó farkán lévő karmok elernyedtek. Ő csak tehetetlenül simogatta az ujjával, miközben merengve meredt rá. Egyszerre rázta belülről Snakya némasága és kívülről Sekos elkeseredett sírása. Végül aztán halkan megszólalt:
-Valamit talán mégis tehetek érte... A második kapu egykori őre szipákolt lehangoltan:
-Mit? A fekete bestia hallgatott egy ideig, tovább simogatva finoman ujjával a markában maradt sárga karmokat:
-Én nem vagyok más, csak mágia... egy kis szellem a tűzből, némi tenger Nixa egéből, és egy árnyék a sötétségből. Céllal teremtettek, hogy őrizzem a harmadik kaput. Sekosra nézett:
-Nekem soha nem volt életem. És a célom már régóta bevégeztetett. Tudnék cserélni Snakyáért. Sekos szemei ismét elkerekedtek:
-De...- szólalt meg rekedten, elhűlten- akkor te meghalsz... Tyxblack Dark szelíden, kissé szomorkásan elmosolyodott. Megfogta mindkét kezével az álarcos kígyó fejét, majd összeért a homlokuk. Bőre, mint valami sötét árnyék kúszott bele az ernyedt testbe, maga mögött valami halvány derengést hagyva. Miután a folyamat befejeződött, Tyxblack Dark helyén a derengés - akár egy lélek- még időzött egy kicsit, majd teljesen elhalványult. Snakya sebei viszont beforrtak, lila maszkja és mancsos farka feketévé, zöld teste sötétlilává, és szeme sárgává vált. Nagy levegőt vett, ahogy magához tért, hirtelen zsongott a feje:
-Mi történt? Sekos nézett vissza rá, egyik szeme sírt, másik nevetett:
-Tyxblack Dark... feláldozta magát érted. A mágia, amiből teremtetett most téged éltet. Snakya sóhajtott. Nem talált szavakat erre a gesztusra. Egyszerre érzett végtelen hálát az egykori harmadik kapuőr iránt és végtelenül sajnálta is, hogy ilyen árat kellett fizetnie az önfeláldozásért...



Valahol távol, az istenek síkján Sötétség épp társalgott valakivel. Vendége pislákolt: kissé vörösen, mint a tűz, helyenként kéken, mint a tükröződő víz, és néha lilán, mint a sötét posztó. Az istenség az állát vakarta, ahogy némi lenyűgözéssel nézett rá:
-Igazán figyelemreméltó... Olyasmit tettél, amit nem tanultál, mégis jött. Tudod, hogy mivel jár az ilyen tiszta önzetlenség? Vendége tovább pislákolt némán. Sötétség felállt, tett felé pár lépést, majd egészen közel hajolt hozzá, hogy sejtelmesen odasúghassa:
-Lélekkel... A jelenés kissé zavartan megrángott párszor, közben az istenség ismét kihúzta magát:
-Úgy bizony, kicsi apró halandó. Nagylelkű és tiszta önzetlenségedként kiérdemelted a lelket- ismét nekiállt vakarni az állát- már csak az a kérdés, hogy maradsz-e a természetfeletti szellemek között, vagy pedig belecsöppensz egy új testbe, és részévé válsz a hosszú, reinkarnációkkal teli utazásnak... A jelenés leírt egy függőleges vonalat a levegőben, lentről felfelé. Sötétség sejtelmes zöld szemei mosolyra görbültek:
-Szinte sejtettem- válaszolt azon a fekete-bársony hangján- és már tudom is, hová foglak elhelyezni...