Hetekkel később megint visszatért a harc. Szerencsére, Mauriziónak sosem lankadt a figyelme. Álmában ismét nekiesett az oroszlán, ő pedig ordítva a földre szorította. Megragadt az állát, hogy a gyilkos fogak nehogy találatot ejtsenek rajta. A fenevad még így is kapálózott, a karmai elől kevésbé lehetett menedéket találni. Maurizio összedte magát, és leszorította az egyik mellső lábát is:
-Elég lesz!- kiáltott rá, közben tovább egyensúlyozva, összpontosítva. Még egy kicsit kellett lenn tartania... csak még egy kicsit...Az oroszlán egész testében megvonaglott, hátha sikerült levetnie magáról a szőke srácot:
-Nem fogom hagyni, hogy ilyen könnyen legyőzz. Maurizio szerencsére csak egy pillanatra billent ki, azonnal ismét visszanyerte egyensúlyát, most már egész testével a bestiára nehezedve, hogy ne fészkelődjön:
-Még mindig nem értem, hogy miért csinálod ezt évek óta. Te választottál engem, és hozzád méltó módon viselkedek... Feladtál. Kicsit enyhített az állkapocs szorításán, csak annyira, hogy az oroszlánnal szemkontaktust létesítsen. Amint a vadállat viszonozta a tekintetét, hozzátette:
-Én viszont nem adlak fel. A kötelék elválaszthatatlanná vált, együtt kell élnünk...
Alig, hogy végigmondta, erős nyilallást érzett a mellkasában: akár egy vaskos ütés. Egész testén végig futott a fájdalom, a szívéhez kapott. Egy szorítással kevesebb, a fenevadnak ez épp elég volt. Amint Maurizio elkapta a kezét az álláról, ő harapott... a srác vállába mélyesztette fogait. Maurizio nem tudott vele foglalkozni különösebben, a mellkasából nyilalló fájdalom és az agyát elborító sötétség erősebbnek bizonyult. Levegő után kapkodott, most minden energiáját arra összpontosította, hogy ne veszítse el az eszméletét, és nem a fenevad elleni harcra. Így is tompán érezte, ahogy az oroszlán a vállánál fogva cibálja. Felé fordult, szólni próbált... de csak a levegőt kapkodta. A páni félelem kezdett rajta eluralkodni... aztán még egy erőteljes, fájdalmas nyilallás, egész testét megrázta. Az oroszlán erőszakosan megrázta őt a vállánál fogva:
-Pontosan ezért mondtam, hogy nem vagy hozzám méltó!- bömbölte- vesztettél, Maurizio Prezioso...
Phillie szólongatta öccsét, olykor finoman megpofozta. Semmi reakció. A többiek értetlenül állták körbe. Phillie aggódó tekintette pillantott fel rájuk
-Nem válaszolt...- tekintete Casey-n állapodott meg- Mi folyik itt? A fekete denevér komoran megcsóválta a fejét:
-Nem tudom... de spiritálisnak tűnik. Az idősebb Prezioso felállt, és kifakadt:
-Ezzel nem vagyok előrébb!- hangjától még Cez is megriadt, pedig nem volt az az ijedős fajta- Az öcsém nincs magánál, és a totemem se tudja őt elérni! Én meg csak itt állok tehetetlenül és nem tudom mi a baja, és valószínűleg így is fog meghalni! Mert a bátyja, akinek gondoskodnia kell róla, nem képes megvédeni! Deen libbent oda hozzá, megragadva a két vállát, és mélyen a szemébe nézett:
-Kérlek, nyugodj le!- épp csak annyira emelte fel a hangját, hogy magára vonja Phillie figyelmét- Blando barátnője segítségért ment. Hamarosan ideér, nem lesz semmi gond. Jean-Phillippe némileg megenyhült, ahogy a matriarcha fellépett vele szemben. Sóhajtott, kétségbeesése fojtogatta:
-A testvérem, Deen... tudod, hogy milyen... A matriarcha határozottan bólintott, majd bizalmasan megveregette Phillie vállát:
-Nem fogjuk elveszíteni, megígérem.
Anna Szelina érkezett segítséggel: Zitana varázslónő személyével. Rögtön előrerohant, ahogy beléptek a Prezioso testvérek lakásába:
-Bocs a késésért- hadarta, ahogy a helyére billentette szemüvegét- a legjobbat szereztem, akit csak ismerek. Deghyomig kellett érte mennem, de ismerem, rajtam is segített.... A zoolookok egy pillanatra elhallgattak, és mind a madármaszkosra. Zitana komoran körbenézett rajtuk:
-A maszkom marad- mondta tényszerűen, majd a matriarchára pillantott- hol a beteg? Deen az eszméletelen Maurizio mellé vezette. Zitana letérdelt az ifjabb Prezioso mellé, majd két kezével megfogta a fejét. Lehunyta szemeit a maszk mögött, és koncentrált. A zoolookok feszülten figyelték a folyamatot, a térségre feszült csend telepedett, amit szinte tapintani lehetett.
Hosszú perceket követően a varázslónő elengedte Maurizio fejét, majd a többiekre pillantott:
-Olyan, mintha a spirituális síkon rekedt volna. Nem értek ahhoz a területhez... a test gyógyításához és mérgezése a területem. Phillie majdnem kifakadt kétségbeesésében, de Deen megragadta a vállát. Az idősebb Prezioso rápillantott. A matriarcha egy bólintással elhallgattatta, majd a madármaszkos nő felé fordult:
-Esetleg valaki más tudna? Zitana sóhajtott, ahogy felállt:
-Ismerek valakit... egyetlen személyt, aki tudna segíteni. Ő megjárta alaposan a spirituális síkot, istentől lopott, és jelenleg talán elegendő hatalommal is rendelkezik, hogy megmenthesse a társatokat. Komolyan felpillantott:
-Viszont utálja a magatokfajtát. Valószínűleg alaposan megkéri a segítségetek árát. Phillie mordult:
-Az öcsém életéért semmi sem drága. Ki ez az ismerősöd?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése