2014. december 17., szerda

lion totem

A zoolookok maréknyi csapatában a Prezioso testvérek töltötték be a védelmező szerepét. Mind a kettő oroszlán totemmel rendelkezett, és mind így, feladatukként érezték a csapat védelmét, a végsőkig való küzdelmet, hogy bátorítsanak és maguk is bátran álljanak ki, valamint a nagylelkűséget.

Maurizio azonban tinédzser évei óta küzd a saját totemével. Minden egy rohammal kezdődött, és hogy az orvosok kivizsgálták. Megállapították nála a szívgyengeséget. Onnantól kezdve a toteme időről időre fellázadt, és álmában rátámadt. Maurizio folyton harcolt ellene, és ha bár rengeteg idejét és energiáját felemésztette minden alkalommal, de maga alá gyűrte az oroszlánt. Mindig minden erejét latba vetette, és bátran kiállt... viszont ezzel egy időben félt, hogy mi történik ha a toteme akkor támad rá, ha éppen rájön egy roham.

Volt már rohama többször, szép sorban követték az elsőt. De a szerencse mindig mellé állt, és a totem nem járt arra. De mi lesz legközelebb? - tette fel mindig magában a kérdést. Minden esetre igyekezett, hogy ne verjen belé gyökeret, és ne növekedjen róla félelem, ami megbéníthatja.

Ezen az éjszakán ismét legyőzte a totemét. Alaposan maga alá szorította, és zihált:
-Nem adod végre fel?- kiáltott- Tudod, hogy sosem fogom hagyni, hogy legyőzz! Az oroszlán kissé megalázottan morgott:
-Már egy jó ideje nem vagy méltó hozzám. És csak idő kérdése, hogy be is bizonyítsam. Maurizio még jobban ránehezedett teljes testével:
-Annak idején te választottál engem. És tetszik vagy nem tetszik... már kialakult köztünk az elválaszthatatlan kötődés. Ezzel neked is együtt kell élned. A bestia ismét morgott, majd egész egyszerűen elillant.

Maurizio pedig felriadt. Sötét volt... talán kora hajnal lehetett. Ázott a verejtékben. Ilyenkor csak egyetlen dolgot tehet, ami már rutinná vált nála: felvette a melegítőjét, a csuklyás felsőt, a sport cipőt, és kiment futni. Erőnléti edzés, pár kör a zoolook tábor körül.
-Akkor is megmutatom, hogy méltó vagyok hozzád- gondolta- lehet, hogy te már rég feladtad felém a reményt, de én feléd még nem...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése