2011. január 9., vasárnap

...és feltárom a tekercset

Ahogy telik az idő, úgy érzem, hogy egyre kevésbé hagyja a világ, hogy megtartsam a Nixával való kapcsolatot. Valahol megértem, bár nem tudom elfogadni. Nem akarok olyan üres, földbe betonozott gépezet lenni, mint a többi felnőtt... még ha már gyerekként is megkaptam a "miért van már megint a fejed a felhők közt/miért nem tudsz átlagos lenni/miért lógsz ki a sorból?" és társai megjegyzéseket. Ehhez sajnos ragaszkodom. Valaki fűhöz nyúl, én pedig a saját kis világomhoz. Innentől aztán bárki vádolhat akár skizofréniával is, attól nem leszek rosszabb, mint azok, akik detoxban végezték. Ennek ellenére, muszáj bizonyos kompromisszumokat kötnöm... de hogy Nixa feledésbe ne merüljön, így az egészet papírra vetem:

Az egész igencsak rég kezdődött... ahogy általában minden történet, ez is hosszú gyökerekre nyúlik vissza... pontosan 4 éves koromig. Akkor pillantottam meg először a várost: a halványkékben derengő, tengerék, vizszerűen fordozódó egével maga Nixa. Valahogy még nem tűnt olyan nagynak, még az öttornyú palota sem. Ott élt az első lény akit megpillantottam: Shayla, a macskahercegnő, Nixa vezére. Őfelsége igen nyílt és segítőkész teremtés volt, gyakran elhagyta a palotát. Fajtáját tekintve... hm... meg kéne kérdezni egy zoológust, hogy milyen fajtába sorolná a fehér alapon fekete csíkos cicákat... És ha már említés esett a világoskék szín dominanciájáról: Shayla ruhája és palástja ugyanebben a színben tündökölt, a nemes egyszerűségében. Csak a későbbi időkkel jöttem rá, hogy a teljes neve Shayla Constructor... vagyis építő. Mint Nomen est Omen, őfelsége valóban az évek alatt építette, szépítette a várost, a legjobban adta a népének. Mily tökéletes utópia... Amíg az emberek csak beszéltek róla ideát, addig Nixa ezt meg is valósította. Bár... őszintén szólva, meg nem tudnám mondani, hogy ki fektette le az alapokat még Shayla előtt. Viszont az biztos, hogy ő már 13 éves kora óta uralkodott...

Nemes teher az övé, bár nem sokáig kellett egyedül cipelnie a vállán. Még a 16. életévében társra talált Felix herceg személyében. A fiatalúr Shaylával egyidős, csíkra megegyező kandúr volt, valahonnan nagyon messziről- nyugati tengermellék, vagy mi (utólagos feltérképezés alapján). Az ő kapcsolatuk Nixa kormányzásával valóban olyan, mint egy tündérmese... de egy 4 éves gyerek általában ilyen rózsaszínben (akarom mondani, kékben) látja a világot. Érdekes módon az ő kormányzásuk azóta helyét állja.

Az udvarban van egy hátas is... pontosabban a hercegnő hátasa: Rosina, aki az unikornis és a pegazus pompás ötvözése, vörös színével erőteljesen kilógva a majdnemhogy homogén világoskék környezetből. Éppenséggel pont a színe és a bizarr fajta az, ami őt őfelsége lovává emelte.

Mielőtt valaki megijedne, hogy Nixában csak furry-k és egyéb mitológikus állatok élnek, azokat megnyugtatom, hogy élnek itt emberek is. Igaz, csak egy maroknyian, de vannak. Talán a legmagasabb ranglétrán pont LadyDá, a gyógyítás mestere áll. Igen, egyszerű humán, semmi hókuszpókusz vagy hatodik érzék... ő gyógyít. Egy egész leltárt tart fenn mindenféle gyógyfüvekből, kencékből, italokból, és egész medikus egzotikumokból. Jól érti a dolgát a kiscsaj. Habár nem mindig volt ilyen... gyerekkorában igencsak kalandvágyó és szeleburdi jellemként nehezen lehetett lekötni. Ahogy idővel elkezdte érdekelni a herbalizmus, szépen kitanulta, és a további tanulmányok során egész a gyógyítás mesterfokozatáig jutott. Az ő ruhája is világoskék (fő a változatosság), akárcsak a szemei, haja viszont rövid és fehér.

Ahogy telt az idő, Nixa egyre nagyobbnak, gazdagabbnak tűnt. Egyre több utca, ház... sőt, negyed jelent meg. A szórakozó negyed és a külváros határán találkoztam Unicorninával. Igen, a név nagyon kreatív, merthogy, mint morf angyal, szárnyas unikornissá képes változni. Ő egy nagyon szórakozott és szórakoztató személyiség, az ember a társaságában egyszerűen megfeledkezik a mindennapi gondokról, és hagyja, hogy magával ragadja Nina személyisége, sötétkék szemeinek csillogása, gyermeteg mosolya... és ha alakot vált, akkor még a szárnyalása is. Ruhája egyszerű zöld, haja rövid, sötétkék, fején pedig egy aranypántot visel.

És ha már ilyen közel járunk a szórakozó negyedhez, tekintsünk be egy pillanatra: maga a szórakozás többnyire utcán folyik. Erről elsősorban Dorina Joris, alias DJ nevű humán gondoskodik. Egy pimasz, szöszi, baseball-sapkás, 12 éves kiscsajról van szó, aki a zajládáját random helyre leteszi, benyomja... és táncol. Az emberek világában is ismert break és capoiera mozdulatokat, leginkább. A vele egykorúak gyakran látogatják, és becsatlakoznak hozzá. A leggyakrabban talán a Láng Lányok. Igen, ők egy kis tini összeverődés 12 évesekből, de nemcsak egy sablonos klikk, hanem mind a négyen külön egyéniségek: a vezér, Zsóka, hosszú fekete hajában két copffal, és szinte egzotzikusnak ható ciánkék szemekkel. Szeret irányítani, mindig kézben tartja a dolgokat, a csapat mozgatórugója. Őt követi Nina, a kis rövid szőke hajú, fekete bociszemű nebántsvirág. Csendes kislány, bár nagyon szeretetreméltő, és segítőkész. Ő a csapat szíve- ha lehet így fogalmazni. Aztán Cyntia, a sportos, barna lőfarokkal, és laza- talán kissé fiús- ruhában. Kissé hiperaktív, mindig menne, mindig bulizna. És persze Szonya, a másik szőkeség, szép hosszú hajjal, és érelmes zöld szemekkel. Olyan, mintha állandóan szerelmes lenne a világba. Mindent az érzéki/érzelmes oldaláról közelít meg.

De nem messze ott a disco... A nappal határozott és fiús üzletasszony egérlány, Jenisse Mysz ott mutatkozik meg éjszakánként sötét oldalával: merthogy ott vezkőzi le a gátlásait. Ahogy véget ér a munkaidő, Jenisse öltönye, nyakkendője és szemüvege repül, és helyébe a farmer, a top, és a szétzilált haj lép, ő maga pedig a táncparkettre, Soot a fekete patkány társaságában. Nem egy tündérmesébe illő pár. :) Valaki gyertyafényben romantikázik, Jenisse és Soot pedig discoba jár.

Egy másik negyed maguké a lovaké- egész pontosan ló-furry (mai szóhasználattal élve), vagy lóember. Nem, nem kentaurok.... Köztük a Baima-klán utolsó öt tagja. A családnevet utólag fedeztem fel. A kínai "baima" fehér lovat jelent. Ez az utolsó 5 tag- legalábbis közülük 4- pedig egész pontosan az is volt. Maga a klán egy nagyon régi harcművész család. A jelenkori tagok: az első testvérpár, Shiroi és Murasaki Philippa. Kicsit kilógnak a sorból, merthogy szőke sörénnyel és zöld szemekkel lettek megáldva. Shiroi, az ifjabb, a zöld ruhás- és maszkos, ő keményen ragaszkodik az ősi hagyományokhoz, és egész fiatalon elkezd tanítani, tovább adva a klán harcművészetét. Vele szemben Murasaki, a lila ruhás és -maszkos kevésbé ilyen földhöz ragadt. Ő el is megy hosszú útra, világot lát. A többek közt "Philippa" nevet is ezért veszi fel, jelezve, hogy nem ragaszkodik olyan mélyen a hagyományaihoz, inkább új ismereteket vesz fel. A nagy útról hazatérve viszont folytatja a klán hagymányait- ötvözve az utazás útján tanult harci stílusokkal, ezzel létrehozva egy meglehetősen hibrid stílust. Unokatestvéreik a másik két testvérpár Shayla és Tornado Baima. Ők örökölték a családra jellemző fekete hajat és szemekete, és erőteljesebb stílusukkal a vörös harciruhát. Shayla Baima, a fiatalabb inkább megfontoltan harcol, míg Tornado, a nővére- aki mellesleg teljes mértékben fekete- nagyon agresszív harcos. Olykor fegyverként tüskés legyezőket is használ. Tipikusan az a személy, aki előbb üt, aztán kérdez. Végül az egyszál magában lévő unoktesó, az egyetlen férfi tag: Hana Baima. Míg unokahúgai megvannak a (többségiben) pusztakezes harccal, Hana saját alkarpajzzsal és fegyverrel harcol. A fegyver egy kesztyűhöz hasonlítható, mely az ujjbegyek után egyetlen kardjegyben folytatódik tovább. Fegyver- és pajzshasználatával Hana egyedülálló a Baima klán utolsó tagjai között.
E negyed lakói továbbá Baby Brown és Baby Blanca, zenésztestvérpár. A dobokra specializálódtak. Valamint Lady Nightmare, a jós. Ő sötétkék, fekete sörénnyel és szemekkel, hangja titokzatosan fátyolos. És párja, Holló. Ő fehér, és városőr.
Eme negyedtől kissé távolabb él egy madár testvérpár: Rocco, az idősebb, ő az esetleges rendbontásokat pofozza helyre, vagy esetleges betöréseket a városban (merthogy más városból már nem egyszer érkezett támadás). Hidegvérű, a különösebb idegeskedés nélkül teszi helyre a dolgokat. A húga Riksy viszont valamivel makacsabb. Már csak azért is, mert bátyja eleinte nem engedte érvényesülni, és nem hagyott rá különösebb feladatot. Riksy akkor tudott bizonyítani, mikor egy támadás során testvére bajba került. Onnantól fogva ő és Rocco együtt dolgoznak.

Nixa városába három kapu vezet, melyeknél egy-egy bestia áll őrt: az első kapunák Snakya, egy szárnyas óriáskígyó, melynek fején olyan képződvény van, mely azt a hatást kelti, mint maszkot viselne. Ezen kívül a farka egyetlen karmos mancsba végződik. A második kapunál Sekos áll, ismét egy szárnyas kígyó, ő viszont három fejjel, így hat kénsárga szemmel figyeli a hivatlan vendégeket. Végül a harmadik kapunál egy hatalmas fekete, sürényes, páncélos-tüskés, orrszarvas bestia, Tyxblack Dark áll. Nixa büszke lehet, hogy ez a szörny mellettük áll, ugyanis ezzel az arzenállal, amellyel Tyxblack természetesen rendelkezik, sok ellenséget tart távol.

Na de ebben a kis utópisztikus világban ki az ellenség?
És a város határain túl hová folytatódik a tengerkék vízfodrásos ég?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése