Nandun

Nixa, mint világ nemcsak egy teljesen függetlenül létező hely, hanem egyben emlékek gyűjtőhelye is. Nemcsak az enyém (ahogy újra és újra előveszem, és iskolás éveim alatt hozzátoldottam külső tényezőket), hanem helyieké is. Legalábbis Nendi élt a lehetőséggel, hogy összegyűjtse, és felhasználja az emlékeket - már amennyi azután a szörnyűség után megmaradt.

A nyugati tenger mellékén, a csupasz hegyet körbeölelő ősbozótos oroszlánoknak adott otthont: büszke, erős, nemes harcosoknak és vadászoknak. A törzs egy egészen kicsi területen élt letelepülten, egyszerű sátrakban, kunyhókban, egészen családias hangulatban.

Idilli mindennapjaiknak egy átkozott vihar vetett véget. Úgy tartották, hogy a szélszellem megharagudott rájuk, mondván, hogy előle a sűrű fák közé rejtőztek. De az oroszlánok mindig is az ilyen helyeket érezték elemükben magukat... a hiszti már csak a szellem kicsinyessége volt. Szétszaggatta a sátrakat, kunyhókat, magukat az oroszlánokat is... széthordta őket, némelyiknek az életét is kioltotta. Kegyetlen tombolása három napig tartott.

Eredményeképp a kis táborhelynek írmagja se maradt, a fák kidőltek, az oroszlánok pedig eltűntek. Ki tudja hol, és hányan maradtak életbe. Az egyikük, Nendi például a tengeren tért magához... néhány mellette lebegő fatörzs között. Elsőként egy hatalmas zsibbadtság lett úrrá fejében, ahogy a főn ért sérülése ismét elkezdett fájni. Erre rátett még az állandó menekülésből származó kialvatlanság is... hisz aki tudott, próbált menekülni a szélszellem kegyetlen haragja elől. Ez követően, ahogy tisztult a kép, megragadta az egyik fatörzset, és lassan megindult vele. Nem tudta hova, csak remélte, hogy mihamarabb partot ér. Az első néhány kapálózást azonban újabb filmszakadás követte...

A tenger zúgása oly messzinek tűnt... számára valahol romantikusnak is. Hisz a tenger megmentette, gyengéden ölelte, és minden hullámmal meg is simogatta. Mily hálás is ezért a szeretetért, mely gyengéden ringatja... ringatja? Akkor mégis mibe markolt bele? Amint ez a felismerés belé csapott, Nendi összerezzent, és felkapta a fejét. Mancsába nézett, melyből darabosan potyogott alá a nedves homok. Partot ért... méghozzá őserdő mellett. Talán nem pont otthon van, de valószínűleg közel. Ezek után tudatosult benne az is, hogy most kivételesen nem a hullám simogatta a vállát, hanem valaki betakarta. Ez abban folytatódott, hogy az illető a hóna alá nyúlt, és próbálta felsegíteni.Az oroszlánnak elég volt a kezdő löket, onnantól a kíváncsiság állította talpra, ahogy a takaróval a vállán segítője felé fordult. Egy zsiráflánnyal találta szemben. A fiatal hölgy fekete felsője kicsit szutykosan éktelenkedett, nadrágja szabályosan sárosan... cilindere pedig pár méterrel arrébb ücsörgött.
-Minden rendben?- kérdezte a zsiráf. Hősünk némi fáziskéséssel válaszolt, hisz a fejében a tompa fájdalom még mindig egy kicsit lassította:
-Igen... köszönöm- majd nyújtotta termetes mancsát- Nendi vagyok. A fiatal hölgy elmosolyodott, és kezet fogott vele:
-Zsazsa- hozzátette- látom, téged is elkapott a vihar. Az oroszlán kissé értetlenül sandított rá:
-Mit keres egy ilyen úrilány a dzsungelben? Zsazsa felemelte a cilindert, és a fejére a helyezte:
-Nem úrilány, hanem bűvész... és átutazóban voltam- elindult a sűrű felé- a hajóm elsüllyedt, épp a fővárosba igyekeztem.
-Vagy úgy- konstatálta Nendi egy bólintással, majd ismét a zsiráfra sandított- szeretném a segítségedet kérni. Haza kell találnom. A lány elmosolyodott:
-Attól függ, merre van az a haza.

Együtt vágtak neki a dzsungelnek, még ha félig vakon is. Alapjáraton az oroszlán jól tájékozódott a vadonban, viszont ez a környék egyáltalán nem tűnt neki ismerősnek. Amennyire kilátott a fák koronái közül, úgy a napból próbált tájékozódni. Próbálta a vihar pusztítása szerint bemérni, de a parttól 10 kilométerig befelé szinte mindenhol ugyanakkora volt a kár. De a vágy és a remény, hogy hazaérjek, és legalább egy élő társát ott találhatja, erősebben élt benne mindennél, és ez adta neki a lendületet, hogy menjen.

A nap vége felé Zsazsának viszont úgy kellett leállítania. Nem egészen helyi bennszülött révén ő kevésbé bírta az iramot, ráadásul aggódott Nendi miatt is, akinek addigra kissé már görbe volt az út. De amaz makacsul ellenkezett:
-Szó se lehet róla!- csóválta fejét- még nem érkeztünk meg. Zsazsa erre lerántotta maga mellé a fatörzsre:
-Leülsz pihenni, és nincs vita!- majd elővett farzsebéből egy üvegcsét, aminek tartalmát aztán az oroszlán fején lévő sebre öntötte. Nendi felordított, karmait a törzsbe vájva:
-Mit csinálsz, nőszemély, meg akarsz ölni?- förmedt rá a lányra. Ő azonban elővett egy vattapamacsot, és visszafordította társa fejét:
-Csak kitisztítom a sebed- kezdte törölgetni a pamaccsal- aggódom miattad, egész eddig csak masíroztunk, és látszólag nem van a legrózsásabb állapotban. Minden lépésed bizonytalan, és teljesen elsápadtál. Az oroszlán sóhajtott. Már kinőtt abból, hogy anyáskodjanak felette, nem igazán tolerálta. Ennek ellenére jól esett neki, hogy a bűvészt mellett tudhatja... kevésbé érezte magát magányosnak.

Alig, hogy véget ért a gondolatmenet, egy idétlen fejhang törte meg a csendet:
-Oroszlán! Mindketten a hang forrásába kaptál a fejüket. Egy pajkosan vigyorászó nagy, piros orrú, kék szemű, fehér, pöttyös fülű nyúl nézett vissza az egyik bokor mögül. Nendire mutatott, és dilisen énekelgetett:
-Oroszlán! Oroszlán! Felmászott a fára! Leesett, leesett, felkopott az álla! Nendi halkan morgott. Az alkohol utáni sokk után egyáltalán nem hiányzott neki egy ilyen bohóc. Zsazsa viszont szóvá is tette:
-Ez egyáltalán nem vicces! A nyúl elhallgatott... de csak egy fél percre, amíg felmérte, hogy mivel is bosszanthatná tovább a zsiráfot:
-Ó... a cica karmol. Vagy inkább a zsiráf hordja fenn az orrát? Erre a bűvész felkapott egy követ, és orrba gyűrte vele a kellemetlenkedőt. Telitalálat. A nyúl, amíg fájlalta az orrát, nem kötekedett. Nendi elismerően a lányra mosolygott:
-Szép lövés... Az apró öröm nem tartott sokáig, hisz a kellemetlenkedő ismét előbukkant. Zsazsa már készült, ezúttal az alkoholos üveggel, de aggodalma feleslegesnek bizonyult.
-Nyugalom!- intette őket a szekáns- hallottam az oroszlán ordítását, és a társam küldött, hogy hívjalak át titeket hozzánk. Nendi értetlenkedve nézett:
-Hova?

Így történt, hogy perceken belül egy kis tisztásra vezette őket a nyúl, ahol barátságosan pislákolt a tábortűz. Az említett társ már ott ült, és épp főzött... konkrétan egy sötétkék sárkánylány, udvari bolond ruhában. Az oroszlán teljesen lefáradt, ahogy megpillantotta:
-Na ne... még egy?- suhant át a fején. Ámde kellemesen csalódott, mikor a szörny barátságos hangon hellyel és étellel kínálta őket.
-Vihar?- indított a kérdéssel Zsazsa. A másik lány visszamosolygott:
-Nem, elszöktünk. A kellemetlenkedő nyúl folytatta a megszokott komolytalan stílusában:
-Őfelsége Jaff egy zsarnok- beleköpött a tűzbe- még anno egy vándorcirkusz tagjai voltunk, majd miután Deghyom királyának megtetszett az előadás, alkalmazott minket. De amint a mellékelt ábra is mutatja, hosszútávon nem éppen bizonyult egy jó állásnak. Nendi elmosolyodott:
-Én ajánlanék egyet, akit érdekelne.
-Valóban?- kapta fel a nyúl a fejét- mégis melyiket? Az oroszlán elmosolyodott:
-Jómagamat. Erre az asztaltársaság hangos tapsban és örömkiáltásban tört ki. Végül az udvari bolond kezet nyújtott:
-Yorrick vagyok. Hóbortos társa követte a példáját:
-Én pedig Spot.
-Mit tudtok a többi oroszlánról?- kérdezte mohón Nendi.
-A többi oroszlán?- tört ki nevetésben Spot- az oroszlánok falva itt van északra! Még a hülye is tudja, hogy érdemes elkerülni... Nendi megörült, és izgatottan Zsazsára nézett. A zsiráf arca elárulta, hogy osztozik az örömében. Megölelte társát.

Két napi járás után érkeztek csak meg. Nendi jól sejtette, tényleg nem ért olyan messze partot. De a látvány távolról sem volt olyan kellemes: csak törött gerendák, rongyok és néhány halott maradt. Az oroszlán teljesen földbe gyökerezett a döbbenettől... mindent elvesztett, amely az otthona volt. Zsazsa odalépett hozzá, és a vállára tette kezét:
-Sajnálom....- majd ránézett- de nem veszett el minden.
-Úgy van- ugrott elé Spot- segítünk újjáépíteni, felség. Nendi keserűségébe némi enyhülést hoztak ezek a szavak... és új erőt adott neki, hogy munkához lássanak. Az oroszlán emellett visszaidézte álmait a helyről, és mágiává alakítva felgyorsította az építési munkálatokat. Ezek az álmok segítették, hogy nagyjából úgy építse vissza a várost, amilyennek emlékezett rá, és visszavonzza a törzs többi tagját.

Ők négyen építették fel Nandun kicsiny királyságát, ami a hazataláló oroszlánokkal együtt gazdagodott. Onnantól fogva dolgoznak álommágiával is, amit folyamatosan fejlesztenek, ezen kívül totemoszlopot állítottak a tenger szellemének, hálából, hogy Nendit megmentette.