2012. április 5., csütörtök

Is this the real life? Is this just fantasy?

"Is this the real life?
Is this just fantasy?
Caught in a landslide
No escape from reality
Open your eyes
Look up to the skies and see
I'm just a poor boy (poor boy), I need no sympathy
Because I'm easy come, easy go
little high, little low
Anyway the wind blows, doesn't really matter to me..."

(Queen: Bohemian Rhapsody)



Még csak egy viharfelhő sem volt Nixa egén... se egy rossz ómen... se fenyegető tömeg a határ felől. Ezért se számított senki a támadásra, ami oly hirtelen jött, mint a villámcsapás...

Az ég hirtelen elsötétült, és ahogy mindenki felkapta a fejét a jelenség hatására, az Öttornyú palota tetején megjelent egy hatalmas lény... egy vörös-fekete csíkos méhkirálynő. Csak felkacagott, végigszórva átkait. melynek következtében mindenki elkezdett kínok közepette átalakulni: szemei elvörösödtek, testükön vörös-fekete csíkok jelentek meg, és egymásnak estek, rombolni kezdtek.

Ezek után bele sem telt sok idő, és a fényes birodalom már romokban hevert. A palotának is csak az az egyetlen, középső tornya maradt csak állva. Ebből a káoszból egyetlen lélek menekült csak meg, aki észrevétlenül igyekezett kijutni a mesés kék fővárosból.

Jena Sera volt az, úti köpenyben, fején csuklyával. Ahogy menekült a pusztulás elől, félelmében megszorította az anyjától kapott három nyakláncot. Különböző medálok voltak rajta, néhány éve örökölte csak meg. Talán anyja tudta, hogy ezekre még szüksége lesz... ha nem másért, hát azért, hogy erőt adjanak neki. Le is gördült arcán egy könny, ahogy sietett a tengermellék felé. Az a hely biztonságosnak tűnt, tele volt stabil, magas épületekkel. Ott nemcsak elbújhat pár évre, de felkészülhet, hogy aztán bosszút álljon, és visszafoglalja Nixát...

Teltek az évek... szám szerint 10. Jena, immár 27 évesen kitanultak a tengermelléki metropoliszban a nagyvárosi harcot, az ottani gengszterek és egyéb hidegvérű gyilkosok alaposan felkészítették. Immár hosszú haját fekete szigorú, merev copfban horda, ajkán vérszín rúzs vöröslött, szemeit fekete napszemüveg fedte. Mindehhez sötétlila kosztümöt viselt, fekete cipőket... és még két katana volt hozzá kéznél.

Így tért vissza a már elromosodott, mohosodó, apokaliptikus városba. Attól a sűrű ködös, átható szagú lepusztult épületek láttán az ember el se tudta volna képzelni, hogy egykoron ott virágzott az élet. A fekete-vörös csíkos fertőzött lakók még olykor sétafikáltak fel alá, de az igazi célpont a méhkirálynő volt. Nem vesztegetett túl sok időt a megtalálásával: az a szörnyeteg némber ott pihent a még álló palota tornyon, mint valami alvó molylepke.

Jena azonnal felkiáltott, és nekiesett. A királynő felkiáltott, megragadta a torkát, és az egyik, még addig stabilan álló falat kidöntötte vele. Ezt követően megindult felé támadóan. Jena cselezett, és levágta ellenfele egyik karját. Hajtotta őt a bosszú... évek óta erre várt, és ha a fene fenét eszik is, ez a királynő most megdöglik. Ellenfele ismét támadt, Jena pedig első körben hárított... második körben pedig az egyik katanát átszúrta a bestia testén, a másikkal pedig levágta a fejét. Ezzel ráadásul be se fejezte, hisz Nixa visszaszerzése annyira hajtotta őt itt a cél kapujában, hogy még a földre is lenyomta a testet, és darabokra vagdalta.

Elszabadult a hirtelen kitört agresszió... és a javára vált. A még élő lakosokról elszállt az átok. Ily módon megindult a kék főváros visszaállítása... és Jena Serát hercegnőjükké választották hálájuk jeléül a lakók...

.... Az ifjú titán ekkor ébredt fel. Körbenézett. Megállapította, hogy még mindig a jégpalotában van. Sóhajtott, és még fektében oldalra fordította a fejét. Semifar ott térdelt nem messze tőle, méltóságteljesen, mint egy finoman faragott alabástromszobor. Szemei elkerekedtek, majd felült:
-Mi történt? A fényistennő felnyitotta a szemeit:
-Mi más történt volna? Megmentetted Nixát? Jena értetlenül nézett vissza vendéglátójára:
-Én ugyan nem. A kék fővárosban minden rendben, nem fenyeget semmi. Semifar elmosolyodott, és folytatta:
-Pedig megmentetted... még a világok hajnala után még alig az első évezred alkonyán.

Erre már a lány kíváncsian a sárkánykirálynő felé fordult, térdeit felhúzva és átkarolva, nagy szemekkel nézve rá:
-Szóval... amit álmodtam, az mind megtörtént? Hogy lehetséges ez? A fény ura tovább mondta:
-A reinkarnáció meglepő dolgokra képes: lelkek nemcsak különböző világokban, hanem egyazon világon belül is újjászülethetnek. A te esetedben pontosan ez történt. Te, annak idején, ugyanúgy Jena Sera voltál,  megmentetted a várost, és uralkodóvá lettél. Az ifjú titán elgondolkozott, ahogy maga elé meredt... majd ismét felnézett az istennőre:
-És a szüleim? Semifar halkan nevetett:
-Ugyanúgy Kicsi és Shakara. Az aprócska csavar a történetben, hogy akkor mindketten emberek voltak. Bár ezen belül apád értett a sötét mágiához, anyád pedig a boszorkánysághoz. Akkor nem egy olyan keverék voltál, mint most, hanem igenis ember.

Jena kissé jobban elgondolkodott, tekintetét látszott, hogy valahol máshol révül... majd ismét ragyogó könnyek kezdtek lassan lefolyni az arcán:
-Azon a napon ők meghaltak... nem volt Yuz... se Randy.... csak a barátnőim. Egyedül uralkodtam... magányosan haltam meg... Semifar bólintott:
-Igen, ez pontosan így volt. A lány letörölte könnyeit:
-Miért kellett ezt az álmot látnom? Az istennő válaszolt:
-Az akkori helyzet nagyon súlyos volt, nemcsak elvesztetted a családod, de egy egész birodalmat kellett visszahoznod a pusztulásból, méghozzá hatalmas felelősség és eltökéltség árán. De elfogadtad a helyzeted, és úgy jártál el, ahogy helyesnek láttad. Habár a mostani helyzet sokkal könnyebb, most is el kell fogadnod, hogy Celestino a te életedbe is belép, és hogy a szüleid nincsenek abban az értelemben együtt, ahogy Yuz szülei... Hisz ez nem változtat azon a tényen, hogy szeretnek téged.

Jena elmosolyodott, és hálától csillogó szemekkel nézett vissza a hölgyre:
-Köszönöm, Semifar- majd felállt, és felkapta az útitáskáját is- megyek is vissza hozzájuk. Semifar pedig mosolyogva nézte, ahogy vendége a hazatérés lelkesedésétől fűtve kirohant a palotából...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése