állati magántanár

Átlagos nap a zoolook-ok kis negyedében, mikor is a tevékenységüket egy különc ifjú zavarta meg:
-Üdvözlet!- az alig 14 éves Phernai herceg volt az, egyszerű utazó ruhában, lelkes vigyorral- Hol találom a matriarchát?
-Itt a hátad mögött- szólt Deen. Miközben a trónörökös kajlán beköszönt, ő addig kilépett a házból, egyenesen a vendég mögé, macskaalakban. Végig is mérte a jövevényt:
-Mit keresel itt? Nem a várban kéne lenned? Phernai megfordult, meghajolt, majd elmagyarázott mindent:
-Odaát előre meg van szabva a taníttatásom. Szeretnék valami mást tanulni, ami nem az udvarhoz és a kötelességeimhez köt. Szeretnék tőletek tanulni, és megismerni a természet erőit.

Deen kissé gondterhelten nézett rá, majd rosszallóan sóhajtott:
-Sajnálom, de ennek a kérésnek nem teszek eleget. A herceg szemei értetlenül elkerekedtek:
-De miért? A matriarcha komoly hangnemben válaszolt:
-Annak idején már volt egy külsős, aki nálunk akart tanulni, megismerni a természet- és a saját ősi erejét. Viszont ez a hatalom elvakította és bosszúszomjassá vált. Ezt látva a mieink megfogadták, hogy soha többé nem tanítanak külsőst. Remélem, ezt megérted. Phernai kedvetlenül húzta a száját, de nem állt jogában és nem is akart vitatkozni a zoolook-ok vezetőjével. Inkább ismét meghajolt, elköszönt, és elindult visszafelé.

Elhagyta ugyan a táborhelyet, de a fák közt bolyongva hirtelen valaki megragadta a karját, és rángatta magával. Alig, hogy a herceg feleszmélt, már rég letért az ösvényről, és próbálta kivenni az őt rángató alakot: egy nála alig idősebb szőke, rókafülű, rókafarkú srác.
-Hékás, te meg hová viszel?- fakadt ki. A zoolook félig felé fordította a fejét:
-Kitsu vagyok- vigyorgott- és a Szellemligetbe megyünk.

Amint megérkeztek, a vendégnek alig pár másodperce volt körbenézni a csodás ligeten. Ugyanis a róka először megragadta a tarkóját, majd másik tenyerével homlokon csapta. Érezte még, hogy zuhan, és közben lassan elsötétül előtte a kép... De ahogy elterült, a sötét képből felvilágítottak homályosan zöldes, barnás néha sárgás fényfoltok. Körbenézett... ott voltak körülötte, minden irányba... és egy nagy, aranysárga folt, aki fülé hajolt...

Kinyitotta szemeit. Kitsu nézett rá kíváncsi mosollyal:
-Nos? Phernai pislogott párat, majd lassan feltápászkodott:
-Mik voltak ezek a fények? Mi történt? A róka felkacagott, majd elmagyarázta:
-Azért csaptalak homlokon, hogy megnyissam a harmadik szemed. Ez csak a meditáció átugrása, de szépen megmutatja, hogy mennyi szellem és energia vesz minket körbe. Minden fény, amit láttál, azok aurák voltak. Minden, ami él, rendelkezik aurával. A herceg szemei elkerekedtek, ahogy rádöbbent, mit is látott.
-És akkor... a meditáció hogy néz ki? Kitsu lótuszülést vett fel, majd maga mellé csapott, jelezve vendégének, hogy kövesse a példáját. Amint Phernai is leült, folytatta:
-A folyamat lassabb lesz, mint az ájulás, de sokkal tartósabban fogod látni az aurákat. Ezen kívül a szellemekkel és tiszta energiával is könnyebben kerülsz kapcsolatba.

A trónörökös figyelmesen hallgatta, majd kissé elszégyellve rákérdezett:
-Ezt miért csinálod? Hisz a matriarcha megtagadta. A róka szélesen visszamosolygott:
-Épp ezért kérem tőled, hogy ez maradjon hétpecsétes titok. Amúgy meg nem tűnsz annak a bosszúálló fajtának, úgyhogy nem látok semmi rosszat abban, hogy átadjam, amit tudok. A macska bólintott:
-Köszönöm.
Azzal belefogtak az első leckébe...