Láng Lányok találkozója

Annak idején volt egy 10-12 évesekből álló csapat, akik járták fel-alá a kék fővárost. Szoros barátságban voltak, együtt nőttek fel, megosztották egymás titkait... mint bármelyik átlagos gyerek. Az ötösfogatból Jena Sera kivételével mind emberek voltak: mind Szonya, Cyntia, Zsóka és Nina. És ha máshol nem is, akkor a sikátorban futottak össze, ahol DJ szórakoztatta őket vagy csak biztosította a hangulatzenét.

Azóta sok idő eltelt. A lányok útjai szétváltak, és lassan a felnőttkor küszöbét taposták. Viszont akkora holtidő után elérkezettnek látták a pillanatot, hogy ismét összefussanak. És hol máshol tehették volna ezt meg, mint a törzshelyükön, a sikátorban.

A viszontlátás nem maradt meglepetés nélkül... mindannyian rengeteget változtak. Innentől folyt a találgatás, és egymás faggatása, hogy mi történt.
-Te jó ég, Jena!- esett le Cyntia álla- A szolid, kedves Jena Sera, akit mindeni szeretett, most rockker! Ennyit dobott rajtad az együttes? Az ifjú Sera megeresztett egy széles mosolyt fekete rúzsos száján, és válaszolt:
-Így érzem jól magam. És igen, az együttes még mindig tarol. Randy is benne van, még mindig együtt vagyunk. És azóta nemcsak elvitt a szülőbolygójára, de apám oldalán egy harcban is részt vettem egy másik világban. Amúgy bővült a kör, már egy mostohaapám is van. Kínosan vállat vont:
-Bevallom, igen nehezen fogadtam őt el, de végül megbarátkoztunk. Ja, és ott van a démon nagybátyám is... Zsóka szemei elkerekedtek:
-Na mifene... még démoni felmenőid is vannak?

Jena ekkor Szonya felé fordult:
-Hát te ebben a hacukában? Úgy festesz, mint Tornado Baima, emberi alakban. Szonya valóban a vörös keleti harci ruhát viselte, övében a két zárt legyezőbe. Hisszú szőke haját, amit eddig kieengedett, most két hosszú fonatban hordta. Büszkén elmosolyodott:
-A ruha valóban tőle van. Ugyanis megtanított a legyező használatára. Előkapta a fegyvereket, szétnyitott, és bemutatóképp végigvitt egy látványos mozdulatsort. A többiek tapsoltak.

Szonya végül játékosan meghajolt, majd Nina felé fordult:
-Hát te? Ugyanolyan szótlan vagy, mint eddig. Nem változtál túl sokat. A csendes szöszi valóban ugyanúgy horda rövid, egyenes haját, mint eddig, viszont egyszerű zöld ruháját elegáns, egyszerű feketére váltotta, a Sera klán medáljával a nyakába. El is pirult kissé:
-Rengeteg minden történt. Úgy hagytam ott a csapatot, hogy Amira Funál a Napmecsetben vállaltam szolgálatot. Aztán úgy esett... -rövid szünetet tartott, majd szégyellősen lehajtotta fejét- hogy beleszerettem Yuzba. Addig ostromolt, míg végül elnyerte a szívem. Barátosnői egyszerre sóhajtottak fel szerelmesen.
-Na és?- kérdezte Zsóka- Azóta együtt? Nina ismét felemelte fejét:
-De még mennyire. Nehéz döntés volt bár, de otthagytam a Napmecsetet, és vele tartottam... ugyanis a fejébe vette, hogy átveszi a trónt a Vad világban, aminek törvény szerint az örököse. A csajok szemei elkerekedtek.. majd egyszerre kapták a fejüket Nina majd Jena felé. Végül az utóbbin állapodott meg a tekintetük.
-Hékás!- kiáltott Cyntia- azt nem mondtad, hogy a családod ilyen nagy hatalmú. Jena vállat vont:
-Sokáig nem tudtam, hogy az. Apám mesélt el mindent később.

Visszadobta végül a labdát:
-Mellesleg, te is elég szépen ki vagy rittyentve. Nem éppen ez volt rád a jellemző. Cynthia külseje valóban meg se közelítette a régit: eddig kék sportos ruhákat hordott, hosszú barna haját pedig lófarokba, most viszont elegáns égkék-tengerzöld ruhában mutatkozott, aranynyakékkel, rövid, vállig érő, kiengedett hajjal, fejét olyasmi aranydísszel, ami egy kitárt szárnyú madárra emlékeztetett. Még a szemei és a szája is ki volt kenve. Nosztalgikusan elmosolyodott:
-Egyik túrám során a Sólyom Kanyon szikláit másztam. Figyelmetlenségemre megcsúsztam, de egy angyal megmentett. Ő volt Yasou herceg, a sólyomlordok legifjabb tagja. Ijedelmemre marasztalt a kastélyba, hogy kipihenjem magam. Én pedig maradtam... először napokig... aztán hetekig.... végül eltelt pár év, és már magam is a sólyomlordok udvartartásának részévé váltam. Zsóka elmosolyodott:
-Milyen bájos...

Cyntia felé fordult ekkor nagy vidorral:
-Igaz, te még nem is meséltél. Na halljuk! Ekkor száguldott be DJ pár lemezzel, kissé fiúsan öltözve, kék napszemüvegbe:
-Csőváz, csokifánk... ugye nem késtem el? Remélem, nem gond, ha megint szolgáltatok egy kis zenét- mondta ahogy végignézett rajtuk. Cyntia folytatta:
-Ó, dehogy is! Épp Zsóka sztoriját akarjuk hallani- közben noszogatta a célszemélyt- na halljuk már. Zsóka, aki eddig fekete haját két hatalmas copfban hordta, most kiengedte a göndör hajzuhatagot. Sárga egyberuhát viselt. Eddig laza volt, felhőtlen, most kissé ideged:
-Elkezdtem mágiát tanulni... a Mágus Akadémián. Meglepő volt, hogy Zitana volt a tanárom- eltűrte a haját- tudjátok, az a boszorkány, akitől kiskorunkba féltünk. Aztán... Lopva DJ-re nézett... vissza a többiekre...majd ismét Dorinára, mintha várna tőle valami segítséget. DJ teljesen nyugodt volt... sziklaszilárd. Látszik, hogy nem aggasztja a dolog, lesz ami lesz. Hát... igaza lehet. Ő tudja... most már biztos, hogy benne bízhat. Megfogta Dorina kezét, majd visszafordult a többiek felé:
-Én és DJ járunk!

Várt volna valami elképedést, vagy kiabálást... vagy bármit. De nem történt semmi ilyesmi. Inkább Cyntia elmosolyodott:
-Ez édes. Mindig is sejtettük, hogy DJ-ben van egy kis maszkulin. Zsóka pillogott:
-Mi az?- kérdezte megszeppenve- Ki sem akadtok? Szonya vállat vont:
-Miért akadnánk ki? Láttunk már vadabb dolgokat is- itt az ifjú Serára mutatott- Jena kapásból egy földönkívülivel jár. Nina felvonta a szemöldökét:
-Én hadd ne részletezzem... Jena felé kapta a fejét:
-Mi az?- nevetett- kifogásolood a bátyám? Nina játékosan elnevetett:
-Ó, szó se róla... DJ bátorítóan átkarolta barátnője derekát, majd a többiek felé fordult:
-Tündér a csaj különben. De szótlanabbá vált az évek során. Zsóka bólintott:
-Miután beleláttam, hogy milyen mély dolgok vannak a mágia mögött, valamivel komolyabban veszem a dolgokat.

Szonya vállat vont:
-Előfordult. Hisz mindannyian változunk...