introducing Lilith

A két fiatal meg is szervezte a város egyik terén, a tengerpart mellett a gyűlést. Az admirális elrendelte a tengerre való kiszállás tilalmát, hogy valóban mindenki jelen legyen. Bár ő maga is egy kissé szkeptikus volt:
-Mondjátok- lépett oda a pároshoz- mégis mire készültök, hogy mindenkinek jelen kell lennie? Phernai lelkesen válaszolt:
-Megmutatjuk, hogy akiről beszéltünk, valóban létezik, és bátran fordulhattok hozzá- körbenézett- mindenki itt van? Az admirális bólintott, de nem egészen volt meggyőzve. Drina elmosolyodott, és a magasba emelte a visszakapott holdviolát:
-Itt vagyunk, magasságos Holdistennő, ahogy kérted! Jöjj hát hívó szavamra...

Csak egy szempillantás, annyi se kellett... Lilith ott állt előtte, átvéve ismét a virágot. Váratlan jelenlétére és külsejére megugrottak a tengeri macskák, még a hajuk is felállt a rémülettől.
-De hisz ez egy démon!- kiáltott az egyik árus valahol a tömeg mélyén- Ti egy démont küldtök a nyakunkra? Phernai védelmezően az istennő mellé állt:
-Kérlek, várjatok türelemmel! Ne ítéljétek el őt ilyen könnyen, valószínűleg csak újhold van. Kételekedő női hang hangzott a tömegből:
-Mi az az újhold? Drina odasietett, hogy elmagyarázza.

Amíg rá figyeltek, addig az istennő közelebb lépett a tengerhez. Még mindig vadul háborgott, nem kímélve még a kikötött hajókat sem. Két karjával hullámzó mozdulatokat tett... először lassan, majd egyre erősebben. Tolta és húzta a vizet, akár maga a Hold. A hullámzás valóban aritmikussá, kaotikussá vált. A tengeri macskák azonnal felkapták a fejüket a jelenségre, ahogy az istenség harcol a hullámokkal. Lilith valóban elszánt volt, mozdulatai egyre erőteljesebbé váltak, akárcsak az ő általa irányított hullámok. Végül egy erőteljes csapás, mely az eget is kitisztította, pontot tett a harc végére. Az ő irányítása érvényesült. Először elengedte a hullámokat, hagyva, hogy tovább haladjon a bennük lévő erő... majd a karjait finoman mozgatta, kisebb hullámokat gerjesztve, elsimítva a vízfelületet.

A tengeri macskák elámultak. Az admirális jutott először szóhoz:
-Sosem láttam még ilyen békésnek a tengert- majd körbenézett népén, és vissza a vízre- sőt, macska emlékezet óta nem hiszem, hogy valamelyikünk is látta volna. Lilith felé fordult, és megejtett egy barátságot mosolyt. Az admirális érezte, hogy elpirul... mind zavarában, mind szégyenében. Végignézett ismét a többieken. Úgy tűnt, az összes tengeri macska elszégyellte magát, amiért így elítélték őt. Összeszedte magát, majd odalépett az istenséghez, kezet csókolt neki, és meghajolt:
-Bocsásd meg, hogy nem fogadtunk téged méltón. Nem tudom szavakba önteni, hogy mennyire hálásak vagyunk a segítségedért. Végigmérte őt még egyszer. Valóban, a rémisztő külső ellenére az arca kifejezetten barátságos volt. Ettől még inkább zavarba jött. Ki is csúszott a száján:
-Még soha nem találkoztunk ilyen istenséggel, mint te... Lilith a vállára tette kezét, bizalmassággal próbálta oldani az admirális zavarát:
-Hallottam, és láttam, hogy mi történt. Viszont most már tudjátok, ki vagyok, és hogy bármikor fordulhattok hozzám segítségért- a tengerre mutatott- bármikor meg tudom zabolázni a hullámokat. Az admirális bólintott, majd a vízről felpillantott a tiszta égre:
-És az a hogyishívják... a Hold... azt látni fogjuk? Lilith mosolyogva bólintott:
-Hamarosan igen. Ma este még újhold van. Viszont holnaptól már növőfélben lesz. Akkor én is más alakban fogok mutatkozni. A tengeri macska felkapta a fejét:
-Van más alakod is?