2014. január 13., hétfő

night in the sand

Traxx és Leva első éjszakája. Az este a pusztaságban érte őket. A tűz köré ültek. A tigris még mindig meglehetősen gondterhelt volt, társa ennek ellenére viszonylag jó hangulatban. Próbálta is kissé felderíteni a búskomor hacost:
-Hát... már megint itt vagyunk. A tigris, aki eddig hatalmas mancsaiba temette arcát, most felpillantott:
-Hogy mondod? Le van-Te megejtett egy bátorító mosolyt:
-Együtt támadtunk a jáde bányára, aztán együtt utaztunk az unokatesómékkal a hajón... most pedig itt vagyunk.

Úgy tűnt, hogy szavaival nem éri el a kívánt hatást. Traxx ismét lehajtotta füleit, és belebámult a tűzbe. A gepárd hangulata is kissé elkenődött ettől. Odament társához, letérdelve vele szembe, megsimogatva az arcát. A tigris ráemelte tekintetét. Kellemesen melegséggel töltette el, hogy Leva ott volna neki. Valóban megejtett egy mosolyt. A másik harcos viszonozta:
-Kérlek, ne csüggedj. Itt vagyunk egymásnak. Kai nagymester is alaposan kitanított minket. Amíg az ő tanítása szerint járunk el, addig nem lesz gond.

Traxx sóhajtott. Hangjában volt valami fura morgás. Kissé oldalra fordította fejét. Le van-Tét kellemetlen érzés fogta el. Társa vállára csúsztatta kezét:
-Minden rendben van? A tigris egy ideig csendben meredt az éjszakába. Nem úgy tűnt, mintha fázna, vagy kifejezetten zavarná valami, de ésszel nem volt a helyén. Cikáztak a gondolatai, és nehéz volt szavakba önteni őket. Visszanézett a lányra:
-Sajnálom... A gepárd megejtett egy bátorító mosolyt:
-Nincs mit ezen sajnálni. Nem a te hibád, ami történt. Különben is, önként, és dalolva jöttem veled.

Traxx megcsóválta a fejét:
-Nem azt sajnálom- megfogta Leva mindkét vállát. Utóbbi kérdően nézett rá. A tigris még egy kicsit hezitált, majd folytatta:
-Nem voltam ebben soha jó, ne haragudj. Soha nem tudtam kimondani... kimutatni pedig végképp nem... Kezei lejjebb csúsztak, és megfogták a lány kezeit:
-Azért, hogy mennyit jelent nekem, hogy itt vagy velem. És, hogy én téged mennyire...

Nem tudta végig mondani. Le van-Te a nyakába vetette magát, szorítva erősen. Az első feleszmélés után ő is szorosan átölelte, bújva hozzá. A gepárd dörgölte a vállához a fejét:
-Én is szeretlek. Azzal megpuszilta a szelíd óriást. Traxx egészen zavarba jött. Még a lányt is elengedte. Leva halkan nevetett, tetszett neki, hogy sikeresen zavarba ejtette a tigrist. Társa lassan ura lett az érzéseinek, majd intett ahogy elfeküdt a tűz mellett pokrócon. Le van-Te odakucult mellé. Ahogy elhelyezkedtek, a tigris homlokon csókolta őt. Még hosszú út várt rájuk...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése