Traxxot nem hagyták nyugodni a történtek. Annál is inkább, mert nem tudott tenni ellene semmit. Még aznap este levette vértezetét, és kiszökött a várból. Ahogy óvatoskodva, minden ház árnyékába rejtőzve osont ki a városból, szégyellte magát... gyávának érezte, hogy elmenekül, ahelyett, hogy fellépne. Viszont azzal Kait is veszélybe sodorta volna... a nyulak simán rávarrták volna, hogy nem tudta őt kordában tartani. Pedig a tigris esküdni mert volna rá, hogy a nagymesternél jobb tanítója nem is akadhatott volna. Midőn az árnyak rejtekében, az őröket kijátszva kijutott, már csak a tenger választotta el a szárazföldtől. Elkötötte az egyik csónakot, és meg sem állt hazáig...
A harcművészek elzárt kis közösségében arra keltek, hogy valaki éktelenül püföli a kaput. Rick álmodan dörzsölte szemét:
-Ki a fene az? Még a Nap sem kelt fel... Leva - gepárd lévén a leggyorsabb - azonnal pattant is fel a helyéről, magára kanyarintva egy köntöst:
-Mindjárt megnézem... A kapuhoz sietett ingerülten, morcosan kinyitva.
Amint kitárult, ingerültsége előbb meglepettségbe, majd meghatódásba váltott, amint tudatosult benne, hogy a tigrist látja maga előtt:
-Traxx? A szelíd óriás nem válaszolt. Azonnal térdre vetette magát, és átkarolta Le van-Te derekát, bújva hozzá. A gepárd megrémült. Társa fejét és hátát simogatta:
-Te élsz? Hogyhogy mégsem öltek meg? És mit keresel itt? A tigris mélyen sóhajtott, halkan, dörmögő hangjával válaszolt:
-Hare Tzeg testőre voltam- felpillantott a lányra- viszont meghalt miatt rengeteg kalóz, és nem tehettem ellene semmit.
-Valóban?
A hang oldalról érkezett. A lármára a róka is felkelt, és ugyanúgy köpenybe leérkezett az udvarra. Traxx elengedte a gepárdot, és alázatosan, őszinte megbánással meghajolt előtte:
-Kai nagymester... Tanítója letérdelt, és végigsimította fejét:
-Tudom, hogy jó gyerek vagy, Traxx. Olyannak neveltelek, hogy be tudj illeszkedni zökkenőmentesen a külvilágba, és hogy segíts annak, aki rászorul. Közelebb hajolt:
-De sajnos az usagiaik körmönfontak. Bárkit átverhetnek. El kell fogadnod, hogy nem mindig tudsz segíteni. A tigris bólintott fejével mestere keze alatt, majd lassan felállt:
-Csak látni akartalak titeket még egyszer. Továbbmegyek még napkelte előtt. Nincs itt maradásom, megtalálnak, és titeket is bajba sodorhatlak.
Leva gondolkodás nélkül belékarolt:
-Akkor megyek veled. Traxx szemei elkerekedtek. Kai kevésbé volt meglepve. Megvakarta az állát, és végigmérte a párost:
-Biztosan szeretnél menni Le van-Te? Traxx most a számkivetettek életét vállalja magára. Nem tudok mellettetek lenni, hogy a helyes útra tereljelek titeket, hanem magatoknak kell megtalálnotok. A gepárd bólintott. Társa, bár jó néven vette a társaságot, kissé aggódott. Kai felé fordult, és meghajolt:
-Köszönök mindent, nagymester. Te és a mosómedvék, vigyázzatok magatokra. A róka bólintott:
-Ti is, drága tanítványaim. És sose feledjétek: az univerzum idővel mindent a helyére tesz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése