Argai hamvasztása.
A letakart holttestet lassan emésztették az ezüstszínű lángok. Elisir a holdpapnők rituáléinak megfelelően énekelt egy gyászdalt. Hangja tiszta volt és éles.
Kicsivel arrébb állt tisztelegve, bekötött mellkassal Shakara. A vérszivárgás a blokkoló indák után nem múlt el nyomtalanul. Mellette Yuz... aztán Nina. Végül bekötött fejjel Filandaka. A szőkeségnél eltört a mécses. Társa vállára borult. Az uralkodó átkarolta, simogatta a hátát, aggódva nézve rá. Nina a fejét csóválta:
-Ne haragudj...- szipogta halkan, félsikerrel megtörölve arcát- de anyádnak olyan szép hangja van... Yuz bólintott:
-Ehhez kétség sem fér- visszanézett az égő halotti máglyára- bár azt is be kell ismerni, hogy ez a fazon megmentette az életét. Köszönettel tartozunk neki. Shakara is bólintott:
-Egyszer az enyémet is. Úgy látszik annak idején bölcs döntés volt életben hagynom őt. Félig a fiatalokra bólintott:
-Vannak, akik mégis érdemelnek az élettől egy második esélyt.
Véget ért a kántálás. A lángok tovább emésztették a holttestet. Elisir odasétált Shakara mellé. Férje szorosan átölelte, megpuszilva vállát. A nő a sörényébe túrt, majd sóhajtott:
-Vége van. A félisten lassan elengedte őt:
-Nem, még nincs- visszanéztek a lángokra- viszont tudjuk, hogy minek van a birtokában. Csak idő kérdése, és ismét szembesülünk vele. Felesége határozottan bólintott:
-Részemről rendben van. Várni fogom. Shakara végignézte őt. Megejtett egy halvány mosolyt:
-Tényleg látványosan változtál. Nem is tudom, mikor láttalak utoljára ennyire határozottnak és erőteljesnek. Elisir visszapillantott:
-Talán még az emberek világában. Ezelőtt akkor éreztem magam ennyire szabadnak. A félisten átkarolta felesége hátát, amaz pedig a vállára hajtotta fejét.
A sharkaal kölyök az uralkodóra pillantott:
-Most már mindenre emlékszem. Yuz felé fordult:
-Parancsolsz? Filandaka folytatta:
-Ugyan lezárul a spirituális kapu az előző és a mostani életem között- megérintette a fején lévő kötést- de bevillantak az akkori emlékek... minden tisztán, mintha csak tegnap történt volna. Megrázta hegyes füleit:
-Szóval... én az elődöd voltam... a Sera család tagja... és egy hataloméhes bestia. Yuz bólintott:
-Röviden és tömören ez történt- megsimogatta a kölyök fejét- Visszatértél a palotába, de most már új életet kezdhetsz. A kölyök bizalmasan rámosolygott:
-Köszönöm, hogy segítettél lezárni a karmám. Ígérem, hogy hűséges és odaadó tanítványod leszek. Az ifjú Sera ekkor felkapta a fejét:
-Ha már az odaadásnál tartunk...- szülei felé fordult, és tisztelettudóan fejet hajtott- ha megbocsátotok, rám még vár egy fontos tennivaló. Shakara büszkén elmosolyodott:
-Menj csak. Szükségük van rád. Yuz elmosolyodott, majd Ninával és Filandakával az oldalán távozott.
A városkapu belső tövében árválkodott egy maroknyi yuan-ti, egy részük kisebb-nagyobb sérüléssel. Az uralkodó hozzájuk sietett, társával már vitték az első adag ellátmányt: ételt és orvosi felszerelést:
-Remélem, nem várattunk meg titeket túlságosan. A kígyószerű lények felkapták a fejüket. Egyikőjük, valószínűleg a csatában elhunyt vezér helyettese, odasiklott hozzájuk:
-Az a szellem, aki védett minket, rád hivatkozott. Köszönjük neki a segítséget. Yuz lepakolt, végignézett rajtuk, majd vissza a helyettesre:
-Mekkora a kár? Amaz sóhajtott:
-Tizedannyian maradtunk... a városunk elpusztult, 22 sérülése még mindig életveszélyes. Az ifjú Sera bólintott:
-Hamarosan érkezik egy kisebb orvosi csapat az ellátásotokra. Én és Nina megkezdjük a munkát. A helyettes felkapta a fejét:
-És az otthonaink? Yuz sejtelmesen elmosolyodott:
-Nemrég kapcsoltunk le egy bandát, akik most a börtönben ülnek. Az ő lakásaikba lesztek elszállásolva, amíg a városotok újraépül. A yuan-ti meghajolt:
-Köszönjük, ifjú Sera. A családod legyen áldott...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése