A Nekromágus valóban átlépett az asztrál síkról. Viszont nem egyenesen a Sera birodalomnál kötött ki, hanem a yuan-tik városában. De ha már így hozta, itt sem finomkodott: könyörtelenül elkezdte mészárolni őket. A lakók egy része menekült, ahogy tudott, másik részük megpróbált szembeszállni a támadóval. A varázsló isteni erőt birtokolt... minden lándzsa, nyíl és kard hatástalan volt ellene. Gonoszul felkacagott:
-Milyen édesek... megpróbálnak legyőzni a kis játékszereikkel. Suhintott. Gyilkos, mérgező töviseket küldött feléjük, megtizedelve a sereget. A yuan-tik egyre kétségbeesettebbé váltak. A támadásokat lassan átváltották védekezésbe, hogy legalább a menekülőket menthessék. Nekromágus ismét felkacagott:
-Nincs hová menekülnötök, hangyák!- magasodott feléjük- Kiírtalak titeket mind egy szálig. Aztán jöhetnek a Serák...
Már emelte a kezét, amikor csapásának egy holdpajzs állt utat. Shingo holdpatrónus a yuan-tik védelmére sietett. Az egyik öreg lakos, ahogy segítettek neki feltápászkodni, végigmérte a jelenést. Csodálattal elkerekedtek a szemei:
-Ismerlek téged...- dadogta rémülten. A patrónus lassan rápillantott kérdően. Az öreg lassan kinyújtotta a kezét, ahogy rámutatott:
-Te vagy az a fiatal Sera. Az, amelyik nem akart harcolni. Jól emlékszem ifjú katona koromból... Shingo elmosolyodott:
-Most se azért vagyok itt. Érezte, ahogy a mágus egy újabb csapást vet be. Ha nem tartja ki a holdpajzsot az utolsó pillanatba, biztos, hogy civilek is sérülnek. Utasította a yuan-tikat:
-Menjetek a birodalmam kapuin belül. Amennyien csak vagytok! Az unokám gondoskodni fog rólatok. Az egyik tiszt szalutált, majd elindultak.
Nekormágus a holdpatrónusra nézett:
-Szánalmas vagy, Shingo Sera. Mindenkiben csak a jót keresed- a pajzsra csapott, ami erőteljesen berezonált az ütés erősségétől- pedig a világ a velejéig romlott. Benned is ott van a vérszomj, a kegyetlenség. Rengeteget harcoltál ellene, tudom. Végighúzta a pajzson a karmait:
-Miért tagadnád le a nyilvánvalót? Shingo ellökte őt, a pajzzsal fejbe csapva, majd az eszközt eltüntette:
-Azért, mert hiszek abban, hogy létezik másik út. Hiszek abban hogy a hatalom nem elnyomás, hanem felelősség mások iránt. A háta mögül lépteket hallott. Félig a hang irányába fordította fejét. Láthatta, ahogy a négyesfogat közeledik: Argai, Filandaka, menye és unokája. Visszanézett Nekromágusra:
-Mint láthatod, ezzel az elképzeléssel nem vagyok egyedül. ellenfele frltápászkodott:
-Te utolsó szánalmas...
Yuz meglátta a holdpatrónust. Elképedt:
-Nagyapa? Shingo visszanézett rá:
-Fel kellett tartóztatnom. Kiírtotta volna a yuan-tikat. Unokája intett:
-Innen átvesszük. Menj, és segíts azoknak a kígyóknak. A holdpatrónus bólintott és eltűnt. Filandaka utána nézett, majd utódjára:
-Ő... Shingo? A nagyapád? Yuz bólintott:
-Echo istennő férje- sokatmondó pillantással nézett szellemszerű elődjére- annyira szereti őt még mindig, hogy a követévé emelte. A szellemek és az istenek közötti szinten áll. Filandaka nem szólt semmi, csak morgott. Azután támadóállást vett fel, felkapva a másfélkezes pallost. Elisir ugyanígy járt el a lándzsával, Argai pedig kimeresztette a karmait. Nekromágus végignézett rajtuk:
-Ó, a felmentő sereg. Jól előrejöttetek, hogy védjétek a másik birodalom lakóit.
Elisir egyből nekiesett, minden előjel nélkül. A kérgesedett testbe többször lendületesen belevágta fegyverét. Ellenfele meglepődött a váratlan támadáson. Már nyúlt volna érte, hogy lesöpörje magáról, mikor Filandaka lesújtott a másfélkezes pallossal. Levágta a kérgesedett kezet. Azonban a végtag újranőtt, ágszerűen újrafonódva. Az elődnek ledöbbenni sem maradt ideje, máris a varázsló lábával szembesült, amely elküldte őt méterekkel arrébb. Yuz és Argai egy-egy vállat céloztak be. Az ifjú Sera tűztámadással, abban a reményben, hogy a kérges-faszerű testet elégetheti. Kellemetlen meglepetésére a mágus felkacagott és visszafordította a tüzet... mindhármójukra. Elisirt is levakarta magáról.
-Ügyes próbálkozás, csenevészek- nevetett- de ekkora erő ellen semmi esélyetek. Többször intett. Tövises indák indultak meg feléjük vadul.
Yuz ordított, majd egy elektromos támadást vetett be, azzal szabdalva a növényeket. Argai ugyanebből a célból a karmait vetette be, Elisir pedig a lándzsát, ami most ezüstösen megint felizzott:
-Távol tart minket magától- kiáltott, ahogy próbált a vad indák harcában előrébb férkőzni- közelebb kell jutnunk! Ekkor ugrott el mellette Filandaka, pallosát kivonva:
-Ezt bízd rám, nőszemély! Lecsapom ennek a senkiházinak a fejét! A Nekromágus figyelmét nem kerülte el az érkező támadás. Ismét intett. Egy inda ostorszerűen csapott, és olyan erővel találta homlokon az elődöt, hogy méterekkel repült arrébb. Yuz megriadt:
-Fialandaka!
Félbehagyta a hadakozást, és odarohant hozzá. A szellemszerű elő erőtlenül feküdt a földön. Hologramszerű testén keresztül lehetett látni a találatot... a sharkaal kölyöknek vérzett a homloka. Yuz óvatosan felemelte a fejét:
-Gyere, minden rendben lesz. Csak egy kis szédülés. Elődje azonban megragadta kezét:
-Nem fog menni. Hangja félelmetesen halovány volt. Az uralkodó megborzongott idegesen:
-M-mi az, hogy nem fog menni? Filandaka erőtlenül folytatta:
-Ez a szemétláda a harmadik szemet találta el...- szellemszerű teste fakult- lezárul végre az előző életem... és elkezdhetek egy teljesen újat... Yuz nem talált szavakat. Nem éppen lopta magát vérszomjas elődje a szívébe, de most kifejezetten sajnálta őt. Végigsimította fejét. Filandaka Sera még egyszer rápillantott, ezúttal hálával a tekintetében:
-Tisztára... mostad... a nevem... Köszönöm, fiú. Amint végigmondta, szellemszerű teste eltűnt. Csak az ájult sharkaal kölyök maradt ott. Az uralkodó lassan felnyalábolta őt, és elvitte egy biztonságosabb helyre a még épen maradt házak közé...
Elisir megunta a huzavonát. Egyik kezével megragadta a nyakában lógó medált:
-Felsőbbrendű szárnyak! Fényes szárnyak jelentek meg a hátán. Kirepült a gyilkos indák körül, majd megcélozta ellenfele szarvaskoponyás sisakját. Sikeresen kiszúrta az egyik szemét. Nekormágus fájdalmasan felordított, egyik kezével a sérülést takarva. Argai kapott az alkalmon, hogy a varázsló figyelme elterelődött. Megrohamozta, majd a mellkasába kapott. A holpapnőnek is kiadta az utasítást:
-Keresd a koponyarózsát!- csapott a kérges bordák közé, egyre jobban töve össze őket- az Shanbahac amulettje, biztos ellopta tőle. Elisir bólintott, majd zuhanórepülésben, lándzával ismét megcélozta a Nekromágust. Találat a két lapocka közé. Ellenfele felordított. Zihált. Végignézett mind a kettőjükön:
-Shakara erejét is birtoklom. Ilyen könnyen nem állíthattok meg!
Sötét csapással mind a kettőt lerázta magáról. Hatalmasat huppantak a földön. Elisir azonnal a fegyveréért nyúlt megint, és ugrott, ám egy inda ostorszerűen visszacsapta a helyére:
-Nem tanultál, Elisir Chiari!- folytatta a varázsló- a legutóbb is majdnem megöltelek. De ha már ennyire kísérted a sorsot, akár megtehetem most is. A nőt nem ijesztették meg Nekormágus szavai. Ahogy Argait sem. A férfi becélozta az ellenfél térdét. A varázsló hárított, viszont az mér elkerülte a figyelmét, hogy a holdpapnő fénytámadást vet be. Egy pillanatra teljesen megvakult, megtántorodott. Elkezdett vaktában támadni:
-Hol vagy, te nőszemély? Ezt megkeserülöd!
A gyilkos tövisek minden oldalról záporoztak. Argai azonnal kapcsolt:
-Vigyázz! Nekiugrott Elisirnek, elfeküdtek mindketten a porban. A holdpapnő zihált rémületében. Olyan gyorsan történt minden, hogy fel se fogta. Csak mikor a földön feküdt, akkor kezdett magához térni:
-Argai? A férfi sötéten elmosolyodott... aztán a szájából kibuggyant a vér. A következő pillanatban lefordult oldalra. Testével védte a nőt, a tövisek átszúrták a testét. Elisir letérdelt mellé, megremegett döbbenten.
-De... de... miért? Argai újabb adag vért köhögött fel:
-Ironikus, nemde? Sokáig a férjed ellen harcoltam... Most meg az ő feleségét mentem meg. Ismét köhögött, a forró vér kisebb tócsába szivárgott körülötte:
-Lehet, ezért hagyott életbe... hogy egy nap megmentselek téged... Elisir megragadta két kézzel társa kezét. Torka égett, tekintete elhomályosult:
-Nem voltál köteles... Az oroszlán vonásokkal rendelkező férfi gyengén visszapillantott rá:
-Dehogy nem... Erre valók a társak, nemde? Lehunyta szemeit, hatalmas keze súlyosan csúszott ki Elisir kis kezeiből. A nő sírva fakadt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése