Gabriel nagyjából megkapta annak idején az unokahúgától, hogy merre keresse. Miután a tengerkék ég alatt megtalálta a Hold tavat, onnan már tényleg nem nagyon tudott eltévedni. A sziklákkal ölelt kis települést az egyik parton azonnal kilőtte - mivel Kicsi egyáltalán nem említett sziklákat. Azt annál inkább, hogy a háza magányosan áll, pár fával körülvéve.
Gabi ki is szúrta ma magában árválkodó villát. Alaposan végigmérte, ahogy közeledett felé:
-Ez aztán szép darab- gondolta- úgy látszik, nemcsak fajában, hanem rangjában is nemes lett. Odaért a hatalmas fa kapuhoz, és kopogtatott. Semmi válasz. Ismét megfogta a kopogtatót, ezúttal hangosabban vert rá. Ekkor már valami motozás hallatszott bentről. Meg is örült, hogy ismét láthatja, karjaiba zárhatja unokahúgát, ezúttal a démonok völgyén kívül. Vajon mi mindenről mesélhet, és miket mutat meg neki ebben a világban?
Az ajtó tárult is... És egy számára idegen, fekete hajú, fekete szemű, 17 körüli lány nézett rá vissza... körülbelül ugyanolyan meglepettséggel, ahogy ő is rá.
-Te meg ki vagy?- fakadt ki a démon. A lány felvonta a szemöldökét:
-A kérdés az, hogy te ki vagy? És mit keresel itt? Gabi tovább erősködött:
-Tudtommal Kicsi itt lakik- végigmérte a jövevényt- de akárhogy is nézlek, te határozottan nem ő van. A tini bólintott, majd pimasz mosollyal hozzátette:
-Valóban nem ő vagyok, hanem a lánya, Jena Sera.
A démon elképedt. Unokahúga valóban említette a lányát, de nem számított rá, hogy találkozni fognak. Pláne nem ilyen helyzetben. Valahogy az egész téma a figyelmén kívülre került, annyira koncentrált a találkozásra. Minden esetre moderálta magát, és kezet nyújtott:
-Ebben az esetben örvendek. Gabriel vagyok, Kicsi nagybátyja. Most viszont Jena szemei kerekedtek el, ahogy kezet fogott vele. Érezte is, hogy egy pillanatra kizökken a kerékvágásról, és épp íródik a fejében a vészforgatókönyv, hogy ebben az esetben mit is kéne tennie:
-Ó... hello...- kezdett bele nehézkesen- tudtam anyámról, hogy egykor démon volt, de nem számítottam, hogy maradtak még onnan rokonok. Gabi vállat vont:
-Úgy látszik, nem volt túl bőbeszédű. Az ifjú Sera ekkor feleszmélt:
-Még mindig itt ácsorgunk?- szélesebbre tárta a kaput- gyere, fáradj be, és mesélj.
A beszélgetés a nappaliban folytatódott egy-egy frissítő mellett. Gabriel valóban rengeteget beszélt, a családtól kezdve a kulturális és mágikus örökségig:
-Az egész családunk ilyen: senki nem bír megmaradni a démonok völgyében. Apám is nemessé vált. Sajna őt már nem ismerhetted, meghalt szegény. Viszont, mint látod, az alma nem esik messze a fájától. Jena halkan nevetett:
-Az biztos. Nekem főleg a mágiát tanította meg, a ő sötét praktikákat, különböző lidérclángokat és átkokat. Kihúzta a nyakából a három nyakláncot, felmutatva:
-Nézd, még a talizmánjait is odaadta. A démon elmosolyodott:
-Ezektől tényleg soha nem vált meg- majd visszapillantott rá- Ti már egyszer megéltétek a történeteteket, ugye tudsz róla? Jena bólintott:
-Igen, Semifar elmesélt mindent. Az a helyzet, hogy is tanított. Gabriel szélesen elmosolyodott:
-Te aztán állig fel vagy fegyverkezve.
Ezután lopva körbenézett. Kicsit zavarta, hogy ketten voltak az egész villába. Kérdően visszanézett a soha nem látott rokonra:
-Mondd csak, anyád hol van?
-Az emberek világában- válaszolt mosolyogva az ifjú Sera- a barátjával. Épp a második gyerekkorát éli. Hátradőlt lazán és úgy folytatta:
-Épp ideje volt neki, annyira be volt gyöpösödve itt a négy fal között. Nem is értem, miért lett ilyen magának való. Gabi vállat vont:
-A démonok mind maguknak valók. Azért sem szeretik a látogatóak odahaza...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése