Darinkának nehezére esett figyelmen kívül hagynia a tényt, hogy testvére a városban van... ráadásul ő az egyik halálangyal, akiről annyi mendemonda szól. Nyomon követte az eseményeit, a hírekben, a lapokban, sokszor az égen is szemmel tartotta, ahogy látta, hogy társnőjével röpül. Válaszok nélkül maradt, és nem tudott beletörődni. Mi történt az öccsével? És hogy lett ilyen sötét angyal?
Ismét az égre nézett, elmerengve ezeken az őrszemeken, akik épp eltűntek valahol az épületek sűrűjében. Hallott történeteket még vallásos családokról, miszerint az "égiek" vigyáznak rájuk: angyalok, a meghalt szeretteik... A leírás kísértetiesen illett is Celestino jelenlegi tevékenységére, ahogy ő és úrnője tisztogatták a bűnözőktől a várost, és mások életét mentették meg. Lehetséges... hogy szeretett öccse meghalt? Egy hosszabb pillanatra végigfutott rajta a hideg.
-Nem halhatott meg- győzködte magát gondolatban, hisz átölelte, ki tudta tapintani az élő valóját. Ám az mégis kísérteties, hogy évekkel ezelőtt csak úgy minden szó nélkül eltűnt, és egy ilyen formában tér vissza...
Még akkor is e körül járta gondolatai, mikor egyik éjszaka hazafelé tartott az utcán. Olyannyira belemélyült, hogy a váratlanul ért támadásra felsikított. Két ember húzta be őt a sikátorba. Egyikőjük aztán a szájára tapasztotta kezét, míg a másik pisztolyt szegezett a mellkasának.
-Semmi sikítás, kisanyám- kezdte az elő- nem bántunk, csak válaszokat akarunk. És ha megkapjuk, akkor szabadon távozhatsz, minden karcolás nélkül. Bólints kettőt, ha megértetted. Keze mögül Darinka kettőt bólintott, bár arca halálra váltan elsápadt, és verte a víz. A fickó leemelte a kezét, majd folytatta:
-Láttunk, hogy követed azokat a halálangyalokat. Mondd el, mit tudsz róluk, hol vannak? A nő egészen elhűlt a félelemtől:
-Nem tudom... Érezte, hogy a pisztoly csöve jobban a mellkasába fúródik, a fegyveres pedig átvette társától a szót:
-Ne hazudj, csini pofi! Biztosan van velük valami kapcsolatod. Beszélj! Darinka riadalmában próbált épkézláb választ adni, de együttel terelni a gyanút:
-Tényleg nem tudom! Mindig máshol járnak, nem alszanak kétszer ugyanazon a helyen...
-Ezzel nem megyünk semmire!- kiáltott a fegyveres. A társa legyintett:
-Csak az időnket vesztegetjük ezzel a bigével. Végezz vele!
Fülsüketítő robaj, és filmszakadás.
Celestino az ágy mellett ült, aggodalmasan sóhajtva. Végignézett nővérén, majd Kicsin, aki épp végzett a bekötözéssel. A testőr ránézett:
-Mennyi idő, míg hat a kenőcsöd? A nemes felé fordította a fejét, és fáradtan válaszolt:
-Majdnem egy teljes nap. A hatóanyagoknak ki kell bontakozniuk, és a seb igencsak súlyos- megtörölte a kezét- Még napkeltekor rá akarok olvasni egy forrasztást, hogy kicsit felgyorsítsuk a folyamatot. A sötét angyal reménytelien felemelte a fejét:
-Szóval túléli? Társa megejtett egy bizalmas mosolyt:
-Természetesen. Senkit nem hagyunk hátra.
Celestino megfogta Darinka kezét, és végigfürkészte arcát. Elgondolkozott egy hosszabb pillanatra, kábán fekvő elfeledett testvérét figyelve.
-Meg se köszöntem, hogy megmentetted- szólalt meg végül. Kicsi vállat vont:
-Rá se ránts. Aggódtál miatta. A sötét angyal sóhajtott:
-Tudod...- mondta vontatottan- pontosan ezért nem akartam, hogy a közelemben legyen. Féltem, hogy csak idő kérdése, és veszélybe sodorja magát. Ő nem tudja magát megvédeni, ahogy mi.
A démonmágus figyelmesen hallgatta társát, majd halkan megkérdezte:
-És... mit akarsz tenni? A testőr sóhajtott:
-Először meg akarom várni, amíg felépül- majd Kicsire nézett- aztán menjünk el innen. Társnője elképedve nézett rá, Celestino pedig hozzátette:
-Mindkettőnknek jót tett az ittlét, és segíthettünk másokon. De ezen a ponton, amikor ártatlan élete kerül veszélybe miattunk, már nem tudom vállalni. Remélem, megérted az álláspontom. A nemes egykedvűen bólintott:
-Igen, meg- majd felnézett felé- akkor elmegyünk innen, amint csak lehet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése