2013. május 6., hétfő

tigre incompreso

Amíg a lányok ismerkedtek a varázsló szigetével, addig a fiúk sem unatkoztak. Traxx speciel ráordított egy csapat kölyökre, akik sikítva megugrottak. Aztán nagy lendülettel megiramodott feléjük. A gyerekek szanaszét futottak kiabálva, azonban ő nem hagyta őket elmenekülni. Célba vette őket, egytől egyig... majd fürgeségével lendületesen felkapkodta őket. A kicsik nevetve csimpaszkodtak a nyakán, vállán, rendkívül élvezték a harcos társaságát, aki ezt követően meg is pörgette őket. Mintha egyáltalán nem érezte volna a súlyukat. A kis közönsége pedig újra és újra elfutott előle, vagy éppen a hátára ugrott, hogy rácsimpaszkodhasson.

Kicsivel arrébb Timo figyelte a jelenetet. Neki nem volt különösebb tapasztalata vagy türelme a kicsikhez, de elnézte, ahogy a szelíd óriás elboldogul velük. Hamarosan csatlakozott hozzá Baaren nagyúr:
-Te nem játszasz? A matróz ránézett, majd vissza a kis csapatra:
-Nem igazán. Nem tudnék velük mit kezdeni, csak állnék, mint egy rakás szerencsétlenség. A kos halkan nevetett, majd a jelenetet nézve megjegyezte:
-Egész jó ahhoz képest, hogy tanulta. A gepárd felkapta a fejét:
-Mit értesz ez alatt? Baaren a tigrisre mutatott:
-Ha jobban megnézed a mozgását, néha mintha akadályba ütközne, vagy vontatott. Épp csak egy pillanatra. Vagyis nem egészen biztos benne, hogy meddig mehet el. Leengedte kezét:
-Ez a kedves, barátságos arc, amit látunk, ez tanult, és nem ösztönös.

E szavakat hallva Timothy kissé elkenődött. Visszanézett a harcosra:
-Hallottam, hogy tigrisek roppant erejéről. Traxx csak erősíti ezt a legendát. Hihetetlennek tűnik, hogy a barátságossága tanult legyen. Inkább olyan, mint valami szelíd óriás... nem tudnám elképzelni nyers agresszióval... A kos bólintott:
-Mindenki tanul, és mindent meg lehet tanulni. De a legmélyebben berögzült dolgokat nehéz palástolni- visszafordult a matróz felé- Bár úgy tűnik, mellettetek jó helye van. Kicsit kimozdulhat a négy fal közül. A gepárd meglegyintette a fülét:
-Mesélt neked? Baaren elmosolyodott:
-Csak annyit, hogy ő és Le van-Te kisasszony egy világtól elzárt helyen élnek, pár másik harcművésszel.

Beszédjüket megszakította az emlegetett szamár, amint hónapja alatt 2-2, és nyakában újabb 2 gyereket cipelt:
-Meghoztam a szállítmányt!- majd letette őket nagy vigyorral- miről diskuráltok ti itt? A nagyúr barátságosan fordult felé:
-Érdekel titeket még valami Ny-Sjaellandon? Kérdezzetek báááááááátran... Timo felkapta a fejét:
-Tanjana, az az emberlány... ő hogy került ide? Nem igazán látok embereket a szigeten. Baaren megvakarta az állát, majd lassan belekezdett:
-Azt mondják, hogy nagyon távoli vidékről érkezett, még a sarki fénnyel. Amikor idekerült egészen bokáig érő volt még, és számunkra ismeretlen nyelvet beszélt. De mi befogadtuk, és azóta a közösségünk aktív tagja. Mintha csak ideszületett volna. Traxx elmosolyodott:
-Ez kedves...

Távolabbról meghallották a lányok hangját. Laya lelkesen integetett:
-Ahoj, pupákok! Nem is tudjátok, miből maradtatok ki! Timothy felállt, és kíváncsian a lányok felé nézett:
-Ti meg mégis merre jártatok? A tolvaj mesélt lelkesen, ahogy odaértek:
-A varázsló szigetén. Képzeld, úgy néz ki, hogy ő egy Contrast leszármazott- aztán egy pillanatra elgondolkozott, ahogy kétséggel morfondírozott- bár, ha az anyja egy kitagadott nemes, akkor meg lett fosztva a vízisten kegyétől, és ebből a szempontból nem klántag. Majd visszafordult a matróz felé, és nagy vigyorral vállat vont:
-De a vérvonal az mégiscsak vérvonal, nemde? Leva folytatta:
-Valóban csodás, amit a varázsló művelt. Gyönyörű az a hely, és elmesélte nekünk a tapasztalatait. Baaren elmosolyodott:
-Sokat is köszönhetünk neki. Előtte sem éltünk rosszul, de az ő munkája egy magasabb szintre emelte Ny-Sjaelland életszínvonalát...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése