újabb készültség

A sharkaal kölyök nehezen kelt. Egy kicsit zsongott a feje. Ahogy lustán körbenézett, látta, hogy Yuz ott ül az ágya mellett egy széken. Zavarba jött, riadtan felült:
-Felség... Az ifjú Sera finoman visszanyomta őt a helyére:
-Csak nyugalom, nem történt semmi baj. Elengedte őt:
-Minden rendben? A szörnyeteg sóhajtott, majd kínosan megvakarta sörényét:
-Homályos a tegnap este. Nina rengeteg mindent tanított, aztán a nap végén elindultam a szobám felé. Utána kimaradt. Az uralkodó innen a helyére rakta a részleteket. Végignézett pártfogoltján:
-Mióta voltál a bandánál? A sharkaal lehajtotta hegyes füleit. Kifejezetten zavarta a kérdés:
-Nem tudom... nem emlékszem. Talán egészen kiskoromtól. Miért? Yuz megfogta finoman a szörny állát, alaposabban végignézve a sebhelyeken. Az első naptól kezdve nem javultak semmit. Nemcsak a sérülés súlyossága miatt... más oka is akadt:
-Az univerzum mindig mindent a helyére tesz, a karma előbb vagy utóbb mindenkit utolér- elengedte a kölyök állát- ezek karmikus sebhelyek. Pártfogolja egészen lehajtotta a füleit. Ő, mint pszichikus képességekkel rendelkező lény, tisztában volt vele, hogy az uralkodó miről beszél. Yuz látva a sharkaal riadalmát, visszaváltott barátságosabb hangnemre:
-Mondd csak, kölyök... van neved? A szörny megcsóválta a fejét. Az ifjú Sera elmosolyodott, és a vállára tette a kezét:
-Viseld bátran a Filandaka nevet. Segítek tisztára mosni, és lezárni ezt a rossz karmát. A sharkaal örömtelien elmosolyodott, és fejet hajtott:
-Köszönöm, felség. Az uralkodó intett:
-Hagyd már ezt a felségezést! Hívj Yuznak.

Ekkor rongyolt be hozzájuk Nina kétségbeesetten:
-Yuz! Azonnal jönnöd kell! Társa rémülten kapta fel fejét a lány hangjára:
-Mi az, mi történt? A szöszi intett:
-Nem tudnám szavakba önteni. Ezt látnod kell. Yuz a kölyökre nézett. A pillantásával parancsolta, hogy maradjon, és nem lesz semmi gond. Ezután követte csak Ninát.

A lánynak igaza volt... a látvány valóban többet mondott minden szónál. Elisir épp letérdelt, és óvatosan fektette le az indáktól fogva tartott és kábult Shakarát. Közvetlen közelükben a megviselt Shanbahac reszketett. Yuz szemei elkerekedtek, a látványtól teljesen elhűlt. Azonnal megszaporázta a lépteit, odasietve hozzájuk:
-Anya, mi történt? A nő felnézett rá:
-A Nekromágus- hangja remegett a dühtől és a riadalomtól egyaránt- visszatért. Ő tette ezt az asztrál síkon. Az uralkodó tehetetlenül morgott, majd megragadta az egyik indát:
-Nem lehet ezeket faterból kiszedni? A holdpapnő megragadta fia csuklóját:
-Már próbáltam, nem lehet- majd az istenségre nézett- egyedül Shanbahac tudná, de... A növényi élet ura szánalmas látványt nyújtott... akár egy ágra akadt reszkető nyárfa levél. Nina odalépett mellé:
-Gondom lesz rá. Felidézte a Napmecsetben tanultakat. Amira Fu tanított neki némi fénymágiát. Megidézett egy jókora, melegen pulzáló fénygömböt. Shanbahac életkedve egy pillanatra visszatért, ahogy megpillantotta a fényt. Azonnal a gömbhöz vonszolta magát, ahogy Nina lerakta, és belemászott, átadva magát a regenerációnak.

Yuz elképedve nézte végig a jelenséget. Lassan csóválta a fejét:
-Ezt nem hiszem el... Mi törhet meg egy ilyen istenséget? A háta mögül hallatszott egy már ismerős, de még mindig rémisztő hang:
-Szóval kicsúszott a kezedből az irányítást. Hátrakapta fejét. Filandaka volt az. Tartása ismét méltóságteljes, szemei sárgán izzottak. Indulatosan sóhajtott:
-Már csak te hiányoztál... Reinkarnálódott őse végignézett rajtuk, majd vissza az ifjú Serára:
-Ha már kipimaszkodtad magad, méltóztatnál elmondani, hogy mi folyik itt? Yuz halkan morgott, majd végigmutatott szülein:
-Ő az anyám... Elsir és ember- majd a földre- ő pedig az apám, Shakara... Shingo Sera és Echo fia. Visszanézett Filandakára:
-Neked pedig ajánlom, hogy tisztelettel szólj hozzájuk, ugyanis nekik is köszönhető a Vad világi reformok sorozata. A reinkarnálódott ős visszavakkantott:
-Jól tudom én, hogy kik ők, te korcs- majd a Shakakát fogvatartó indákra nézett, ahogy közelebb lépett- A helyzetet magyarázd el nekem. Mi tud megbénítani egy Serát?

Ekkor az ajtó felől mmegérkezett Argai. Nem esett komoly baja, de a siettségtől lihegett:
-A Nekromágus... úton van a birodalmatok felé. Elisir sóhajtott. Végigsimította férje fejét, majd felállt, kezében az ezüstszínű lándzsával:
-Én várni fogom. Yuz is felállt mellé:
-Veled tartok. Ő a családunk régi ellensége. Filandaka fújt majd odavágott az uralkodó elé:
-Semmibe veszed az utasításom, taknyos? Az ifjú Sera rámutatott, ellenmondást nem tűrően ráripakodva:
-Na idefigyelj, te nagyszájú zsarnok! Ha éppen nem tűnt volna fel, nemcsak a család, hanem a Vad világ is szarban van. A különbség közted és a legutolsó három leszármazottad között az, hogy míg te csak és kizárólag magadra gondoltál, mi a körülöttünk lévőkre is. Nagyapám és apám is ezért vitte olyan színvonalra ezt a birodalmat, amilyen. Én pedig nem fogom őket se szarban hagyni, sem szégyent hozni a fejükre. Úgyhogy vagy húzz innen a francba, és hagyj minket a dolgunkra, vagy pedig erőltesd meg magad, és segíts Nekromágus ellen. A reinkarnált ős morgott. Úgy tűnik Yuz szava ellen nem tudott mit felhozni. Végül kitartotta felé a karját:
-Rendben, de kérem a másfél kezes pallost. Leszármazottja gúnyosan felkacagott:
-Ugye ezt te sem gondolhattad komolyan? A jelenlegi tested olyan fiatal és törékeny, hogy el sem bírnál egy ilyen...

Végig sem mondta, már tűnt is el az oldaláról a nevezett fegyver. Filandaka Sera alakja halványan felderengett a sharkaal kölyök körül. Az előző és a jelenlegi élete között a kapu kiszélesedett. Yuz felé nézett megvetően:
-Nem hallottam... netán mondtál valamit? Argai is felsorakozott hozzájuk:
-Rám is számíthattok. Úrnőm testvérének ellensége az én ellenségem is. Nina végignézett a csapaton... majd a sérülteken. Shanbahac nem volt magánál. A fénygömbben teljes lényét átadta magát a gyógyulásnak... ami igen kínkeservesen akart összejönni. Shakara pedig valahol az élet és a halál határán lebegett. Yuzra nézett aggodalmasan:
-Én maradok. Valakinek apádra, és Shanbahacra is vigyáznia kell. Az uralkodó szomorúan vette tudomásul ezt a tényt. Tudta, hogy Nina remek harcos, és szerette is maga mellett tudni. Viszont a másokkal való törődés volt az ő igazi lénye... ezt le se tagadhatta. Odament hozzá, viharosan átölelte, és homlokon csókolta:
-Tudom, hogy nálad jó kezekben lesznek. Egy megtestesült jóság vagy, édesem. A lány a vállához fúrta fejét féltően:
-Vigyázz magadra...