2013. június 2., vasárnap

new skill for the tiger

Ny-Sjaellandra kideg időjárás köszöntött. Csak úgy dúlt a hóvihar a jávorszarvasok szigetén. Mun és néhány jégoroszlán stabilan álltak a dúló viharban. Pár másik fenevad azonban ugrált egy nagyobb alakra. Nem lehetett teljesen kivenni a hú miatt, még a jegeskék-havasfehér színe is rejtette. Viszont mindannyian tudták, hogy ott van... érezték a szagát, és jelenlétét. Bár hasonlított hozzájuk, nem egészen volt olyan, mint ők... ő ezen a földön idegen.

A sűrűből az egyik oroszlán hatalmasat repült, majd nyekkent a hóban. Mun rápillantott. Nyugtázta, hogy az ijedtségen kívül más baja nem esett kis barátjának, így visszapillantott az eseményekre. Újabb jégoroszlán repült ki. Ő azonban a talpára esett, majd futott is vissza. A varázsló sóhajtott:
-Nagyon kitartó a mi vendégünk, nemde? Az egyik mellette álló bestia - az újjászületett apja méltóságteljesen bólintott, ahogy szinte szakértői szemmel vizslatta az eseményeket. Mun hozzátette:
-Láttuk rajta, hogy erős, viszont nem sejtettük, hogy ennyire szívós. Kíváncsi vagyok, meddig bírják még a többiek.

Alig, hogy végigmondta, hatalmas ordítás hallatszott, majd nem sokkal rá a jégoroszlánok félelemtől nyüszítve, helyenként sántikálva menekültek. Mun elmosolyodott álarca alatt. Lassan a hóviharból megmutatkozott a hatalmas alak, ahogy botorkálva, folyamatosan közeledett. Teste sötétkék volt, fehér csíkokkal, szemei jégkékek. Hellyel-közzel kék-zöld foltok, karmolás- és harapásnyomok borították. Zihált, de tartása stabil maradt. A varázsló odalépett hozzá, és a vállára tette kezét:
-Igazán rendkívüli voltál, Traxx. Nem gondoltam, hogy egy egzotikus helyről érkezett idegen ilyen könnyen elsajátítja a jégoroszlánok stílusát. A tigris elmosolyodott, bár a fáradtságtól némileg erőltetettnek tetszett:
-Kai nagymester mindig azt mondta, hogy minden fejben dől el. És hogy könnyebben megy, ha erősen akarjuk. Mun bólintott:
-Bölcsen beszélt ez, a te mestered- megpaskolva a vállát- szedd össze magad. Visszaviszleg a fő szigetre, hogy megmosakodhass. Traxx fejet hajtott:
-Köszönöm...

Elindult a csónak felé, de előtte megállt, és letérdelt. Hóval dörzsölte le az arcát, majd a sebeit. Kissé türelmetlen és büszke volt ahhoz, hogy kivárja míg a másik szigetre érnek. Mun ismét az újjászületett apájra nézett:
-Jellegzetes tigrisnek tűnik, nem? Ők nem szeretik gyengének mutatni magukat, csakis azt sugározni, hogy erősek, és azonnal képesek tovább lépni. A mellette álló jégoroszlán igenlően morrantott. Fia megsimogatta a hátát:
-Azért valljuk be... ez igazán tiszteletreméltó...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése