Az arab negyed palotájának börtönében épp kemény vallatás folyt. Miután minden szerszámától és a köpenyétől megfosztották, Giordit a fő fegyőr korbácsolta, miközben másik kettő tartotta:
-Beszélj végre, te nyomorék!- újabb kettőt csapott a hátára- Miért törtetek őfelsége életére? Mit akartatok? Azonban a tolvaj makacsul hallgatott. Első fogadalma volt, hogyha valaha elkapják, nem fog beszélni. Ezt a kényelmet nem adja meg senkinek, hogy információt nyújt nekik. A fő fegyőr most állba rúgta. Betört az orra, és a szájából is kibuggyant a vér.
-Beszél már!- ordított vele- Különben olyan halált halsz, hogy megbánod, hogy valaha világra jöttél! Giordi makacsul a fenyegető lábai elé köpött. Az felmérgesedett, és ismét lesújtásra emelte a korbácsot tartó kezét.
Egy hang azonban közbeszólt:
-Elég legyen, Abdul! A fegyőrök mind a hang irányába fordultak... de még a fogoly is felpillantott, hogy tanúja legyen a váratlan vendégnek. A szultán érkezett be... a lehető legegyszerűbb ruhákban, mint bármilyen utcai járókelő. Ha Giordi nem látta volna őt előzőleg, meg se tudta volna mondani, hogy ki ő. A fő fegyőr méltatlankodott:
-Felség, ez a féreg nem hajlandó beszélni!- ordított- sehogy se tudjuk kihúzni belőle... Arklan hűvösen végigpillantott rajtuk:
-Talán rosszul közelítitek meg a témát- majd a tolvajra nézett- Kérlek, hagyattok minket magunkra. Abdul szemei elkerekedtek, és ismét méltatlankodásba kezdett:
-De felség, ez itt egy veszélyes bűnöző! Akár meg is fojthatja a puszta kezével. Fekete macska szúró pillantást vetett rá, hangján megkeményítette:
-Azt mondtam, kifelé! A fegyőrök elpucoltak, becsukva maguk mögött az ajtót.
Giordi a fájdalomtól négykézláb ereszkedve remegett, fel sem nézve az uralkodóra:
-Nincs szükségem a szánalmadra- mondta nyersen. Arklan azonban felsegítette őt, és a vállára tette a kezét:
-Nem is azért jöttem. Csak válaszokat akarok... A tolvaj komoran nézett vissza rá. Ismét köpött egyet:
-Nem mondok semmit. A szultán bólintott:
-Érthető- egyfajta ironikus mosolyra görbült a szája, majd teljes természetességgel folytatta- gondolom, köt a tolvajbecsület. Ismerem az ilyesmit, mit a rossz pénzt. Jut eszembe, rossz pénz...
Elővett egy kis zsákot, majd felmutatta:
-Ha jól tudom, ez a tiéd. Giordi makacsul hallgatott tovább. Csak bólintott, hisz felismerni vélte a fizetségét. Arklan pedig találomra belenyúlt... és elkezdte látványosan elhajlítgatni az érméket. A nagy része elgörbült az ujjai alatt. A fogoly szemei elkerekedtek, fekete macska viszont tovább fenntartva a természetes hangnemet elmagyarázta:
-Nadir nagyon régi trükkje ez: ha valami kockázatosba fog, akkor egy harmad rész aranyhoz két harmad rész hamis pénzt kever. Leejtette az érméket és a zsákot a földre, majd folytatta:
-Úgyhogy, barátom, téged alaposan rászedett. Nem is beszélve arról, hogy amikor menekültetek, ő akadályoztatott és hátrahagyott téged. Hatásszünetet tartott, megvárva, hogy a tolvaj feldolgozza a hallottakat, majd folytatta:
-Még mindig tartod magad a tolvajbecsületedhez, vagy pedig megbízol bennem? Ha segítesz, a Holdistennő legyen a tanúm, szabadon engedlek.
Látszott Giordin, hogy meglehetősen kellemetlenül érzi magát a jelen helyzetben. Duplán szembesült azzal, hogy aki felbérelte őt, bizony gazul elárulta. Viszont a szultán megmagyarázhatatlanul emberséges vele: felsegítette a földről, bizalmat szavaz neki, a hangneme eltér a foglárokétól... Valami itt rosszul van összerakva. Fel-alá járt, majd félszegen elhátrált a falig. A hűvös kövek enyhítést hoztak égő sebeire. Figyelte közben a szultán. Ő nem mozdult, csak várt... nagyon türelmesen várt. Végül a tolvaj sóhajtott, és megeredt a nyelve:
-Nem mondott túl sokat, mikor rákérdeztem, hogy miért akar megölni. Csak annyit, hogy igazságtalan, hogy a tiéd a trón, és a nő. Tovább nem akartam firtatni, úgy éreztem, hogy nem az én dolgom. Csupán annyi, hogy feltöröm a zárakat...
Arklan határozott tekintete viszont láthatóan csalódottá vált. Lehorgasztotta fejét, egy hosszabb pillanatra el is fordult, megvakarva a fejét... Valami határozottan zavarta. Miután a fizetség hamisnak bizonyult, és megbízója elárulta őt, Giordi úgy látta, hogy neki is kijár az információból:
-Szolgáltathatnál te is némi magyarázattal, felség. A módszereit elemezve, úgy tűnik, hogy ismerted Nadirt... A szultán felpillantott a falhoz simuló fogolyra. Rossz szájízzel válaszolt:
-Én és Nadir együtt nőttünk fel. Giordi szemei elkerekedtek. Meglepettségében leült. Fekete macska folytatta:
-Ő, a jelenlegi feleségem, és én nagyon jó barátok voltunk sokáig: a város rosszaságaiként ismertek minket, mindig kevertünk valami balhét. Azóta nem beszéltünk, mióta a nagybátyám lemondott, és átadta nekem a kormányzást... A tolvaj tekintete ismét elkomorult:
-Irigy lett rád. Arklan bólintott:
-Olybá tűnik... Majd ismét a fogolyra pillantott:
-Szóval... hajlandó lennél segíteni? Megkeressük Nadirt? Giordi sóhajtott, és lehajtotta fejét, a hajába túrva:
-Adj egy kis időt, kérlek... A szultán bólintott:
-Csak nyugodtan. Kisétált az ajtón, azonban a helyében megjelent a dzsinn. A fogoly értetlenül meredt a jelenésre:
-Ez meg miféle boszorkányság? Jena odasétált hozzá, és előre döntötte:
-Maradj nyugton. Azért jöttem, hogy ellássalak. E szavakkal elkezdte begyógyítani a tolvaj sebeit...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése