Az isteni sík egy rejtélyes, és elzárt világ. Igen nehéz oda eljutni, és ha halandónak sikerül is, különös kiváltsággal vagy keggyel kell rendelkeznie. Eleinte Shingo Sera is nehezen barátkozott meg a gondolattal, hogy ő már ennek a világnak a lakója - mint a holdpatrónus, Echo nagykövete. Épp egy tündér járult elé könyörgésével. Azonban ő hozta magával a halandó életéből származó uralkodói vonásokat: betartotta a szabályokat, nem személyeskedett, igyekezett igazságos lenni.
-Értsd meg, kérlek, hogy amíg a feltételek nem teljesültek, addig Echo nem részesíti kegyben az otthonotokat- magyarázta kimérten- Az istenek nem szórják csak úgy az áldásukat bárkire. A halandó oldalról is meg kell lennie bizonyos kritériumoknak. Lejegyzetelt valamit egy pergamenre, hatalmas arany toll pennával, közben hozzátette:
-Törődni és törődve lenni, ez az istenek igéje- visszapillantott a tündérre- Lehet bármekkora egy szentély, ha nem szívből adják. A lényeg, hogy ti is akarjátok, és őszintén adjátok. Sikerült megértenünk egymást? A tündér szégyellősen bólintott:
-I...Igen... A holdkövet bólintott:
-Rendben. Akkor, ha nincs több kérdésed, végeztünk mára. A tündér ismét bólintott, majd tovalibbent.
Shingo felállt az asztaltól, és a sörényébe túrt. Elfordult, kissé eltávolodva a sok kramanctól. Mikor leemelte mancsát a kezéről, szeretett felesége állt vele szembe. A látvány üdítően hatott rá, azonnal elmosolyodott, és csókkal üdvözölte őt:
-Szia, édesem...- szelíden rámosolygott- merre jártál? Echo vállat vont:
-A szokásos... tudod, hogy megy ez... valahol teliholdat ünnepelnek, máshol zene van... a Holdpapnők a fogyó hold rituáléját mutatták be... Férje sóhajtott, ahogy végigfésülte ujjaival az istennő haját:
-Naiv halandó fejemmel mindig azt hittem, hogy az istenek dolga könnyű... Bocsáss meg a könnyelmű előítéletemért. Felesége azonban tovább mosolygott és vállat vont:
-Törődni és törődve lenni, tudod. Felelősek vagyunk irántuk. Ezután hozzábújt urához, fejét kissé a vállához dörgölve. Shingo szorosan a karjaiba zárta:
-Te pedig azt a sok időt mind rám szántad... Echo halkan nevetett, majd felnézett rá, és megsimogatta az arcát:
-Bolond... -beletúrt a sörényébe is- hisz szeretlek. Olyasmit adtál nekem, amire egy halandó sem volt képes. Sőt... talán többet is, hisz azzal, hogy Lilithként elfogadtál, a többi halandó is elfogadott lassan. Shingo szívből jövően mosolygott vissza rá, majd megfogta a kis kezét, és a tenyerébe csókolt:
-Hogy tagadhatnék meg tőled bármit is. Láthatod... még a halálom után is a tiéd vagyok. Az istennő megcsókolta őt, majd lassan kilibbent a karjai közül:
-Lenne egy vendéged... személyesen kéne vele foglalkoznod. Férje értetlenül nézett rá:
-Valóban? Mégis ki lenne az?
Alig csúszott ki a kérdés a száját, Echo már el is tűnt. Helyében egy ismerős sárkányember alakja tűnt fel. Shingo még a vörös árnyalataiban tetszelgő álarc mögött is felismerte őt. A felismerétől örömében felkiáltott:
-Usur! A másik Sera bátortalanul mérte őt végig:
-Shingo? Te vagy az, kisöcsém? Válasz helyett azon kapta magát, hogy testvére a nyakába ugrik, és erősen szorítja őt magához. Szemeiből patakzottak az örömkönnyek:
-Drága Usur...- hangja elcsuklott- annyira hiányoztál, szeretett nővérem! Testvére hozzábújt, és ahogy a hátát simogatta, egyben valahogy nyugtatni is próbálta. Régi, beidegződött mozdulat volt ez, még Shingo kiskorából, amikor még ő is élt:
-Kistesóm...- majd halkan nevetett- már nem is vagy annyira kistesó... Ránézett, megtörölte az arcát, és szeretetteljesen rámosolygott:
-Láttam minden mozdulatod. Olyan uralkodóvá váltál, amilyet a Vad világ még csak nem is álmodott. Végigmérte őt:
-És most nézzenek oda... A feleséged, Echónak vagy a nagykövete? Már-már olyan vagy, mint egy isten... Shingo egy pillanatra a szája elé emelte a kezét, mintha csak letörölt volna valamit:
-Ne hozz zavarba, kérlek...
Jobban végigmérte őt. Tényleg, ugyanúgy nézett ki, ahogy emlékezett rá. Mégis a viselkedése...
-Sokkal önfeledtebb vagy, nővérem. Pedig annak idején merev voltál, szigorú... nem tűrtél ellentmondást. Usur mosolya lassan leolvadt... majd sóhajtott:
-Én voltam az esélyes a trónra... az utód, akit apánk méltónak látott. Be akartam neki bizonyítani, hogy ez így is marad, és nem fog bennem csalódni. De... Elharapta a végét. Mindketten tudták, miként folytatódott ez a történet. Shingo odalépett, és homlokon csókolta testvérét, vállaira téve két kezét:
-Már semmi gond...- egész közel hajolt az arcához- Echo azért küldött hozzám, hogy keressek számodra egy jobb helyet, igaz? Usur felpillantott, bólintott... majd némi hezitálás után hozzátette:
-Olyan helyre akarok kerülni, ahol nem kell senkinek megfelelnem... és azért szeretnek, aki vagyok.
Shingo elmosolyodott, majd megfogta a kezét, és arrébb vezette. Másik kezét az ég felé emelte. A sötét kékség kavargott, majd megnyílt előttük egy fényes világ képe, mintha egy üveggömbből nézték volna. A holdkövet kissé felnagyította a képet, beljebb ment, pontosan ráközelítettek az egyik párra. Usur ismét elbizonytalandott:
-Egy újabb uralkodói család?- öccsére nézett- biztos, hogy jó ötlet ez? Shingo nyugodt hangon válaszolt:
-Meglesz mindened, amire szükséged lenne... Nővére ismét a képre nézett, jobban fürkészve az alakokat, a tájat...
-Ezek fénnyel dolgoznak. Mit fognak szólni, ha meglátják, hogy hű maradok az Ősatyánkhoz? Testvére megfogta a kezét:
-Ezeknek a népeknek vannak rokonaik egy olyan helyen, ahol Sötétség kultusz van. Úgy hívják őket, hogy a sötét testvéreik - ismét a képre mutatott- nem fognak elítélni, bár kicsit különc leszel. Itt azért fognak szeretni, aki vagy. Csak merj nyitni feléjük, és bízz bennük... főleg az új anyádban. Elhallgatott, és ismét Usur felé fordult:
-Ő fog a legjobban szeretni. Úgy fog bánni veled, mint egy kinccsel, hisz csak te leszel neki. Nővére megborzongott mélyen belül:
-Nem lesz apám? Visszanézett a párra. Szinte már sajnálta a férfialakot. Úgy tekintett rá, hogy az ő napjai már meg vannak számlálva. Shingo szomorúan sóhajtott:
-Sajnos nem. Még megéli a születésed, de nem sokkal utána... Testvére határozottan szusszantott egyet:
-Talán nem is gond. Annak idején anyám nem volt...- visszanézett öccsére- különben is, bízom benned, hogy jó helyre teszel. Shingo visszamosolygott rá:
-Akkor már csak egy kérdésem maradt: szeretnéd a régi neved? Usur bólintott:
-Igen, szeretném. Súgd meg kérlek az új anyámnak. A holdkövet bólintott. Azonban mielőtt útjára bocsátotta volna testvérét, amaz megragadta a csuklóját:
-Azért néha meglátogatsz, ugye? Láttam, hogy sok hold van ott... Shingo szelíden visszamosolygott, majd ismét homlokon csókolta őt:
-Persze, hogy meglátogatlak. Figyelni foglak, ahogy te figyeltél rám...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése