Martem felélénkült kissé az uralkodó látogatása óta: a Bászt szentélyben lévő szobrot felújították, egy új földműves család költözött be az egyik elhagyatott házba, akik a földeken is segédkeztek, a helyi becsületvesztő pedig két hordónyit kapott a legfinomabb nektárból.
Ez mind-mind nyilvánvaló jele volt őfelsége látogatásának - ami persze azért történt, mert legidősebb fia ide menekült. Drina, a fiatal varázslónő nem is feledte őt. Nagyon sokszor gondolt rá, olykor a tornácon ülve és meredve a messzeségbe. Talán nem is igazán rá várt... csak valami jelre, ami arról adott tanúbizonyságot, hogy még viszont láthatja őt.
Hassan bátyja lépett mellé, a vállára téve kezét:
-Még mindig hiányolod, ugye? Húga némán bólintott. Nehezen öntötte volna szavakba ezt az érzést, amely olyan határozottan nyomta a lelkét, mint ahogy testvére mellette. A halálfejes maszkos végigsimította a lány szőke fürtjeit:
-Tudod, hogy nem jön vissza. Mi és ő két teljesen más világ. Őt arra nevelték kiskorától fogva, hogy tisztelje a törvényeket, felelősséggel legyen a nép iránt, és aha eljön az ideje, átvegye a trónt. Mi pedig... Drina sóhajtott, és közbevágott:
-Egyszerű falusi népek vagyunk, akiknek az ősi törvény szerint takarniuk kell az arcukat? Hassan bólintott:
-Igen... pontosan így... Elengedte húgát, és lassan elfordult tőle:
-Ne emészd magad rajta, kistesóm... valószínűleg már rég mindannyiunkat elfelejtett. Belépett a házba
Alig, hogy eltűnt a színről, valami más lépett a helyébe az utca felől: egy határozott, szilaj, vörös unikornis pegazus. Nem sokkal előtte ért földet, majd odaügetett hozzá. A varázsló lány felismerte őt, izgatottan pattant fel ültéből:
-Rosina? A jószág hatalmasan bólintott, majd megrázta fejét. Ekkor repült ki egy összegöngyölt pergament tekercs - valószínűleg a kantárjából. A lány mohón a tekercs után nyúlt, majd szétnyitotta. Nemes királykék tintával állt benne az üzenet:
"Drága Drina,
Nem telik el úgy nap, hogy ne gondolnék rátok. A veletek töltött idő alatt bepillantást nyerhettem olyan dolgokba, amikbe a palota falai között nem volt módom - és ez az élmény felér minden tudással, ahogy a saját szememmel láthattam az évszázezredes háború következményeit, az ősök törvényeinek mind a mai napig tartó meglétét, és a fővároson kívüli élet nemes egyszerűségét. A tapasztalataitokat, amiket személyesen mondatok el, nagyobb hitelt adok, mint a legtöbb történelem könyvnek.
És mindazonáltal, hogy rengeteget tanultam tőletek, mindannyian nagyon hiányoztok... legfőképpen te, Drina. Bár elmulasztottam az alkalmat, hogy hosszasan elbeszélgessek veled, remélem, még nem késő. Hű társammal, Rosinával, üzentesd meg mihamarabb válaszod.
Virágzó gondolatokkal üdvözölve,
Phernai Focus"
A mágus úgy megörült a levélnek, hogy a táltos nyakába borult. Amaz kissé idegenkedett a gesztustól, hisz csak Shaylát és Phernait volt hajlandó megtűrni maga körül. A liánmintás maszka aztán ránézett:
-Köszönöm drága!- majd izgatottan folytatta- Meg tudnád várni, kérlek, amíg erre megírom a választ? Ígérem, nem tart soká... Rosina hatalmasat bólintott, majd kissé eltávolodott a lány kezei közül. Drina pedig berohant szobájába, és már neki is állt a válasz megírásának...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése