undecided

Anja Starghost csak feküdt az őrhelyén a fűbe, és bámulta a vérvörös eget. Tiszta volt, színe ellenére barátságos... sőt, szenvedélyes. Csak épp az ő fejében dúlt a vihar: sem gondolatait, sem érzéseit nem tudta rendre tenni. Mi történt egyáltalán? Mit kezdjen ezzel a helyzettel?

Évődése nem kerülte el Sekos figyelmét. A bestia odasétált hozzá, lejjebb hajtva a fejét:
-Nem kéne, hogy elkalandozzon a figyelmed. Nem aludtál eleget talán? A zodiákusi csak rápillantott a sárkányra, még a tekintetén is látszott, hogy agyilag valahol a távoli éterben jár.
-Hö? - csak ennyit tudott kinyögni. Sekos elmosolyodott, majd folytatta:
-Nem ide figyelsz... Starghost megcsóválta a fejét, mintha mi sem lenne természetesebb... ezzel csak azt jelezte, hogy valóban nem itt van az esze.

Sekos mosolya legörbült:
-Aggódom miattad. Jól érzed magad? A nő sóhajtott, és ismét az eget bámulta:
-Voltál már szerelmes? A sárkány szemei elkerekedtek ugyan, de nem csinált nagy cécót a kérdésből. Ehelyett nyugodtan válaszolt:
-Annak idején azonnal kiképzés kiképzést követett, majd a kapuőrséget. Barátaim se nagyon voltak, nemhogy társam- megvakarta a fejét egy néma intermezzo kíséretében- Szóval nem... nem voltam soha.
-Én se- válaszolt Starghost.

Kivette feje alól a kezeit, úgy folytatta:
-De van ez a figura... aki szimpatikus volt mindig is. És a napokban olyan furcsán viselkedett- kezdte ecsetelni- hol került, hogy lopva őrzött a szemével... mint kiderült, végig féltett, de nem akarta mások előtt mutatni, mert félt, hogy gyengének nézik. Sóhajtott:
-Az évek során minden esetre a javára változott... Megcsóválta a fejét, majd némi kétségbeeséssel zöld szemeiben ismét a sárkány felé fordult:
-Nem tudok mit kezdeni a helyzettel... Nem tudom, mit tehetnék... Az érzéseim nem biztosak, csak kavarognak, mint a tenger...

Sekos sokatmondóan pillantott rá vissza:
-San Djanról beszélsz? Anja fülig elpirult... arca már a haja vörösségével vetekedett:
-Honnan tudod, hogy róla beszélek? A bestia megejtett egy aprócska mosolyt:
-Amikor megválasztották, láttam, hogy téged keres a tömegben. Előttem nem lehet leplezni semmit, megtanultam már olvasni a jelekből. Mosolya tovább szélesedett:
-Tényleg szerethet téged...

Starghost ismét sóhajtott:
-És mégis mit adhatnék neki? Meg aztán...- hangja valahová a távolba révedt- fényévek választanak el minket. Ő innen származik, én pedig egy távoli bolygóról jöttem. A képességeink is mások... Sekos ismét megvakarta a fejét:
-Én erre csak azt mondom, hogy olyannak szeret, amilyen vagy. A részéről biztosak az érzések. Végigmérte társát:
-Csak arra vár, hogy tudasd vele, vajon te is ugyanúgy érzel iránta és tudnád viszonozni, avagy nem... Anja ismét az égre meredt. A végtelen térbe próbálta kiüríteni kavargó elméjét... mindhiába:
-Sekos... ezt magam sem tudom...