San Djan ismét ment este a tó partjához. A távolban megpillantotta a zodiákusit... aki épp Lámpás-csillagkép szertartását végezte. Jobbnak látta megállni a távolban, és megvárni, amíg a nő a rituálé végéhez ér. Starghost valóban nagyon belemélyedt a szokásos szertartásába. Nem is érzékelte, hogy valaki éppen őt figyeli, nagyon koncentrált minden elmondott mantrára, minden lépésre... mert szüksége volt az erőre, amit a csillagoktól kért. Még mindig nem sikerült hová tennie az új tapasztalatot, és olybá látta, hogy némi égi áldással biztosabba halad tovább.
Amint befejezte a szertartást és a csillagkép tükörképét letörölte a porból, akkor érzékelte a mögötte álló indiánt. Félig felé fordult, és zavartan köszönt:
-Szia... Nem vettelek észre... A törzsfőnök elmosolyodott, majd odasétált hozzá:
-Nem is akartam, hogy észrevegyél. Ahogy leült mellé, hozzátette:
-Annyira belemélyedtél a dolgodba, nem akartam zavarni. Anja visszamosolygott:
-Figyelmes tőled. A múltkori után kicsit oldottabb volt. Automatikusan megfogta az indián kezét. San Djan pedig ráfonta az ujjait.
Felnézett az égre, majd kissé vonakodva rákérdezett:
-Szóval... Lámpás? Starghost bólintott:
-Igen, Lámpás-csillagkép- magyarázta- ami bevilágítja a célunkhoz vezető utat. San Djan bólintott:
-A sámán mesélt erről a konstellációról. Elmesélte, milyen tudást adtál át neki róla- a nő felé fordult- érdekes volt hallgatni. A zodiákusi nem érezte azt az őt nyomó követ, mint a múltkor. Mintha gördülékenyebben mennének a dolgok. Ő sincs annyira zavarban. Már meg is kapta volna a csillagoktól a kért erőt? Készségesen válaszolt az indiánnak:
-Örülök, ha érdekesnek találtad. A tó felé fordult. A csillagok képe idillien csillogott a háborítatlan víztükrön:
-Én vagyok az egyetlen zodiákusi, aki híve még a Lámpásnak. Mindenki mást megöltek.
San Djan szomorúan vette tudomásul a hallottakat. Nem akart belefolyni a részletekbe, de azt kivette, hogy ez a szellemiség mennyire fontos Anjának, és hogy a halottak megviselik őt. A hátára tette kezét:
-Lehet, hogy az egyetlen zodiákusi... de nem az egyetlen lény. A vörös némi értetlenséggel tekintetében fordult az indián felé, aki folytatta:
-A sámánnak átadtad már a tudást, ő pedig elkezdte tovább adni másoknak- elmosolyodott- úgyhogy, ha máshol nem is, a Vér-tó indiánjai között biztosan lesznek követői a Lámpásnak. Anja szélesen elmosolyodott. Mind a szavak, mind a mögöttük lévő tudat jól esett neki. Igen, most már határozottabban szavaz bizalmat a törzsfőnöknek. A vállának dőlt, egy kicsit helyezkedett, majd maradt, és onnan nézte a tavat és az eget. Most viszont San Djan pirult el egy pillanatra. Váratlanul közelebb került hozzá a szeretett lény. De amint észhez tér, átkarolta teljesen a nő vállát, finoman végigsimítva. Még egy lépéssel közelebb egymáshoz, mára nincs is szükség többre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése