Ahogy teltek a hónapok, a levélváltások is Phernai és Drina között. A herceg beszámolt a tanulmányairól, az udvari életről, a zoolookokról, valamint testvéreiről és unokatesójáról, a mágus pedig bátyjáról, nővéréről, és hogy látogatása óta Martam mennyit fejlődött. Jött pár új lakos megcsodálni a felújított Bászt szentélyt, valakik maradtak, a földművelés kissé belendült.
A trónörökös örömmel olvasta mindig ezeket a sorokat. Nagyon hiányzott neki a kis falu, az egyszerű, nyugodt élet amit ott megtapasztalt, hogy nem kellett megfelelnie senkinek, és nem vártak el tőle semmit. Olyan hétköznapi lény volt, akárcsak az ottaniak... se több, se kevesebb. Kellemes érzéssel töltötte el, valahányszor értesült róla, hogy Martem lakói jól vannak... de az még inkább, hogy Drina liánciráda szerű betűit olvashatta. Gyönyörű kézírás... és ennek a kedves lénynek a keze nyomát dicséri. Megszagolta a papírt. Szimpa rostpapír... a maga egyszerűségében. Nem szantálfarost, vagy parfümözött levélpapír, mint amit az udvari népek használnak. Ez egy más világból származik... és Phernainak most kezdett igazán körvonalazódni, hogy mennyivel nagyobb igényt tart arra az életre, mint az örökségére...
Ekkor lépett be Zorgon, Tom Focus személyes testőre. A hű bestia az évek során kissé megöregedett: bár bundájában még nem jelentek meg az ősz szálak, szemei és pofacsontja körül már láthatóan ráncosodott pikkelyes bőre.
-Felség... Phernai zavarában lecsapta lefordítva a levélpapírt az asztalra:
-Tessék? A testőr megejtett egy halovány mosolyt:
-Jóatyád a hónap végére gálát rendez. Rengeteg nemes jön el, mind a tűzvörös mind a tengerkék ég alól. Téged és a testvéreidet is látni akar. A herceg bólogatott, majd tekintete a lefordított levélpapírra tévedt. Száraz etikett, kötelező pofavizit... Enyhén megszorította a levelet... Mi lenne, ha ez alkalommal nem lenne olyan száraz a jelenlét. Visszanézett a leozardra:
-Mondd... vendéget hívhatok? Zorgon egy aprót bólintott:
-Amennyiben találsz hölgy kísérőt, úgy semmi akadálya. Azzal elfordult, és már ment is kifelé. Az ikrek keresésére indult, hogy velük is közölhesse a hírt.
Phernai azonban levélpapír után kapott, és nyomban nekilátott a válaszlevélnek. Innentől már kérdéses sem volt, hogy Drinát meghívja-e a gálára...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése